Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-25 / 252. szám

1967. október 25. WA MEGYEI VEEŰJSAG 3 Közéleti portré Hivatala a határ Úgy hozzánőtt ehhez a szép, dimbes-dombos és gazdag du­nántúli megyéhez, nogy talán már soha nem fog elszakadni. Messziről, a Nagykunság kel­lős közepéből, Karcagról ke­rült Tolna megyébe. Hazánk­nak azt a vidékét nehéz ösz- szehasonlítani az ittenivel. Szűcs Lajos tehát, amikor sok évvel ezelőtt Tolna megyében, a gazdászélet rögös útjára lé­pett, legelőször az itteni vi­dék sajátosságaival kezdett megismerkedni. Kitűnő ered­ménnyel, mert megszerette Tolna megyét, de az itteni em­berek is megkedvelték őt. Nincs egyetlen közös gazdaság sem, ahol ne ismernék, de aligha van Páliétól Dombó­várig, vagy Bátától Símontor- nyáig olyan dűlő, ahol Szűcs Lajos ne járt volna. Az itteni gondok, problémák számára, a tiszántúli ember számára egészen újszerűén je­lentkeztek. A csapadékszegény, aszályos Nagykunságban az emberek hihetetlen erőfeszíté­seket összpontosítanak a szi­kes földek javítására. Tolna megyében hasonló erőkifejtés­be kerül az erózió elleni véde- 1 kezés. Szűcs Lajos elv társ évek óta a megyei tanács vb mezőgaz­dasági osztályát vezeti. S az elmúlt évek sikeres akciói kö­zött az ő helytállását is fém­jelzi a kenyérgabona-probléma megoldása, a régi hagyomá­nyos, állattenyésztési kultúra felélesztése, továbbfejlesztése, a rét- és legelőgazdálkodás mi­nőségi javítása, és még annyi minden, amiről jogos büszke­séggel beszélünk. Nagy jelen­tőségű az a változás is, amely a közös gazdaságok fokozatos megszilárdulását, a tagok át­lagjövedelmének állandó növe­kedését mutatják. Tolna me­gye mezőgazdasága az elmúlt fél évtized leforgása alatt tel­jesen megváltozott. Nyilván nagy részük van ebben a vál­tozásban azoknak az elvtár­saknak, akik a megyei irányí­tás élvonalában dolgoztak, te­hát Szűcs Lajosnak is. Az átszervezést követően, a mezőgazdasági osztály irányí­tása egyike volt a legnehezebb közéleti posztnak. A problé­mák, a gondok özöne zúdult minden nap a megyei mező- gazdasági osztályra. Legtöbb­ször gyorsan, azonnal kellett dönteni, intézkedni. Vállalni kellett az ezzel kapcsolatos, vagy az ezzel járó hibaszázalé­kot is. Szűcs Lajos vállalta. A nehéz években is mindig meg­őrizte higgadtságát, soha nem engedte meg magának a „ki- borulás” luxusát, s egyik leg­figyelemreméltóbb tulajdonsá­ga, hogy soha nem veszíti el a fejét. S erre roppant nagy szükség volt az átszervezés éveiben ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban, a normális ke­rékvágásba lendüljön az új pa­raszti élet. Szűcs Lajos elvtárs azok kö­zé tartozik, akik ezt a norma­lizálódást segítették, és siettet­ték. A paraszti élet gyors sod­rásában vele is előfordult, hogy egyik-másik intézkedése rosz- szul sikerült. Nem váltotta be a hozzája fűzött reményeket. Ennek ellenére nagy érdeme­ket szerzett a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszi­lárdításában. Tegnap alakult meg Szekszárdon a Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­sége. A küldöttek Szűcs La­jost választották meg a terüle­ti szövetség titkárának. — ir — Körültekintőbben Ünnepi párttaggyűlés az SZMT-nél Az SZMT pártalapszervezetének rendezésében október 30-án dél­után 1 órakor a Közalkalmazot­tak Klubjában ünnepi párttag- gyűlésre kerül sor. .,A harc és az alkotás útja, a szocializmusnak a Szovjetunióban aratott teljes, végleges győzelme és világtörté­nelmi jelentősége” címmel dr. La­katos Árpád, az MSZMP Közpon­ti Pártiskolájának munkásmozga­lom-történeti tanszékvezető taná­ra tart előadást. El lehetett volna kerülni a vi­tákat, a félreértéseket és a ke­serű csalódást. Orvosuk még nem volt — ma sincs —, de két hónap eltelté­vel három főnyi ápolónőgárda dolgozott az Orion tamási, új üzemében. Közülük az első Haás Jánosné volt, aki augusztus elsején lépett munkába. A tanév kezdetével, egy hónap múlva már hozzá­kezdett az egészségügyi szak­középiskolában a képesítés meg­szerzéséhez. Október közepén ab­ba kellett hagynia. Közölték ve­le, hogy nem látogathatja az iskolát, mert már nem dolgo­zik egészségügyi munkakörben. Mások hívták fel figyelmün­ket ügyére. Mind a megyeszék­helyen, mind Tamásiban min­denki azt mondja — aki őt is­meri —, régi vágya volt Haásné- nak, hogy megszerezze az egész­ségügyi szakképesítést. Gyors felvétel — hamari felmondás Többször is jelentkezett a hu­szonhat éves tamási fiatal- asszony a járási tanács munka­ügyi előadójánál egészségügyi munkakörbe. Végre aztán ez év. július végén sürgős üzenetet ka­pott. Üzemi ápolónőt keresnek az Orionban, jelentkezzék. Felvették. Vérnyomás- és láz­mérés, kisebb balesetek esetén elsősegélynyújtás, az új munká­soknak szokatlan zaj kiváltotta fejfájás elleni csillapítószerek adása —, dolgozott Haásné ren­desen. Szeptember elsejétől pedig hetenként beutazott Szek- szárdra, a szakiskolára. Nem okozott ez zavart, mert vezetői­nek rendelkezése szerint vissza­segítette munkatársának az en­nek következtében kieső időt. Időközben kiderült, hogy túl­fejlesztették az improduktív lét­számot. Mivel a központ utasí­tása szerint le kell építeni, ké­zenfekvőnek látszott, hogy az or­vosi rendelőben dolgozók státu­szához nyúljanak. Két gépelt, félíves írás fekszik előttem. Egyiket az egészségügyi szakiskola küldte. A következők­ről tájékoztat a vezetőség: „A tanfolyam hallgatója csak az le­het, aki egészségügyi munka­körben dolgozik”. Ez világos. A másik félíves papír szövege sze­rint viszont Haás Jánosné ok­tóber 1-i dátummal felmondja üzemi ápolónői állását. Az Írás­ban lévő indokok szerint erre az késztette, hogy alkalmaztatása akadályozza iskolába járását és lehetetlenné teszi tanulmányai­nak befejezését. Szembetűnő ellentmondás van a két szöveg között. Ha egyszer feltétele a tanulásnak az egész­ségügyi munkakör, miért mondja fel állását önként az, akinek leg­hőbb vágya az iskola elvégzése? Ki érti ezt? „Gyenge voltam“ Messze a központtól, a vásár­téren túli Árpád utca utolsó há­zának otthonában található meg Haás Jánosné. Náluk véget ért a földút is, innen tovább a ter­mőföldek következnek. A kis termetű, fekete asszony körül csetlik-botiik kétéves ki­csiny gyermeke. Gyorsan a nagy­mamára bízza, mielőtt meglátná a gyerek a feltörő könnyeket. — Nekem az iskola volt a leg­fontosabb, de nem volt panasz a munkámra sem. Munkahelyem semmit nem adott a tanuláshoz. Ledolgoztam a kiesést és saját költségemen utaztam. (Fentieket megerősítik az üzemben is). Ki- penderítésemmel abba kellett hagynom az iskolát. Kicseleztek ott engem — kezdi. — Hogy érti a kicselezést? Hiszen saját maga mondott fel. — Dehogyis. Felhlvattak szep­tember végén a személyzeti Iro­dára. Közölte velem az osztály- vezető, hogy túllépték a. létszá­mot és az én állásomat meg­szüntetik. Engem áthelyeznek a szerelőműhelybe. Ha nem foga­dom el, nekem kell felmondani —- ezt mondta a személyzeti fő­nök. Nem értettem. Csak any- nyira emlékszem, azt hajtogat­tam, nem mondok fel, engem ide vettek fel. Nyomban meg­fogalmazta, odanyomta elém a géppel írt felmondási kérelmet, hogy írjam alá — mondja. — És aláírta? — Vonakodtam, nem is voltam eszemnél, amikor megtettem. Gyenge voltam. Nem tudtam én akkor a meglepetéstől gondol­zött a jóhiszemű kérelmezők mel­lett sokan vol'' a környék csen­des nézelődői. meg a közelben játszadozó gyerekek is. A véres vasárnap több mint hatvan év­vel ezelőtt volt. De a muzsikok, az elesettek utolsó sóhaja, mint­ha örökre belefagyott volna a tér levegőjébe, csendjébe. Mert most, csendes a tér, csen­des a környék. De egykor, 1920- ban Lenin hangja csengett itt. Megtelt a tér akkor is. Sokan a közeli utcákba szorultak. Tágra nyitott szemmel, erős. figyelem­mel itták Lenin minden egyes szavát. A Téli Palota ott áll fensége­sen az árkádos kapuval szemben. Az Ermitázs kiállításának egyik épülete. Múzeumnézés közben megtekinthető az aránylag szűk lépcsősor, amelyen súlyos áldo­zatok árán jutottak a matrózok az emeleti fehér márvány ebédlő­be. A tágas szoba falát fehér márvány borítja. Akkor, 1917-ben az ideiglenes kormány tagjait fog­ták el itt. Valamennyiüket egy­szerre, kivéve Kerenszkijt. Az a hfr járja, hogy az ideiglenes kor­mány vezetője, amikor már úgy látta, minden elveszett, egy hátsó kijáraton női ruhába öltözve meg­szökött S néhány óra múlva, hogy el­dördült az Auróra ágyúja, az ide­iglenes korm6 elfogott tagjai már útban vo' a Néva folyó túlsó oldalára p r~' i Erőd felé. KUeA Péter erőd .......1 a cári. ura­l om leggyilkosabb börtöne lett, «áfáiban, rettenetes körülmények között sínylődtek a rabok. Itt volt bezárva Gorkij is. A szűkös, sötét cellák ajtaján fényképek beszélnek a mának a szoba egykori lakóiról. A Téli Palotából a Téli Erődbe szállí­tották az ideiglenes kormány tag­jait. Utoljára akkor került fo­goly a börtönökbe. Utoljára ak­kor zártak szűk celláikba elítél­teket a súlyos ajtók. A Téli Erőd jelenleg múzeum. Akkor, amikor eldördült az Auróra ágyúja, Lenin már a Szmolnijból irányította a forra­dalmat. A pravoszláv időszámí­tás szerint október 24-én, illetve a jelenlegi naptár szerint novem­ber 6-án költözött' az épületbe az októberi forradalom vezére a Néva-parti kis faházból, rejtek­helyéről, éjszaka csónakkal a fo­lyón át. A Szmolnij akkor már a petrovgrádl munkástanács épü­lete volt. A Szmolnij. A szó szurokfőz- dét jelent. Még első Péter idejé­ben, amikor a város első épületeit emelték a magasba, amikor az első orosz hajók magának Péter cárnak az irányításával készültek a folyó partján, itt szurokfőzde állt. Később előkelő családok gye­rekei számára jó hírű leányneve­lő intézet nyílt e helyen, s bár a környék jellege teljesen meg­változott; elnevezése megmaradt. Mivel 1917 telén már forradalmi hangulat uralkodott a városban, a lánynevelő intézet lakóit szü­leik hazaszólították. így február­tól üresen állt az épület. A petro- grádi munkástanács a nyár végén költözött az üres helyiségekbe. Lenin alig két hónap múlva lépi át először az épület küszöbét. November végén két szobát' rendeztek be a Szmolnljban Le­nin és felesége számára. Tíz év múlva, 1927-ben múzeumnak nyi­tották meg e két helyiséget. A látogató először egy előszobába jut. A falon fényképek, doku­mentumok. portrék. Az ötven év előtti napokat idézik. Innen lehet Lenin dolgozószobájába jutni. A berendezés egyszerű. Szekrény, íróasztal, rajta telefon, tetszés szerint, árammal, vagy petróle­ummal működő kislámpa, vászon­huzattal fedett kanapé és két fotel. A fotelekben Lenin ült, és azok az emberek, akikkel nap, mint nap éjszakába forduló dél­utánokon és nappalra virradó haj­nalokon tárgyalt. Az íróasztalon sűrűn teleírt papírlapok sorakoz­tak. Politikai, társadalmi és gaz­dasági kérdéseket boncolgató művek születtek itt. Még frissen égtek a papíron a betűk, még alig került egy terjedelmes mű vé­gére az utolsó mondat, amikor már a következő könyv címét írta le Lenin. Ebben a szobában közel 200 mű született. E helyi­ségből nyílik a hál ófülke. Be­rendezése néhány nélkülözhetet­len bútordarab. Minden cifraság; túlzsúfolt gazdagság nélkül, a pompa és a fényűzés szikrányi jele sem látható sehol. Áz épület nagytermében a be­járati falon márványtáblába vés­ve a-szovjet kormány első alkot­mánya. Szemben Brockij fest­ménye Leninről, háttérben az el­ső szovjet vízierőmű körvonalai­val. Ebben a teremben tartották az összoroszországi tanácsok II. kongresszusát, amelyen az első szovjet kormány vezetőjének Le­nint választották, s ahol a kong­resszus résztvevői a béke és a földosztás mellett szavaztak. A történelmi Szmolnij nagyterme bálterem volt hajdanán. Jól öl­tözött fiatalemberek, pirulós her­cegkisasszonyok keringőztek a kristálycsillárok fényében. Ma ülésterem. Az épületben pedig a Leningrádi Kerületi Pártbizottság dolgozik. Az épületben, amelyből ötven évvel ezelőtt Lenin irányí­totta a forradalmat. Vörös és fekete gránitkőből épült mauzóleumban fekszik Moszkva főterérf, a Vörös téren Lenin. Külföldi látogatók és szov­jet emberek türelmesen várnak, hogy leróhassak tiszteletüket a forradalom géniusza előtt. (Folytatjuk.) MÉRT ÉVA kozni sem. Csak utána. Később vettem észre, hogy visszamenő- leges dátumot, szeptember 16-át gépeltek rá — mondja. — Tudta, hogy ez befolyásol­ja a tanulását? — Semmit nem tudtam én ak­kor. Megmondták most már az iskolában, hogy mivel nem va­gyok egészségügyi, nem folytat­hatom a tanulást. Mitévő le­gyek? Elmennék én bárhova, csak vennének fel. Nincs felvé­tel, talán lesz — mondták. Így aztán odavan az álmom. Rc- ménykedhetek-e? — kérdezgeti keseregve. Jelenleg se iskola, se állás. Fejlesztés és leépítés A volt üzemi ápolónő munka­könyvének bejegyzései szerint alig tovább, mint két hónapon át dolgozott az Orionban. Felkerestük Kálmán Károlyt, az üzem személyzeti osztályá­nak vezetőjét. — Érdeklődünk, hogyan szűnt meg Haás Jánosné munkaviszo­nya? — Felmondott, kérem és el­ment •— feleli lakonikusan. — Ki írta meg a felmondást? — Mi gépeltük, de szerintem ez nem változtat a lényegen. A dolgozót nem lehet aláírásra kö­telezni — folytatja, e szavakkal, kissé emeltebb hangon. — Hogy kapcsolódik e kettő egymáshoz? Hogy érti ezt, Kál­mán elvtárs? Részletezni kezdi az átszerve­zést és indokoltságát. Ezzel nem is vitatkozunk. Megismétlem a kérdést, érdeklődve, hogy kérte-e őt a felmondás megírására az üzemi ápolónő? így válaszol: — Szóban szoktak felmondani a dolgozók. Nekünk ilyenkor kö­telező felvenni a jegyzőkönyvet — mondja. — A felmondási kérelem nem azonos a jegyzőkönyvvel — je­gyezzük meg, amiben egyet­értünk. A beszélgetés során meg­érkezik Kádár Ferenc, az igaz­gatási osztály vezetője is. Szó esik a kezdés nehézségeiről, az érintett dolgozó „fondorlatairól'' (így, általánosságban), a nép­gazdasági érdekről de azt Is szóvá teszik, hogy ha másként intézi Haásné, talán el is lehe­tett volna rendezni. Meglepő­döm, amikor kérdésemre el­mondják, nem tudtak arról, hogy Haásné nem tanulhat tovább a szakiskolában. Miért nem nézték meg jobban az írást? Az üzem­ben most megértést tanúsítanak és nem zárkóznak el a későbbi — lehetőségek szerinti — alkal­maztatás elől. Lehetetlen viszont a teljes Igazságot kideríteni, azért is, mert homlokegyenest ellenkezőleg nyi­latkoznak az üzemi vezetők és Haásné, a munkaviszony meg­szűnéséről. Tudjuk, hogy nehéz lebonyolítani a leépítéseket. Beszélgetésünk viszont jelzi a gyengeségeket. Mennyivel egyértelműbb lett volna a helyzet, ha annak rend- je-módja szerint átszervezik az állást és erről értesítik a dolgo­zót. Miért kellett ezt az erősen vitatható módszert választaniok? Az eljárás során nyilván­valóan elkövetett hibák jelzése mellett szóvá tesszük a másikat. Legalább annyira fontos, hogy előreláthatóan, tervszerűen in­tézzék a felvételeket. Csak két hónap telt el a felvétel és át­szervezés — felmondás — között. Kinek jó ez? A fordulatokkal, meglepetések­kel tarkított ügy pillanatnyilag úgy zárult le, hogy hiába kilin­csel a tamási asszony. A szak­iskola vltathítoatlanul szabály­szerűen járt él Az új tamási üzem — sok ne­hézségivel küzdő — középvezetői számára megszívlelendő, tanul­ságokkal terhes Haás Jánosné -íkelm-'ztetásának és tovább­tanulásának ügye. SOMI BENJAMINNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents