Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

1967. október 8. TOI,NA MEOTEI WPP^JSAG 5 FÉLTÉKENY há sas társak I. A férj traktoros, a feleség a termelőszövetkezet tejüzemében mosogató asszony. A fiatalember letöltötte a katonaidejét, tizedesi rendfokozatot kapott, mert ott is jól megállta a helyét. Pontos, kö­telességtudó, dolgos ember. A tsz vezetői azt mondják róla: mindig számíthatunk rá, a ko­moly férfiak közé tartozik. Két családjuk van, az egyik ötödik osztályba jár, a másik hetedik­be. Szóval már nagyok a gyére­kek. Ő is, felesége is, nyolc ál­talánost végzett. Tulajdonképpen mindenük megvan, mégis pokol áz életük. A fiatalember ilyenkor őszidő­ben például vonakodik éjszakai műszakot vállalni, és restelli el­mondani, hogy miért. Azért, mert felesége örökké jeleneteket rendez. Azzal gyanúsítja, hogy este nem szántani indul, hanem a szeretőjéhez. Félelmetes terem­tés. Betegesen féltékeny, férjét valósággal rettegésben tartja, s gyakran nevetséges helyzetbe hozza. Hetekig kínozza, amikor észreveszi, hogy a fiatalember az utcán szóbaáll egy nővel és beszélget vele. A férj sokat szenved, de rop­pant boldogtalan a feleség is. Örökké azzal kel, azzal fekszik, hogy az ura megcsalja, mást sze­ret. Kiabál, hangoskodik, s nincs aki megtudná őt győzni arról, hogy nem kell a férjének senki, s nem annyira leányálom, hogy kellene azoknak, akikkel össze­köti. Mérhetetlenül mélyül kö­röttük a szakadék olyannyira, hogy a községben már minden­ki lesi, mikor bomlik fel a csa- .ad. A féltékeny asszony az úton- állástól sem riad vissza. Megcí- bálja, akire gyanakszik. Beteges képzelete nemrég az egyik tehe­nészlányt „szúrta ki”. Az utcán, a bolt előtt rákiabált a lányra, és fertelmes szitkokkal minden­nek elmondta. Nem lehet rajta segíteni? Valószínűleg nem. A feltételezések betegek. Kitalálja magának a hűtlenség valamelyik variációját, utána úgy gyötri ez­zel a férjét, mint megtörtént há­zasságtöréssel. A nőtanács helyi vezetője szerint: idegroncs. Né­hány gyakorlott férj úgy véli, alaposan helyben kellene hagyni, akkor majd megjön az esze. A körzeti rendőr attól tart, egyszer képes lesz bajt csinálni magának is, családjának is, mert „hiszté­riás nőszemély, az ilyentől min­den kitelik”. 2. Tulajdonképpen mi hát a fél­tékenység? A Magyar Nyelv Ér­telmező Szótára a szó jelentését így foglalja össze: ,.Féltékeny: az olyan személy, akinek rendsze­rint természetéből következő tu­lajdonsága az attól való félelem, hogy szerelmesét, házastársát el­hódítják tőle, vagy hogy szerel­mese, házastársa hűtlen lesz hoz­zá”. Szóval mi hát? Betegség, pri­mitívség, egoista lelkiállapot, avagy a rabszolga tartói hajlam késői megjelenési formája? Van­nak akik azt mondják, a félté­kenység egyenlő a szerelemmel: féltem őt, mert szeretem, ha nem szeretném, nem félteném. Mások szerint ennek éppen az ellenke­zője az igaz, mert a szerelem akár a bizalom szóval is helyet­tesíthető. A féltékenység bizal­matlanság, mely sérti és leala­csonyítja az embert. Ez az utób­bi a valószínűbb. A féltékenység­nek egy sajátos megnyilvánulási formája a falusi konzervatíviz­mus talaján még mindig virág­zik. A mama nem engedi el a lá­nyát a bálba, mert attól fél, hogy baj lesz. Elkísért a lányt, s ez­zel tulajdonképpen midenkivel közli, hogy saját lányát megbíz­hatatlannak tartja. Barátnőjének az egyik fiatal- asszony elmeséli, hogy őt férje fél éjszakákon át faggatja. Még a másodpercekkel is elszámoltat­ja. Keresztkérdéseket tesz fel ne­ki, hogy napközben hol járt, ki­vel beszélt, mennyi ideig társai- gott, és miről? Minden lépéséről el kell számolnia az asszonyká­nál!. Amikor ez megtörténik, a férj élőiről kezdi az egészet, ab­ban a reményben, hogy végül a fiatalasszony elszólja magát, el­lentmondásokba keveredik. „És így megy ez évek óta” — pa­naszkodik a fiatalasszony. Feltet­te a kérdést, vajon válóok-e, a túlzásba vitt féltékenység? Ba­rátnője úgy tudja, lidérc, de nem válóok. Mit mond az ügyvéd? Adott esetben igen: előfordul, hogy válóok lehet, ha a bíróság körültekintő mérlegelés után azt állapította meg, hogy a félté­kenység alaptalan, mégis fel- dúlttá teszi az együttélést. Kate­gorikusan tehát semmiképpen nem lehet kijelenteni, hogy a féltékenység válóok, de bizonyos esetekben azzá fajúihat. 3. A nyomozást végző rendőri szervek tapasztalattárából vett példák sajnos mindennél jobban bizonyítják, hogy a féltékenysé- gi rohamoknak, az idült lelki­kínzásoknak gyakran jóvátehe­tetlen tragédia a vége. A férj, vagy a feleség belelovalhatja magát egy olyan idegállapotba, amelyben már az emberöléstől sem riad vissza.. A közvélemény és a bűnügyi krónika a jóváte­hetetlen féltéken ységi drámák sokaságát tartja számon. Tud­juk, hogy ez van, s éppen ezért meglepő, hogy a társadalom tel­jesen passzív! A dohányzás ártalmairól, az alkohol káros hatásáról, és még sok más családi érdekeket szem előtt tartó témáról előadások hangzanak el és cikkek s2ázai jelennek meg, de a féltékenység káros következményeivel kizáró­lag a rendőrség foglalkozik. A dolog természetéből eredően oly­képpen, hogy megállapítja a tényállást. Tehát elkésve. Érte­lemre ható, józanságra apelláló, megelőző propaganda nincs. Mintha nem is tudnánk arról, hogy a féltékenység éppoly csa­ládbomlasztó és bűncselekményt előidéző tényező, mint akár az alkoholizmus. Jelenleg is folyik egy emberölési ügyben a nyomo­zás, s bizonyosnak látszik, hogy a gyilkosságot előidéző ok nem más, mint a féltékenység. Napjainkban sokkal inkább probléma ez, mint volt a múlt­ban. Sőt, bonyolult probléma. Esetenként a férj és feleség kö­zött a társadalmi ranglétrákon túl nagy különbségek jönnek lét­re, műveltség, beosztás, munka­hely, ebből eredően környezet, ízlés és társaság tekintetében. Mind-mind indok nélkül is ala­pot szolgáltathat a féltékenykedés­re. A férj értelmiségi, vezető be­osztást tölt be. A feleség esetleg csupán hivatalsegéd, vagy ad­minisztrátor. Elég gyakori ez a szituáció. Ennek a fordítottja úgyszintén. A férj fizikai mun­kát végez, a feleség egészen más környezetben mozog, gépírónő, tisztviselőnő, vagy előadó. Ki­alakulnak a féltékenységre okot adó súrlódási felületek, ha az egyik, vagy a másik fél nem ren­delkezik . kellő intelligenciával. Aláhúzzuk, a minden alapot nél­külöző gyanusítgatásokról van itt szó, 4. Aki amúgy is hajlamos a gya­nakvásra. abban az emberben erősen hizlalja a gyanakvás ör­dögét az a körülmény, hogy ma már még a paraszti életben is megszűnt a körülhatárolt zárt­ság. Annak idején az egyéni gaz­da egész évben „szem előtt tart­hatta” az asszonyt, de a feleség is a férjét. Mindig együtt dol­goztak. Ma egészen más a hely­zet. Általában külön dolgoznak, több tehát az alkalom, és a kí­sértés. Ez tulajdonképpen igaz, de még inkább igaz az a bölcs megállapítás, hogy akinek olyan a vére, azt őrizhetik hét lakat alatt, akkor is megcsinálja, aki meg nem olyan, az akkor se csi­nálja, ha ezer alkalom kínálko­zik rá. Egy másik fiatalasszony el­mondja, boldogtalan, mert férje cseppet sem féltékeny rá. Mehet bárhová, a férj egyszer sem kér- ’ di meg tőle hol járt, mit csi­nált. Az asszonyka nagyvonalú­an bánik a fogalmakkal: a fél­tést hiányolja, s ez megint más. A kettő nem ugyanaz. A féltés nemes emberi tulajdonság, a fél­tékenység emberkínzás. De az is előfordul, hogy a féltés ké­nyeztetésbe csap át. Időnként Szekszárd utcáin is látni asszo­nyokat, akikről nyomban lerí, hogy nem foglalkoznak mással, kizárólag saját magukkal, az ar­cukkal, a hajukkal, a legújabb divattal. E babák sikkje megint- csak valamiféle kiszolgáltatott­ság, mert melyik dolgozó nő bír­ná elviselni, hogy belőle a férj családi ékszert csináljon. S hol van az a zseb, amelyik megen­gedheti magának ezt. Félreértés ne essék, nem a lomposság mel­lett ágállunk. egészen másról van szó, a túlzásról. 5. ______ A z ideggyógyásznőtől is meg­kérdeztem, hogy mi a vélemé­nye a féltékenységről? Nevezhet­jük-e betegségnek? Elmondta, bizonyos esetekben igen. Vele­járója lehet az idegbetegség va­lamelyik megnyilvánulásának. Ilyenkor természetesen gyógyítha­tó. Érdekes viszont, hogy hozzá még soha senki nem fordult olyan panasszal, hogy betegesen féltékeny és gyógyíttatni szeret­né baját. Az orvosnő szerint ez természetes, hiszen aki felismeri magán a tüneteket, az jószeri­vel már képes volna saját ma­gát is gyógyítani. A doktornő egyébként hangsúlyozta, hogy egyéni beállítottságtól függ, s soha nem jellemzője, legfeljebb kísérője az idegbetegségeknél a féltékenység. Egy nőtlen fiatalember a té­mát ezekkel a szavakkal som­mázta: A féltékenységben nincs semmi logika. Ha okom van rá, hogy féltékenykedjek, akkor nincs értelme féltékenykedni. Ak­kor ugyanis mindegy. Ha meg nincs rá okom, akkor minek? De tessék ezt az okfejtést meg­értetni azokkal, akikkel meg kel­lene értetni. Könnyebb felépít­ői egy atomerőművet. SZEKULITY PÉTER Napraforgó-betakarítás St: M. ■ >si?it* Foto: Bakó Jenő. gy álmos nyári vasárnap dél­előtt Kovácsné arra lett figyelmes, hogy fia a szokásosnál na­gyobb ügybuzgalom­mal kalapál i'alamit a folyosón. Kissé meglepődött, amikor a kalapács alatt a gyerekkocsi romjait fedezte fel. Nem a művelet lepte meg. csupán az, hogyan tudta lehozni a kö­lyök ezt nagy kocsit a padlásról, meredek lépcsőkön, fejreesés nélkül, Hozzászokott már kisebb-nagyobb sérüléseihez, termé­szetesnek vette, hogy minden hétre meg­szerzi sebeit, vagya lábán, vagy a fején. Rendszerint a két vólus őrizte az élet­revalóság nyomait. A gyerekkocsiból, miután megszabadult fölösleges részeitől, harci szekér lett. Maradt a négy ke­rék, a két tengely és az őket összekötő mi­csoda, szóval az al­váz. Slussz. Peti rég­óta tisztában volt vele, hogy a harcban ez a legjobb járgány, gyorsan lehet vele mozogni. Lecsap ve­le az ember, aztán mar odébb is áll, mire amazok észhez térnek. Akkora csa­pást lehet mérni ilyennel, hogy arról koldulnak az ellen­ség igen tisztelt kép­viselői. • Mindjárt ki is pró­'.Ha o. rohamot az Hmto-p- Jól ment. le a járgány lenge lye törte a térdét. Deszkát kellett rá­fektetni. Igen ám, csak a deszka nem áll meg, ha nincs odaszegelve. De ho­gyan lehet a vasra rászegelni a deszkát? c4t­ÚÚZ A kérdésre Ko­vácsné nem tudott Választ adni. Peti a szerelő, csinálja meg. A szerelő odáig ju­tott el a bonyolult munkában, hogy a kalapács rávágódott az egyik körmére. Meg is kékült. De edzett harcoshoz mél­tóan tűrte, nem üvöl­tözött, csak a köny- nyei potyogtak és be­szopta az ujja he­gyét. Később arra gondolt, hogy az anyu csirkéket főz ebédre. Egészen meg­vigasztalódott. A har­ci szekér azonban nem hagyta békén. Már ebéd után in­díthatna egy táma­dást. ha az a rohadt deszka nem csúszna le. Hogy meglepőd­nének a Cebecék! A Cebecnek ugyan két kardja van, agy Ten- kes, meg egy Aj- venhó, de semmi más nincs neki. Meg a többieknek se. Ha ö ezzel a tankkal kö­zéjük ront. pillana­tok alatt megsem­misülnek. Papapa- pxLml Csí! Bamml I.ehet összeszedni a sebesülteket. A házból előjött a szomszéd öregem bér. és megállt mellette. — Na, gurul7 — Gurulni gurul, csak leesik a páncél­ja. — Hát odahtgeszt- jük — mondta az öreg. Körülíapogatta a tankot és elkezdett fütyörészni. — Drót kell ide, kapitány! — jelentette ki, ellent­mondást nem tűrő hangon. A gyerek elámult. Hát persze, nem is szeg. Micsoda hülye­ség ide a szeg! — Zoli bácsinak is volt ilyen harci jár­gánya, amikor gye­rek volt? — Hogy a fenébe ne lett volna! Csa­tahajót csináltam a bölcsőnkből. Körül­raktam ágyúval. Jólesően heheré- szett. — Csí! Bamm! Hurrá! Roham a cá­ri palota ellen! Hur­rá! — kiabálta a gyerek, — Úgy van — mondta az öreg. Gemenczá József

Next

/
Thumbnails
Contents