Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

4 töd?ä mfctci fJEpttmo 106*. november IS. Az elektromosság és a termelés HOL VAN ACKEKAAAN? maga a bara'kta volt. WHrrACRe, aaaga tudta, hogy szö: K^SCJE KÉSZÜL, a börtön NEyw HOLLYWOOD , WHfTACKE . A2 Nt/W A BROADWAY. NEM JELENTETTE SZÓVAL , HOL VAN ACKE(2MAN ? VA^y MASA S2ÖZINT HOL LE -M HBT? WAV E2 csak neaa sok. ? J Nemzetközi gengszterbandák A vezér csak diplomás ember lehet Elektromossággal befolyá­solhatók, meggyorsíthatok, vagy lelassíthatok az anyag­csere-folyamatok. Hiszen ma­ga a csere nem más, mint az ionok helyváltoztatása. S mi lenne, ha ezeket a folyama­tokat teljesen megállítanák? Ha például elektromos teret létesítenének a beérett para­dicsomfűszerek fölött, akkor nem kellene a túlérés miatt aggódni, mert AZ ELEKTROMOS TÉR HATÁSÁRA a paradicsomban megszűnne minden anyagcsere. A para­dicsom „letargikus álomba" merülne. S ez minőségén mit sem változtatna. Ősszel a kertekben olykor valóságos gyümölcsszőnyegen jár az ember, annyi lehull a földre. Emiatt a termés egy része tönkremegy, márpedig meg lehetne óvni. Megállapították, hogy ha az elem pozitív pólusát a fa tör­zséhez, negatív pólusát pedig valamelyik ág végéhez kötik, akkor az elektromos tér a tápanyagokat a gyökértől fo­kozott áramlásra készteti. Az áram irányának megváltozta­tása ellenkező jelenséghez ve­zet. egészen addig, hogy a fa kiszárad. A termés az áram polaritásának gyors megvál­toztatásával leszedhető. Eb­ben az esetben az érett gyü­mölcsök azon a helyen sza­kadnak le, ahol a gyümölcs a szárral egyesül. Az éretlen gyümölcsök beérésükig az ágakon maradnak. A kisinyovi mezőgazdasági intézetben kidolgozták annak a kísérleti berendezésnek a sémáját, amelynek révén a gyümölcsfák elektromos tér­rel befolyásolhatók. A ké­szülék generátorból, kismére­tű adóantennából és áramfor­rásból áll. Elektromos térrel nemcsak a növényi termékek, hanem A HÚSKÉSZÍTMÉNYEK IS TARTÓSÍTHATOK. Ugyancsak a kisinyovi mező- gazdasági intézetben kísérle­tet végeztek a szárított hús huzamos tartósítására, a hús­nak a levegőtől való elszige­telése és hűtés alkalmazása nélkül. Egy darab nyershúst több hónapon át nyitott üvegedényben tartottak, s a hús ugyanolyan friss maradt, mint kezdetben volt. Sem a szaga, sem a színe, sem a ve­gyi összetétele nem változott a kísérlet folyamán. A húst időközönként elektromos tér­be helyezték. Eleinte órán­ként egy percre, később két- három naponként néhány percre. S ez elegendő volt ahhoz, hogy a hús minden tápértékét és ízét hónapokon át megőrizzék. A kutatók szerint a jövő­ben sokkal előnyösebb lesz a különböző húsokat és egyéb romlandó élelmiszereket nem hűtőkocsikban, hanem olyan kocsikban szállítani, amelye­ket elektromos teret előállító berendezéssel látnak el. A romlandó áruk tárolásának ez az új módszere igen nagy megtakarításokat ígér. A mezőgazdaságban sok gondot okoz a gyümölcsök és szántók kártevői ellen folyó küzdelem. Közülük a lepkék és a különféle rovarok a leg­veszélyesebbek. A rovarokat füstölik, mérgekkel irtják, ki­égetik azokat a helyeket, ahol lerakják petéiket. Az eredmé" nyék azonban mégsem a leg­jobbak. A NÖVÉNYI KÁRTEVŐK ELLEN egyelőre a vegyszerek a leg­hatékonyabbak. Ám vannak fogyatékosságaik is. A vegy­szerek nemcsak a kártékony rovarokat pusztítják el, ha­nem a hasznosakat is, pél­dául a méheket. Ezenkívül a rovarok gyorsan alkalmazkod­nak a vegyszerekhez, s a mé­reg nem hat rájuk, A vegy­szereket nem lehet alkalmaz­ni az érés időszakában, mert a méreg bekerülhet a gyü­mölcsbe. Vagyis hatékonyabb harci eszközre van szükség a mezőgazdasági kártevők el­len. Ilyen eszköznek bizonyult a fényelektromos csapdák fel használása. A rovarokat a fényforrás csábítja. Ez rend­szerint erős lámpa. A lámpát fémhálóval veszik körül, amelybe áramot vezetnek. A fény felé repülő rovarok a hálóba kerülnek és elpusztul­nak. Mindez nagyon jó lenne, ha csak a kártékony rovarok re­pülnének a fény felé, de a hasznosak is ezt teszik. Ho­gyan lehetne ezt elkerülni? Kiderült, hogy minden rovar­faj meghatározott hullám­hosszú fényre repül leg­inkább. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan csapda készíthető, amely csupán a kártékony rovarokat pusztítja el. Kide­rült például, hogy az alma­moly a 240 millimikron hul­lámhosszúságú fény felé re­pül. Ezek ibolyántúli suga­rak, amelyek higanygőz lám­pával gerjeszthetők. Az ilyen lámpával ellátott fénycsapda egy óra alatt körülbelül 1500 almamolyt képes elpusztítani. — A bűnözés elképesztő mére­teket ölt. A gengszterek nem­zetközi bandákba tömörülnek, s valamennyi európai államot egy­aránt fenyegetik — mondta nem­régiben husienne Obeau, az In­terpol főnöke. A legfenyegetettebb államok: Franciaország, Németország, Ausztria, Svájc és Olaszország. Az utóbbiban a legerősebbek a gengszterek. A bűnözők még né­hány évvel ezelőtt is leginkább egyedül és igen primitív módsze­rekkel „dolgoztak”. A bűnözés azonban terjedésével egyidöben, jellegzetességét is megváltoztatta. A gengszterek szervezetekbe tö­mörülnek, nemzetközi bandákat alakítanak, és csoportonként más-más bűntényre képezik ki magukat. Modern tecnikai fel­szerelésük van, repülőgépen, gyors járatú hajókon, autókon száguldanak. A vezér csakis dip­lomás ember lehet. A milánói bűnügyi osztály szakembere nemrégen elmondot­ta, hogy a női táskák elrablása római specialitás, a ósalás nápo­lyi, a bankrablás észak-olaszor­szági. A nápolyiak ravaszságukkal harcolnak, nem szeretik az erő­szakot. Az északi olaszok gép­fegyverrel támadnak áldozataik­ra. A szicíliaiak a hamisítás nagy­mesterei, bár az is igaz, hogy eb­ben a mesterségben a firenzeiek a legjáratosabbak, tekintettel az ősi hagyományokra. Hiszen Fi­renzéből származott az a pénz- hamisító is, aki megsemmisített 21 millió líra értékű hamis bank­jegyet csak azért, mert úgy tűnt neki, hogy a pénzen levő Verdi szakállábán nem jó helyre festett egy szálat. A bankrablásban, az ékszerbol­tok kifosztásában Milano és To­rino vezet. A bankrablók az utóbbi időben nagyon elszemtele- nedtek. A napokban egy milánói gengszterbanda menekülés köz­ben sortüzet nyitott a gyanútlan járókelőkre. A szicíliai banditák is tökéle­tesítették módszereiket, mégpedig a mozitermekben, hiszen a gengsz­terfilmek rengeteg hasznos tudni­valóval szolgálnak. Nemrégiben ismeretlen tettesek elrabolták Francesca Pallacinit, s csak 24 millió líra váltságdíjért engedték szabadon. A HÍVŐ Esett a dara, apró és kemény vodt, hideg szú­rásokkal pöttyözte tele férfias arcomat. Kásajég borította az aszfaltot, és nem tudtam pontosan, vajon a széngáz szaga nyomasztóbb-e, vagy ez a földig érő, szomorú alkony. Csak a kirakatok ragyogtak tisztán, s talán ezért vonzódtam az üzletekhez. Megálltam a vasbolt előtt, jólesett a filozofikus tűnődés, amellyel elnézhettem a fa­zekakat, hentesbárdokat, ételhordókat és kony­hakéseket. amint szárazon és tisztán csillogtak az üveg mögött. — Mit akart tőled a rendőrség?! — faggatott Karola. Misztikus hallgatásba burkolóztam, mint a keleti császárok néma testőrei, akik rettenetes titkokat tudnak. Élveztem Karola gyötrelmét, hiszen a leszámolás, apró részleteit tervezget­tem magamban. A végrehajtandó bosszú kör­vonalai már kibontakoztak bennem. Hallgatá­som. egyébként a megtorlás szerves részét, mintegy á pszichikai előkészítését jelentette. Nem akartam azonban a brutalitás eszközeihez folyamodni. Tapasztalataim szerint a nők hő­siesen bírják a fizikai csapásokat, sőt a verés fokozza lelki erejüket. Szellemi fegyverekkel viszont könnyen összezúzhatok, nem is beszél­ve az érzelmi kegyetlenségről. Ebbéli elképze­lésemet módszeres pontossággal óhajtottam végrehajtani, s csak ezután következhetett a vérremenő tettlegesség.. Titokzatos komolysággal gyönyörködtem a kirakat konyhakéseiben. — Illés, szólj már valamit, olyan árvának érzem magam — könyörgött Karola, és én tisz­tában voltam vele, hogy reszket a szíve a bal­sejtelemtől. Ügyet se vetettem rá, hanyagul beléptem a vasboltba. Amikor a hátammal éreztem, hogy szorosan a nyomomban van, így szóltam az eladóhoz: — Kérek egy konyhakést. — Milyent parancsol? — Ami keresztül ér egy középtermetű' embert, a vese tájékán. legyen hőkezelt acélból, nehogy elhajoljon, ha esetleg a gerincbe talál. Nevetve mondtam ezt és az eladó is neve­tett, amikor kiszolgált. De Karola gyanította, hogy hamis a humorom, mert hiába kerestem most angyali arcán az édes mosolyt: — Minek az a kés? — kérdezte már az utcán. Tömören feleltem: — Kell a háztartásban! — 68 — — Ez a legfontosabb éppen most? Mit akar­tak véled a rendőrségen? Esett az éles, aprószemű dara, alattomosan átáztatott bennünket a téli alkonyban és ettől olyan hangulatom támadt, amelyben az élet ér­téke komikusán csekély. Megálltam a Rába­iadnál, ahol jég borította a gesztenyesütő ki­hűlt bódéját. — Karola, tudod te, hogy mi az a bigámia? — Nem vagyok katolikus. Hétköznapi helyzetben elcsüggesztett volna ez a műveletlensége, de így csak a szemem huny­tam le csalódásom jeléül egy pillanatra. — Na nem baj, azért valahogy majd rávezet­lek. — És kivettem a kést a belső zsebemből, erősen megmarkoltam, a lába felé villantottam. — Ez az utolsó közös szerzeményünk. Hamaro­san a bűnügyi múzeumba kerül, mert egyálta­lán nem azért vettem, hogy sárgarépát pucol­junk vele az ünnepi bableveshez. Most pedig megyünk a lópofájú Vendelhez. Hallanod kell a hörgését, látnod kell, amikor kifordulnak a belei a mellénye alól. Tettemért ugyan fel­akasztanak, de a megcsalt férjek úgy fognak tisztelni, mint a kéményseprők a szent Flóriánt. Boldog találkozásunk óta először láttam ha­lálfélelmet Karola arcán. Sokáig szerettem vol­na gyönyörködni tekintetében, de szeme átvál­tozott, s a mély rajongás, amely rám sugárzott belőle, eloszlatta zavartalan örömömet. — 69 — — 67 —

Next

/
Thumbnails
Contents