Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-10 / 239. szám

I I 4 ' föura MfEGtEl SEPtJSAö 196?. október to. „ IAAE RAD TÖ­MJ" kÖK , AZT /WONtt; I JA A SEREGEK ’> URA, éS FÜSTTÉ ! égeteaa szeke­| REIT.OROSZLÁísh i KÖLYKEIDET KARD [í E/AESZTI AAE&..." KEPRECENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE HOP£ ÉPP&N NA^AAOSAS KJTÄN VOLT, AAAlKOfí. A KULCS ^RSSéSTjyVEG- HALUOTTA* ,„,\l , rVtlirt-'T NI E/A AAGTATOTT 5EM AMT. HOPE... I^N AAA ESTE. NYOLCKOR, -fl feleskOotem. J "AKKOR. AA.iT K£f<j&s&t- nr ■ ? A H^<3f=K^T A/EAA aaOA/DTAO AAEG?^S AZrjCM, HOGY UADlGZí=-AA&E;Al DOLGOZOL f W/A'r AKJCOfZ AAAJD aatoaaoa/­Nä OOAA dóJ. ATOAH... CSAKU - A ► NO AH! IOE- KlNT VAGYOK, IGEM.ORAjSA'aA. KÉT he­tet KAPTAAA. AAOSTGYE fRE, A SECOND AVENUEN ACÖA'K A VILA'S LEGJOBB ^ BIFSZTEKJ^T- „ — Mindegyik napos megengedte neki. Olyan közönségesen tudott viselkedni, hogy inkább hagytuk. — Na jó, akkor azt mondja meg,' hogy a fotó­sok közül kit látott visszamenni a körletbe, mi­után ismét a naposasztal mellé állt? A katona gondolkodott. — Senkit. Amikor az az eset történt, én már visszamentem. De akkor a körlet teljesen üres volt. — Még valamit — folytatta a százados. — Erről a beszélgetésről senkinek egy szót se! Megértette? A katona eltávozott. — Gyerünk a laborba. Remélem, azóta senki sem járt ott? — 115 — Kölesd, ifjúsági klub Ufolsőkból elsők? ét alkalommal is szót emeltünk a kölesdi if­júsági klub ügyében. A me­gyében az elsők között ala­kult meg, s a művelődési ház épületében ideális, jól beren­dezett helyiséget is kaptak a fiatalok. A klubélet lehetősé­ge szinte az ölükbe pottyant. Kölesden mégsem ment sem­mi, hiába a KISZ-vezetök, népművelők fáradozása. A KISZ megyei bizottságán a napokban egy ifjúsági klub naplóját láttam: a kölesdieké volt. A tartalma lepett meg. Arról árulkodott; magukra találtak a kölesdi fiatalok, olyannyira, hogy a megye legjobban dolgozó ifjúsági klubjai közé lehet sorolni az övékét. Nem árt egy kicsit részlete­sebben vizsgálni, mit tettek eddig, s mire készülnek a fő „szórakozási évszakban”. Ta­lán ott kellene kezdeni, hogy a helyi KI SZ-szer vezet ve­zetőségének és az ifjúsági klub vezetőjének egyöntetűen az a véleménye, hogy a KISZ alapszervezetet és a klubot nem lehet két különálló egy­ségként kezelni. Közösen, egymást támogatva, könnyebb eredményt elérni, mint ezt az ősszel rendezett ifjúsági talál­kozó bizonyította. A klub és KISZ-szervezet közösen szer­vezte meg az ifjúsági napot, amely nemcsak a kölesdiek- 7iek volt emlékezetes, hanem a környékbeli fiataloknak is, akiket meghívtak érré az al­kalomra. És amire eddig alig volt példa: Kölesden egy ün­nepség alkalmával a klub­tagok önálló, az események­hez kapcsolódó irodalmi mű­sort adtak. Nemrégiben Diny- nyés Józsefet, a Tv pol-beat fesztiváljának egyik győztesét látták vendégül, aki két órán keresztül szórakoztatta őket saját szerzeményű, politikai tiltakozó dalaival. A fegyve­res erők napja alkalmából a klub tagjai üdvözlő lapokat küldtek a katonáknak, elő­adást hallgattak, filmeket néz­tek meg, fegyveres erők mun­kájáról, életéről. A tervek egyelőre még kéz­iratban vannak, meg kell vi­tatni, beszélni c többiekkel és hátha, lesz még új program is. Novemberben például az ok­tóberi forradalom tiszteletére szavalóversenyt rendeznek. Deli Erzsébet, az ifjúsági klub vezetője szerint ez már-már hagyomány a fiatalok köré­ben; minden év november hetedikén megrendezik, s a legjobbalcat megjutalmazzák. A „Ki mit tud a Szovjet­unióról” vetélkedőt október­ben rendezik meg, s hogy ér­dekesebb, izgalmasabb legyen, meghívják a környező köz­ségek fiataljait is. Ötletes el­képzelés, hogy az 50. év­forduló tiszteletére, az ifjú­sági klub helyiségeiben könyv­kiállítást rendeznek, szovjet­orosz írók és költők művei­ből. Aztán a „nagy terv”: el­határozták, hogy ezután bi­zonyos időközönként fiatal művészeket látnak vendégül, akikkel elbeszélgetnének, meg­ismerkedhetnének a. fiatalok. A „nagy terv” végrehajtásá­hoz az Ifjúsági Magazin se­gítségét kérték. Érdekes vetélkedőnek ígér­kezik a „Milyen tájékozott vagy a világ dolgaiban?” cím­mel meghirdetett házi ver­seny. Rendeztek már hasonló témájú vetélkedőt, s az ered­ményekből kitűnt: nemcsak a sportot olvassák, nézik a fia­talok, tájékozottak a politikai eseményekben is. A „köny- nyebb fajsúlyú” rendezvények közé tartozik a novemberre tervezett divatbemutató, ahol előadást hallhatnak a fiatalok a korszerű, egészséges öltöz­ködésről. A kölesdiek már a havat is tervbe vették: együt­tesen kirándulnak a Zónge- hegyre, ahol szánkózással, hó- labdázással töltik szabadide­jüket. avonta két alkalommal kötött foglalkozásokat tartanak, ahol a lehető leg­változatosabb témákról be­szélgetnek, vitatkoznak, vagy előadást hallgatnak, és min­den alkalommal lehetőség nyí­lik a táncra is. A klubnak hét tagú vezetősége van, ők irányítják a munkát. Deli Erzsébet a legnagyobb ese­ménynek azt tartja, hogy a klubba járó fiatalok már nemcsak elfogadják a rendez­vényt, hanem ők javasolják, mit szeretnének, mit kellene még megvalósítani, A KISZ- szervezet és a klub tulajdon­képpen azonos, így a lehető legnagyobb az egyetértés. Mindegyikük elégedett, a mű­velődési ház ifjúsági klubja a fiatalok fóruma lett Kölesden. Életképességüket - bebizonyí­tották. Csak azt sajnálják, hogy ezt a község vezetői nem akarják észrevenni. Ez volt az egyetlen panasz: kevés, jó­formán semmi segítségei sem kapnak tőlük.,, d. k. % Orosa Mihály: PLA TE RÓ Sakk-akadémia Rigában Rigában most nyílt meg a Szovjetunió első saíck-akadémiá­ja, amit a lett sakkszövetség kezdeményezett A megnyitó ün­nepségen Jurij Averbach nem­zetközi nagymester tartott elő­adást „üt a mesteri színvonal­hoz” címmel. Az akadémiában elméleti sákk- oktatás folyik, s a játékosokat elsősorban a sakkpartik pszicho­lógiai finomságaival ismertetik meg. De tartanak ilyen című elő­adássorozatokat is: A sakkjáté­kos testkultúrája és annak je­lentősége. A sakkjátékos kondí­ciója. Az előadók között számos nem­zetközi sakktetointély van. Min­denek előtt Michail Tal, a ko­rábbi világbajnok valamint Isak Boleislavszlki, Nikolaj Krogius és mások tartoznak a tanári karhoz. AJekszandr Vojinovics: HOTEL PARK A Hotel Park a Nisava part­ján állt és a német megszállásig semmiben sem különbözött a többi Nis-i szállodától. Amikor azopban a második világhábo­rú alatt a németek bevonultak Dél-Szerbiába, a Nis-i lakosok messze elkerülték még a környé­két is. A kapun állandóan né­met tisztek özönlöttek ki és be, este hangos vigadástól zengett a környék: mulattak a .megszállók a Hotel Park volt a kaszinójuk, kedvenc tartózkodási helyűik. Egy meleg augusztusi estén — pontosabban augusztus 2-án, este 9 órakor — egy fiatal partizán besétált a Hotel Park németek­kel zsúfolt nagytermébe, elővett a zsebéből egy kézigránátot, és halálos nyugalommal a tömeg közé vágta. Ennek az akciónak óriási volt a jelentősége. Jeladás volt, a né­metek elleni szervezett harc meg­indításának harci riadója, amely nyomán ki is bontakozott a hősi partizánharc. A könyv szerzője, Alekszandr Vojinovics, az akció végrehajtó­ja. A szerző nem alkar hősi éne­ket zengeni, egyszerűen csak el­mondja, hogyan is került ő ak­kor gránátokkal a zsebében a Hotel Parkhoz, és hogyan mene­kült A könyv a Zrínyi Kiadó gon­dozásában jelent meg. MŰ VE LET Mindannyian az asztal alá néztek. A falon világosan kirajzolódott egy jobblábas, olajt» csizma talp nyoma. Pikó bosszankodott. Ez a nyom a helyszíni szemlénél elkerülte a figyel­mét — De egyáltalán i: — kérdezte bizonytalanul a hadnagy, miért kellett Faragót megölnie? A százados elmélázott — Nem tudom... Egyelőre legalábbis nem. Lehet hogy valamit megsejtett, amit nem lett volna szabad ismernie... Egyébként nemsokára megkérdezheti tőle. Az alezredes értekezletre hívta össze a Fa- ragó ügybe beavatott nyomozókat, kivéve azo­kat. aikik éppen megfigyelő feladatot láttak el. Az arcukon feszült figyelem ült. — Elvtársak, — kezdte — a Pflateró akció (a rejtjelkulcs felfedése után megszokottá vált ez az elnevezés) végkimeneteléhez közeledik. A munka sikeres befejezése mindenkitől a legna­gyobb figyelmet, és a megszokott szorgalmat követeli. A teljesség kedvéért — és hogy a technikai szakemberek tájékozottságát kiegé­szítsem — nagy vonalakban ismertetem a té­nyeket. — Ili —« — Senki! — nyugtatta meg alhadnagy. — Én magam pecsételtem le. Benyitottak a szakköri helyiségbe és felhúz­ták a fekete függönyöket. Aranyló napfény áradt a helyiségbe. A vegyész az asztalt vizsgálta. Az asztallap alatti merevítő kereszttartókon ujjnyomokat ta­lált. Táskájából kartotékot vett eiő, és gondosan összehasonlítgatta a fellelt nyomokkal. — összesén öt... Ezek Joós jobbkezének ujjai... Valószínű, hogy maga felé rántotta az asztalt. — Tehát a balkeze... — szólt bizonytalanul a hadnagy. Pikó bólogatott — Jól sejti. így történhetett — és fürgén az asztal mellé ült. Balról maga mellé vonta a hadnagyot. Zsebkendőt vett elő, beburkolta vele a töltőtollát, majd így folytatta: — Itt ült Faragó. Joós pedig, miután Faragó visszakattintotta a piros szűrőt és csaknem tel­jessé vált a sötétség, balkézzel, a zsebkendőbe burkolt tőrrel,... így ... hátbadöfte. Pontosan szíven találta. Ekkor hallatszott a „furcsa só­hajtás”. Nagyon jól emlékezett rá a kihallgatás­nál a gazember... No, és hogy teljes legyen a zavar, felborította az asztalt... így ... meg­ragadta. ... esetleg a lábával nekitámaszkodott a falnak. — 116 —

Next

/
Thumbnails
Contents