Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-27 / 254. szám
I I Oroszországban az első forradalmi robbanás 1905-ben következett be. Ezt a polgári demokratikus forradalmat még sikerült leverni. 1912-től új forradalmi hullám volt kibontakozóban. 1916-ban és 1917. elején szinte egymást érték a sztrájkok. A gazdasági és politikai válság a februári demokratikus forradalomban robbant ki, amely megdöntötte a cári önkényuralmat, és kettős hatalom kialakulására vezetett. Egymás mellett élt és létezett a két ellentétes osztályt megtestesítő hatalmi szervezet, a munkás- és katonatanácsok, és az Ideiglenes Kormány. Lenin az áprilisi tézisekben rámutatott arra, hogy a kettős hatalom tartósan nem maradhat fenn. 1917 őszén Oroszországban általános válság bontakozott ki. A gazdasági csőd katasztrofális méreteket ölt. A Bolsevik Párt befolyásának rohamos növekedését mutatja a párttagság számának növekedése. Szeptember 1: Az Ideiglenes Kormány kikiáltja a köztársaságot. A vezetést öttagú direktóriumra bízza, amelynek elnöke Kerenszkij lett. Szeptember 25: Lenin fegyveres felkelés megszervezésére hívja fel a pártot. Nap, mint nap újabb vörösgárdista egységek alakulnak. Október 20: Lenin illegálisan visszatér a fővárosba. Október 23: A párt Központi Bizottsága határozatot hoz a fegyveres felkelésről. Október 29: A Központi Bizottság létrehozza a Forradalmi Katonai Központot. Október 31: Az Ideiglenes Kormány a forradalom elnyomására katonai rendszabályokat foganatosít. November 5: Az ldeialenes Kormány kidolgozza a felkelés elleni harc tervét. K erenszkij parancsot ad a Forradalmi Katonai Bizottság letartóztatására. November 6: Hajnalban egy hadapródosztag elkobozza a párt akkori központi lapjának, a Rabócsij Puty-nak példányait. A nyomdát a forradalmi erők a délelőtt folyamán visszafoglalják és biztosítják a lap megjelenését. Megkezdődik a felkelés. A Péter-Pál erőd. egész fegyvertárával a felkelők oldalára áll. A bolsevikok befolyása alatt álló balti hajóhadról ötezer matróz száll partra, Petrovgrádban. Az Auróra cirkáló rádióállomásán keresztül, a Forradalmi Katonai Bizottság összeköttetést teremt az egész országgal. A Vörös Gárda osztagai fokozatosan körülzárják a Téli Palotát. Lenin a Szmolnijba költözik. A forradalmi csapatok különítményei elfoglalják a fontosabb pályaudvarokat, villanytelepeket és a főváros egyéb fontos üzemeit. November 7: Hajnalban a forradalmi csapatok megszállják az állami bankot, és a telefonközpontot. A Forradalmi Katonai Bizottság Lenin aláírásával kiáltványt bo ■ csát ki, amelyben bejelenti az Ideiglenes Kormány megdöntését, és ultimátumban megadásra szólítja fel az Ideiglenes Kormány tagjait. Az ultimátumot elutasítják. Este. az Auróra cirkáló ágyúlövései a Téli Palota elleni roham, kezdetét jelzik. November 8: Az Ideiglenes Kormány utolsó fellegvára, a Téli Palota a felkelők kezébe kerül, a minisztereket letartóztatják. A második szovjet kongresszus — amely 7-én ült össze —, határozatot hozott a békéről, és kimondta a földek megváltás nélküli elkobzását és a parasztoknak való átadását. Létrehozzák Lenin vezetésével a Népbiztosok Tanácsát. Győz az első szocialista forradalom. A következő hónapokban a fehérgárdisták elleni harcban kellett megvédeniük a forradalmi tömegeknek a szovjethatalmat. A pet- rovgrádi felkelés hírére Moszkvában és más városokban is harci központok létesültek. A paksi szovjet emlékmű H?et kapitány sem felejtett Alig vonult tovább a második világháború zaja Paks és Duna- földvár felett, a felszabadításért hálás nép képviselői azonnal arra gondoltak, emléket kell állítani a hősöknek. Volt a szovjet harcosok között egy tiszt Dunaföldváron, Haet M. N. mérnök százados, szobrász- művész, aki vállalkozott a tervek elkészítésére és az építkezésnél is segített Sokan emlékeznek még a készségesen segítő tisztre Pakson és Dunaföldváron. .Csak úgy emlegetik: a Kapitány. De a Kapitány sem felejtett. Több mint húsz esztendő után levél érkezett az MSZBT Országos Titkárságán keresztül a megyei MSZBT- hez. Az volt a kérése, hogy a két emlékműről küldjenek neki képet. A kérést természetesen örömmel teljesítették. Beszélgetés 1918-ról ÚttSrűk kisdobosok Közel fél évszázad távlatából emlékezik szekszárdi otthonában a ma hetvenhárom éves Uhrin Mihály, az egykori vöröskatona, aki a Szovjetunióban harcolt. Annyi más nép fiaival együtt segítette a fiatal proletárállam megerősödését. A kilenctagú kubikoscsalád legfiatalabbja 1915-ben vonult be. Húszéves volt akkor. — Mindjárt be is vetettek az ukrajnai fronton — mondja. — A sok szenvedésről nem érdemes beszélni — teszi hozzá. — Már 1916 nyarán fogságba estem,_ s Szibériába kerültem. A fogságban aztán úgy játszott vetTünk a sors, mint a szél ősszel a hulló falevéllel. — Végül, hol került kapcsolatba a vöröskatonákkal? — Ez már 1918. elején történt'. Szökésben voltunk, s Orenburg állomásán húztuk meg magunkat egy társammal. Amint beszélgetünk, hozzánk lép egy fegyveres őr. — Ti is magyarok vagytok? — szólt, majd elvezetett egy laktanyába, ahol már több mint ezer ember volt; magyarok, németek, lengyelek, csehek és még ki tudja, milyen népekből válók. — Még jóformán körül sem nézhettünk, amikor hirtelen csatazajt hallottunk a másik laktanya felől. Kozákok törtek ránk. Sorba állítottak bennünket, s úgy indultunk le az udvarra. Csak később tudtuk meg, hogy a halálba, mert két ágyú és két géppuska fogadott volna bennünket, ha leérünk. — A kozákok azonban egy zászlóalj tengerész érkezésére elmenekültek. Ekkor, 1918. április 4-én kaptam fegyvert, s 1921. május derekán adtam le, amikor haza indultam. De addig sok víz lefolyt a Volgán. — Hol, kik ellen harcolt? — Abban az évben Orenburg környékén, Dudov kozák tábornok bandái ellen folyt a harc. Rájuk csaptunk, s megfutamítottuk őket. De amit maguk után hagytak, az borzalmas volt. Láttam embert, akit valósággal „miszlikbe” vágtak. — A következő évben Ufába kerültem. Itt Kölesek dien kellett felvenni a küzdelmet. Ezután már inkább helyőrségi feladatokat láttunk el. Szamarában, majd Jekaterinburgban, s másutt. — Fél évszázad távlatából, hogy látja most a dolgokat? — Csak azt fájlalom, hogy az akkori harcostársakat, hiába keresem — meghaltak, címüket nem tudom, soknak csak a nevére emlékszem, vagy még arra sem — nem találom. Jó volna velük együtt beszélgetni a múltról. Öten lesznek... Amikor a KISZ Központi Bizottság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordul ójának tiszteletére meghirdette a „Kongresszusi útlevéllel a Szovjetunióba” mozgalmat, első időben nem talált olyan kedvező visszhangra a fiatalok között, rryint arra számítani lehetett vol na. Az ok főként a mozgalom újszerűségében keresendő, hiszen hasonló jellegű akcióban még nem vett részt a magyar fiatalság. Később aztán az érdeklődés akkorára nőtt a kommunista fiatalok körében, hogy gondot okozott a KISZ-bizottságok vehetőinek: a jól dolgozó KISZ- tagok közül kinek adják jutalmuk a sorsolásra kerülő kongresz- szusi útlevélutalványokat. A megyei KISZ-alapszervez na megyéből öt fiatal utazhat rríár mindenütt megtörténtek, a a Szovjetunióról?” vetélkedővel, kötve bonyolították le azokat. Méltó kezekbe kerültek az úgy „válogatott”, hogy ifjúságu seltetve legyen. Boly ás János, Alkotmány Termelőszövetkezetb szárdi KISZ-tag az É. M. Állami Rehces Béla, a Tamási Gépjaví Éva cikói kislány, a Sárköz vide cze Mária pedig a dombóvári A szakközépiskola tanulója. etek számának megfelelően, Től- jutalomképpen. A sorsolások legtöbb helyen „Ki tud többet hangulatos ünnepséggel egybeútlevelek. A szerencse ezúttal nk szinte minden rétege képvi- dunaföldvári KISZ-fiatal a helyi en dolgozik, Mayer Antal szek- Építőipari Vállalat technikusa, tó Állomás technikusa, Bánhidi ki víztársulatnál dolgozik, Ben- páczai Csere János kereskedelmi A megye valamennyi általános iskolájában készülődnek az évfordulóra. Ennek egyik fontos és a tanulók számára érdekes mozzanata az ajándékkészítés volt. Ez a szekszárdi Garay téri általános iskolásokat is több hétig lázban tartotta. Minden úttörő- és kisdobosőrsben a kollektíva határozata alapján ajándékokat készítettek, amelyek először az iskolakiállításan vettek részt. Az őrsi órákon minden úttörő és kisdobos az előre gondosan megtervezett népviseleti baba, hímzett terítő, vagy más hasonló kézügyességet igénylő ajándék- tárgy elkészítésén dolgozott. Az ügyes kis munkákat az iskoda- kiállításon zsűrizték. A legszebbeket kiválogatták, ezek rövidesen a megyei kiállítás zsűrije elé kerülnek. Amelyek itt is kiállják a „próbát’, azokat viszik ajándékképpen a Szovjetunióba. Az Ifjúsági Express vonattal utazó Pál György, a II. számú általános iskola tanulója viszi és adja át ezeket az 50. évforduló alkalmával a szovjet pajtásoknak. November 5-én délelőtt kerül sor a központi ünnepségre, ahol a város valamennyi úttörője részt vesz. Ez lesz tulajdonképpen az „Auróra-akció” záró- ünnepsége, melyet a Felszabadulás téren tartanak. Ugyancsak 5-én este minden iskola udvarán meggyújtják a tábortüzeket. Ünnepi csapatgyűlésen emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról. A tábortűz mellett műsorral kedveskednek majd a meghívott veteránoknak* vendégeknek és a szülőknek. Egy halom műanyag lap „Augusztus 1. Megérkezés. Ismerkedés a múzeum rendjével. Augusztus 3. A levéltárban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi kiállításához az anyaggyűjtés megkezdése...” A kiállítási napló első bejegyzéseit idéztem. X vastag fedelű, kék iskolásfüzet Al- beker Mária íróasztalából került elő. „Mikor ezt a megbízást kaptam, már el is képzeltem: a későbbi tablókhoz, a feketefehér fotók alá. színes műanyag lapok illenének. A technikai elrendezés sorrendje csak hosszas gyűjtőmunka, sok olvasás után alakult ki bennem, de akkor is csak ' körvonalaiban. Abban végig biztos voltam: műanyag lapok kellenek. Pesten vásároltam egy halom műanyag lapot. Támogatással szinte mindenki ellátott: dr. Mészáros Gyula, a múzeumigazgatónk, a megyei könyvtár, a TIT, a Hazafias Népfront, a megyei tanács művelődésügyi osztálya. A végső forma kialakításában nagyon sokat segített Molnár György festőművész. Az ő ötlete volt a terem egyik falát uraló 'csillag, a képek alá is ő vágta a műanyag lapokat Az üvegszeikrényben lévő könyvek, és az összes ehhez illő anyaggyűjtés, elrendezés a könyvtári dolgozók, elsősorban Sipter Gézáné munkája. Legszívesebben mindenkit, aki ezért a kiállításért egy kézmozdítást tett, szeretném, ha név szerint megemlíthetnének. Ha sikerült, ha azt a célt értük el vele, amit kitűztünk, közös összefogás eredménye...” Részlet a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeumban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából «endezett emlékkiállításról.
