Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
I é > f 19G7. október 22. >TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Szeretjük egymást / Találkoztam az életmentővel. Ruhástól vetette magát a vízbe, és kimentette a fuldoklót. — Mire gondolt? — Első pillanatban arra, hogy le kellene vetkőzni, mert vizes lesz a ruhám. De erre már nem volt idő. Ugrás közben a lányaimra gondoltam. — Miért éppen a lányaira? — Az előbb nem voltam pontos, nem volt időm gondolkodni. Egyszerűen magam előtt láttam mindkettőt. — Szereti az embereket? Az életmentő vállat vont. — Életemben rengeteg keserűséget lenyeltem. De így van ezzel talán minden ember. És mindig a gonosz, a rosszindulatú, és az irigy emberek miatt volt a baj — mondta. — Képtelenség amit most kérdezek, de azért szeretném, ha válaszolna. Akkor is vízbe ugrana, ha azok közül kellene kimenteni valakit, akik néhányszor megkeserítették életét? — Nem tudom mit tennék. Nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Rám nézve borzalmas volna — mondta az életmentő. 2 A szüreti napok második napján két ember összeverekedett. Este tíz óra körül nagy nézőközönség előtt, kint az utcán a Garay „összes helyiségei” előtt öklözték egymást. Az egyik erős ember volt, a másik sovány, és szívós. Előzőleg ittak. Vannak emberek, akik részegen keblükre szeretnék ölelni az egész világot, amikor meg józanok, akkor zsémbesek, összeférhetetlenek, kötekedők. Mások fordítva csinálják. Mégis: éppen a kocsmákban látni legjobban, hogy az emberek szeretik szeretni egymást. A szekszárdi fürdő mellett van egy büfészerű, parányi söröző. Időnként elnézem, hogy az oda betérő munkások minden formaságot mellőzve, percek alatt összeismerkednek. Szinte keresik a barátkozásra az ürügyet. Többnyire fizikai dolgozók járnak oda: szállítómunkások, vonathoz iparkodó bejárók, az építőipar, a közlekedés megannyi szakmájának képviselői. Megisszák azt az egy pohár sört, diskurálgatnak keveset, majd elköszönnek. Rendszerint egy új ismerőssel gyarapodva, akiből később esetleg jóbarát is lehet. A minap egyik szállítómunkás kereseti lehetősége került terítékre. Nem parlamentális alapon. Bárki közbeszólhatott, megjegyzést tehetett, s véleményt alkothatott. A munkások kivétel nélkül, kellő és őszinte érdeklődéssel, sőt együttérzéssel társalogtak a témáról. A szállítómunkás elmondta: van olyan nap, hogy kétszáz forintot is megkeres. Máskor mindössze negyvenet, de előfordult már az is, hogy csak huszonnyolc jött össze. Attól függ, milyen a szerencse. Teljesítménybérben dolgozik, egyharmincat kap mázsánként. Ezzel kapcsolatban szóba jött, hogy eddig a szállíttatok akkor jártak jól, ha visszfuvart kaptak. De a szállítómunkásnak édes mindegy. Valaki kortyintott a sörből, és feltette a kérdést: „Hogyan lesz majd a mechanizmusban?” A különböző szakmák emberei most már ezen a kérdésen kezdtek tanakodni. Ültek egymás mellett, nagy egyetértésben, meghitten, szinte családiason. Az ember arra gondolt; mi maradna egy hét után ebből a meghittségből, ha ezeknek az embereknek holnaptól kezdve, együtt kellene dolgozniok? A vonaton, a vendéglőben, a bankettokon nagyon tudjuk szeretni egymást. Úgy viselkedünk, mintha kötelező volna a nyájasság. De a munkahelyen, sokszor enyhén szólva, csak igen-igen mérsékelt a szeretet. Ugyan mi lehet ennek az oka? 3 A fiatal és tehetséges legényke jsles rendűén végezte el iskoláit, és vállalati alkalmazott lett. Kezdetben számára az volt furcsa, hogy nem fiacskámnak, hanem kartársnak ' szólítják. A felnőtté válás kétségbevonhatatlan megnyilvánulása ez. Iparkodott is felnőttként viselkedni, és dolgozni. Munkahelyén a vezetők hamar felismerték benne a rátermettséget, s háta mögött ilyeneket mondtak róla: „Még az isten is kereskedőnek teremtette”. Az első adandó alkalommal fontos feladattal bízták meg. Bonyolítsa le élete első üzleti tárgyalását. Utazzon el Székesfehérvárra, tárgyaljon, és belátása szerint kösse is meg az üzletet. A fiú megbízatását kiválóan teljesítette, s a jól végzett munka szűzi örömével tért vissza kartársai közé. Felettesei megdicsérték: Csak így tovább. még sokra viheted! Kartársai, pontosabban kartársnői, kik eddig oly szívélyesek voltak hozzá, s oly segítőkésznek mutatkoztak egyengetni az első lépéseket, a sikeres üzleti út után teljesen megváltoztak. Gyászos képpel, halottsirató pofával somfordáltak a raktárban egyik polctól a másik polcig. Az ifjú és ártatlan kartárs nem tudta mire vélni a dolgot. Gondolta, felvidítja őket. Elmesélte, Székesfehérváron minden a lehető legjobban sikerült. Várta, hogy kartársai átérzik az első nagy erőpróba életre szóló jelentőségét, és együtt örülnek vele. Rideg és elutasító hallgatás fogadta beszámolóját. Kis idő múlva az egyik kartársnő e szavakat intézte a fiatal kartárs feje fölött a másik kartársnőhöz: — Édesem, te vagy még itt a »soportvezetö? — Drágám, eddig én voltam, de vannak itt már megbízhatóbb kartársak is. — Kik azok, édesem? — Nézz körül drágám! így folyt a negédes társalgás, s a fiatalember bőgni szeretett volna, mert nagyon is értette, hogy mire megy a játék. Tehetségét, tudását irigyli tőle ez a két nőszemély. A csoportvezető már azt a nyavalyás kis hatalmát félti. Dehogyis örül a fiatal kartárs oroszlánkörmének. Bánatos inkább, sőt, szívét gyűlölet tölti el, mert tudni ugyan nem tudja, de sejti, hogy ahol nincs fény, ott az árnyék sem látszik, bezzeg ha sok a fény, akkor azonnal kiütközik az árnyék. S ez a fiatalember az ő szemében nem kívánatos fénynek látszik. Egy világ dőlt össze a fiatal kartársban. Mostanság képtelen elhinni, hogy mi emberek azért szeretjük egymást. Egyébként tessék megfigyelni, ott a legkevesebb az emberszeretet, ahol mindenki saját magát tartja a világ legokosabb emberének. 4 Ha jól meggondoljuk, létezik kollektív össznépi szeretet is, ami alól az állam jóvoltából, a szocialista társadalomban nem vonhatja ki magát senki. Erre a kissé sajátságos felismerésre egy rövid és kényszerű rendelőintézeti várakozás juttatott. Rájöttem, tulajdonképpen minden további nélkül jogom volna oda menni ahhoz a vadidegen fiatalemberhez, hogy megkérdezzem tőle: hol és hogyan történt az arcán árulkodó baleset. Feltehetően meglepődne, s esetleg elküldene melegebb éghajlat alá. Pedig gyakorlatilag közünk van mindegyik beteghez, hiszen egymás gyógyítási költségeit mi dolgozók együtt fizetjük. De vajon helyes-e, hogy ebből az összeadott pénzből az állam mindenkor mindenkinek állja a cehet? Mint később megtudtam; a fiatalember túlságosan jól sikerült szüret után felült motorkerékpárjára, és fölborult. „Erős ittasság” — állapította meg a közlekedésrendészet. Azonnal orvosi kezelést kapott, injekciót, gyógyszert, kötszert, mindent, ami kell. Jelenleg is kötözésre jár. Ez eddig helyes. De hogy mindezt ilyen esetben is ingyen kapja, annak a helytállósága vitatható. Vele szemben ez a gesztus, ha ismét jól meggondoljuk, kollektív, majomszeretet. SZEKULITY PÉTER Bormúzeum. Fatalpon, gyertya mellett áll a 3 puttonyos atusi. KONGRESSZUSI ÚTLEVÉLLEL a Szovjetunióba A megyében mindenütt kisorsolták már a „Kongresz- szusi útlevéllel a Szovjetunióba” mozgalom útlevél- utalványait A sorsolásokon azoknak a fiataloknak jutalomutalványai kerültek urnába, akik legjobban dolgoztak, legnagyobb aktivitást mutattak a ;KiISZ-munkában. A dombóvári járásban Bencze Máriát érte a szerencse: novemberben négy Tolna megyei fiatallal együtt ő utazik majd a Szovjetunióba, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségsorozatára. Bencze Mária a dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola második osztályos tanulója. Először hinni sem akart a fülének, amikor meghallotta, hogy a több mint kétszáz jól dolgozó fiatal közül ő utazhat. Elsőben szervező titkár volt az osztály KISZ-szervezetében, aztán őt bízták meg a kulturfelelősi teendők végzésével. Bencze Mária valóban aktívan dolgozik: sok közösmozi- és hangverseny-látogatás bizonyítja munkája eredményét. Édesapja a termelőszövetkezetben dolgozik, édesanyja a háztartást vezeti. Ö azért jelentkezett gimnáziumba, hogy utána egyetemen, vagy főiskolán tanulhasson tovább: nevelő szeretne lenni. Az elhatározás szilárd, most már csak a tanulmányi eredménytől függ megvalósúlnak-e vágyai. Eddig nem panaszkodhat: 4,4-es tanulmányi átlaggal végezte el az első évet. A szovjet- unióbeli utazás amellett, hogy kitüntetés, áldozatot is kíván. A kislánynak előtte és utána is megkettőzött szorgalommal kell tanulnia, hogy a tíznapos lemaradást behozza. Osztálytársai, az iskola KISZ-esei már előre megkérték: részletesen, fényképekkel számoljon be útjáról. Bencze Mária még sohasem járt külföldön, de testvérei, szülei sem jutottak még túl az országhatáron, így érthetően nagy izgalommal, várakozó örömmel várják a nagy napot. d. k. }■ fl dombóvári vasutasok sikere egy nemzetközi bemutatón Két svájci és egy magyar gép az érdeklődés középpontjában Tizenkilenc ország vasúti vezetőinek háromnapos tanácskozás- sorozata záróakkordjaként pénteken egész napos nemzetközi gépsoros pályaépítési bemutatóra került sor Siófok és Zamárdi között. A bemutatón részt vett Földesi Gyula, a MÁV Pécsi Igazgatóság helyettes vezetője, Papp Károly, a MÁV Vezérigazgatóság, építési és pályafenntartási szakosztályának vezetője, Székely Tibor, a a MÁV Pécsi Igazgatóság építési és pályafenntartási osztályának vezetője, Béldi László, a MÁV Dombóvári Építési Főnökség vezetőmérnöke. Közel száz külföldi és hazai szakember részére a MÁV Dombóvári Építési Főnökség dolgozói tartottak pályaépítési bemutatót. — Két éve, hogy nálunk dolgozik ez a gépsor, amely egyébként akkor az első volt az országban. Azóta segítségével korszerűsítettük a Szántód-Kőröshegy vonalat, s jelenleg a Lepsény—Siófok vonal korszerűsítésén dolgozunk. Ebben az évben 27 km hosszúságban végzünk felépítmény-korszerűsítést. — mondta Bukovszki Ferenc, a MÁV Dombóvári Építési Főnökség műszaki főcsoportvezetője, akinek társaságában végigjártam a több mint 5 km hosz- szúságban, 13 egységben dolgozó gépsort ként az egész gépcsoport átalakítását is szükségessé teszi. A külföldi szakemberek számára a legnagyobb élményt a „Csaba” elnevezésű ágyazatrostáló gép munkája nyújtotta. A siker olyan nagy volt, hogy a svájciak például szívesen vásárolnának belőle, legalább 50-et. Mint mondták ez a gép rendkívül könnyen kezelhető, és egyszerű szerkezete nem igényel különösebb szakképzettséget. Elmondotta Bukovszki Ferenc azt is, hogy a pályafelújítási munkákat sok esetben akadályozza a posta késedelmes előkészítése. Ugyanis az újonnan kialakított űrszelvények számos postai oszlop áthelyezését teszik szükségessé. Bár jó előre értesítik a postát a tervezett vasútépítésről, sőt közös helyszíni bejárásokat is végeznek, ennek ellenére nem egy esetben előfordult, hogy a posta késedelmes munkája hátráltatta a folyamatos korszerűsítést. A nemzetközi bemutatón részt vett külföldi és hazai szakemberek elismerőleg nyilatkoztak a dombóváriak munkájáról, akik ezen a napon „rendezésből” jelesre vizsgáztak. A bemutatón ezúttal két új géppel is találkozhattunk. Igaz, csak bemutatkozni jöttek el, de egyöntetű volt a vélemény: e két gép volt a bemutató szenzációja. — A svájci MATISA-cég gépei közül az egyik ágyazatelosztó és emelő, a másik pedig a vágánykiemelő, aláverő és irányító. A két gép 70 ember munkáját végzi el. Mindkét gép elektronikus vezérlésű, s rendkívüli pontossággal külsőre is igen tetszetős munkát végez. A gépsor teljesítménye egyébként napi 360 folyóméter, de jövőre már 504 km lesz. Uj technológiát dolgoznak ki, amely egyébSZIGET VARI LÁSZLÓ Felvételre keresünk alacsony és magasnyomású vizsgával rendelkező kazánfűtőket, valamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a kórház személyzeti irodáján. Megyei kórház, Szekszárd. (190)
