Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-25 / 252. szám
1967. október 25. WA MEGYEI VEEŰJSAG 3 Közéleti portré Hivatala a határ Úgy hozzánőtt ehhez a szép, dimbes-dombos és gazdag dunántúli megyéhez, nogy talán már soha nem fog elszakadni. Messziről, a Nagykunság kellős közepéből, Karcagról került Tolna megyébe. Hazánknak azt a vidékét nehéz ösz- szehasonlítani az ittenivel. Szűcs Lajos tehát, amikor sok évvel ezelőtt Tolna megyében, a gazdászélet rögös útjára lépett, legelőször az itteni vidék sajátosságaival kezdett megismerkedni. Kitűnő eredménnyel, mert megszerette Tolna megyét, de az itteni emberek is megkedvelték őt. Nincs egyetlen közös gazdaság sem, ahol ne ismernék, de aligha van Páliétól Dombóvárig, vagy Bátától Símontor- nyáig olyan dűlő, ahol Szűcs Lajos ne járt volna. Az itteni gondok, problémák számára, a tiszántúli ember számára egészen újszerűén jelentkeztek. A csapadékszegény, aszályos Nagykunságban az emberek hihetetlen erőfeszítéseket összpontosítanak a szikes földek javítására. Tolna megyében hasonló erőkifejtésbe kerül az erózió elleni véde- 1 kezés. Szűcs Lajos elv társ évek óta a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályát vezeti. S az elmúlt évek sikeres akciói között az ő helytállását is fémjelzi a kenyérgabona-probléma megoldása, a régi hagyományos, állattenyésztési kultúra felélesztése, továbbfejlesztése, a rét- és legelőgazdálkodás minőségi javítása, és még annyi minden, amiről jogos büszkeséggel beszélünk. Nagy jelentőségű az a változás is, amely a közös gazdaságok fokozatos megszilárdulását, a tagok átlagjövedelmének állandó növekedését mutatják. Tolna megye mezőgazdasága az elmúlt fél évtized leforgása alatt teljesen megváltozott. Nyilván nagy részük van ebben a változásban azoknak az elvtársaknak, akik a megyei irányítás élvonalában dolgoztak, tehát Szűcs Lajosnak is. Az átszervezést követően, a mezőgazdasági osztály irányítása egyike volt a legnehezebb közéleti posztnak. A problémák, a gondok özöne zúdult minden nap a megyei mező- gazdasági osztályra. Legtöbbször gyorsan, azonnal kellett dönteni, intézkedni. Vállalni kellett az ezzel kapcsolatos, vagy az ezzel járó hibaszázalékot is. Szűcs Lajos vállalta. A nehéz években is mindig megőrizte higgadtságát, soha nem engedte meg magának a „ki- borulás” luxusát, s egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy soha nem veszíti el a fejét. S erre roppant nagy szükség volt az átszervezés éveiben ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban, a normális kerékvágásba lendüljön az új paraszti élet. Szűcs Lajos elvtárs azok közé tartozik, akik ezt a normalizálódást segítették, és siettették. A paraszti élet gyors sodrásában vele is előfordult, hogy egyik-másik intézkedése rosz- szul sikerült. Nem váltotta be a hozzája fűzött reményeket. Ennek ellenére nagy érdemeket szerzett a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításában. Tegnap alakult meg Szekszárdon a Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége. A küldöttek Szűcs Lajost választották meg a területi szövetség titkárának. — ir — Körültekintőbben Ünnepi párttaggyűlés az SZMT-nél Az SZMT pártalapszervezetének rendezésében október 30-án délután 1 órakor a Közalkalmazottak Klubjában ünnepi párttag- gyűlésre kerül sor. .,A harc és az alkotás útja, a szocializmusnak a Szovjetunióban aratott teljes, végleges győzelme és világtörténelmi jelentősége” címmel dr. Lakatos Árpád, az MSZMP Központi Pártiskolájának munkásmozgalom-történeti tanszékvezető tanára tart előadást. El lehetett volna kerülni a vitákat, a félreértéseket és a keserű csalódást. Orvosuk még nem volt — ma sincs —, de két hónap elteltével három főnyi ápolónőgárda dolgozott az Orion tamási, új üzemében. Közülük az első Haás Jánosné volt, aki augusztus elsején lépett munkába. A tanév kezdetével, egy hónap múlva már hozzákezdett az egészségügyi szakközépiskolában a képesítés megszerzéséhez. Október közepén abba kellett hagynia. Közölték vele, hogy nem látogathatja az iskolát, mert már nem dolgozik egészségügyi munkakörben. Mások hívták fel figyelmünket ügyére. Mind a megyeszékhelyen, mind Tamásiban mindenki azt mondja — aki őt ismeri —, régi vágya volt Haásné- nak, hogy megszerezze az egészségügyi szakképesítést. Gyors felvétel — hamari felmondás Többször is jelentkezett a huszonhat éves tamási fiatal- asszony a járási tanács munkaügyi előadójánál egészségügyi munkakörbe. Végre aztán ez év. július végén sürgős üzenetet kapott. Üzemi ápolónőt keresnek az Orionban, jelentkezzék. Felvették. Vérnyomás- és lázmérés, kisebb balesetek esetén elsősegélynyújtás, az új munkásoknak szokatlan zaj kiváltotta fejfájás elleni csillapítószerek adása —, dolgozott Haásné rendesen. Szeptember elsejétől pedig hetenként beutazott Szek- szárdra, a szakiskolára. Nem okozott ez zavart, mert vezetőinek rendelkezése szerint visszasegítette munkatársának az ennek következtében kieső időt. Időközben kiderült, hogy túlfejlesztették az improduktív létszámot. Mivel a központ utasítása szerint le kell építeni, kézenfekvőnek látszott, hogy az orvosi rendelőben dolgozók státuszához nyúljanak. Két gépelt, félíves írás fekszik előttem. Egyiket az egészségügyi szakiskola küldte. A következőkről tájékoztat a vezetőség: „A tanfolyam hallgatója csak az lehet, aki egészségügyi munkakörben dolgozik”. Ez világos. A másik félíves papír szövege szerint viszont Haás Jánosné október 1-i dátummal felmondja üzemi ápolónői állását. Az Írásban lévő indokok szerint erre az késztette, hogy alkalmaztatása akadályozza iskolába járását és lehetetlenné teszi tanulmányainak befejezését. Szembetűnő ellentmondás van a két szöveg között. Ha egyszer feltétele a tanulásnak az egészségügyi munkakör, miért mondja fel állását önként az, akinek leghőbb vágya az iskola elvégzése? Ki érti ezt? „Gyenge voltam“ Messze a központtól, a vásártéren túli Árpád utca utolsó házának otthonában található meg Haás Jánosné. Náluk véget ért a földút is, innen tovább a termőföldek következnek. A kis termetű, fekete asszony körül csetlik-botiik kétéves kicsiny gyermeke. Gyorsan a nagymamára bízza, mielőtt meglátná a gyerek a feltörő könnyeket. — Nekem az iskola volt a legfontosabb, de nem volt panasz a munkámra sem. Munkahelyem semmit nem adott a tanuláshoz. Ledolgoztam a kiesést és saját költségemen utaztam. (Fentieket megerősítik az üzemben is). Ki- penderítésemmel abba kellett hagynom az iskolát. Kicseleztek ott engem — kezdi. — Hogy érti a kicselezést? Hiszen saját maga mondott fel. — Dehogyis. Felhlvattak szeptember végén a személyzeti Irodára. Közölte velem az osztály- vezető, hogy túllépték a. létszámot és az én állásomat megszüntetik. Engem áthelyeznek a szerelőműhelybe. Ha nem fogadom el, nekem kell felmondani —- ezt mondta a személyzeti főnök. Nem értettem. Csak any- nyira emlékszem, azt hajtogattam, nem mondok fel, engem ide vettek fel. Nyomban megfogalmazta, odanyomta elém a géppel írt felmondási kérelmet, hogy írjam alá — mondja. — És aláírta? — Vonakodtam, nem is voltam eszemnél, amikor megtettem. Gyenge voltam. Nem tudtam én akkor a meglepetéstől gondolzött a jóhiszemű kérelmezők mellett sokan vol'' a környék csendes nézelődői. meg a közelben játszadozó gyerekek is. A véres vasárnap több mint hatvan évvel ezelőtt volt. De a muzsikok, az elesettek utolsó sóhaja, mintha örökre belefagyott volna a tér levegőjébe, csendjébe. Mert most, csendes a tér, csendes a környék. De egykor, 1920- ban Lenin hangja csengett itt. Megtelt a tér akkor is. Sokan a közeli utcákba szorultak. Tágra nyitott szemmel, erős. figyelemmel itták Lenin minden egyes szavát. A Téli Palota ott áll fenségesen az árkádos kapuval szemben. Az Ermitázs kiállításának egyik épülete. Múzeumnézés közben megtekinthető az aránylag szűk lépcsősor, amelyen súlyos áldozatok árán jutottak a matrózok az emeleti fehér márvány ebédlőbe. A tágas szoba falát fehér márvány borítja. Akkor, 1917-ben az ideiglenes kormány tagjait fogták el itt. Valamennyiüket egyszerre, kivéve Kerenszkijt. Az a hfr járja, hogy az ideiglenes kormány vezetője, amikor már úgy látta, minden elveszett, egy hátsó kijáraton női ruhába öltözve megszökött S néhány óra múlva, hogy eldördült az Auróra ágyúja, az ideiglenes korm6 elfogott tagjai már útban vo' a Néva folyó túlsó oldalára p r~' i Erőd felé. KUeA Péter erőd .......1 a cári. ural om leggyilkosabb börtöne lett, «áfáiban, rettenetes körülmények között sínylődtek a rabok. Itt volt bezárva Gorkij is. A szűkös, sötét cellák ajtaján fényképek beszélnek a mának a szoba egykori lakóiról. A Téli Palotából a Téli Erődbe szállították az ideiglenes kormány tagjait. Utoljára akkor került fogoly a börtönökbe. Utoljára akkor zártak szűk celláikba elítélteket a súlyos ajtók. A Téli Erőd jelenleg múzeum. Akkor, amikor eldördült az Auróra ágyúja, Lenin már a Szmolnijból irányította a forradalmat. A pravoszláv időszámítás szerint október 24-én, illetve a jelenlegi naptár szerint november 6-án költözött' az épületbe az októberi forradalom vezére a Néva-parti kis faházból, rejtekhelyéről, éjszaka csónakkal a folyón át. A Szmolnij akkor már a petrovgrádl munkástanács épülete volt. A Szmolnij. A szó szurokfőz- dét jelent. Még első Péter idejében, amikor a város első épületeit emelték a magasba, amikor az első orosz hajók magának Péter cárnak az irányításával készültek a folyó partján, itt szurokfőzde állt. Később előkelő családok gyerekei számára jó hírű leánynevelő intézet nyílt e helyen, s bár a környék jellege teljesen megváltozott; elnevezése megmaradt. Mivel 1917 telén már forradalmi hangulat uralkodott a városban, a lánynevelő intézet lakóit szüleik hazaszólították. így februártól üresen állt az épület. A petro- grádi munkástanács a nyár végén költözött az üres helyiségekbe. Lenin alig két hónap múlva lépi át először az épület küszöbét. November végén két szobát' rendeztek be a Szmolnljban Lenin és felesége számára. Tíz év múlva, 1927-ben múzeumnak nyitották meg e két helyiséget. A látogató először egy előszobába jut. A falon fényképek, dokumentumok. portrék. Az ötven év előtti napokat idézik. Innen lehet Lenin dolgozószobájába jutni. A berendezés egyszerű. Szekrény, íróasztal, rajta telefon, tetszés szerint, árammal, vagy petróleummal működő kislámpa, vászonhuzattal fedett kanapé és két fotel. A fotelekben Lenin ült, és azok az emberek, akikkel nap, mint nap éjszakába forduló délutánokon és nappalra virradó hajnalokon tárgyalt. Az íróasztalon sűrűn teleírt papírlapok sorakoztak. Politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket boncolgató művek születtek itt. Még frissen égtek a papíron a betűk, még alig került egy terjedelmes mű végére az utolsó mondat, amikor már a következő könyv címét írta le Lenin. Ebben a szobában közel 200 mű született. E helyiségből nyílik a hál ófülke. Berendezése néhány nélkülözhetetlen bútordarab. Minden cifraság; túlzsúfolt gazdagság nélkül, a pompa és a fényűzés szikrányi jele sem látható sehol. Áz épület nagytermében a bejárati falon márványtáblába vésve a-szovjet kormány első alkotmánya. Szemben Brockij festménye Leninről, háttérben az első szovjet vízierőmű körvonalaival. Ebben a teremben tartották az összoroszországi tanácsok II. kongresszusát, amelyen az első szovjet kormány vezetőjének Lenint választották, s ahol a kongresszus résztvevői a béke és a földosztás mellett szavaztak. A történelmi Szmolnij nagyterme bálterem volt hajdanán. Jól öltözött fiatalemberek, pirulós hercegkisasszonyok keringőztek a kristálycsillárok fényében. Ma ülésterem. Az épületben pedig a Leningrádi Kerületi Pártbizottság dolgozik. Az épületben, amelyből ötven évvel ezelőtt Lenin irányította a forradalmat. Vörös és fekete gránitkőből épült mauzóleumban fekszik Moszkva főterérf, a Vörös téren Lenin. Külföldi látogatók és szovjet emberek türelmesen várnak, hogy leróhassak tiszteletüket a forradalom géniusza előtt. (Folytatjuk.) MÉRT ÉVA kozni sem. Csak utána. Később vettem észre, hogy visszamenő- leges dátumot, szeptember 16-át gépeltek rá — mondja. — Tudta, hogy ez befolyásolja a tanulását? — Semmit nem tudtam én akkor. Megmondták most már az iskolában, hogy mivel nem vagyok egészségügyi, nem folytathatom a tanulást. Mitévő legyek? Elmennék én bárhova, csak vennének fel. Nincs felvétel, talán lesz — mondták. Így aztán odavan az álmom. Rc- ménykedhetek-e? — kérdezgeti keseregve. Jelenleg se iskola, se állás. Fejlesztés és leépítés A volt üzemi ápolónő munkakönyvének bejegyzései szerint alig tovább, mint két hónapon át dolgozott az Orionban. Felkerestük Kálmán Károlyt, az üzem személyzeti osztályának vezetőjét. — Érdeklődünk, hogyan szűnt meg Haás Jánosné munkaviszonya? — Felmondott, kérem és elment •— feleli lakonikusan. — Ki írta meg a felmondást? — Mi gépeltük, de szerintem ez nem változtat a lényegen. A dolgozót nem lehet aláírásra kötelezni — folytatja, e szavakkal, kissé emeltebb hangon. — Hogy kapcsolódik e kettő egymáshoz? Hogy érti ezt, Kálmán elvtárs? Részletezni kezdi az átszervezést és indokoltságát. Ezzel nem is vitatkozunk. Megismétlem a kérdést, érdeklődve, hogy kérte-e őt a felmondás megírására az üzemi ápolónő? így válaszol: — Szóban szoktak felmondani a dolgozók. Nekünk ilyenkor kötelező felvenni a jegyzőkönyvet — mondja. — A felmondási kérelem nem azonos a jegyzőkönyvvel — jegyezzük meg, amiben egyetértünk. A beszélgetés során megérkezik Kádár Ferenc, az igazgatási osztály vezetője is. Szó esik a kezdés nehézségeiről, az érintett dolgozó „fondorlatairól'' (így, általánosságban), a népgazdasági érdekről de azt Is szóvá teszik, hogy ha másként intézi Haásné, talán el is lehetett volna rendezni. Meglepődöm, amikor kérdésemre elmondják, nem tudtak arról, hogy Haásné nem tanulhat tovább a szakiskolában. Miért nem nézték meg jobban az írást? Az üzemben most megértést tanúsítanak és nem zárkóznak el a későbbi — lehetőségek szerinti — alkalmaztatás elől. Lehetetlen viszont a teljes Igazságot kideríteni, azért is, mert homlokegyenest ellenkezőleg nyilatkoznak az üzemi vezetők és Haásné, a munkaviszony megszűnéséről. Tudjuk, hogy nehéz lebonyolítani a leépítéseket. Beszélgetésünk viszont jelzi a gyengeségeket. Mennyivel egyértelműbb lett volna a helyzet, ha annak rend- je-módja szerint átszervezik az állást és erről értesítik a dolgozót. Miért kellett ezt az erősen vitatható módszert választaniok? Az eljárás során nyilvánvalóan elkövetett hibák jelzése mellett szóvá tesszük a másikat. Legalább annyira fontos, hogy előreláthatóan, tervszerűen intézzék a felvételeket. Csak két hónap telt el a felvétel és átszervezés — felmondás — között. Kinek jó ez? A fordulatokkal, meglepetésekkel tarkított ügy pillanatnyilag úgy zárult le, hogy hiába kilincsel a tamási asszony. A szakiskola vltathítoatlanul szabályszerűen járt él Az új tamási üzem — sok nehézségivel küzdő — középvezetői számára megszívlelendő, tanulságokkal terhes Haás Jánosné -íkelm-'ztetásának és továbbtanulásának ügye. SOMI BENJAMINNÉ
