Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-10 / 239. szám
1 1967. október 10, «WLSTÄ WffiTFt WEPŰÍSAö 3 fxe&sxúrdi szüreti napok Hangulatos szüret, gazdag program vasárnap A biztató szombati kezdés után vasárnap délelőtt jó hangulatban folytatódott a szüreti ünnepség Szekszárdon. A vendégek nagy része ezen a napon érkezett a városba, s így a' rendezők is arra törekedtek, hogy vasárnap színes, változatos program várja az érdeklődőket. Délelőtt tíz órakor kezdődött a szüret a szekszárdi Garay Termelőszövetkezet szőlőjében az Előhegyen. Az igazi szüreti hangulatot már a kora délelőtti órákban sikerült megteremteni, amihez a Garay Termelő- szövetkezet kitűnő bora is hozzájárult. A vendégek, akik között számos külföldi is volt, nagy lelkesedéssel' „vették birtokukba'' a szőlőt. Mindenkinek jólesett a séta a parcellák között, ahonnan festői panoráma nyílik a városra. Szabadtéren, üstökben főtt a gulyás, s a déli órákban vidám hangulatú emberekkel népesült be a domboldal. Ez alkalomra szépen feldíszítették a termelőszövetkezet tanyáját, ahol hamisítatlan szekszárdi környezetben, igazi szüreti hangulatban szórakozhattak a vendégek. Egyöntetű volt a vélemény: hamar népszerű lesz a sajátos „aromájú” szekszárdi szüret. Délelőtt, ugyanebben az időben egy másik látványos rendezvény várta a vendégeket. A szabadtéri színpadon rendezték meg a népviseleti szépségversenyt. A legszebbnek Pál Ilona sióagárdi kislányt találták, aki eredeti sióagárdi népviseletbe öltözött. A második helyet is sióagárdi kislány, Fejős Ilona szerezte meg, szintén sió^ agárdi népviselettel, míg a decsi Farkas Lászlóné harmadik lett sárközi viseletével. A néptáncos- ruhák szépségversenyét is megrendezték. Ebben a kategóriában a szekszárdi Zsigmond Zsuzsa lett a szépségkirálynő sárközi viseletével, sorrendben utána Egyed Katalin következik, aki kalotaszegi népviseletbe öltözött. Mácsik Zsuzsa szekszárdi kislány harmadik lett sárközi néptánc-jelmezével. A szépségverseny után néptánc-fesztivál következett. Fellépett a városunkban vendégszereplő cseh „Skalica” néptánc-együttes, akik különösen látványos „cséptáncukkal” arattak nagy sikert. Három-három táncot mutatott be a „Somogy” táncegyüttes, a dombóvári ifjúsági táncegyüttes és á szekszárdi szövetkezeti tánc- együttes, nagyjából azonos színvonalon. A tervek szerint a paksiak is szerepeltek volna, de az utolsó pillanatban lemondták a fellépést. A néptáncfesztivál a jó rendezést bizonyítja: kerek, minden tekintetben igényes műsort láthatott a közönség. Az érdeklődők viszonylag alacsony száma azzal magyarázható, hogy egyazon időpontban több rendezvényt is tartottak. Szép sikere volt a borkombinátban megrendezett „Szekszárd szőlőkultúrája” című kiállításnak. A nap fő eseményének ígérkezett a délutáni szüreti felvonulás. A szüreti menet a bíróné kikérése után a Remete utcán keresztül érkezett a Béla térre, ott a Babits Mihály utcai felvonulókkal találkoztak, ahol már nagy tömeg várta a hagyományos viseletbe öltözött szüreti felvonulókat. A két csoport együttesen ment a Garay térre, majd a Sörkertbe, ahol a szüreti mulatság hagyományainak megfelelően a szőlőlopás, a „bűnösök” megbírságolása következett. A felvonulás kétségtelenül látványos volt, de érzésünk szerint az esemény egészéhez viszonyítva, szegényes „házi szüreti mulatság” jellegű volt. Feltétlenül dicsérni kell a sióagárdiakat, akik két kocsival csatlakoztak a menethez, népviseletbe öltözött fiúk- kal-lányokkal. Mutatósabb, méreteiben is jelentősebb lett volna a felvonulás, ha a sióagárdiakhoz hasonlóan, más községekből is érkeznek szépen feldíszített fogatok. A sétakertben, a múzeum előtt felállított sá- torsornak egész nap akadtak látogatói, sokan házi kolbásszal, pecsenyével teremtették meg az alapot a jó szekszárdi borokhoz. Itt legfeljebb csak néhány sátor esztétikai kiállítása ellen lehetett kifogás, mert a vendéglátó, különösen a szövetkezet, igazán kitett magáért. A két nap eseményeit, a Gajay Szálló összes helyiségeiben megrendezett szűrei bál zárta, áhol öregek, fiatalok egyaránt kellemes estét töltöttek. * összegezést, minden részletre kiterjedő értékelést nehéz adni. Érthető és elfogadható, hogy az első alkalommal megrendezett nagyszabású szüreti ünnep — tapasztalatok hiányában — nem lehet minden hiba nélkül. Mégis, úgy érezzük, nem volt hiábavaló a rendező szervek fáradozása, mert valóban hangulatos, és ami lényeg: valóban szekszárdi hangulata volt a „szüreti napoknak”. Az is bizonyos, hogy az idelátogató, egyelőre kevés számú idegen kellemes emlékekkel távozott Szekszárdról... Találkozunk egy év múlva... A csehszlovák néptánc-együttes résztvevőként és vendégként szerepelt a szüreti napokon. Egy-egy fellépés közötti szabadidejükben ott voltak a rendezvényeken, figyelemmel kísérték a szüreti napok minden eseményét. A többi vendégekkel együtt szüreteltek, szórakoztak vasárnap a Garay Termelőszövetkezet szőlejében, láthatóan jó hangulatban. Az együttes egyik tagjával. Cechová Ludka-val beszélgettünk: — Nagyon jól éreztem magam és ezt nyugodtan mondhatom a többiek nevében is. Mi azt szeretnénk, ha jövőre újból találkozhatnánk a szekszárdiakkal. — Hogy ízlett a bor? — Mi is borvidéken lakunk, Skalicán, ott terem a „vörös rubin”. Büszkék vagyunk a borunkra, de el kell ismerni, hogy a szekszárdi sokkal jobb. — A város? — Igazán szép. És nekünk úgy tűnik: nagy is, mert Skalicának talán fele ennyi lakosa ván. Innen a hegyről pedig olyan gyönyörű a kilátás, hogy nem lehet egyhamar elfelejteni. Ilyen szép helyen hogy is teremhetne rossz bor... — Mivel búcsúznak a várostól? — Csak ennyit: viszontlátásra. És mégegy köszönjük a meghívást és a kellemes két napol. D. Kónya József Felvonulnak a népviseleti szépségverseny résztvevői. Vélemények — — Kezdetnek szép volt, és jövőre biztosan nagy sikere lesz. Akik itt■ voltak. jó hírt visznek. — Hiányoltam a mustot. A szüreti ünnephez hozzátartozott volna, hogy legalább egy helyen árusítsanak. — Nagyon szép volt. Sok ilyet kellene rendezni. — Kár, hogy a kocsisok némelyike svájci sapkában vett részt a szüreti felvonuláson. Szerintem az nem népviselet. egy mondatban — Az idegeneknek biztosan nagyon tetszett. Azt hiszem sikerült egy kicsit a pinceszer hangulatát megteremteni. — Nem lehetett volna halkabban? Kell ilyenkor a zene, csak nem ilyen fülsértő méretben. — A felvonulás szép volt. Csak úgy érzem elveszett a városban. — Jó volt minden. Főként a bor. Ebéd a Garay Tsz hangulatos tanyáján.
