Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-16 / 271. szám
1967. november 16. WmS WF!C.Yffi m?PŰ.TlA6 S "••"'ÍíS akaratért Az asszony, akivel a vonatra várakozva ismerkedtem meg, dunaszentgyörgyi. Minden hónapban kétszer teszi meg az utat Decsig, a Sárközi Háziipari Szövetkezetben bedolgozó. Két átlátszó nylonzsákban viszi a szőttesek alapanyagát: fehér és piros fonalgombolyagokat. Kiesd, vékony asszony, a zsákok szinte eltakarják. Kiegyenesedve se lehet sokkal magasabb a másfél méternél. Fején szigorúan megcsomózott kendő, alatta világosbarna hajszálak, de a magas, nyílt homlokát már át- foarázdálta az idő. Éhesek vagyunk mind a ketten, a közelii élelmiszerüzletek ilyenkor zárva, a presszóban még sütemény sincs: hétfő van, vasárnap minden kifogyott. Csokoládét vehetnénk, az asszony csak nézi a pultot, de nem vásárol. Az útiköltség oda-vissza húsz fillér híján harminc forint, és az a tizes, amit még az útra szánt, kell ajándéknak, a gyerekeknek. — Nem vagyok édesszájú. Hazáig kibírom. — Mikor ér haza? — Fél háromra már otthon vagyok. Az órámra lesek: húsz perccel múlt dél. Tanulás, 45 évesen ; Mennyi a keresete? — A munkától függ. Ha kapok rendesen, nem panaszkodom. A múlt hónapban 1278 forintot vittem haza. A háztartás mellett ennyi fizetés szép, ugye? — Attól fuga hány óráit dolgozik érte? — Nem számolom Reggel elvégzek, beágyazok, enni adok a malacoknak, mindent elkészítek a főzéshez, uzsonnát csomagolok a gyerekeknek, aztán odaülök a szövőszékhez. Csak akkor kelek fel, ha vacsorát kell főzni. Este hat óra tájban jön meg az uram, akkorra van főtt étéi. A gyerekek délben csinálnak maguknak valamit. — Az esti étkezés nem egészséges. — Akkor Is csak egyszer jut Időm főzni. így szoktuk meg. — Mióta sző? —. Egy éve. Helyben tartották a tamfplyamot. Beiratkoztam, 45 évesen. Balázsné tanított bennünket, huszonnégyen jártunk hozzá. Hat hétig, a hetediken vizsgáztunk. Sióagárdról vettünk szövőszéket, vagy kilencen. Azok közül, akik végeztünk, még húszán dolgozunk a szövetkezetnek. —■ Szereti? — Vasárnap is csinálom. Apa nélkül — A gyerekek segítenek otthon? — A lányom. A fiú is szófogadó, megcsinál mindent, ha kérem, de magától nem veszi észre a dolgot. Igaz, kímélem is őket. Ha kirándulás van, én bíztatom, hogy csak menjenek, lássanak világot, nekem úgy sem volt sok örömöm ennyi idős koromban. — Hányán voltak testvérek? — Csak hárman, én vagyok1 a legidősebb. Apámat egyszer úgy hozták haza a szőlőből, ahol permetezett. Az erős nap végzett véle. Tízéves voltam. Anyám azt mondta, ha segíteni hívott a szőlőbe: amit te megcsinálsz, kislányom, azt nem kell nekem kötözni. — Ha tanulhatott volna, mihez lett volna kedve? — Az öcsémnek nagyobb hajlandósága volt a tanuláshoz, el is végezte a hetedik, nyolcadik osztályt, negyvenéves fejjel. A sok munka lefoglal, nincs időm azon gondolkozni, mihez volna kedveim Egy eltévedt aknaszilánk — Férjhezmentem. Hat hónapig éltünk együtt, a párom Budapestre került, katonának. A kislányunk 44-ben született. A férjem 17 hónapos korában látta utoljára. — A fronton? — Nem. Itt ölte meg egyákna- szilánk..~ — A kislánya? — Már menyecske. A másik kettő a második uramé. Rendes ember, megértjük egymást. Hat évig küszködtem egyedül, mielőtt újból férjhezmentem. Mindent, amink van, magunknak köszönhetünk. A házunk háromszobás. Van darálónk, és minden otthoni munkához szükséges gépünk, rendes bútorunk. A lányomnak, mikor férjhezment, jutott szobabútorra, és ennek a kisebbnek is elkezdtem már a stafifirungot gyűjtögetni. Oly egy-kettőre eljön az idő, és kirepülnek. .. Szórakozás, pihenés, élet — Boldog? — Ha dolgozom, igen. Odanőttem én már a szövőszékhez. Sakkal jobban szeretek szőni, mint kertészkedni. Pedig itt, a Biritói Állami Gazdaságban sem kerestem rosszul. — Mikor pihen? — Minek? Néha átmegyek a szomszédba, nézem a televíziót, nagyritkán a gyerekek elcsalnak moziba, vagy vasárnap, ha jut időm, beszélgetünk az asszonyokkal. Néha csak leülök és elgyönyörködöm abban, amit szőttem. Most . is csibeszemes munkát viszek, a községben egyedül nekem van most ilyen... — Külföldön járt-e? — Budapestig eljutottam* a hazán túl még sosem. — Mondták-e már magának, hogy erős? — Nem. Miért lennék én az? Néz, tágranyílt szemmel, és azt firtatja, hogy is jutott ez a kérdés eszembe? Zavarban vagyok, magyarázkodom. Nézem a vékony karokat, az inas, munkában edződött lábát. A vonat közben megérkezik,, és mikor a zsákért nyúlok, hogy felsegítsem, akkor érzem, hogy nem is pehelysúlyú. Az asszony, aki mindössze negyvenkét kiló, könnyedén hajítja a fejére, aztán büszke, egyenes tartással halad felfelé a meredek vonatlépcsőn. Behunyt szemmel is látom az alakját, fején a súlyos teherrel. MOLDOVAN IBOLYA Megyei gyermekrajz-kiállítás Dombóváréit Megyei gyermekrajz-kiállítás nyílt Dombóvárott. a Nagy Október ötvenedik évfordulója tiszteletére. A kiállított képek közül nyolc aranyérmet, öt ezüst- és két bronzérmet kapott, A hat legsikerültebb alkotással az országos kiállításra pályáznak. QidúleiLm íifaiadé Tízéves a hőgyészí kórus — „Vox paris*1 Pénteken este fél 8 órakor Gyarmati Vera és Katona Agnes hegedű—zongoraestje Az 1967—68. hangverseny- évad 4. bérleti hangversenyén olyan hangversenyre kerül sor, amelyen mind a vonós hangszerek, mind pedig a zongora kedvelői egyaránt örömüket lelhetik. Ez utóbbit a szó szoros értelmében vesszük, mert a két kiváló művész ’ valóban olyan műsort állított össze a hangversenyre, amely minden zenerajongó részéről érdeklődésre tarthat számot. Mind a ketten másodszor járnak már Szekszárdom. Gyarmati Vera Budapesten született. 1945-ben került a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Zathureczky Ede tanítványaként fejezte be a főiskolát. Ezután Gertler Endre művészképzőjében folytatta tanulmányait Brüsszelben, ahol ugyancsak diplomát szerzett. Díjat nyert a berlini, a varsói és a bukaresti VIT zenei versenyein. Katona Ágnes ugyancsak ^budapesti születésű. A Zeneművészeti Főiskolán Antal Istvánnál és Hernádi Lajosnál tanult A Bach-verseny díjnyertes művésze. aki különösen Olaszországban és Franciaországban hangversenyezett nagy sikerrel. Tavaly szerződése volt az Amerikai Egyesült Államokba is, de közbejött akadályok miatt a hangversenyturné mégis elmaradt. A két művész rendkívül szép műsort állított össze a szekszárdi hangversenyre, amelyet az alábbiakban ismertetünk; 1. Vitali: Chaconne (Gyarmati) 2. Beethoven; Asz-dur szonáta Op. 110. (Katona), 3. Cézár Franck: Szonáta (Gyarmati—Katona), 4. Bartók: C-dur rondó, 5. Ránki: Scherzo, 6. Debussy: Két prelüd, a) Brüéres, b) Feux d’ artifice (Katona), 7. Kodály: Agadio, 8. Sarasate: Introductio és Tarantella (Gyarmati), 9. Liszt: XII. magyar rapszódia (Katona), 10. Ravel: Tzigane (Gyarmati). A zeneiskola kéri, hogy a Zenebaráti Kör tagjai a bérlet II. ’■'szletét fizessék be a zeneisko- ’ i gondnokánál. Ugyanott néhány egyes jegy még vásárolható. 1/ alahogy úgy kezdődött, ” hogy három-négy jó hangú hőgyészí egyre többször találkozott, hogy együtt énekeljenek. Közvetlen, baráti viszonyban voltak, s a dalolás jelentette mindannyiok szórakozását. Először az általános iskola névadó ünnepélyére való készülődéskor vetődött fel a kórus alakításának gondolata: ezzel is színesebbé, emlékezetesebbé akarták tenni a műsort. Ez 1957-ben volt. A névadón sikeresen szerepelt a hamarjában összeverbuvált kórus, s sokaknak kedvük lett volna közösen folytatni az éneklést. Kapcsolatot teremtettek a művelődési házzal, próbalehetőséget kértek. Ezután minden héten két alkalommal összejöttek gyakorolni. Sokan azóta is tagjai a kórusnak: Leidell Gyula, Schönfeld István, Makó Endre, Kompanyik Ferencné, Kovács Jánosné. Ők azok az alapító tagok, akik a tíz esztendő alatt sem szakadtak el a kórustól. Már az alapítás évének őszén túljutottak a község határain. A gyönki, simontornyai kórussal közösen adtak műsort, olyankor a három kórus közösen is szerepelt. így minden egyes alkalom tapasztalatcserének számított. Első jelentős sikerüket 1961- ben érték el, amikor meghívást kapott a kórus Siófokra a harmadik országos dalostalálkozóra. A szép ezüstserleg, amit szereplésük jutalmául kaptak, további munkára serkentette őket, megnövelte önbizalmukat. 1964-ben a Szekszárdcm megrendezett Liszt Ferenc dalostalálkozón is felléptek, — megérdemelt sikerrel. A Sárközi Napok esemény- sorozata nekik mindig emlékezetes marad. A szépen fejlődő kórus ott szerezte meg rangot jelentő minősítését: az országos bronzkoszorú fokozatot, A sikerek ellenére is, az ** 1966-os év tele komoly választás elé állította Mezey Mihályt, a kórus vezetőjét, aki tíz) év óta dirigálja a kórust. Egyre kevesebben jártak a próbákra, s csak nehezen tudtak új dalt tanulni, és csiszolni, tökéletesíteni előadásukat. A próbák látogatottsága már olyan alacsony lett, hogy felvetődött a kérdés: hagyják abba a munkát, kár lenne a korábban megszerzett hírnevet elrontani. Amikor híre ment a dolognak, rögtön megváltozott a helyzet, s a következő próbán már teljes létszámban ott voltak a kórus tagjai, újból neki lehetett állni a komoly munkának. Az idén váratlanul érte őket a megyei KISZ-bizottság meghívása az ifjúsági napon megrendezett „Forradalmi és munkásmozgalmi dalok első megyei találkozójára”. Nem készültek rá, mégis úgy döntöttek: mindent megpróbálnak, hogy ne kelljen szégyent vallaniok. Nem kellett. A hőgyészí vegyeskórus ezen a fesztiválon megszerezte a felnőtt kategória első díját, más neves, nagy hagyományokkal rendelkező kórus előtt. A kórus tagjai nemcsak a próbák alkalmával találkoznak egymással: nyaranta kirándulásokat szerveznek, amelyet tapasztalatcserével, tanulással kötnek össze. Eljutottak már Egerbe, Nagyvázsonyba, Szegedre, Esztergomba. A hőgyészí kulturális egyesülés megalakulásakor a kórust a helyi földművesszövetkezet vette át, s áldozatkészségüknek, lelkes támogatásuknak köszönhető, hogy a kórus minden tekintetben ideális körülmények között dolgozhat. Mezey Mihály, a kórus vezetője Mikóczi György és Kocsis Imre nevét említette elsősorban, akikhez bármikor fordulhatnak problémáikkal, készségesen segítik őket munkájukban, fi ecember harmadikán ün- ; nepélyes keretek között tartják meg a zászlóavató és névadó ünnepséget. Erre az alkalomra öt kórust hívtak meg, ' többek között a neves pécsi „Mecsek” együttest. A hőgyé- szi kórus a „Vox pads” — „Béke hangja” — nevet veszi fel. Lelkesen készülnek a jubileumra, hogy méltó keretek között ünnepelhessék meg tíz esztendő munkáját, sikereit. éd. kónyaj Lakosság részére Vaskapu, vaskerítés készítését MÉG ERRE AZ ÉVRE rövid határidőre vállalja a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz. Cím: Tolna-Újtelep, Telefon: 141, (139)
