Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

1967. október 19. TOLNA MEGYEI NEPtJSAQ 3 A párthatározat, a MEZŐVÁZ és a feldarabolt szarufák Ezt mondja a határozat, és “ és rá három esztendőre, 1967-ben egyebek között a gyu- laji termelőszövetkezetben még úgy épült egy hatszáz férőhelyes sertéshizlalda, és öt harminc férő­helyes fiaztató tetőszerkezete, hogy az ember azt mondja: ez nem igaz. A szóban forgó léte­sítmények típusterve a fesztávol- ság függvényeként 480 centimé­teres, és 520 centiméteres szaru­fák felrakását írja elő. Kézen­fekvőnek látszik, hogy miután a méret előírásszerűén adva van, az erdőgazdaság, ahol a szarufák kitermelése folyik, a típusterv által előírt szabvány szerint 4,80 méteres, illetőleg 5,20 méteres hosszúságban állítja elő az építő­anyagot. Ki merné elhinni, vagy felté­telezni, hogy ez nem így törté­nik. Pedig nem. Minden egyes szarufa két darabban kerül az építkezés színhelyére. Egy négy­méteres, és egy toldalékdarabban. Azért talán, mert az előbb em­lített hosszúságok egy darabban, a kívánt méret szerint nem ter- melhetők ki az erdőgazdaság te­rületén? Dehogy! Ha kell. akkor van .ott akár nyolc méter hosszú fatörzs is. Ott a baj, hogy négy méterig az építkezéshez szüksé­ges anyag még mezőgazdasági szerfának minősül, de azon túl, már nem. Azon túl, igen jelentős az árdifferencia is. Az erdőgaz­daság tehát kénytelen ragaszkod­ni saját főhatósága előírásához, az, építők kénytelenek figyelembe venni a típustervben meghatáro­zott utasításokat, árakat, s ennek az a vége, hogy az ötméteres, szinte kész szarufákat az erdő- gazdaságban feldarabolják. Dalmandról odament a Tö- VÁL-lgazgató a Tamási Erdőgaz­daságba a helyszínre, hogy meg­próbáljon egyezkedni. Nem sike­rült. Akivel beszélt, az azt mond­ta; neki az állásába kerül, ha a kívánt és a rendelkezésre álló faanyagot a típustervben előírt hosszméret szerint szállítja. Ezek után tehát az előzőleg feldarabolt szarufát Gyulajon összecsavaroz­ták. S ez annyira természetes munkaművelet, hogy még a vas­anyag is rendszeresítve van hoz­zá. A négy métert így hosszab­bítják meg egy toldalékkal 4.80, illetőleg 5,20 méterre. Ennek kö­vetkeztében a két darabból álló szarufa csak akkor felel meg az illeszkedés követelményeinek, ha még vezérlécet is szegeznek rá. Ezt az egész műveletet a típusterv készítői már eleve szentesítették, mert a költségekben benne szere­pel a szarufák toldása, majd a görbületek vezérléccel való „el­tüntetése”. A munkapszichológia ezt az egész fejetetejére állított munka­folyamat-sort az intenzitás és az aktivitás hihetetlen nagyfokú rombolásának nevezné. Képzeljük el, miként forr a méreg az ács­mesterekben, amikor látják: a kész anyag egyszer fel van da­rabolva, s ezt utána dupla mun­kával újból össze kell barkácsol­ni. Idő- és energiapocsékolás. Senki nem hiheti, hogy az árkü­lönbség indokolja ezt a tervezői „mestermunkát”. S ebben az egészben a belenyugvás a meg­hökkentő. Az, hogy az építők az ilyet sorsszerűnek könyvelik el, bosszankodnak rajta, de úgy vé­lik, az ilyesmi megváltoztathatatla­nul velejárója az építkezéseknek. Hát ez az, ami nem igaz. Nem velejárója, és nem valami sors­szerű, kivédhetetlen csapásról van szó. Több bátorságra, és még több politikailag felvértezett, követke­zetességre volna szükség. A me­zőgazdasági építkezésekre vonat­kozó párthatározat erre jogosít ja fel mindazokat a kommunistákat, akik szenvedő alanyokként látják és érzik, hogy mikor, hol szorít „A mezőgazdasági építkezések számára megfelelő típusterveket készítsenek, korszerű, könnyű, ti­pizált épületszerkezeteket gyárt­sanak és alkalmazzanak. Az elő­regyártón elemek szerelését az állami építőipar szakosított sze­relőrészlegei végezzék, a befejező építőipari munkákhoz vegyék igénybe a helyi munkaerőket és anyagokat.” (Az MS2;MP KB lí)84. februári ülésének határozatából.) * 1 2 3 a cipő. Építészkörökben már 1965. óta ismerni kell például a több célú vázszerkezet-megoldást. Annak idején éppen a februári párthatározat szellemében az Építésügyi Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztálya megbízásá­ból az ÉM Típustervező Intézete az alábbi jóváhagyott típustervet készítette el: 1. Több célú vázszerkezet vas­beton tetőszerkezettel 6x9, 6x12 és 6x15 méter mérettel. Típus­száma: MOT. IV. 52—5 64. 2. Több célú vázszerkezet acél tetőszerkezettel, 6x9, 6x12 és 6x15 méter mérettel. Tipusszáma: MOT. IV. 52. 6/64. 3. Több célú vázszerkezettel készülő hideg épületek részlet­tervei (MOT. III. A. 5—1). Több célú vázszerkezettel készülő me­leg épületek részlettervei (MOT. III. A. 5—2). 1965-ben a több célú vázszer­kezet alkalmazhatóságáról és sok­oldalúságáról prospektus jelent meg, az ÉM miniszterhelyettes előszavával. Ebből az érdeklődők megtudhatják, hogy közismertebb nevén a MEZÖVÁZ a szükségle­teknek, a piac változó igényeinek, a profilváltozásnak stb., stb. meg­felelően, némi belső átalakítás után, borjúnevelőnek, sertéshizla­lónak, csibenevelőnek, juhhodály- nak, ipari műhelynek, tehénistál­lónak, magtárnak, gépszínnek egy­aránt alkalmas. Ezek az épület­vázak tehát maximálisan függet­lenek a mezőgazdaság állandó fejlődéséből adódó funkcionális igényváltozásoktól. I smereteink szerint Tolna megyében MEZÖVÁZ- építkezés még nincs. Az AGRO- TERV típuskollekciójában sem találkozunk ezzel. Ugyanakkor vi­szont a szomszédos Baranya me­gyében az idén, 1967-ben éppen a párthatározat útmutatásai alap­ján, a mezőgazdaságban már ez az építkezési forma nyert polgár­jogot. A Tamási TÖVÁL igaz­gatója Pécsről szerezte meg az ottani MEZÖBER-től a nagydob- szai Búzakalász Tsz merenyei, 600 férőhelyes sertéshízlalója több célú vázszerkezetre alkal­mazott tervdokumentációját. (Munkaszám: 01—085) A TÖVÁL- igazgató ott. Baranya megyében, Soponyán, saját szemével' is meg­győződött arról, hogy mennyi­re gyors és korszerű ez az épít­kezési forma. (Az eredeti típus­terveket módosították, előregyár­tott falszerkezetek helyett téglát alkalmaznak, de ez most más kérdés.) Nálunk sajnos vázszerkezetekre alkalmazható terv sincs még. Az itteni MEZÖBER tervezőgárdája olyannyira gyér számú, és a Ter­vező Iroda „kapacitása” annyira túlterhelt, hogy erre eddig még nem jutott idő. Sőt, a Beruházási Iroda még a meglevő típusterve­ken sem vállalja a termelőszö­vetkezetek elképzelései szerint, a módosítást. Ilyen szempontból te­hát Tolna megye helyzete hát­rányosabb, mint Baranya megyéé. Nyilvánvaló, hogy az AGRO- TERV-től kellene több gyorsasá­got, rugalmasságot és a követel­ményekhez való nagyobb igazo­dást elvárni, ha egyszer a párt- határozatot szó szerint vesszük. Egy építész főmérnök véleménye szerint ez nem olyan egyszerű. Mindenképpen megvan a magya­rázata az olykor meghökkentő lassúságnak. Megítélése szerint inkább óvatosságtól van szó. De vajon indokolt-e ez a nagyfokú óvatosság akkor, amikor látjuk a valóságos helyzetet? Igaz, a jelenleg forgalomban levő szerfás létesítmények típusterveit már össze sem lehet hasonlítani a régi, pár évvel ezelőtti szerfás létesítmények típusterveivel. Az is igaz azonban, hogy ennek el­lenére zavarba ejtő a kettősség. Ll egalkuvás tapasztalható az egyik oldalon, lelkesedés az újért, a jobbért a másik olda­lon. Kelemen Lászlóval, a megyei pártbizottság munkatársával meg­kérdeztük a- dalmandi TÖVÁL vezetőit, hogy ha felháborította őket a szarufák feldarabolása,' akkor miért nem értesítették az illetékes párt- és tanácsi szerve­ket? Abból a meggondolásból mulasztották ezt el, hogy „az építkezéssel járó bosszúságokat mindenki ismeri”, s itt, ennél a felfogásnál kezdődik a dolgok rákfenéje. Bizonyos tekintélytisz­teletből egyesek félnek bírálni, mert hátha visszaüt a bírálat. S emiatt gyakran mesterségesen tartják rejtve a felsóbb szervek elől azokat a hibákat, amelyek­ben intézkedni, legtöbbször orszá­gos szinten eljárni kellene. Ese­tenként a megalkuvást nehéz felismerni, mert a konzervativiz­mus, avagy a sértődékenység ál­arcában jelentkezik, s hevesen visszautasít minden jószándékú bírálatot. (Ezernyi szabályra, s minden oldalról fedezetet bizto­sító papírokra hivatkoznak.) Ebben a helyzetben nehéz, de nem kilátástalan az újért, a job­bért lelkesedők népes táborának a fáradozása. Az új érdekében azt tapasztaltuk, az összeütközé­seket, a nyílt vitákat kerülik, helyette inkább önállósítják ma­gukat. Szentgyörgyi Ferenc, a gyulaji tsz elnöke például jövőre az építkezéseknél a tetőt egyedi tervezés szerint készítteti el. Var­sányi József, a szakályi közös gazdaság elnöke meg ezekben a napokban maga indult el felku­tatni egy, az üzem számára al­kalmas hizlaldatervet. A tamási TÖVÁL igazgatója Baranya me­gyéből szerezte be a MEZÖVÁZ- ra alapozott hizlalda leírását, hogy legyen végre kiindulási pont. Az Állami Építőipari Vál­lalat igazgatója úgy védekezik a megalkuvás ellen, hogy jövőre nem vállal a mezőgazdaságban mást, csak korszerű, könnyű, ti­pizált épületszerkezetekkel való építkezést. A Tolna megyei ME­ZÖBER ebben az ügyben Duna­újvárossal tárgyal. Lakos József pálfai tsz-elnök szintén egyedi terveket kér. Vajon miért? Forró- fejűségből? Aligha. A rról van itt szó, hogy a párthatározat, és az előre­látó emberek felfogása maradék­talanul találkozik. önerőből, olyan eszközökkel próbálnak a párthatározat szellemében \ dol­gozni, amilyen a rendelkezésük­re áll. SZEKULITY PÉTER Vállalatunk a törköly bérfőzését 1967. NOVEMBER HÓ 15-ÉVEL MEGKEZDI Előjegyzéseket már most el­fogadunk a vállalat telep­helyén, vagy a 121—66 tele­fonszámon. Tolna megyei Szeszipari Vál­lalat, Szekszárd. (172) Képviselői beszámolók a Tolna megyei vietnami héten A vietnami hét eseménysoro­zatában Tolna megye ország­gyűlési képviselői is tájékoztat­ják az időszerű kérdésekről a lakosságot. Simontornyán a köz­ségi tanácsháza nagytermében Csapó Jánosné országgyűlési kép­viselőnő mintegy százötven részt­vevő jelenlétében tartott kép­viselői beszámolót. Szólt az új Munka törvénykönyvről és a ter­melőszövetkezeti törvényről. Kü­lönösen az új földtörvénnyel .kapcsolatban volt nagy érdeklő­dés mert Simontomya az utób­bi időben olyan ipari gócponttá fejlődött, ahol az üzemben dol­gozók közül számosán némi föl­det is bírnak. Több, a földtör­vénnyel kapcsolatos kérdésre vá­laszolt a képviselőnő. Megemlé­kezett a békeharcról, méltatta a vietnami hét jelentőségét és a külpolitikai eseményekről is tá­jékoztatta választóit. Szekszárd kisiparosainak Hu­nyadi Károly országgyűlési kép­viselő tartott tájékoztatót. A KIOSZ székházában rendezett összejövetelen, a családtagokkal együtt, körülbelül negyvenen vettek részt a helybeli kisiparo­sok. Hunyadi Károly ismertette a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. jubileumi ünnepsé­geinek az előkészületeit, az év­forduló jelentőségét; megemléke­zett a Vietnami néjmek az ame­rikai Imperialisták ellen vívott hősies küzdelméről, vázolta a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A tájékoztatót követően, a fehér asztal mellett folytattak baráti eszmecserét a résztvevők. A helyiipar idei és jövő évi feladatairól tárgyalt a városi tanács vb Tegnap délelőtt dr. Nedók Pál ’elnökletével ülést tartott a vá- f.osi tanács végrehajtó bizottsá­ga.- Az ülésen megjelent Rúzsa János, a párt városi bizottságá­nak első titkára is. Első napi­rendi pontként a lejárt határ­idejű vl> határozatok végrehaj­tását tárgyalták meg. A követ­kező napirendi pontban az idei iparpolitikai terv várható telje­sítéséről és a jövő évi terv fel­adatairól szóló beszámolót vi­tatta meg a végrehajtó bizottság. A város területén helyi ipar- politikai jellegű tevékenységet végeznek a faipari, az építő­anyag-ipari a Vasipari, a Patyo­lat és a nyomdaipari vállalatok. Ezenkívül a KISZÖV felügye­lete és irányítása alatt működő öt ktsz, továbbá 161 kisiparos, 59 szakmában. Az említetteken kívül, néhány országos szerve­zésű vállalat is végez helyi ipar- politikai tevékenységet, mint például a GÉL KA, a Gázszolgál­tató és Szerelő Vállalat, az AKÖV, valamint a kereskedelmi profilú Népbolt Vállalat is. lapította meg. a végrehajtó bi­zottság. A tanácsi irányítású vállala­tok esetében az előzetes tájékoz­tatás szerint az 1967. évi terv­számok a jövőre is megmarad­nak. Javaslatként felmerült, hogy jövőre a vasipari vállalat tervét bővíteni kellene, barkácsoló­műhely létesítésével, ahol nyug­díjas másodállásos munkaerő be­állításával, a felmerülő lakossági barkácsolóigények kielégítést nyerhetnének. Ugyancsak ha­sonló szervezéssel, a Tolna me­gyei Tanácsi Építőipari Vállalat­nál a szakszerelő iparban (vil­lanyszerelés, vízvezeték, bádogos, épületasztalos, esetleg burkoló, parkettátó) szakmunkások beál­lításával végezhetnének helyi­ipar jellegű tevékenységet. Kívánatos lenne, és feltétlen a lakosság részéről közked­velt szolgáltatási ág lehetne, a Patyolat Vállalat által be­indítható gyorsszolgáltatás, melynek már több más vá­rosban komoly tradíciói van­nak. A tanács irányítása alá tar­tozó vállalatok idei helyi iparpolitikai tervszáma négy­millió. forint. Első féléves tervszámúkat 85 százalék­ban teljesítették. A helyi iparpolitikai tervek és feladatok további tervezéséhez, ^ jelentkező új igények felmérésé­hez komoly segítséget adott a Tolna megyei Népújság április 16—23 között megjelent cikk­sorozata, „Törött ablaktól a pót­mamáig” címmel, amelyben ki­zárólag a város helyi iparpoli­tikai jellegű problémáit taglalta, bírálta és adott hasznos szerh- pontokat. A következő időszak feladatainak meghatározásánál feltétlen figyelembe veszik a javaslatokat, az említett tanul­mányterv készítése során — ál­Rövid időn belül megoldásra váró feladat az ellátatlan terü­letek lakossági javító-szolgáltató tevékenységének megoldása. A cipész ktsz-nek feltétlen meg kell oldania — a jelenlegi centralizált javítórészleg mellett —• a kisebb javítóegységéknek a város különböző pontjaira való telepítését. A városi tanács ré­széről hathatós támogatást kell nyújtani a TŰZ ÉP által terve­zett, kisebb eladási telepek léte­sítéséhez. Harmadik napirendi pontban az egészségügyi osztály beszámo­lóját tárgyalta meg a végrehajtó bizottság, a város körzeti orvosi ellátottságának alakulásáról, az általános orvosi ügyelet megszer­vezésének helyzetéről, maid be­fejezésül a bejelenéseket vitatta meg. Fiatal kőművesek versenye Mint arról már hírt adtunk, a KISZ megyei bizottsága és a megyei szövetkezeti bizottság a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója tiszteletére versenyt szervezett a megye kis­ipari szövetkezeteiben dolgozó, fiatal kőműves szakmunkások részére. A verseny iránt nagy az ér­deklődés kezdettől fogva. A já­rási selejtezők egy részét, ahol szakmai, elméleti és gyakorlati, valamint politikai és munka- védelmi kérdésekből „vizsgáz­tak” a versenyzők — a napok­ban bonyolították le. A szekszár­di járási elődöntőt Tolnán ren­dezték meg, a paksit és a bony­hádit a járási székhelyeken. Tolnán tizenegy fiatal vett részt a versenyen, a bonyhádi és a paksi vetélkedőn 17—17 fő. A szekszárdi járás fiatal kőművesei közül Rakiczki Ferenc (Tolnai Épületkarbantartó Ktsz) bizonyult a legjobbnak, Pakson Várszegi Ferenc (Paksi Építőipari Ktsz), Bonyhádon pedig Huszár Henrik (Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz) lett az első. A paksi és a bony­hádi járásból 4—4, a szekszárdi­ból 3 fiatal kerül a megyei dön­tőbe. A hét véaén bonyolítják le a másik két járásban a selejtezőt, majd október 29-én, a Komszo- mol alapításának évfordulója al­kalmából rendezendő megyei if­júsági nap keretében tartják meg a megyei versenyt

Next

/
Thumbnails
Contents