Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

* RÁD TÖ - RÖK , AZT MOND" I, JA A SEREGEK ’> YVRA, ÉS FÜSTTÉ |égeteaa szeke­I KEIT. OROSZLÁN« I KÖLYKEIOET KARD « EMÉSZTI MEG..." KEPRECENYVMTOZAT: SARLÓS ENDRE HABUNV könyve MGÍ. október 2Í. Ismerkedjünk az új törvényekkel A munkaidő, a szabadság, a túlmunka szabályozása A munkaidőt, pihenőidőt és túl­munkát szabályozó intézkedések kettős érdeket szolgálnak. Egy­részt a vállalati vezetők önálló­ságát növelve segítik a termelés szükségleteihez alkalmazkodó munkabeosztás helyi kialakítását, másrészt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek jelentős javítását is szolgálják, hiszen a helyi feltételekhez való alkalmaz­kodás mindenképpen kedvezőbb, mint a felülről diktált általános szabályozás. Az eddigi központi intézkedések nem adtak lehetősé­get rá, hogy a vállalati vezetők a termelés és a dolgozók érdekei­nek összeegyeztetésével maguk válasszák meg a legcélszerűbb munkaidő-beosztási formákat. Az új szabályozás csak a tör­vényes munkaidőkeretet szabja meg, heti 48, illetve 44 órában. Megadja azt a lehetőséget, hogy ennél rövidebb, 42, 40, S6 órás munkaidőt vezessenek be az egészségre ártalmas vagy nehéz fizikai munkával járó területe­ken, de lehetővé teszi azt is, hogy például a közlekedésben, a mező- gazdasági termelésben különböző idényjellegű munkáknál a tör­vényes munkaidőkeretnél hosz- szabb munkaidőt állapítsanak meg. A törvényes munkaidő kerete­in belül, s a fenti két lehetőség­gel élve, a vállalatok maguk dönt­hetik el és rögzíthetik a kollek­tív szerződésben, hogy hány mű­szakban kívánnak dolgozni, fo­lyamatos termelést, egyenlőtlen vágy osztott munkaidőt" vezetitek be a munka speciális követelmé­nyei szerint. A termeléshez való alkalmazkodás egyben a dolgozók munkafeltételeinek a javítását is jelenti, mert a munka egyenlete­sebb és folyamatosabb lesz, ke­vesebb lesz a kieső és állásidő, ezáltal jobb lesz a kereseti lehe­tőség. A termeléshez alkalmaz­kodó munkaidő-beosztás termé­szetszerűleg a túlóraszükségletet is csökkenti. Ez természetesen nem zárja ki a túlóráztatás lehetőségét, s az új szabályozás számol a rugalmas, a piac igényeihez alkalmazkodó termelés szükségleteivel. Ezért a törvény egyrészt kimondja, hogy a dolgozó rendkívüli esetben kö­teles munkaidőn felül is munkát végezni, másrészt előírja, hogy a túlóráztatás csak olyan mértékű lehet, ami nem megy a dolgozó egészségének a rovására. Kimond­ja, hogy a terhes nőket és a 16 éven aluli fiatalkorúakat nem szabad túlórára igénybe venni, és csak kivételes esetben túlóráz- tatható az az anya, aki hat éves­nél kisebb gyermekét gondozza, valamint az a dolgozó, aki egész­ségre ártalmas munkakörben, csökkentett munkaidő-kedvez­ményben részesül. A törvényben előírt korlátozások olyan kötelező minimumot jelentenek, amelyet a kollektív szerződés a helyi vi­szonyoknak megfelelően az egyes munkakörök ártalmait, veszélyes­ségét, fáradási hatásfokát figye­lembe véve pontosabban megha­tározhat. Ugyancsak a kollektív szerződés feladata leszögezni, hogy díjazással vagy szabad idő biztosításával váltják-e meg a túlóíát. Fizikai munkakörben csak akkor szabad a túlórát szabad idővel megváltani, ha a munkás maga ezt kívánja. A dolgozók pihenőidejét, sza­badságát az új szabályozás rész­ben a régivel egyező módon ren­dezi. Évi 12 napban szabja meg a munkaviszony alapján járó alapszabadságot, amihez a mun­kaviszonyban töltött két évenként egy-egy nap — egy évben leg­feljebb 12 nap — pótszabadság járulhat. Az új szabály azonban a pótszabadság juttatását nem köti a munkaviszony folyamatos­ságához, hanem lehetőséget ad rá, hogy minden munkaviszonyban töltött időt egybe számítsanak, függetlenül a munkaviszony meg­szűnése módjától és a két mun­kaviszony közti időkieséstől. Ez nagyon sok olyan dolgozónak kedvez és biztosítja a megérde­melt pihenőt, aki eddig önhibá­ján kívül nem tudta igazolni a munkaviszonya folyamatosságát, illetve nem tudott úgy elhelyez­kedni a felmondás után, hogy munkaviszonya folyamatosnak számítson. A szabadságkedvezményeket az új szabályozás bővíti. A törvény a háromgyermekes gnyának két nap pótszabadságot biztosít, s minden további gyermek után további két-két napot. Ez füg­getlenül jár attól, a póts'zabadság- tól, amely a munkában eltöltött évek után vagy beosztásának megfelelően illeti meg a sokgyer­mekes anyát. Egy másik új juttatás a juita- lomszabadság, a Munka Törvény- könyve lehetőséget ad rá, hogy a munkahelyükhöz hű, kiváló dol­gozókat a vállalatok jutalomsza­badságban részesíthessék. A kol­lektív szerződésben lehet majd részletezni, hogy a vállalat ki­nek, milyen mértékű szabadság­kedvezményt biztosít a munka- viszonyban töltött évek, s a be­osztás alapján járó szabadságon kívül. S E. Fém helyett műanyag A Szovjetunióban több tudo­mányos intézet foglalkozik a ha­gyományos anyagok műanyaggal való helyettesítésével, elsősorban a mezőgazdasági gépgyártásban. Megállapították, hogy a mű­anyagok felhasználása elsősor­ban a kombájnok, silózógépek, magbegyűjtő gépek, gyapotaratók és fejőgépek gyártásában Ígérke­zik eredményesnek és gazdasá­gosnak. A mezőgazdasági gép­gyártás távlati terveinek kivite­lezése során 1970-re csupán a mezőgazdasági gépberendezéseké nél 40 ezer tonna lesz a mű­anyagszükséglet. Ezzel a meny- nyiséggel mintegy 30 ezer tonna öntöttvasat, 60 ezer tonna hen­gerelt acélt és 18 ezer tonna alu­mínium öntvényt tudnak megta­karítani. „ i Szovjet-orosz zene és költészet Az 1967—68. hangversenyévad vács József előadóművész, a te-* ifjúsági hangversenysorozatának levízió ismert bemondója., első hangversenyemé került sor A hallgatóság mind Tamási­hétfőn délelőtt illetve délután ban, mind Dombóvárott nagy Tamásiban és Dombóvárott. A figyelemmel hallgatta a kitűnő Nagy Októberi Szocialista Fórra- előadóművészek produkcióit. Ku- dalom 50. évfordulója tiszteleté- Ionosén a balettművészeknek re az Országos Filharmónia a volt nagy sikerük, akik a vi- szovjet és orosz zene, valamint lágviszonylatban is egyedülálló költészet remekeit tűzte műsor- szovjet balettművészet legszebb ra. Csajkovszkij, Borodin, Baba- táncait keltették művészetükkel levszkij, Muszorgszkij, Glier, életre. Szkrjabin és Hacsaturján örök- A hangversenyeket ma Bony- szép muzsikája. Lermontov, Pus- hádon folytatják, ahol két elő-j kin, Szimonov, Jevtusenko, Tvar- adásra kerül sor. Szerdán Szék« dovszkij remekbe szabott költe- szárd tanulóifjúsága ugyancsak nyei csendültek fel az előadások két előadás keretében élvezheti folyamán olyan neves előadó- végig a műsort. Csütörtökön a művészek tolmácsolásában, mint művészek Tolnáira és Gyönkrej Gabos Gábor, zongoraművész, pénteken pedig Dunaföldvarra és Kerekes Gábor énekművész, Szabók* Holczer Eva es Molnár Lajos Márta és Husek Rezső látja ei at balettművészek, valamint P. Ko- turné folyamán felváltva. Békebeli andalgással kísértem haza a lányt. Már annyit sétáltunk, hogy fájt a medencecson­tom a gyaloglástól, mégsem értünk haza. Jolika sokat nevetett, boldog sóhajtozással örült a szép nyári estének, gyengéden részletezte, milyen szép munkája van a tanács szociális osztályán. Még mindig nem értünk haza. Aztán bevallotta, hogy a város közepén lakik, fél percre a Bolero teraszától, de ne haragudjak rá, most olyan boldog, élvezi a kellemes éjszakát és az én ko­moly társaságomat. Biztosítottam, hogy ilyen séták nélkül sivár és céltalan lenne az életem. így ment ez estéről estére. Csakugyan elkoptak a városból a koldusok, a tetvesek, az árva öregek, és elkopott az egy pár sevro félci- ’ pőm is. Következett a legnagyobb nap, az utolsó. Több hírneves egyéniséget kellett fehér autóm utasterébe csalogatnom. Az elsővel ku­darcot vallottam. Göndör volt ő, aki szintén — 28 — régi ismerőseim közé tartozott Nem az öreg­sége, hanem a nyomoréksága miatt utalták a szociális otthonba. Két bottal járt, de nem is járt, hanem vonaglott. Minden lépésre borzasz­tóan összerándult és lépés helyett előre rúgta a lábát. Ahol elérte a kimerültség, ott leült a járdára, sapkáját a botjaira tette és koldult. És valahogy véletlenül mindig ott merült ki, ahol a legnagyobb volt a forgalom. — Göndör elvtárs, hát akikor eljöttünk magá­ért — mondta neki Jolika. A kétbotos nyomorék felállt villásreggelije mellől, elegánsan megtörölte a száját és toma- tanáros délcegséggel körbejárta az asztalt. — Köszönöm. Láthatják, ma reggelre meggyógyultam. Értek a lélektanhoz, így könnyen megálla­píthattam Jolika arcáról, hogy drámai pánikba esett. Erős jellemére vall, hogy mégis ura tudott maradni méltóságának. — Gratulálok... Akkor most ml lesz? — Semmi — lépkedett daliás gondosan a nyomorék Göndör. — El tetszik nekem intézni, hogy engedélyt kapjak biciklimegőrzőre. Mától kezdve hasznos tagja akarok lenni a társadalomnak. Kellemes modorom ellenére magával raga­dott a primittív harag. Fölvettem a híres botokat. — Ide figyelj, Göndör. Húsz évig szédítetted az egész várost. Ha ezentúl csak bicegni lát­lak, eltöröm rajtad ezeket a botokat. — 29 — Tehát Göndör helyett a botjait vittem ma­gammal. Féltem* Jolika csalódni fog — a fenye­getőzés miatt — természetes előkelőségemben* de ellenkezőleg. Rajongó tekintete egészen za­varba hozott. Engem, a flegma Illést, akit nem szokott megingatni semmiféle nőd rajongás. Ilyen az élet: a következő helyen nem várt parádéval fogadtak bennünket. Lehet csodál­kozni, nevetni, vagy hitetlenkedni, mit bánom én. Ilyent még nem látott a világ amióta az ősember feltalálta a füstölt heringet Szunyogh Elekért mentünk, az énekes kol­dusért. Elek talicskával és postáscsákóban rótta a várost, talicskáját betolta a bérházak udvarára, vonító hangon bölcsődalokat énekelt és az emeletekről lehulló aprópénz alá tartotta a postáscsákót. Hogy miért volt szüksége a talicskára, azt soha nem fogják megtudni az iskolás gyerekek. Azt viszont' mindenki tudta, hogy Szunyogh Eleknek albérlője is van a muskátlis bódé­jában, amely a gyöpmesteri porta mögött, a nádas szélén bújt meg az isten ültette belén- dekek, labodák, csipkebokrok árnyékában. És ez az albérlő nem volt más, mint Tulipán Artúr. Albérleménye egy szalmazsák' volt, ezt nappalra csigán húzták fel a bódé mennyezetére, olyan ügyesen, hogy közben nem tettek kárt a velen­cei csillárban. — 30 —

Next

/
Thumbnails
Contents