Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-05 / 235. szám
i l 1987. október 5. rot,NA MFfiVFl ViPfTSAO Mozgalmas tíz esztendő Nyugdíjazása alkalmából utoljára számolt be a gazdaság politikai eredményeiről Seress János függetlenített párttitkár. (Újsághír.) Nyugdíjas párttitkár. Szinte új fogalom gyanánt hat. Kevesen vannak még a megyében, akik nyugalomba párttitkári tisztségből vonultaik. Seress János elvtárs először három esztendőn át asztalos volt a Dalmandi Állami Gazdaságban, amikor 1957-ben megválasztották függetlenített párttitkárnak. Végigküszködte Dalmandon a korszerű nagyüzemmé válás, a hőskorszak ellentmondásokkal, éjszakázásokkal teli esztendeit. Mikor 14 évvel ezelőtt oda került, kevesen tudták a szerény kommunistáról, hogy hányféle szakmája van (mezőgazdasági szakiskolát végzett, gépkocsi- vezető, asztalos), nyelveket beszél és, hogy viszontagságait megelőzően Mohács város fel- szabadulás utáni közigazgatásának vezetésében szerzett érdemeket. Nem beszélt róla. Akkoriban a fejlődés gyermek- betegségeivel küszködő gazdaságban a szó szoros értelmében térdig érő sárban jártak és elhanyagolt kulturális-szociális helyzetben éltek a gazdaság dolgozói. Kommunista kitartásra és következetességre volt szükség. Neki is jelentős része van abban, hogy régebbi hírhedtsége helyett ma kiváló terméseredményekkel és kulturált életkörülményekkel büszkélkedhető gazdaság, az élüzem cím kétszeres birtokosa lehetett. Emlékeztetik az „utolsó” taggyűlés résztvevői is erre. Körülveszik, meleg hangon búcsúztatják a gazdaság kommunistái külön, egyénileg is, a hivatalos aktus lezajlása után. — Jöjjön ám el hozzánk ezután is, minél többször — szorongatják meghatottan a kezét a hibridüzemiek. — Hiányozni fog, János bácsi. De jó. hogy akkor figyelmeztetett — súgja a másik. — Most megy él, amikor már Szilfáson is rendbe jöttünk? — sajnálkozik a harmadik. — Én meg így búcsúzom! — penderül eléje egy fiatalasszony, majd két oldalról megcsókolja az ünnepeit arcát. — Ejha! Én is szívesein nyugdíjba mennék, ha ilyen szép asszonyok csókolgatnának — tréfálkozik a kiküldött, aki az imént adta át a „Kiváló dolgozó” jelvényt a búcsúzó párt- titkárnak. — Irigyellek, János bácsi —, lép hozzá a kommunista igazgató. — Miért? — Mert a sok viszontagság után ilyen fiatalosan, jó egészségben mehetsz el tőlünk pihenni — feleli. Nehéz szívvel, a jól végzett munka örömével, megbecsüléstől övezve indulhatott utolsó munkanapja végeztével hazafelé. Új típusú vezető — Jó volt véle együtt dolgozni. Mikor 1964-ben pallóra állítottak bennünket a lemaradásért, Seress elvtárs akkor sem veszítette el a kedvét. Lesz ez még másként is — mondta, és neki lett igaza. El tudja viselni a nehézségeket — vélekedik Dabi elvtárs, az szb. titkára. — Nagyon szerény, — szinte túlzottan is — Seress elvtárs. Uj típusú politikai vezető. Egyszerű, közvetlen, és ami fő, mindig szót értett a dolgozókkal. Ál. landóan sokat tanult. Hatvanéves fejjel, idén tavasszal végezte el az esti egyetemet, pedig őt már nem köteleztük rá — mondja Simon Károly elvtárs, a járási pártbizottság osztályvezetője. — Szerették a pártonkívüliek is, mert sokat forgolódott kinn a területen, a dolgozók körében. Sokszor olyan egyéni bajaikkal is felkeresték, amely nem rá tartozott, de bíztak benne és tőle kértek tanácsot — mondja Dallos István, a jelenlegi párt- titkár, az utód. aki egyike az állami gazdaság kommunista vezetővé érett fiatal agrármérnökeinek. lyeskedés, egyéni harag a vezetők közt, sem pedig leküzdhetetlen vihar. Becsültük egymást — hangsúlyozza. — Hogy sikerült az átállás? — tervei felől kérdezem. — Hát..., most még kissé nehezen találom meg a helyemet. De munkám, mozgalmi elfoglaltságom most is bőven akad. Ma délután a pályafenntartás párt- szervezetének taggyűlésére megyek. Tervezget a vezetőségünk. Fülembe jutott, hogy kevesli a mi pártszervezetünknél a tagság a taggyűlési tájékoztatást. Csodát tenni nem tudunk, de azon leszünk, hogy javuljon, és többet segítsünk a város fejlesztésében is — fejezi be. Nem folytathatja az újságolvasást, mert amikor elköszönünk egymástól, egy középkorú asz- szony kopogtat be. Levelet hoz az új párttitkárnak, értekezletre hívják. Aktív pihenés. Nyugdíjas lett Seress János, de nem úgy a mozgalomban. Szerteágazóan gazdag tapasztalatát, sokoldalú emberismeretét most is a közösség szolgálatába állítja. SOMI BENJAMINNÉ Az ünnepi készülődés jegyében Dombóvár legfiatalabb üzemében, a kesztyűüzemben eredménnyel zárták a harmadik negyedévet, és tiszta lappal kezdték az utolsó negyedet. Az üzem tervében a harmadik negyedévre 37 ezer pár kesztyű legyártása szerepelt. Ezzel szemben szeptember 30-ig 40 425 pár jó minőségű kesztyű készült az üzemben. Az üzem kollektívája csatlakozott az anyavállalat, a Pécsi Kesztyűgyár kezdeményezéséhez. Vállalták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére október 31-ig eleget tesznek szovjet megrendelésre készülő exportszállítási kötelezettségüknek. A Dombóvári Kesztyűüzem dolgozói vállalásuk teljesítését előbbre hozták egy hónappal. Szeptember 30-ig az utolsó párig elkészültek az exportkesztyűk. Október 2-ától már az 1968. évi exporton dolgoznak. Az ünnepi készülődés jegyében a Szovjetunióba exportált kesztyűk csomagolására is megkülönböztetett figyelmet fordítanak. A csomagokra piros festékkel, s 1917—1967. dátum feltüntetésén kívül a jubileumi évforduló alkalmából köszöntik a szovjet embereket. Előadássorozat a fodmüvesszövetkezeti dolgozók részére Október 5-én előadássorozat kezdődik a Tolna megyei földművesszövetkezeti dolgozók részére. Az előadássorozat címe: „A gazdaságirányítási reform alkalmazása a földművesszövetkezeti szektorban”. Minden egyes alkalommal négyórás előadás hangzik el a reform egy-egy részterületéről. A nyitóelőadást Bar- tolák Mihály, a SZÖVOSZ elnök- helyettese és dr. Polgár Sándor, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa tartják „A földművesszövetkezeti kiskereskedelem és a gazdasági verseny” címmel. Az előadásokat Szekszárdon a belvárosi pártszervezet nagytermében tartják. ,A részvétel önkéntes. Száznegyvenegyen jelentkeztek a megye földművesszövet- kezeti vezetői és dolgozói közül. Az előadások hallgatása egyébként 120 forintos tandíjjal jár. Viaskodtunk, emésztődtünk Szépirodalmi művek és az Univerzum-sorozat legújabb ismeretterjesztő füzete hever az asztalon. A nyugdíjas párttitkár éppen a napi sajtót olvassa, amikor felkeressük otthonában. Aktív pihenés az övé. Seress Jánost néhány napja választották meg alapszervezeti párttitkáruknak a dombóvári területi pártszervezet tagjai. Szabadkozik, amikor elismerésére terelődik a szó. — Milyen érzéssel jött el a gazdaságból, Seress elvtárs? — Gondolnivaló. Hiszen ennyi idő alatt összeforrtunk, jóban- rosszbae csiszolódtunk, kocolód- tunk. Előre nézek, de visszavisszajárok a gazdaságba is. Várnak, szívesen fogadnak, tegnap éppen náluk voltam. Sokat viaskodtunk egymással, volt úgy, hogy két napon át is emésztődtünk. Köztünk soha nem fajultak személyi vitákká ezek az eszmecserék. Nem volt szeméAz idegenforgalomról és a könyvtári munkáról tárgyalt a városi tanács vb Emlékülésen idézték fel a magyar gözhajózás 150 éves történetét Százötven évvel ezelőtt építtette Bernhard Antal pécsi polgár, az eszéki kincstári hídvám bérlője Sellyén, a Dráva partján saját tervei alapján az első dunai gőzhajót. Az 1817. március 21-én vízrebocsátott gőzhajót 1818. május 2-án mutatta be Bécsben, közben Pesten és Budán is látták az érdeklődők. A kis gőzhajó gépe 24 lóerőt fejtett ki. A jubileum alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia közlekedéstudományi bizottsága, a hajózástudományi együttműködés MTESZ egyesül ofköái bizottsága és a közlekedési múzeum rendezésében szerdán — a közlekedési múzeumban emlékgyűlést tartottak. Dr. Fekete György, az Akadémia hajózási szakértő bizottságának elnöke, a MAHART vezérigazgató-helyettese a „150 éves a magyar gőzhajózás” címmel tartott előadást. Az ünnepi beszéd után Földvári László közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes leleplezte és átadta a közlekedési múzeum homlokzatán elhelyezett, a Carolina vízrebocsátásának emlékét és Bernhard Antal érdemeit méltató emléktáblát, s megnyitotta a múzeumban az emlékkiállítást. (MTI) Tegnap délelőtt dr. Nedők Pál elnökletével ülést tartott a szekszárdi városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen részt vett Rúzsa János, a párt városi bizottságának első titkára is. Az első napirendi pontban a jelentés a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtását tárgyalták meg. A következő napirendi pontban dr. Bercsényi Vince, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője számolt be a város idegenforgalmi helyzetéről. 1965- ben a vendégforgalmon kívül városnéző úticéllal 25 belföldi csoport járt Szekszárdon. 1966- ban 14 belföldi csoport és 1967-ben már 37 csoport — 1593 fővel — tekintette meg a város nevezetességeit. A vendégek fogadását, kísérését, vizsgázóit idegenvezetők végezték. Bemutatták a várost, annak műemlékeit, ismertették történelmét A vendégeket a gemenci erdőbe is elkalauzolták. Itt 31 csoport, 1380 turistája gyönyörködhetett a rezervátum szépségedben. A csoportok részére több esetben szolgáltattak étkezést, sőt ebben az évben az újdonságnak számító pinceszerezést is biztosították részükre a Garay Termelőszövetkezetnél. Idegenforgalmi szempontból a mintegy nyolc évvel ezelőtt végzett próbaásatások a megyeház udvarán, sok érdekességet ígérnek. Az elkövetkezendő években célszerű lenne, ha a múzeum teljes feltárást végezne. A közelmúltban elkészült a város látnivalóit és műemlékeit feltüntető három nagyméretű eligazító tábla. Egyik a vasútállomásnál elhelyezett vitrinben, a másik a vasúti fasorban, a harmadik pedig a Garay tér felső részén nyert elhelyezést. A szüreti napokra új köntöst kap a Mártírok terén lévő volt építőipari tábla is, melyre a megye turistatérképét helyezik el. A városnak jelentős idegenforgalma van külföldiekből is. A nyári szezonban az udvari határ- átkelőhelyen naponta 2000—2500 idegen lépi át a határt. Ennek mintegy fele Szekszárd—Budapest, Szekszárd—Balaton irányába vonul, az idegenforgalmi szolgáltatás igénybevétele nélkül. Ugyancsak jelentős azoknak az idegeneknek a száma, akiket a különböző utazási irodák, vagy iskolák idegenvezető nélkül hoznak városunkba. A következő napirendi pontban a megyei könyvtár beszámolóját vitatta meg a végrehajtó bizottság, a város területén végzett tevékenységéről. A város lakosságának könyvtári szolgáltatásait a megyei könyvtár és a peremkerületekben elhelyezett nyolc fiók- könyvtár biztosítja. A megyei könyvtár központi elhelyezésével, gazdag könyvanyagával, sokoldalú szolgáltatása:val jelentős szerepet játszik a város kulturális igényeinek kielégítéséi ben. Az épület 1961-ben került átadásra, korszerű berendezéssel rendelkezik, azonban mái' most kicsinek bizonyul, nem képes ki., elégíteni a fejlődő igényeket. Kö- zeljövőbeni bővítésére tanulmányterv készül. A peremkerületek lakosságát ellátó fiókkönyvtárak elhelyezése rossz és ideiglenes jellegű. A legtöbb helyiség szűk, nedves, a könyvek tárolására nem alkalmai és egyik-másik helyen a fűfés is megoldhatatlan problémát jelent. Ezenkívül a város rohamos fejlődése szükségessé teszi, hogy az új lakónegyedek lakóinak közvetlen könyvéllátásáíról is gondoskodjanak. Ezért olyan javaslat született a végrehajtó bizottsági, ülésen, hogy a jövőben a fejlesztési tervek során kialakuló új lakónegyedekben a fiókkönyvtárak részére is biztosítsanak megfelelő helyiségeket. A legsürgősebb a Tarcsay Vilmos utcai lakótelep ilyen irányú ellátása. A könyvtárak hatóköre elsősorban a könyvállomány fejlődésével, az olvasók számának növekedésével és a könyvforgalQíamal mérhető le. Az elmúlt évben az állomány gyarapítására fordított összeg, 168 728 forint volt. A megyei költségvetés keretéből több mint 133 ezer, a városi költség- vetési keresetből pedig több mint 35 ezer forintot fordítottak könyvbeszerzésre. így a gyarapodás a megyei könyvtárban 3091, a fiókkönyvtárakban pedig 1283 kötet. Az országos 1328 kötetes átlaggal szemben ezer lakosra 2712 kötet jut a városban. Az olvasók száma az országos átlag (15,6 százalék) felett van, jelenleg 3934 fő, 17,4 százalék. E napirendi pont után a bejelentéseket tárgyalta meg a végrehajtó bizottság.
