Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-27 / 254. szám
; 4 m vrwK mmm wmrjsto T9Cl ofctober %T. Az élet bonyolult kr, c/b.fifL;ír úgy vágta szájon Trumbát, hogy ne- t\h BZiU limai lesett az asztalnak. Az asztal felborult. A nők sikítottak, Trumba feltápászkodott. Megtörölte borgőztől mámoros, izzadt fejét, tántorgott egyet, mintha ismét neki akarna ugra ni a titkárnak'. A titkár hozzálépett: — Nyugalom, fiacskám, nyugalom. Itt szórakoznak a dolgozók. Ha tovább is hőbörögsz, kaphatsz még egyet. A tömegben ott állt a brigád, teljes létszámmal. A darab ujju Nagy Pali — egy alkatrész esett a kezére, az vitt le a jobb keze gyűrűs ujjábái egy percet —, rezignálton, ránézett társaira. — A szentségit, megint nem lesz jutalom. Trumba brigádvezető. Az elmúlt évek során, talán hatszor is, mindig elkészítették a gyönyörű szép vállalást. A csinos műhelyímok, a szőke Kati önként vállalta a napló vezetését. A cél előtt a brigád mindig kibukott a versenyből. i Amikor először hallottak a mozgalomról, Trumba azt mondta a brigádnak: — Fiúk, csináljunk mi egy ilyen brigádot. Lepipálunk mindenkit, s aztán még jutalmat is Icapunk. Megcsinálták a brigádot... Egyetlen dolgot nem vett számításba a konok kovácsok brigádja, hogy Trumba, a brigádvezető, amellett, hogy a szakma kitűnő mestere, nem kerül utolsó helyre a bor és más, cégtáblán lévő szeszek fogyasztásában sem. Egyik fizetéskor „megkalapálta” az asszonyt. Az asszony sírva ment a brigádhoz, meg a főnökhöz. A főnök széttárta a karját: — Asszonyom, mit tehetek én? Majd beszélek a férjével... — Aztán beszélt Trumbával. Trumba mindent megígért. A brigád meg káromkodott. Megint oda lett a dicsőség és valószínű, az aprópénz is. Legorombították Trumbát. r í ív íiíít vállalással, új fogadalmakkal. Ennek j ^' J ' végén is volt valamilyen kalamajka Trumbával, s a brigád elesett a kitüntető szocialista brigád címtől. Az idén ismét vállalást tettek. Szép, mutatós vállalást. Volt abban önköltségcsökkentésről, anyagtakarékosságról, meg mindenről szó. Arról is, hogy Trumba most már végre vigyáz magára. No, de Trumba útjai kiszámíthatatlanok. Most itt van már október közepe, két hónap múlva lehetne értékelni a brigö.dot. ^ Az egyik, kócos fejű tanuló gyerek mindig ott lábat- lankodott Trumba körül, örült, hogy a kitűnő mester keze alatt dolgozhat. Szerencsétlen azonban nem tudta még, hogyan is tudhatta volna, hogy Trumbával a munkahelyen csak a munkáról szabad beszélni. A horgászatról nem. Sa tanuló arról beszélj. r — Hallom, Józsi bácsi vasárnap tele fogta a szákot, még a brigádnak is jutott. Én is lemondtam az ebédet... Csak eddig jutott a sporthorgászattal kapcsolatos elme- futtatással, amikor Trumba kiborult. Felugrott és fenéken rúgta a tanulót... — Még te is? Te, kazánkovács palánta, még te is..., az anyád!... és hajtani kezdte a fiút a műhelyben. És szerencsétlenségére, mert éppen akkor kocogott a főnök is a műhely előtt, és a nagy zajra felfigyelt... Trumbát kihallgatták. A gyereket is. A brigád megint káromkodott. Trumba ismét ígért. De senki nem hisz már az ígéretben. Trumba sem. A brigádot nem sorolják majd az értékelhetők közé. Két hónap múlva Mert nem egy sablonos szocialista címért versenyző brigádot akar vezetni Trumba. Nem olyant, ahol minden simán megy. Hisz az élet is bonyolult. Hát még a szocialista brigáddá válás. PÁLKOVÁCS JENŐ Közérdekű panaszok nyomában A patrióta aggodalmával... nézi községe fejlődésének lassúságát Varga István simontomyai olvasónk. Véleménye szerint nem kellően gyümölcsöző a községfej - lesztési adó és a társadalmi munkafelajánlás sem. Szántó Józsefnek, a simontornyai községi tanács vb-titkárá- nak tájékoztatását kértük: — A panaszosdevélnek igaza van — írja. — Ipari vonatkozásban ugyan korszerűsítették a bőrgyárat és felépült a labdagyár, mely szintén több száz dolgozónak biztosít munkalehetőséget. A község két ipari vállalata azonban a község költségeihez eddig egyetlen fillért sem adott. 1968-tól kommunális adót fizetnek, ami nagy fellendülést biztosít Si- montornyának. A lakosság által fizetett községfejlesztési hozzájárulás évi összege 300—400 ezer forint, melyből csak néhány létesítményre futotta: Az utóbbi években új telepen épült egy 90 személyes óvoda hatszázezer forintért, 15 kilométer hosszúságú betonjárdát készíttettek egymillió-kétszázezer forintért. A Sió jobbpartján lévő törpevízműhöz a község kétszázezer forinttal járult hozzá. Jelenleg a balparti rész vízműhálózatának terve készül, eddig szintén kétszázezer forintos községfejlesztési alapból. A hónap folyamán indul meg egy öt tantermes iskola építése, melynek két és fél milliós költségéhez egymilliót a közös alapból fedeznek. Befejezéshez közeledik a Dózsa György út javítása, négyszázezer forintos költséggel, A tolnaiak érdekében... Lakatos István a Déldunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat szekszárdi kirendeltségének „bürokratikus” módszerét kifogásolja: Tolnán gázpalackátvevő hely működik, az új gáztulajdonosok mégis Szekszárdra fáradoznak a szerződés megkötéséért és az első palack átvétele miatt. Érdeklődésünkre Wirth Józsefi a szekszárdi kirendeltség vezetője válaszolt: — A Tolnán lévő gázcseretelepet nem az ÁFOR tartja fenn: azt a Tolna megyei Népbolt Vállalat létesítette a község lakosságának érdekében. Mint a szekszárdi cseretelep le- rakata, az adminisztrációt saját maga nem végezheti. eremtrlhiklA, & Jó emberismerő vagyok, mindjárt feltűnt, ahogy ez a nő beszólni tudott. Nekem a pillantásomra mondják, hogy tele van mélylelkűség- gel. Ennek a nőnek a hangja volt ilyen. Meg az a csúnya arca. Úgy sugárzott valami számomra ismeretlen ünnep a szeplői közül, mintha pünkösd vasárnapján ment volna boldog születésnapot kívánni a saját édesanyjának. De egészen máshova mentünk. Ki a Trianon- telepre. Ábrahám bácsiért. Ahogy ez egy dobozváros díszpolgárához illik, Ábrahám bácsi elég tágas' deszkaólban lakott: minden vagyona kényelmesen belefért, sőt, még Jolikának is jutott hely a sufni közepén. Én csak kívülről, az ajtófélfától lehettem szemtanúja a történelmi pillanatnak. — Kedves Ábrahám bácsi, tessék felöltözni, elutazunk — kérlelte szelíden Jolika a rezes orrú öreget. A kedves Ábrahám bácsi durcásan magára húzta az egérszürke dunyhát. — 19 — — Meggondoltam magam. Jobb nekem a saját házamban. — De hiszen megbeszéltük, aranyos Ábrahám bácsi. Még boldog is volt, hogy minden reggel tejeskávét kap, meg vajas kenyeret. — Már elfelejtettem. — Tegnap egyezett bélé, aranyos Ábrahám bácsi... — Biztos részeg voltam. — Nem, egyáltalán nem volt részeg, csak egy kicsit jókedvű. — Hát most nem vagyok jókedvű. — Az aranyos Ábrahám ezzel a fal felé fordult. Jolika kijött abból a poloskatemplomból, de nem volt türelmetlen, csak szomorú. Csodáltam, hogy milyen sokáig kibírta odabent. Olyan szaga volt az egész deszkaháznak, mint a moso- gatórongynak. — Pedig valahogy rá kell beszélni — sóhajtott felém Jolika segélykérőén. — A fia finánc. Befogadta, de aztán el is kergette. Mert az öreg eladta az ünneplő egyenruháját. Az italért. Semmi szükségem nem volt arra, hogy bemutassák nekem a mandarin orrú Ábrahámot. Jól ismertem neveletlen korom óta. Amíg buta voltam, egyszerűen csak azt tudtam róla, hogy részeges csavargó. Mint ilyen, teljesen rám hasonlított. De amióta szedtem magamra egy kis intelligenciát a mentősöknél, azóta tudom, hogy Ábnahám nem részeges csavargó, hanem idült alkoholista, sőt, mi több, delirium tremens. Egyszóval mindenki viszi valamire az életben. — 20 — Mert ha ez az Áhrahám józanul éli az életét, vajon megérdemelné-e ezt a gyönyörű latin nevet? — Drága elvtánsnő, bízza rám a dolgot — mondtam Jolikának hivatalos komolysággal. — Szívja nyugodtan a friss levegőt, én majd az öreg lelkére beszélek. Megigazítottam tányérsapkámat és bementem a delirium tremens antik palotájába. A ház ura mar élénkebb volt valamivel, épp egy szivarcsutkát morzsolt szét a tenyerén, hogy bagót gyúrjon magának. — Hát te is itt vagy, Illés? — ült magasabbra örömében. — Várj neked is gyúrok egy ga- lacsint. — Kedves tőled, Ábrahám, de tudhatnád, hogy én édesszájú vagyok. Szóval meggondoltad magad? — Nekem nem kell a tejeskávé. Nekem soproni vörös kell. , — Teljesen mindegy, hogy mi kell, mert úgyis késő. Töröltek a listáról. Ebben a percben mondta az elvtársnő. — Letörölt?... — Pedig nagy szőlő tartozik ahhoz a kastélyhoz. Meg pince, ezer hektó borral. Minden van, csak vincellér nincs. Mondtam a nőnek, hogy Ábrahám márkás szakember. Éppen vincellérnek való. De a nő hallani sem akar rólad. Megsértetted. Le is húzott a listáról. Más lesz a vincellér. — 21 — I
