Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-29 / 256. szám
1 I { 1967. október 29. TftT v* WTGVIÍT VFP^JiüHO VISSZHANG Egyetértés és ellenvélemény a „Perifériáról66 As orsság legkorsserűbb panelhásai A MESZÖ V-nek van igaza Lapunkban a közelmúltban megjelent ,,Periféria” című cikksorozat élénk visszhangot váltott ki a város dolgozóinak és a cikksorozatban érintett vállalatok, intézmények körében is. Az alábbiakban rövid összefoglalót adunk a cikksorozatra reflektáló levelekből: A Szekszórd Városi Tanács VB. igazgatási osztálya a „Házmesteri hűbérrendszer” című cikkben felvetett problémákra válaszolt: „Periféria” címmel írt cikkükkel egyetértünk. A hibák oka azonban nem a lakáskiutalásban keresendő. A Városgazdálkodási Vállalattal két évvel ezelőtt úgy állapodtunk meg a házfelügyelők munkába állításával kapcsolatban, hogy az általuk javaslatba hozott személyek közül válassza ki a lakásügyi albizottság azt a személyt, akinek részére a házfelügyelői lakást kiutaljuk, és akivel ők munkaviszonyt létesítenek. Azóta e téren nincs is nézeteltérés. A megállapodás értelmében a ház- felügyelői munkakörre pályázó kérelmét a Városgazdálkodási Vállalathoz adja be és a vállalat javaslattal látja el. A javaslattal ellátott kérelmek kerülnek a lakásügyi albizottság elé, aki dönt a lakás kiutalásáról. Ezen kialakult gyakorlat folytatására továbbra is szükség van. mert a lakásügyi albizottság jobban ismeri az igénylők sürgősségi sorrendjét és j,gy lehetőség nyjlik arra, hogy a sürgősségnek megfelelően helyezze el a házfelügyelőt. A házfelügyelői munka megjavítása érdekében a vállalatnak a fegyelmi utat kell igénybe venni, a munkáját hanyagul, vagy nem megfelelően végző házfelügyelők ellen fegyelmit indítani, állásukból elbocsátani. Ezután a városi tanács vb. igazgatási osztálya feltétlenül biztosítani fog szükséglakást. ’ Úgy látszik ez a kérdés a városi tanács és a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat összefogásával megoldódik. A vállalat ugyanis hozzánk intézett válaszában egyetért a „Házmesteri hűbérrendszer” című cikkben felvetettekkel. ( * ,,A nem mind arany” című cikkben a lakások hibáival foglalkoztunk. Hegyi Ferenc, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, minden részletre kiterjedő, alapos válaszában többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik: ,.A nem mind aranv" című cikk a garanciális idő alatt történő hibakijavítás hosszadalmasságát tao- lalja. A cikk írálnak e tekintet ben igazuk van. A teljesség azonban azt kivánla, hogy ezt a kérdést közelebbről megvizsgáljuk. A Városgazdálkodási Vállalat a megépített lakásokat üzemeltetésre kivitelezőtől, a beruházást bonyolító szerven keresztül átveszi. Hangsúlyozni kívánom, hogy a Városgazdálkodási Vállalat szerződéses jogviszonyban nem áll a kivitelezővel és így csak észrevételezési lehetősége van. Rejtett hibák esetén, melyek elég gyakran előfordulnak, a jelentéstételen kívül jogilag a kivitelezőt felelősségre vonni nem tudja, ugyanakkor, ha a kijavítást elvégzi. a kivitelező a garanciát felmondhatja. Az elmondottakból kitűnik. hogy lehetősége van a kivi- telezönok, hogy a kijavítást elhúzza és a jelentkező adminisztráció is komoly időkiesést, illetve nagyobb károkat okozhat. A probléma megoldása érdekében a Városgazdálkodási Vállalatot utasítottuk, hogy garanciális időre való tekintet nélkül, a hibát azonnal javítsa ki, és a munka elvégzését a kivitelező feli számlázza le. A Tarcsay Vilmos utcai lakótelepen levő homlokzatleválások oka a Walkyd festék használata. A Walkyd alkalmazása azzal a céllal történt, hogxj a homlokzatok időállóságát növelni lehessen.. A festék a gyakorlatban nem igazolta a laboratóriumi eredményeket és ezért ezen festékanyag homlokzatra történő alkalmazását az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium országosan letiltotta.'A válasznak ezzel a részével rr; is egyetértünk. Ezzel azonbr^ már nem: „A sorozat erősen egyoldalúan világítja meg a város fejlődését. Nem ír az elért eredményekről, nem ír arról a változásról, mely a városban a közelmúltban indult és jelenleg is folyamatban van, nem ír továbbá azon erőfeszítésekről, melyek a város fejlődését elősegítik.” A sorozat egészének elolvasása után után azt hisszük, ehhez nem kell kommentár. * Felvetettük a Népfront utcai lakók panaszát, akikhez vajmi ritkán jut el a víz. Ezzel kapcsolatban a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójától a következő választ kaptuk: „A Népfront utcai vízellátással kapcsolatosan közöljük, hogy jelenleg építés alatt van a szekszárdi vízmű rekonstrukciója. A rekonstrukciós tervekben szerepel a Béri Balogh utcai vízvezeték keresztmetszet-bővítése. Amennyiben ez elkészül és ugyanezen rekonstrukció-. ban szereplő megfúrt 4 kutat bekötik a hálózatba, a Népfront utcai lakosok panasza orvosolva lesz. ’ A lakóknak a határidő szerint 1968. július 31-ig kell türelemmel lenniök, ha időközben nem történik újabb határidő-módosítás. ♦ írásunkban kifogásoltuk, hogy a MÉSZÖV a Vendéglátóipari Vállalat által létesített Kadarka cukrászda közvetlen közelében épített új cukrászdát. A Szövetkezetek Tolna megyei Központja a következő választ adta: „A Tolna megyei Tanács VB. tervosztálya 1965. február 17-én Szék- szárd város kereskedelmi hálózatának kialakítása ügyében megbeszélést hívott össze, melyen a megye minden kereskedelmi vállalata megjelent. A megbeszélésen olyan határozat született, hogy az Esze Tamás utcában egy emeletes kereskedelmi egységet kell létesíteni, melynek földszinti részén egy szolgáltató házat kell kialakítani. Minket is. meglepett az a tény. hogy a Vendéglátóipari Vállalat a tervezett egység közelében egy cukrászdát létesített. Ez ügyben felvet- tűk a kapcsolatot a működési engedélyt kiadó szervvel. Közölték velünk, hogy a Vendéglátóipart Vállalat részére ideiglenes működési engedélyt adtak ki addig, míg a tervezett egység nem kerül megépítésre (körülbelül 1968. második negyedév). Tudomásunk van arról is, hogy a jelenlegi cukrászda helyén a vállalat hidegkonyhai üzemet fog létesíteni. Az említett egység kiviteli terve elkészült, a kivitelezési munka előreláthatólag még ez évben megkezdődik.” így tehát a MESZÖV-nek van igaza. * A ..Sárban, gazban” című cikk az új lakótelepek környékének esztétikai problémáit taglalta. Ismét idézünk a Szekszárdi Városi Tanács építési és közlekedési osztályának válaszából: * ,,Szekszárd városban, mint általában az ország többi városaiban, a lakótömbök több ütemben épülnek. Ezek az ütemek az éves beruházási kerettől függenek, ez viszont annyit jelent, hogy a tömb befejezése több évig is eltart. A jelenlegi lakáshelyzetből kiindulva a lakások igénybevétele nem halasztható és így végső soron a lakótömb egy része már élő lakótömb és egyidőben felvonulási terület is. Ez a kettősség veti fel azokat a problémákat, melyet a cikk úgy vet fel, mint hanyagság. Köztudott dolog, hogy lakótömbjeinkkel egyidőben a talajba kerülő létesítmények megépítése is szükségszerűen jelentkezik. Ebből viszont az következik, hogy az út-, járda-i tereprendezés, parképítés, mint utolsó munkafázis valósítható meg. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a lakótömb elsorolt létesítményeinek megépítését —» amennyiben azok a tömb befejezése előtt épülnek ki — éppen a felvonulási terület miatt mennek tönkre, és igy azokat újólag meg kell építeni. A fenti problémát, illetve lehetőséget nagyon szépen illusztrálja a Mészáros Lázár úti lakótelep Séd felé eső része. Ezen a területen lehetőség volt arra, hogy a területet lehatárolva, a tömb tovább építésének akadályoztatása nélkül, parkosítást végezzünk. Ugyanez a lehetőség a laktanya mögötti lakóterületen már nem volt meg, és igy a tömb tereprendezésére és parkosítására csak a cikk által jelzett befejezési határidőre kerülhetett sor.’A tereprendezés, a járda- és útépítés a cikksorozat megjelenése után elkezdődött. Örömmel vettük tudomásul. * Az enyhén szólva is szegényes külsejű garázsokról: „Az idézett Tarcsay Vilmos úti lakótelepen garázsépítési engedélyt a rendezési tervben kijelölt és jóvá>- hagyott helyre adtunk ki. Előírtuk azon feltételeket, mellyel a garázsok meg építhetők. Felszólításaink a garázsok befejezése és általunk előírtak betartására eredménytelen volt és így kénytelenek leszünk kényszerintézkedésekkel a garázsépítőket rákényszeríteni az előírások betartására.” Az „Üj legyen az új” cikkel kapcsolatban, amint Hegyi Ferenc válaszából kitűnik, igazán új — nem lehet: ,,A városközpont tervezésénél a Béla tér, mint történelmi jelentőségű tér, változatlanul megmarad és az új városközpont a Széchenyi utca keleti oldalán nyer felépítést. Ezen alapelv megvalósítása csak úgy lehetséges. ha a két központ nem kerül bántó ellentétbe egymással. Ebből viszont az következett, hogy a két központ között megfelelő esz- tétiJtai átmenetet kell kévezni. Az elhatározás végső soron úgy nyert megfogalmazást, hogy a Széchenyi utca nyugati vonala fokozatos átmenetet képezzen a történelmi tér felé és egyben ne kerüljön ellentétbe a keleti oldalról indított tervezett modern központtól. Ezért a kialakult szint-szám. az utcára jellemző énületek megtartásával, van a beépítés tegezve. Véleményem az, hogy a probléma jelzett formÁban történő megoldása helyes és jó. * A sokat emlegetett panelházakról: „Köztudott dolog, hogy a panelépítkezések lényege az Üzemszerű gyártásból és a helyszíni szerelésből adódó építési idO csökkentés. A gyártó Üzem gazdaságos termelése érdekében nem gyárt ma még bO választékot, így az egyes területeket ellátó elemgyárak az ÉM. által engedélyezett szériát gyártják. Ebből az következik, hogy kénytelenek vagyunk azokat a típusokat alkalmazni, melyek gyártás alatt vannak. A kialakított és a gyártás alatt levő típusok az általános vélemény szerint jók, talán a hagyományos építési módhoz szokott szemnek szokatlanok.'’ Ez a városi tanács építési és közlekedési osztályának véleménye. A Tolna megyei ÉM. Állami Építőipari Vállalat Igazgatójának véleménye viszont az, hogy a Szekszárdon felépült új panelházak a legmodernebbek az országban. Egyébként a Tolna megyei ÉVM. Állami Építőipari Vállalat nem válaszolt levélben a riport- sorozatra — pontosabban, nem az illetékes válaszolt. A közelmúltban a vállalat igazgatójával történt személyes megbeszélés alapján kiderült: a nekik tulajdonított hibákról nem ők tehetnek, hanem a Tolna megyei Beruházási Iroda, a budapesti GÉL- KA és azok a lakók, akik nem a vállalatnál jelentették be a garanciális hibákat. A hozzánk érkezett reflektáló levelek tartalma megnyugtató, azóta is sok változás történt. Véleményünk nem minden esetben találkozott az illetékesek véleményével. A cikksorozat a város érdekében íródott, így célunkat mindenképpen elértük. Barátaink Tolnában A munkásmozgalom Söévet^n alTomf mt gyében tettek baráti látogatást, a világ minden részéből jöttek. Bolíviai, kenyai, és osztrák munkásmozgalmi emberekkel ismerkedtem meg az elmúlt években, őket kísértem, írtam látogatásukról. Ezek az emberek, akik ahányan, annyiféle módszerrel, sajátossággal Október útját járják, eljöttek hozzánk. Eljöttek ide, Tolna megyébe. Tapasztalatokat gyűjtöttek. Tanultak. Akkor kezdték építeni a Mechanikai Mérőműszerek Gyárát, amikor Mr. Vicky G illan Wachira a kenyai Nairobiból- itt járt. — Uj üzem, szép üzem — mondotta. — És milyen lesz a dolgozők ellátása? „Milyen is lehet — mondtuk mi magyarok — korszerű, hogy az ember kényelmét szolgálja...” Ez az ember a „sötét” Afrika szülötte. Apja talán Stanley málhahordozója volt. ő egyetemet végzett, az ország szakszervezeti mozgalmában jelentős tisztséget tölt be. Munkásvezér. Ezekben a hetekben kissé többet hallunk a délamerikai eseményekről. A banán-államokban és a Cordillerák völgyeiben megmozdult a munkásság. Eszembe jutott ilyen hírele olvastán, Maro Rico Galanza barátom. Az ötvenes évek végén találkoztam vele. Ő is munkásvezér. Olyan vezére a bolíviai szervezett dolgozóknak, ‘ akik előtt a nagy október a cél, pontosabban, az, ami ötven év múltán a valóság: az ember emberré válása. Azt mondotta Mario Rico Galanza. — Jó nektek, ti már ott vagytok, ahova mi csak talán évtizedek múltán jutunk el... És mesélni kezdett a bolíviai ónbányászokról. És a bolíviai szakszervezeti mozgalomról, arról, hogy a marxizmus ott is gyökeret vert. Itt járt a megyében, különösen az épitőmunkásek nagyon megkedvelték, Rudolf Podrepzek elvtárs, az osztrák. Innen a szomszédból, de egy más világból jött. Kubikosokkal találkoztunk. A munkások körülfogták: „Mesélj nekünk milyen a kapitalizmus?” Podrepzek mesélt. Az egyik brigádvezető azt mondta: — Nem változott az semmit, olyan, mint nálunk volt... — De ti változtatok — mondotta 'az osztrák — jártam én itt a háború előtt is. Láttam akkor is a munkások életét, most is tanulmányozhattam. Benneteket megváltoztatott a párt. ft a nárfliatl látta azt, amit mi talán másként fo- “ r“1 lu“u galmazunk: — A párt irányításával, a nép erejével értük el mostani jólétünket, életszínvonalunkat. ök a pártban, a kommunista eszmében, a nagy október hatásában valami olyat vélnek felfedezni, amit mi talán nem tudunk érzékelni. Mi természetesnek vesszük, hogy néphatalom van. Tudjuk, hogy így kell lenni a gazdasági életnek, tudjuk, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomnak szüksége volt 1960-ra. Mi nem tudunk úgy kapcsolatba hozni eseményeket — egy sztrájk például Bolíviában — az eszmével, mint nyugat-berlini ismerősöm, aki úgy jött hozzánk látogatóba tapasztalatot gyűjteni, hogy az ottani hatóságok elől el kellett titkolni látogatását... Luis Blanco, a spanyol, mindig pipázott. Kőműves a szakmája. Amikor kísérettel ment, nem érezte jól magát. Keresett mindig alkalmat arra, hogy elmenjen egy-egy munkás otthonába. A faddi termelőszövetkezet dohányültetvényén a Las Vülas-i Leon Gassolával akkor társalogtam, amikor Kuba partjainál a Disznófő öbölnél partra akartak szállni azok a pribékek, akik a Latin-Amerika első népállamát, imperialista parancsra meg akarták semmisíteni. Kuba áll. A marxizmusról a latin-amerikai államokban talán így beszélnek: castroizmus. Mert Fidel Castro valóságos Krisztus azok szemében, akik évszázadok során az egektől várták a megváltót. És a megváltó a Sierra Mastre-bó] jött. Olyan eszmével tarsolyában, amelyet magának vall a cukornádvágó munkás, a híres havannai mulató táncosnője, a bolíviai ónbányász, meg a venezuelai olajfúró munkás is. No, az is természetes, hogy a marxizmus, amely a munkásságot annyira össze tudta hozni, egy nevező alá tudta vonni, nem egységesen érvényesül minden országban. Azok az emberek, akikkel itt Tolna megyében találkoztam, a fő kérdésben a nagy október útját járják: emberré tenni az embert. Gerhard Schwarz, Fernando Guadalu- pi, Arrigo Morandi és sok-sok társa a messzi világrészekből idejött Tolna megyébe. Itt találkozott az internacionalizmussal. Itt megismerte, vagy legalább közelebb került ahhoz, amit lehet, hogy tudatosan, vagy sejtve, esetleg tudatlanul is keres: — módszert arra, hogyan és mit kell tennie, hogy náluk: Olaszországban, Ausztriában, Bolíviában, Spanyolországban és egyebütt, olyan legyen az élet, úgy éljenek az emberek, mint Faddon a termelőszövetkezet munkásai, mint a Simontomyai Bőrgyár tímárai, mint a műszergyár mérnökei, mint az építővállalat kubikosai... A nagy októberrel érdekesen összefüggő és kapcsolatba hozható látogatók, hazánktól távol, de az eszméhez közel állva, meggyőződésesebb harcosává váltak az eszmének, az ember felemelkedéséért vívott világméretű küzdelemnek. PÁLKOVÁCS JENŐ Luis Blanco, Állami vállalatok, állami gazdaságok FIGYELEM! A Csongrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat (Hódmezővásárhely) az alábbi típusú felújított Diesel-motorok kiszolgálását raktárról azonnal biztosítja, akár motorcserével, akár eladásban cserementesen. MTZ-5L, HÍZ—50f UTOS—45—K, UTOS—45—E, T—28. Bővebb felvilágosítást a fenti vállalat kereskedelmi csoportja nyújt.. (Telefon: Hódmezővásárhely, 193, 92-es mellék.) (265)
