Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-17 / 272. szám

J i f f 4 WBfS WÉiiTFT WfiPÜJSflc* 196Í. fi<$9emt»er PL I Sporthorgászat I Süllőhorgászat RÁD TÖ­RÖK, AZT AAOND-j , JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSITé ÉGETEAA SZEKE­REIT. OROSZLÁN^ \ KÖLYKEIOET KARD 2MÍ EMÉSZTI AAEG..." 123 ßRAIt-SEGBO AZ BséOLŐNéC MEG VAfcTA NUCHAECF 'hello, whitac«b. sé­'lA'UUNK. KICSIT. NEMI AKARTAM VÉREREONÍ. sajna'lom ackeraaawE I i elkaptak tegnap este INEWYOUK8AN, A GOVER.] IYOR-SZIGETEIM. RAM A s VEREKEDÉS dlA TOJIK A [SZA'ZAD. OE ... AAAGA'NAK i sincs oövdoe snn^u AZ. ALA KA/L AnVA L • A MASA TISZTI ISKOLA' FOWYA/V\O0VA'NYA't TEG NAP v'ISCZAkOlOTÉK. A­EB.I. SZERINT AAAGA AAI ©«HATATLAN. SPANYOLOft-j S2A'G0dU VOLT SZÖ A LENréSOcN... JSPA S/YOLOfZSZÄG TA - CAN ICOAAAALTAffSTA , A'ttAM ?BL /ve S-£ ÉN S£AANS/7~ | T£M /MONOTA/M, NAGYON KÖ52ŰNÖAA/ BOA IL S FORD. HALLGAT- _ .NI FOSOK», hogy éxzrr ezt? MICHAEL Tt/O’ry, I HOGY B-Z AA'T 3E~ Lent: azonnal _ , FELHÍVTA CAHOONi BABA'rJAÍr, HOG/y SEGÍTSÉGET ae.. t -J H EELLO , TO AA. EL TUONA'O in­tézni, HOGY • AÍTK EROlJ EK 5e<3y ec/eöPA'- ,6A INDULÖ A' " LAKV/UATHOZ. ?«, KÖSZÖNÖAA •< Körhintáiénak a tehenek Novemberben már a hor­gászvizek felett is hideg sze­lek fújnak, de aki a horgá­szat szépségéért vállalja a hi­deggel járó kellemetlensége­ket, igen eredményesen tud süllőzni. Tekintettel arra, hogy a lehűlt vízben már igen nehéz kishalat fogni csalinak, leggyakrabban ilyen­kor a süllőző horgászok vil- lantót használnak. Figyelem­re méltó, hogy a villantóval fenék felett fogott süllők az év legnagyobb hüllői. Megszokott készségünkre kössünk egy középnagy 30— 40 milliméter hosszúságú kör­forgó villantót és fenék felett húzzuk olyan lassan, amilyen lassan csak lehet. A süllő ka­pása egészen gyenge, erőtlen, olyan érzés, mintha a horog ágba akadt volna és azt húz­zuk. Csak a fárasztás közben érzünk rázásszerű mozgást, amelyről a süllőt megismer­hetjük mielőtt meglátjuk. Aki előnyben részesíti a kis­hallal való süllőzést és tud is ilyenkor kishalra szert tenni, annak javasoljuk, hogy használjon csalinak piros­szárnyú keszeget. Ha nincs, megteszi a sügér is mert a süllő nemigen válogat. Lé­nyeg az, hogy a kishal vir­gonc legyen a horgon és a csalihal ne legyen 5—6 centi­méternél nagyobb. Csalizásnál ne sértsük meg a kishal nemesebb részeit, úgy fűzzük horgunkra, hogy szabad mozgásában ne gátol­juk, mert mozgásával hívja fel a ragadozók figyelmét magára. Ügyeljünk arra, hogy horgunkból minél nagyobb álljon szabadon, hogy minél könnyebben behatolhasson a hal szájába. A kishalat álta­lában a hátúszó alatt tűzzük horgunkra kíméletesen, hogy a gerincét ne sértsük meg. Ha partról horgászunk, igyekezzünk hosszú, rugalmas botunkkal elérni a meder szélét, horgunkat ne vessük be, hanem a bot végéről me­rőlegesen lógassuk be. Ha érezzük, hogy ólmunk fene­ket ér az úszót úgy igazít­suk, hogy csalink a fenéktől körülbelül* 10 centiméterre legyen. Ha úszónk a vízen megin­dul ne hamarkodjuk el a be­vágást, várjuk ki, míg a hal a csalit jól benyeli. A jó horgászhely megválasztása a süllőzésnél mutatkozik meg igazán és összefügg a jó fo­gási eredménnyeL Jó ered­ményt a süllőzésnél a ke­mény, agyagos, kavicsos me­derfenéknél, kövezések előtt érünk el. A süllő kapási ide­je ősszel napközben van, nyá" ran inkább reggel és délután. A süllő nem vándorol, csak akkor, ha nem talál folyama­tosan élelmet, vagy ha a vi­har zavarosra korbácsolja a vizet. A kifárasztott süllő ha­mar elpusztul. Ha huzamo­sabb ideig élve akarjuk tar­tani. kössük bilincsre és en­gedjük vissza a mélyvízbe hosszú zsinóron, hogy mozog­ni tudjon. Egy és más... Általános tapasztalat, hogy a süllő inkább alkalmas víz­tároló rablóhalak szerepének betöltésére, mint a csuka. A tárolók partja és feneke ugyanis kevésbé változatos mint a folyóké és így a csu­ka — amely nagyságának megfelelő búvóhelyet igényel — nem érzi olyan jól magát, mint a süllő, amely csapa­tokban él és ez aid ja meg biztonságérzetét. A süllő mellett szól továb­bá az a körülmény is, hogy a legtöbb tárolóban tömege­sen előforduló kisebb szemét­halakat fogyasztja, még mi­előtt sok táplálékot ettek vol­na el a nemes halak elől. A csuka ezzel szemben, leg­alábbis időszakonként, olyan nagyobb halakat is fogyaszt, hogy a horgászok konkuren­sévé válhat. Azzal, hogy a süllő a durbics-állományt erősen gyéríti, igen fontos halgazdálkodási szerepet tölt be. Eay bolgár halrecept: süllő bolgár szászban Egy kiló körüli süllőt (vagy süllőket), megtisztítva sózás és borsozás után pirosra süt­jük mindkét oldalán. Ezután két kanál olajat és ugyan­annyi lisztet veszünk, a lisz­tet óvatosan megpirítjuk az olajban. Kis pohár tejjel, ke­vés vízzel keverjük össze. Az egészet gyenge tűzön főzzük nem túl sűrűre. Majd két tojás sárgáját, sóval és cit­romlével ízesítve a szószhoz adjuk és hidegen a halra öntjük — hacsak a szószké­szítéshez szükséges hosszú idő alatt nem ettük meg a pirosra sült ínycsiklandozó süllőt. Békésen állnak be a tehe­nek a sorba, hogy a körhin­tába jussanak. Alig várják, hogy bejussanak: ugyanis mi­helyt belépnek, félautomatikus módon felszolgálva kapják az erőtakarmányt —, feltéve, hogy a tehén rászolgált tejével. Ke­rek tíz percig tart egy körbe- forgás, 16 tehénnel. Naponta kétszer részesülnek ebben az élvezetben a tehenek a Német Mezőgazdaságtudományi Aka­démia Gross Lüsewitz-i oktató- és kísérleti telepén, nemmesz- sze Rostocktól. A fejéstechnika később vo­nult be a falura, mint a trak­tor. Csak a második világ­háború után honosodott mega gépi fejes gyakorlata. 1950. kö­rül — a huszas és harmincas évek többszöri visszaesése után — kezdődött a fejéstechnilca viharos diadalmenete. Az NDK-ban már tíz tehén közül hétnél alkalmazzák a fejőgépet, amely a borjú sza­bályos időközönként megszakí­tott szopását utánozza. Egy fejő kézzel óránként 5 tehenet tud megfejni, két kannafejövei 12-t, fejőállásban 24-et, a „kör­hintán’’ viszont 43-at. Az ipar és a mezőgazdas'ág együtt növekszik, Gross Lüse­witzben óránként 85 tehén körhintázik. A Gross Lüsewitz-i körhin­ta optimálisan 850 tehén tartá­sát teszi ésszerűvé egy helyen, — olyan koncentráció ez, amely eddig igen ritka volt. A koope­ráció kulcsot ad a parasztok­nak a jövő kapujához. Egyet azonban mindenkitől megkövetel a technika: tudást, ismeretet. Azok a fejők, akik iíyenfajta berendezéseket ke­zelnek, éppen úgy ki kell, hogy ismerjék magukat a tejképző­dés biológiai folyamatában, mint a csőszövevény program- vezérelt tisztításában. A. BOECK emciérlhikléi' — Végre! — hallottam a nő szinte fohászát. — Csakhogy megtudtad, Leigázva tartott engem az az ember, valami mágiája van, azzal molesz­tálta az erkölcseimet. Ez a fordulat megzavart. Karola nyomban fölismerte, hogy tétovább lett marconaságom, mert így próbált nekem lelkierőt kölcsönözni: — Majd én végzek vele! A bosszú az én kö­telességem! Menj szépen haza, és félóra múlva elviszem neked, zsírpapírban a szívét. S miután a kezdeményezést kivette a kezem­ből, a kést is ki akarta venni. Ágaskodott és kapkodott utána, közben olyan hévvel lihegett, hogy forró lehelete leolvasztotta rólam a darát. Én az önmérséklet álláspontjára próbáltam he­lyezkedni, ezért esitítani iparkodtam Karolát olymódon, hogy a híd felé hátráltam előle, ő egyre hangosabban követelte a kést. Mivel enyelgésünk elütött a sablonostól, elég sokan felfigyeltek ránk. — Karolám, nem viselkedhetsz így, én a vá­— 70 — ros közismert személyisége vagyok — igyekez­tem asszony! hiúságára hatni. — Kiherélem! Én akarom zsírpapírba csoma­golni azt a romlott szívét! — követelte annál sikoltóbban. — Majd én jól megverem, ha találkozók vele a sötétben — ígértem suttogva, nehogy még jobban magamra vonjam a kíváncsiak figyel­mét. — Illés, drága Illés, annyira szeretlek, hogy ölnöm kell érted — kiabálta Karola hajthatat- lanul. Ezért a hangoskodásért már nem tudtam rá annyira haragudni. De azért kételkedőn beszél­tem hozzá, hogy még hangosabban kiabáljon. — Nehezen hiszek a szavadnak, Karola... — De imádlak! Megőrülök a szerelmedért, egyetlenem! Nekem ennyi elég volt. Tulajdonképpen min­dig hittem benne, s most még jobban lekötele­zett, hogy- hűségét a nyilvánosság előtt is meg­erősítette. Némi zavarral, mint aki meg sem érdemel ekkora ragaszkodást, végignéztem a kíváncsiakon, aztán egy könnyed gesztussal be­ledobtam a Rábába a konyhakést. Előre meg­mondtam, hogy nem fogunk vele sárgarépát pucolni. • Többé nőm voltam képes példaképemnek te­kinteni Vendel főorvost. Ha láttam, vagy csak eszembe jutott, szomorú szégyent éreztem, hogy jóindulatú gyanúüansággal hagytam őt betörni — 71 — magánéletem szeplőtlen kápolnájába. Mint ga­rázda egyént, mélyen megvetettem, s noha ön­érzetem száz sebből vérzett, mégis csatára búzdított a velem született ősi dac. Megint rám szórta azt az álnok nevetését, s karját áldón kitárta felém, amikor hívására bementem az irodába. — Illés, a maga csillaga egyre merészebben emelkedik! — kezdte. — Pártunk és kormá­nyunk jóvoltából kéthónapos továbbképzésre mehet a központba. Jövő hétfőn kezdődik a tanfolyam. Addig remélem el tudja végezni a generálozást az Alfa Rómeón. Én adós maradtam a szívélyességgel, ügy vi­selkedtem, mint az idomított párduc. Nyugod­tan, de azért kiszámíthatatlanul. — Most egyik sem aktuális, főorvos elvtárs. Családi gyászom van. — Hogyhogy?! — Tegnapelőtt temettem a házasságunk tisz­taságát. Céda lett a feleségem. Vendel a részvét döbbenetével kapta le or­ráról a szemüveget. — Ne mondja... Hát mással is?... — Amíg a közösségért gürcöltem a munkahe­lyemen, addig egy erkölcsi csatornatöltelék rendszeresen rosszalkodott a feleségemmel. Sőt azon túl, hogy kizsákmányolta Karola bájait, más módon is züllésbe vitte azt a szegény asz- szonyt. Rászoktatta a töményszeszre és megta­nította cigarettázni. Most semmire sem érek rá a hivatalos munkán kívül, főorvos elvtárs. — 12 — V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents