Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

r Í Eső Péter 2 Trombitások fújjátok A küldöttség tagjai a késő esti viselkedett, nem érte fel ésszel, dig ordított. Erre fölkaptam és órákban érkeztek vissza Buda- hogy léteznek már edzett világ- utána csönd lett. Szomszéd­pestre és a Kossuth téren úgy járók, kiknek ostobaság szemre- gyerek — mondta Kovácsné. ugrottak szét, mintha bombát hányást tenni, csak azért, mert __ Látja, látja 1— bólogatott v ágtak volna közéjük. A buda- a határon túl nem jut eszükbe ^ asszony.’ pestiek rohantak haza kicsoma- könnyezni, és nem hajlandók a golni a cuccokat és elújságolni, külföldi kiküldetéstől megille- hogy kár volt izgulni, felesle- tődni. gesvolt a háztartási robotgépeket Valahol, Budapest után a ha- az ülések alá préselni, hiszen a todik megállónál Kovácsné szállt határon nem néztek meg sem- fei a vonatra, az otthona szom- mit. Simán visszaengedték a jó- szédasszony. népet. A küldöttség tagjai közül Kovácsné egy ideig gondolko­dott, szóljon, vagy ne szóljon. Mégis elhatározta magát — Oda volt küldöttségben. — Küldöttségben? — csodál­kozott az asszony. , - , . — Megjártad a hosszú utat?— — Külföldön, küldöttségben, két videkj urge Bér mben is kérdezte és odaült mellé. Agronómus és elvitték. Bejárta mindig a nők után kosiattak , _ Befejeztijii __ mondta Ágas- ez már a fél világot. Mikor meg­a z éjszakát a Szófiában óhajtotta ton Beíej ztuác mondta Agos ám velüR az állomáson a vonat, eltölteni. Pénzük is, kedvük is akkor föLsorakoztak a trombitá­volt hozzá. A határon visszakap- — Anyád ugyancsak megörül. ^ Nem látta még a Tévében’ tak kilencszáz forintot és arra örökké oktalankodik. Tegnap trombitások fúiiák a küldött­számítottak, hogy ebből a pénz- bevittük a tejet a csarnokba, és ^T TSg SéLn eSét^ etóttük bői kicsikét elhajolnak. Utána házáig össze is kaptam vele. mennek csak vissza a megszokott Nem vagy te már karonülő. 1 J taposómalomba. A várható ka- hogy ne tudj magadra vigyáz- — A trombitások? landokrói fecsegtek Győrtől a ni- Míg karonülő voltál, sokszor — Minden állomáson — mond­Kossuth térig fölkaptalak. Most meg már nagy Kovácsné meggyőződéssel. Három másik vidéki pofa ÍTJSÍS ““V"“ “T ^ örökke 3 s-z&lsrnit zsöálts és 3 kcironülők. Vénülünk mesyünk ““““ Es milyen. s2Jöpen pálinkát vedelte. Az evés és az ' ’ szik. ivás szüneteiben aludtak. Ökot Kovácsnét uevan Rekelte — Mondom, Mfáradt szegény MSt“TvkST ^ Ä» SSS, «SSfíS - «—« Kovácsné. maguk,, * nyomás' hanm »un- *JEL,S££* A * “* 1“”M< dizni. Szétfröccsent a jonep. A JL küldöttség vezetője meg akarta . “te® dI™ köszönni a küldöttség tagjainak, meghittebb kornyékben hogy fegyelmezetten viselkedtek, vaesn® szemeben Ágostom Fe- különféle banális hülyeségeket itt a vooatbari.még nem az akart mondani, de csak táto- otthoni Ágoston Ferenc. Itt meg gott, mert észrevette, hogy nincs 32 aklt Kovácsné mar & ’ - OJ nem ért és nem is ismer. O az otthoni Ágoston Ferencet ismeri. kíváncsiskodást. tartott, idő otthon, a Ko­K.ALDI JÁNOS: Egy útépítő munkáshoz Bakod a követ a délelőtti fényzuhatagban. zörejek, csengéseik közt. a városvégen; ingedet, mint zászlót, diadalmasan lobogtatja a szel. Néha fölnézel, _ , félreállsz az el-visszajáró henger elől, és sapkádat ilyenkor megigazítod, így fut el időd reggeltől a pipacsként tündöklő alkonyaiig, így nő rá arcodra a mindennapi fény, így emelkedsz magasabbra, mint a távoli házak. Drága társam, hadd mondjam el, ml röpítette kedvemet, ahogy elhaladtam melletted s ránéztem kicsi motyódra. Ott füvön, zubbonyodra téve, a gyermekláncfű és a lapulevél szomszédjában, soványkás akáclomb alatt két könyv feküdt; e látvány sütött a szívemig, ez zúgatta föl bennem az öröm viharát. — S még éjjel is, otthon, a sötétségbe borult szobámban a te két könyvedet láttam; ragyogtak meghatározhatatlan sugárzással a távoli árokparton, s megvilágították a végtelen csöndbe-szakadt útszélet. az ütött-kopott szerszámos bódét, s a mellette ülők arcát és szívét. — Büdösül rámjött — mondta. Kovácsné bíztatta. már körülötte senki. — Majd legközelebb kiérté- _ „—saédnBk szánkat keljük - mondta megértőén. hozta)£ J^^^goston Fe­Szóval, viszonylag prózai kö- rena rülmények között fejeződött be « .... , „ az út. A költészet más régiókba ~ Örökké az a büdös bagó, tartozik. Valami öten, vagy ha- te ,15 biztatod dohogta tan, a pályaudvarok felé vágtat- Ágoston Ferenc el. v álmosodott. — Nyomás — lihegte Ágoston Ferenc, és futás közben az órá­jára nézett. Csszeszorított fogak- kai trappalt a pesti aszfalton, — Aludj. Aludj nyugodtan, itt hogy elérje a késő esti vonatot, vagyok, nem visz el a vonat. A másik csak hajnalban indul, Ágoston Ferenc szemét le­s hajnalig üres zsebbel lődö- húnyta, fejét neMtámasztotta a rögni a pályaudvaron, kész ink- bőrülésnek. és fel-felriadva, vizíció. Hát akkor nyomás! Ágos- szundikálni' kezdett. Az álom és tan Ferencnek végül érdemes az ébrenlét határán időnként volt gyakorolnia a távfűtést, csoszogást és fütyülést hallott, mert az utolsó pillanatokban gyemkor m utasok szálltak fel, ugyan, de még elérte a vonatot. ~ hHv„,k~it„k Előre dobta bőröndjét és utána csoszogtak, ok helyezkedtek ugrott. Aztán elindult ülőhelyet és lent a kalauzok füttyögtek. keresni. A kupé nem dohányzó Kovácsná nem unatkozott so­részében akadt hely bőven. Oda- kdig. Egy hasonló korú asszony telepedett az ablak mellé és , , , , ,__, B udapest visszamaradó lámpá- vele szemben he^et' salt nézte. Kicsit elzsdbbadt, — Milyen szépen alszik — né­Az indulásra gondolt vissza, aett Kovácsnéra és fejével az Két héttel ezelőtt indult a kül- agronómus felé intett, döttség erre a külföldi tanul- _ Elfáradt szegény, mányútra, és Ágoston Ferenc ag- , , ronómus már a kezdet kezdetén maga észrevette, hogy még itt is sok — Annyit dajkáltam, hogy a potyázó. Ingerülten figyelte, akar az enyém is lehetne. Win- hogy egyesek az állam költségén megtett utat oda-víssza végig­kártyázzák, mások végigseftelik, még mások unatkoznak, ásítoz- nak. Tüntetőén ásítoznak, azon az alapon, hogy mér harmadszor teszik meg az állam pénzén ezt az utat. Szerencsére akad jó pár lelkes, minden iránt érdeklődő fickó is, akikkel Ágoston Fe­renc alapjában véve jól érezte magát. Ezeknek a társaságában mászkált a nagyvárosok utcáin, s ezeknek mesélte el, hogy ami­kor megáll bámészkodni, nyom­ban az otthoniakra gondol. Ki­csit furcsa, hogy nem az ottho­niak, hanem ő járja a külföldi város utcáit. Szerencse ez tu­lajdonképpen, hiszen fordítva is lehetne. — Mindenesetre hazaérkeztünk és ez a fontos — állapította meg most Ágoston Ferenc. A vonat elrázta és békülékeny hangulatba ringatta. A romlat­lanok és a felmentést adók faj­tájához tartozik. Arra gondolt, elképzelhető, a kártyások csak megjátszották a közönyöst. S mi­közben egyik szemükkel a lapo­kat figyelték, a másik szemük­kel a tájat lesték. Szemrehá- nyásjt tett magának: bunkóként Mwimifesziiváí Mint tudják, május 35. és 40. a Lady-re, összekötözte a kezét, magát holnapra. Hátha eláll még. között rendezték meg a nemzet- a fehérneműsszekrényből kivett közi krimifesztivált. A részvétel egy zsebkendőt és ezzel betömte feltétele szerint a jelentkező or- a száját. Aztán fúrni kezdte a szagoknak azonos alapszituációt páncélszekrényt, melyben a csa­kellett feldolgozni. E szerint egy ládi ékszerek zálogcédulái és a hölgy éjjel, egyedül ül otthon. Lady összes esküvőjének mirtusz- Ekkor betört hozzá egy férfi... koszorúi voltak. A betörő fúrt. A többi a fimgyártók dolga.. - Fúr ton fúrt. Az alábbiakban ismertetem né- Ekkor megszólalt a manchesteri hány ország filmjének rövid ki­vonatát. AZ ANGOL fesztivál-film: Sötét éj. Sehol egy csillag, se­hol egy hold, sehol egy hektár. Az égen néhány szovjet szput- nyik körözött, de ezt egy angol lady nem veszi észre, nehogy be­dőljön a propagandának. A kert­ben csend. Évszázados fák, év­tizedes virágok és hónapos ret­kek. Lady Bird ült 400 szobás kastélyának 517-ik termében. A személyzet éppen az eheti bér- sztrájkját tartotta a magyar te­levízió számára. A kert felől léptek zaja hal­latszott. A Lady riadtan lesett ki az ablakon. Egy alak körvona­lai bontakoztak ki a sötétben. A Lady elvesztette angol hidegvérét. Sokáig kereste, de nem találta. Ezalatt az éjszakai támadó be­hatolt a szobába. Ráfogta a kését öreg templom nagyharangja. — Tea-time — szűrte a szót a zsebkendőn keresztül a Lady. — Valóban! Teaidő van — mondta a betörő és letette szer­számait. Kioldozta a Lady-t, aki Ekkor nyílt az ajtó. Egy férfi jött. Mint komor bikáé, olyan a járása nekije. — Jézusmáriaszentjózsef! Rend­őrség! — kiáltotta Terus. De a férfi csak jött. — Ez a Frankenstein és fia —t sikoltozta eszelősen, mert . emlé­kezett a régi szép népmesére, a hun—magyar mondakörből. A férfi felkapta, bekötötte sze­mét. száját, így vitte végig a gangon. A házból sokan nézték és azt mondták: — Nicsak, már megint fümez­illatos ceyloni theát szolgált fel. nek. A férfi két kocka cukrot tett a így a férfi akadálytalanul dob­teájába. ta be Terust a ház előtt várakozó Ekkor a Lady pisztolyt rántott Volgába és meg sem állt vele és kiutasította a szobájából. Pusztatöhönyéig, ahol a tsz-iroda Egy angol úr nem issza cukor- előtt éppen osztották a munkát, rai a teát... A FRANCIA versenyfilm: Szerencsére még Terusnak is ju­tott. Terus a kukoricaföldön meg­fiatalodott, mert 58 évével bak- A Szajna csendesen folydogált fisnak számított, és mentében kis lak állt. A Louv- Aztán kérő is akadt még és a re-ban Mona Lisa, a Miloi Vénusz szüret előtt megtartották az es­és Belfegor. De Gaulle a közös küvőt, majd a tanácstól egyene- piacra ment. Madamme Spongya sen nyugdíjba mentek, csüggedten oltotta el a magányos A fesztivál zsűrije az első, má­IP*' • 'Wi's Népművészeti szoba a szekszárdi múzeumban. Foto: Bakó Jenő. ház lámpáját. A lányokat most vitte el egy nagy autó, kötelező tüdőszűrő vizsgálatra. A Madamme ifjúságára gon­dolt, elmúlt csókokra. tovatűnt szerelmekre. Ma már nem öleli senki, pedig most is szeretne ke­resni, ha nem is frankot, de né­hány keltát, gallt, vagy germánt. Ekkor az ablakon belendül egy férfi és kést szegezett az asszony mellének. Madamme Spongya et­től tűzbe jött és a férfi hiába hívta a tűzoltókat, a vonal ál­landóan foglalt volt. A Ma­damme ügyes mozdulattal lökte félre a kést és karja szorosan ta­padt a férfi derekára. A támadó segítségért kiáltozott. — Nem kell segítség! — mond­ta Madamme Spongya és befogta a férfi száját. Már a nap sugarai elérték a párizsi háztetőket, amikor az éj­szakai támadó kivánszorgott a magányos ház kapuján... A MAGYAR versenyfilm: özvegy Kartonná, született Burda Terus fáradtan ült lilio- mos, tulipános, alma- és gezarol- illatú kis szobájában. Kitekintett az akáclombos Dob utcára és eszébe jutott fiatalsága. Ettől könnybelábadt a szeme. De lehet, hogy attól, hogy a fölötte lakó Klofákné kirázta a porrongyot. Ekkor elhatározta, hogy elteszi sodik és adta ki. harmadik dijat nem ŐSZ FERENC HANNS CIBULKA: A költemény Én vagyok a híd a lárma s csend közén. Az élet adhat bármit, Fölfogom én, Tengődtem a lét peremén. Hol kígyó napozik. Találkoztam a csala,lássa! Meg a könnyekkel népem tekintetén. Ismerem az éj ugatását, és a Nap meleg ragyogását Meglátom a port, Mit gyermekcipő hord. Átnyújtom Neked. Vagyok az intő jel, A néma árny összes lépteidhez. Fémmé s rózsává váltam enmagam: Minden tövis rajtam Éelkiismereted. Fordította: PALKÓ ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents