Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-24 / 251. szám
4 fÖD?£ SÍEÖTÉI mCKlOl ÍŐCÍ Oktober 2f: i Ismerkedjünk az új törvényekkel I. Az új munkajog alap elvei Amióta az országgyűlés megvitatta és elfogadta a Munka Törvénykönyvét — amelyet történelmünk során első ízben tárgyaltak a legfőbb törvényhozó testület fórumán, — a közvéleményt élénken foglalkoztatja az a kérdés, mennyiben tér el a munkajogi szabályozás a régitől, milyen új elvek érvényesülnek a munkát, munkaviszonyt, munkakörülményeket meghatározó rendelkezésekben. A jelenleg még érvényben lévő, túlcentralizált, központi utasításokra épített gazdaságirányítás — saját logikáját követve — központilag szabályozta a munkával összefüggő kérdéseket is. A különböző változások, amelyek az utóbbi években a munkaerőhelyzetben bekövetkeztek, több ízben a szabályok módosításához vezettek, s így nem egy rendelkezés a sok módosítás következtében ellentmondásossá, az egész törvény- könyv áttekinthetetlenné vált. Emiatt is sor került volna előbb utóbb a Munka Törvénykönyve átdolgozására. De meggyorsította ezt a folyamatot az, hogy az 1968. január elsejével életbe lépő gazdaságirányítási rendszer a munkajogi szabályozásban is lényeges változást követel. Az új Munka Törvénykönyve, a gazdaságirányítás reformjával összhangban, elsősorban abban tér el a régitől, hogy csupán a szabályozás elveit rögzíti, s a részletes intézkedések kidolgozásában messzemenő önállóságot ad a vállalatoknak, teret enged a helyi körülményeket, feltételeket számba vevő mérlegelésnek. A vállalatvezetés és a dolgozókat képviselő szakszervezet kollektív szerződésben állapodik meg tehát a munkaviszonyt érintő minden lényeges kérdés szabályozásáról. A helyi körülményekhez, szakmai feltételekhez történő önálló alkalmazkodás egyben a dolgozók jogainak bővítését, érdekvédelmének fejlesztését is lehetővé teszi, mert helyileg számtalan olyan probléma megoldható, amélyre a központi szabály nem lehet tekintettel. A vállalatok a központi elvek szem előtt tartásával, módot találhatnak a szakmával, az egészségi állapottal, a családi körülményekkel, a korral kapcsolatos sajátos dolgozói érdekek érvényesítésére. De maguk az elvi szabályok is sok tekintetben — a jutalomszabadság, a hátrány nélküli munkahely-változtatás biztosításával, a jubileumi jutalom feltételeinek egyszerűsítésével — bővítik azokat a jogokat, kedvezményeket és juttatásokat, amelyek a dolgozókat megilletik. A törvény elfogadását megelőző vitákból úgy tűnt: sokan tartanak az önálló szabályozás lehetőségétől, vagyis attól, hogy a vállalati vezetők visszaélhetnek az önállósággal és önkényes intézkedésekkel megsérthetik a dolgozók jogait. A törvény azonban nagyon egyértelműen és határozottan állást foglal az önkényeskedéssel szemben, szigorú szankciókkal sújtja a joggal történő visszaélést és biztosítja, hogy a dolgozó bármely ránézve sérelmes intézkedéssel szemben a munkaügyi döntőbizottsághoz, illetve a szakszervezethez forduljon. A legfőbb garanciát a joggal való visszaéléssel s az önkényeskedéssel szemben a szakszervezetek törvénybe iktatott képviseleti és érdekvédelmi tevékenysége biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági vezetők minden, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésben csak a szakszervezet meghallgatásával, egyetértésével dönthetnek, s ha egyes esetekben a döntés sérti a törvényeket, a szocialista erkölcs szabályait, a dolgozók igazságérzetét, a szakszervezet vétót emelhet a döntés ellen, s végrehajtását mindaddig felfüggesztheti, amíg az illetékes szerv — egyedi ügyekben a Területi Munkaügyi Döntőbizottság, a dolgozók nagyobb csoportját érintő kérdésekben pedig a vállalat felettes szerve és a szak- szervezeti felsőbb szerv — állást nem foglal. Joga van a szakszervezetnek továbbá arra is, hogy a vele egyetértésben hozott döntések végrehajtását ellenőrizze, s a különböző kérdésekben tájékoztatást kérjen a gazdasági vezetőktől. A szakszervezet észrevételeire a gazdasági vezetés köteles válaszolni, megindokolni az észrevételezett intézkedést. A vállalati szociális és kulturális alapok felhasználásáról pedig a szakszervezet dönt, meghallgatja a gazdasági vezetés véleményét. Mivel a szakszervezet aktivistái jogaik gyakorlása közben összeütközésbe kerülhetnek a gazdasági vezetőkkel, a Munka Törvény- könyve védelmet nyújt az esetleges retorziókkal szemben, s a szakszervezeti tisztségviselők munkaviszonyának megszüntetését a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásától teszi függővé. S. E. KEPREGENYV/UTOZAT: SARLÓS ENDRE N/ÍBUNV KÖNYVE ^-„lAAÉ rAdTÖ- RÖK, AZTMONP-j JA A SEREGEK URA, éS, FÜSTTé ÉGETEAA SZEKEREIT. OROSZLÁN-^ KÖLYKEIDET KAROf EMÉSZTI AAEG...» Richard knwhlennek- HÍVNAK. ÉS A CARL I LUDWIG STTZASSES 3- 45 SAN LAKOM... «.ICHAßD..J§ > C'HK /S~r/Aju ISZGS - PJYŐ FA'UOAU-AAT yéjZ2JE7K /as*/, AZ ÉJSZAKAI TÖZ K£sesAi/es- voct; pe AKJCOR. 0£ VQÍTAK /\'SVA. Déuaetv /*Átér AÁKJBZCre A MEGYÜNK. A JA-51 Pa'nokkal EGYESÜLNI. és AZT IS TUDOM, HOVA . róaaaS- 0A, A ©ENITO GAL- KON3A'RA.., —— “ TÜzéASéG, S A SE AM- GOí-OtC TÖBB HŰL - lAtMBAAf TA’MAOTM. SAtr IS TŐfZnÉK A A/Äner whacakatt Száras vís Apróhirdetés Kollégáim, barátaim között már jócskán akad autótulajdonos. Persze köztük a kocsi a legfőbb beszédtéma: milyen állapotban van, mennyit futott, és abban mind megegyeznek, hogy előbb-utóbb jó lenne újra kicserélni. Nekem nincs autóm és előreláthatólag nem is lesz, de azért érdeklődéssel böngészem az autóhirdetéseket, mert nem szeretnék a nagy csereberéből kimaradni. Mivel másom nincs, csak a saját járművemet ajánlhatom fel, és az alábbi apró- hirdetést szándékozom feladni: „Megkímélt, 1967-es barna félcipő, 43-as, 600 km-rel, első kézből eladó; esetleg balatoni villatelket beszámítok. Érdekes felfedezéshez jutottak az egyik frankfurti üzem vegyészei: feltalálták a száraz vizet, amely lisztszerű fehér por, a cigarettafüst módjára lehet a levegőbe fújni, összetétele: 90 százalék közönséges víz, 10 százaléka pedig víztaszító kovasav. Ez utóbbi anyag a természetben nem ismeretes, a vegyiparban, főleg a kaucsukgyártásban azonban nagy jelentőségű. Ha vizet és víztaszító kovasavat 90:10 arányban összekevernek és a keveréket felrázzák, lehelet finomságú fehér por keletkezik. A víz egyik pillanatról a másikra elveszíti minden jellegzetes külső tulajdonságát és porrá lesz. A „vízpor” stabil, állé- kony anyag, üvegben jól tárol- I ható. A jelenség magyarázata feltehetően az, hogy a kovasawal összerázott víz, éppen úgy, mint a tengerpartra zúduló hullám, apró cseppek millióra esik szét. Az így létrejött, körülbelül öt századmilliméter átmérőjű cseppecskék kovasav bevonatot kapnak: a víz tehát bezáródik a víztaszító burokba. A por kézbe véve — száraz, hideg tapintású. Ä felfedezés gyakorlati jelentőségéről a szakér t őknek az a véleményük, hogy a száraz vizet elsősorban a porszerű anyagokkal dolgozó iparágakban hasznosítják majd, jól alkalmazható lesz a tűzvédelmi poroltó készülékek üzemben tartásánál, a kozmetikai iparban, gyógyszeriparban, de az élelmiszerek porításá- nál is. — Mondja, Simacsek: van magának szőlője? — Honnan lenne, őrnagy úr kérem?... — Hát akkor idefigyeljen, Simacsek: maga nagyobb csoda, mint Jack London éneklő kutyája. A vegyészek szerint annyira telített a vére, hogy rég meg kellett volna halnia alkoholmérgezésben. Lesütöttem a szemem. Magyaráztam volna el annak idején Simacseknek, hogy nézd, tejtestvérem én is szesztestvér vagyok, másképp nem bírja a gyomrom az állandó kórházszagot? Nem vezetett volna jóra. Én leadtam a vért, Bandi pedig beismerte, hogy mámorosán vezetett. Már rég kijött a börtönből. Semmi harag közöttünk. Ahogy barátságunk nagy múltra tekinthet viszsza, úgy nagy jövő előtt is álL * Hiába, egyik történet jön a másikból,, nem tudom abbahagyni. Mert ugyanez a Simacsek, akit szőlősgazdának nézeti a jrendőr őrnagy, híres élei— 10 — és vagyonmentő lett az 1954-es szigetközi árvíznél. Először a gáterősítő anyagokat fuvarozta heteken át, alig evett, alig aludt valamit Aztán gyerekeket kapkodott ki az árból az ásványrárói gátszakadásnál, öregeket szedett le a tetőlécekről, s egy egész karám tehenet terelt szárazra. Hozzá képest naplopás volt az én munkám, noha bevallhatom, hogy nem lazsáltam. Mint mentősofőmek a betegeket és más gyámoltalanokat kellett befuvaroznom a kórházba, ahol gondoskodtak róluk a vész idején. így szállítottam be egy némát Győrzámolyról. Sok boldogtalanságot okozott nekünk ez a boldogtalan néma. Alacsony emberke volt, méghozzá sánta is, de erős, mint az akáctuskó. Alig bicegett ki a mentőkocsiból, elém állt és fájdalmas pofával nyomkodta tenyere élét a májához. Beszélt, beszélt, szegény, a maga fura nyelvén, nagy bánatosan forgatta a szemeit, de nem értek eszperantóul. Vittem az ügyeletes belgyógyászhoz. — Doktor úr, ennek az embernek komoly baja van, legyen szíves megvizsgálni. A néma az orvosnak is magyarázott, nem lehetett elhallgattatni. Nyöszörgött, nyomkodta a máját, forgatta a szemeit. Az orvos mindjárt megvizsgálta. Semmi bajt nem talált. Nekem dolgom volt, nyakig áztak az emberek az árban. Később este egy kis lélegzethez jutottam, mindjárt érdeklődtem a jajgató néma felől. Mondták, hogy az orvosok tehetetlenek. Egyik a másik után vizsgálta meg, ide-oda cipelték tolókocsin a röntgen és a belgyógyászat között. Másnap reggel konzíliumot hívtak össze, ám addig — 11 — is a lelkére kötötték az osztályos nővérnek, hogy állandó ügyeletet tartsanak a beteg ágyánál. Meglátogattam. Rámismert, szenvedőre torzult az arca, felült, nyomkodta a kezét a májához. A nővér fájdalomcsillapítót adott neki. Reggel találkoztam egy zámolyi emberrel, aki éppen a néma felől kérdezősködött a portán. Mindjárt fölvittem a belgyógyászatra. Úgy fogadták a konzíliumra gyülekező orvosok, mint hajótöröttek a szalmaszálat. A néma meg majdnem az eszét vesztette örömében. Tereferélni kezdtek, de abból mi egy árva összeadást sem értettünk. Az orvosok eleinte jószándékkal nézték a rokonok boldogságát, de aztán rászóltak a látogatóra: — Kérdezze már meg tőle, mi a baja. Mit mutogat állandóan ott a lágyékánál? Megint a nagy mutogatások. Olyan szenvedélyes dumát még az olasz maffia-filmeken sem láttam. A látogató bíztatására jajveszékelni kezdett a néma, felállt az ágyon és most már az egész derekán körbehúzogatta a tenyere élét. — Ez az, ea az, helyben vagyunk — fogta el az izgalom a főorvost — Mit mutat, kérem? De a látogató nem jött izgalomba. — Azt mondja, hogy eddig ért neki a víz- amikor kimenekült a házból. — 12 —
