Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-24 / 251. szám

t időt. október 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAö 3 Negyvennégy év egy munkahelyen Amikor Rudas Józsi bácsi 1923- foan — a volt tőkés üzemében — megkezdte „pályafutását” a régi inasévekre jellemző állapotok voltak. Az üzem három tőkésé volt, akik a szakmai utánpótlás biztosítására tartottak ugyan ina­sokat, azonban képzésük messze elmaradt attól amelyben a mai fiatalok részesülnek. A „suszterinasak” létszáma mindössze 7—8 volt. Igaz, hogy pankli mellett dolgoztak, a szak­mai képzéssel nem is lett volna különösebb baj. azonban majd­nem fele arányban másféle .,inas”-tevékenységet is kellett végezniük, a „nagysága” oldalán, szatyorral a kézben. Mint valami kellemetlen, nagyon rossz emlé­ket kavar fel Józsi bácsiban ez a visszaemlékezés, most. amikor munkatársai, a vezetők és a ko­rabeli munkatársak kezet szorí­tanak vele, hisz 44 év után nyug­állományba vonul. A búcsú üzem közben történik, a futószalag pár percre leáll. A néhány perc alatt nem lehet mindazokat az érdemeket elmon­dani. ami 44 év mögött van. Er­re itt a munkatársak között nincs is szükség, hisz legtöbbjük­kel együtt húzták az „igát” a múltban. Józsi bácsi csak mondatokban felel a fiataloknak arról, hogy már 1928-ban bérjellegű sztráj­kot kezdtek, hogy a május 1-i ünnepségeket „sutyihan” tartot­ták a beregaljai hegyek között, hogy a kereset milyen rossz volt, hogy emberi mivoltukban meny­nyire meg voltak alázva, jobban mint a más szakmák dolgozói, hisz ők „csak” suszterok voltak. Ilyen emlékek, ilyen beszéd­foszlányok hangzanak el, hisz a mai fiatalok nem ismerik azt a küzdelmet, azt a harcot, melyet az akkori fiatalok folytattak azért, hogy ma korszerű üzem. a szociális létesítmények sokasá­ga legyen számukra biztosítva. Józsi bácsi a 44 év alatt sókat, nagyon sokat dolgozott, nevelte az útánpótlást. nem volt szűk­markú akkor, amikor tudását osztogatni kellett. A népszerűség sok fajtájával dicsekedhet Rudas Józsi bácsi. Szerették és szeretik mint embert, mint szaktársat, mint barátot. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár Ipari hűtőgép-kompresszorok gyártása Dombóvárott 25 000 kalóriás ipari ammóniá- kos hűtőgép-kompresszorok gyár­tását veszi át a Dombóvári Vas­ipari Ktsz a Gödöllői Gépgyár­tól. amely dömpereket, nehéz traktorokat állít elő a jövőben. A ktsz jelenleg még besegít a gödöllői gyárnak: az ottan ex­portra készülő hűtőkompresszo­rokhoz körülbelül egymillió fo­rint értékű alkatrészt gyárt. A jövő évben azonban már az alkat­részekkel együtt mintegy tízmil­lió forint értékű kompresszort gyártanak Dombóvárott a hűtő­házak, a tej- és élelmezési üze­mek hűtőberendezéséhez. A to­vábbi években negyvenezer, majd a távlati elgondolások szerint százezer kalóriás hűtőgép-komp­resszorokat is előállítanak a ktsz- ben, ahol 5 100 000 forint beruhá­zásból korszerű üzemtelep épí­tését kezdik meg a jövő év ele­jén. A dombóvári szövetkezet piac­kutatása alapján épületnyílászáró és egyéb vasszerkezeteket, továb­bá kerítéssodrony drótfonatot is nagyobb tételben készít, s robba­násmentes tárolótartályok gyár­tását is tervezi, főleg a festékes- boltok részére. Döbröközi hé Nyugodt a falu és csöndes. Egy- egy végigsuhanó jármű, zavarja meg csupán nyugodtságát, meg néhány kutya, amely ugatva ira­modik az autó után. Libák, hosz- szú nyakukat nyújtogatva gágog- nak bele a délelőtti csendbe. Csalt néhány asszony, idős ember rója az utcákat halk léptekkel, s jó hangosan odaköszöngetve az ismerősöknek. A gyerekek az is­kolában vannak, a felnőttek meg. dolgozni. Nincs semmi különleges esemény egyszerű hétköznap van. Már ellátták az otthoni jó­szágot, tisztára söpörték az udva­rokat, a boltba is elszaladtak ke­nyérért az asszonyok, s magabiz­tos, gyors mozdulatokkal látnak az ebédfőzéshez. Közeledik a dél, jönnek a gyerekek az iskolából, addigra étel kell. A férfiak, nők többsége dol­gozik. Már letörték a kukoricát a Zöld Mező Termelőszövetkezet­ben, mind az 1100 holdon. Most zsákokba rakják és úgy cipelik a padlásra, téli tárolásra. A ve­téssel is megvannak. Egy kis esőt várnak rá. A falu határában a gazdasági épületeknél már lezajlott a reggeli nagy munka. Megtörtént az etetés, lezajlott a fejős és elindultak a tejjel a tejbegyűjtő felé. László Mária és Tapaszti Gyuláné már takarít. Tisztára mossák a tejes­edényeket, a hűtőgépeket. Még a csővezetékeket is megtörölgetik, s végül sor kerül a kő felmosásá­ra. A termelőszövetkezetnek 233 tehene van. Naponta 1500—1600 liter tejet szállítanak a tej­üzembe. A többit helyben hasz­nálják fel. Lezajlott a szoptatás a borjú­nevelőben is. Most aztán jóllakot- tan kérődznek és szunyókálnak a buta fejű kisborjúk. Ahogy be­lép közéjük Herke Gyuláné, az egyik gondozó, hagy lomhán fel­kelnek a helyükről, álmosan néz­nek kifelé a napsütötte, de már hűvös világba. Juhász József, a brigádvezető, megnyújtott, nyugodt léptekkel jár a telep egyik végéből a má­sikba. Egy-egy csendes utasítást, tréfás csipkelődést hord magával. Kiabálni nem szokott, nincs an­nak semmi értelme. Kissé arrébb, az egyik padlás­ról nevetés zaja hallatszik. Ott asszonyok dolgoznak. Vidáman vannak. Ök heten a vetőmag­előkészítő brigád tagjai. Végzik Herke Gyuláné, a borjúk gondozója. Tapaszti Gyuláné és íjászló Mária takarítás közben. percet időznénk, akkor is öt év minden teljes napjára, nappalá­ra, éjszakájára volna szüksége a látogatónak. Mily kevés idő. né­hány órát csodálni az Ermitázs kincseit, amelyek közül a legfon­tosabbakat felsorolni is ltönyvnyi terjedelemre volna szükség. A kő­ből faragott szobrok és vázák kö­zül ejtsünk szót talán a szürke, jáspiskőből készült hatalmas dísz- kehelyre: az altáji kőből készült 19 tonnás remekművet százhat­van ló vonszolta Leningrádba. II. Katalin cárnő kívánságára épült a Kis Ermitázs épülete 1764-ben. A cárnő kedvelt helye volt a mo­zaik üvegből . kirakott terem, amelynek fehér márvány burkol­ja falát. Padlóján híres, bibliai jeleneteket ábrázoló, üvegből^ ki­rakott mozaik-kép, olasz művé­szek munkája. A mennyezetről számtalan kristálycsillár ereszke­dik a teremre. Hatalmas ablakai­ból szökőkutakkal, szobrokkal díszített függőkertre látni. A Ré­gi Ermitázs épületében képkiállí­tás van, külföldi mesterek művei­ből. Az olasz festészet remekei sorakoznak itt. Leonardo da Vin­ci két képe, Raffael, Tizian, Rembrandt festményei. Többek között Lorenzo olasz szobrász A halott kisfiú a delfin hátán című, világhírű műve. A termek csodá­latosabbnál csodálatosabbak. Szürke jáspis, rózsaszín és eres márvány, zöld malachit és kék la- zurit borítja a falakat. A nagy trónterem Sztászov építőművész terve alapján épült. Függő meny- nyegetéfc láncokkal erősítették a kupolához, dús díszítése mozaik­ból kirakva megismétlődik a par­ketten. Fala fehér carrárai már­vánnyal burkolt. Fő ékessége, a franciaországi és New York-i vi­lágkiállításokon' díjat'nyert tér­kép, a cári Oroszország térképe. Jáspis, lazurit, malachit és jás- makőből készült,-, arany, "ruhin és gyémántberakásokkal. A kis.trón­teremben minden I. Péterről be­szél. A festmény, amelyen Nagy Péter a bölcsesség istennőjének oldalán lépked, az egyszerűen ele­gáns trónszék, - a terem meghitt­sége, kárpitjának bíbor színe. S a remek rajzú parkett is Nagy Péter léptenyomát őrzi. A galé­rián, az arcképteremben az 1912- es háború hadvezéreinek portréi takarják be a falat, összesen 322 portré, közöttük ' hatalmas fest­ményeken II. Sándor, a porosz ki­rály, és Kutuzov, a híres hadve­zér. A Téli Palota bálterme ezer négyzetméter alapterületű. És az ebédlők hosszú sora: az arany és a bordó, a zöld lazurit és a fehér márvány ebédlő. Ízelítőnek talán ennyi is elegendő, hiszen műre­mekekről írni, s a látás élményét pótolni nem lehet. Orosz Múzeum. Leningrádban, a Művészek terén áll. U-alakú épületében az orosz festészet re­mekeit tekintheti meg a látogató. Hosszúra nyúlt folyosóit, termeit végigjárni nincs idő. Háromszáz- ezer (!) festmény csábít és rémít el egyszerre. Csábít, mert az orosz festők — Repin, Ajvazovszkij, Verescságin, Szurikov, Rülov, Sis­kin, Bruljov, Járosenkó, Csujkov —- legjobb alkotásai találhatók itt. És rémít is egyszerre: hiszen is­mét és újból arra kell gondolni, hogy mily kevés idő áll rendel­kezésre Leningrád. megismerésé­re. Izsák Székesegyház. -Leningrád egyik legnevezetesebb épülete. Monferán építész tervei alapján készült. Még 1812-ben kezdik épí­teni, s csak negyven év múlva fejezik be a nagy művet, félmil­lió ember munkáját. 1932 óta mú­zeum, Magassága 162 méter. A bejárati részén több sorban ha­talmas, 18 méter magas és vagy két méter széles monolit gránit­kő-oszlopok. Egy-egy oszlop — 112 van belőlük! — 114—118 ton­na súlyú. Az orosz barokk stílu­sú hagymakupolákat 100 kilo­gramm súlyú aranyfüstlemez vonja be. Ha a belső dús aranyo­zást is számítjuk: összesen 400 kilogramm aranyat használtak fel a templom díszítéséhez. Az épí­téshez 14 fajta márványt vettek igénybe, s ezeket az ország kü­lönböző részeiből szállították. Ha­talmas belső oszlopok készültek kék lazuritból és zöld malachit- ból. A székesegyház alapterüle­te 4000 kvadrát, így 18 ezren hall­gathatták az istentiszteletet. A fa­lakon rengeteg kép, freskó és ikon. A képek többsége mozaik­berakással készült. Három ne­hézveretű rézkapuján dombormű­vek: bibliai jelenetek és I. Péter életének egy-egy mozzanata. A székesegyház kupolájáról inga függ. A számos külföldi látoga­tónak az idegenvezetők itt mutat­ják be. hogy forog a Föld. Az Oruzsejnaja Palata, a Va- szilij Blazsennij templom, az Er­mitázs épülettömbje, a leningrádi Orosz Múzeum és az Izsák Szé­kesegyház a leghíresebbek. A leg­híresebbek? De hol marad akkor a Tretyakov Képtár, a Puskin Múzeüm, a Kreml csodálatos épü­lete, äz Uszpenszkij, a Blagoves- csenszkij és az Arhangerszkij Székesegyház, a Rizpolozsenyija templpm, meg a Nagy Iván ha- rangto'rony? És a többi, mind? Hiszen csupán ötről volt néhány szó a kétszázból. Hiszen Moszk­vában 150, Leningrádban pedig 50 múzeum, kiállítás nyit ki nap, mint nap. S ahogy lehetetlenség végiglátogatni valamennyit — egy IBUSZ-út alkalmával, éppen úgy lehetetlenség is írni valamennyi­ről, egy élménybeszámoló kereté­ben. Így azután a krónikás, ak mindössze néhány napot tartóz­kodott ezekben a városokban, csal: azokat tudja megemlíteni, am? lyek őt magát lenyűgözték. (Folytatjuk.) MERT 1, V A a munkájukat becsülettel, búzát lapátolnak, 3 megszórják vegy­szerrel, előkészítik a vetésre. Ki­csit panaszkodnak, fanyar és csí­pős a vegyszer, még este sem érzik az étel izét, bármit esz­nek is, úgy magukba szívják ezt az erős szagot. A panasz azonban nem hangzik tragikusan, nem is érnek rá nagyon azzal törődni, mert amikor fényképezőgépet látnak, gyorsan lesimítják ruhá­jukat és újból kötik a kendőt a fejükön. Odakinn a burgonyát válogat­ják. Egész szekérkaraván indul útnak, jól megrakodva, vastag­ra tömött burgonyászsákokkal Szekszárdra a Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezetbe. Komóto­san ballagnak a szekér elé fogott lovak, egyenletes tempóban, nem kell sietni, időben indultak, rá­érősen is megtehetik az utat. A zsákok tetején a kocsi ütemére bólogatják fejüket a fog"' M. É. Foto: BAKÓ .JENŐ A Déldunántúli Áramszol­gáltató' Vállalat szekszárdi z! etigazga tósága felvesz kőműves szakmunkásokat és segédmunkása! at. ' rés msgá’iapodás sze rint. Jelentkezés: Szekszárd. Bezeréöj u. 9. •50(11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents