Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
T ♦ I V fti & TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 196T. október 15. Amint ígértem, folytatom a tanfolyamvázlatot. Az elmúlt órán az egyik hallgató feltette a kérdést: „Mondja, Vitéz Johannes Hári mindenek tudója, miért tették a szekszárdi szüreti napok plakátjára azt a bizonyos epületet, amelyben azok az emberek élnek, akik a társadalomtól néhány hónap, vagy uram bocsa, év szabadságot kaptak?” Körmönfonton tette fel az illető a kérdést, de én nem hagytam magam. Jó pedagógushoz illően így válaszoltam: „Ez a következő óra anyaga lesz. A következő órán tárgyalni fogjuk.” Otthon egy hétig törtem a fejem a kérdésen, míg végül rájöttem. így most ezen az órán tárgyaljuk. összefüggés van a szüret és ama bizonyos épület között. Rendszerint az emberek a szüret után szokták meglátogatni azt a bizonyos épületet, hogy levezekeljék bűneiket. így hát a plakát jó, jól fejezi ki azt a vidámságot, amit utána bánat követ. Ugyancsak az elmúlt órán tette fel a következő kérdést az egyik hallgató: „Miért van nagy sikere a svájci nők körében az úgynevezett ,zoológiái függőknek’, amelyek voltaképpen miniatűr akváriumok halakkal?" Meg tudtam volna válaszolni ott nyomban, de nem akartam marhaságot mondani. Gondolkodni kell a dolgokon, mert a gondolkodás szerintem. az okos megállapítások érlelője, úgy mint valamikor a kád, amelyben a vörös bort érlelték. Ki is gondoltam a választ. Most ezen az órán elmondom. „Szerintem azért kedvelték meg a. svájci nők ezeket a fülön függő akváriumokat, mert ezeket anélkül, hogy a fülükről levennék, kis csövecskén keresztül a fejükből állandóan friss vízzel táplálhatják.” „És mi lesz a Pirnitzer-házzal?" — tette fel a kérdést az egyik hallgató. Hosszú töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy azt még az építőipari vállalat sem tudja. Ebből is látszik, hogy az építők még az istennek sem árulták el, mert akkor hosszú fohászkodásom alatt tudatta volna velem ezt a titkot. Szó volt az előző órán arról is, hogy latin-amerikai kutatók a tengerszint felett 4000 méteren fekvő Anzi hegység tavában egy római város romjaira bukkantak. Kár volt nekik olyan magasra felmászniok. Jöhettek volna Szekszárdra esőzés idején és akkor láthatták volna: itt is van egy városrész, méghozzá huszadik századbeli, amely a tóba épült. Ebből is látszik, hogy ezen a tanfolyamon foglalkozni kívánok a történelemmel is. Elsőként Mátyás király korát tárgyaljuk. Nagyon érdekes kor volt ez. A Néma leventéből is jól látható — Heltai Jenő írta —, hogy már akkor is az járt jól, aki hallgatott. Ezzel eljutottunk az irodalomhoz. Ezt is tapasztalati alapon magyarázom. Dante Alighieri- vel kezdem. Köztudomású, hogy Dante annak idején részt vett a város politikai életében is, és ezért élete legnagyobb részét száműzetésben kellett töltenie. Sok ismert személy leikével találkozott, de akkor már nem a városban élt. Viszont most a verebek a városba jönnek. Ez semmi összefüggésben sincs a következő mondandómmal. Ezt csak úgy mondtam, hogy az időt kitöltsem valamivel. A családtervezésnek viszont már van jelentősége. Indiában például hivatásos agitátorok járnak házról házra, hogy lebeszéljék a férfiakat a gyerekekről. Ilyeneket mondanak nekik: „Ugyan barátom. miért nem elég magának ez a nyolc gyerek?” „Eljön velem a kórházba, ott egy icipicit megoperálják...” Ennyi az egész. És nem áll meg a szaporodás. Az emberek nem mondanak le a szaporodás örömeiről. Ott sem. Nálunk sem. Pedig nálunk nem is szaporodunk. Csak örülünk. Pedig nálunk is agitálják a jónépet. Ebből is látszik, hogy milyen bonyolult a népesedési kérdés. Ahol akarják, hogy ne legyen gyerek, ott lesz, ahol meg azt akarják, hogy legyen, ott nem lesz. Tapasztalati alapon mondom: nem kell akarni és akkor lesz. Ez az én tapasztalatom. És most néhány szót a bürokráciáról. Ez ellen állandóan harcol az emberiség. Az eredmény? Állandóan nő a bürokrácia. Pedig eredményesen is lehetne ellene harcolni. Talán így: egy szakosztályt létrehozni, amely összeírná és nyilvántartaná a hatásköri területén tevékenykedő bürokratákat. Egy másik szakosztály felmérné a bürokraták által a népnek okozott károkat, egy harmadik tanulmányozná a bürokrácia elleni harc lehetőségeit, egy operatív szakosztály, amely a harcot vezeti, egy főszakosztály, amely az előbbiek munkáját összefogja és jelentéseket küld a minisztériumnak arról, hogy hányán vesznek részt a bürokrácia elleni harcban. Ebből hány a férfi. a nő, a tizennyolc éven aluli fiatal, hol, mikor és milyen összejövetelt tartottak, az értekezleteken résztvevők közül hány volt az értelmiségi, a gyári munkás. a földművelő (a kétlakiakat külön kell kezelni), az ipari tanuló, a nyugdíjas, az előadó milyen nyelvjárásban tartotta az előadását, amelyben felvilágosította a népet a bürokrácia elleni harc fontosságáról (kérjük felsorolni azokat az előadásban szereplő szavakat, amelyek az osztjákkal, a cseremisszel, a vogullal és a finnéi rokonságban vannak). Állítom, ha ezt bevezetnék. egy cseppet sem csökkenne a bürokrácia. Ebből is látszik, hogy nincs olyan nagy marhaság, amit valaki ki ne találhatna. és még inkább nincs olyan, amit valakik végre ne hajtanának, ha egyszer arra utasítás van. E gondolatok jegyében/zárom, mai tanfolyamunkat. Tisztelettel: X Tíz esztendős a szibériai tudományos központ | HHjjjl I Szibériában a legutóbbi évtizedben sok kiváló tudós telepedett meg. Tíz évvel ezelőtt Novoszibirszkben a Szovjetunió egyik legnagyobb tudományos központja jött létre, ahol jelenleg 19, minden alapvető tudományágat felölelő tudományos intézet működik. Képünkön a geokémiai intézet munkatársai a ritkaelemek és nemesfémek kutatásával foglalkoznak. Virágzó banditizmus Nemcsak pásztorok, módos családok sarjai is vannak a szardíniái banditák között Fölvirágzott a banditizmus az utóbbi időben Szardínia szigetén. Rablások, gyilkosságok és egyéb bűncselekmények azelőtt is történtek ott, de újabban mind gyakoribbak. Már-már úgy látszott, hogy Albert Prados bandita megölésével elcsitul, meghúzza magát az alvilág, de még erőteljesebb akcióba kezdett. Prados jobbkeze volt Grazjano Medina bűnözőnek, akinek fejére 10 millió líra vérdíjat tűztek ki. Augusztusban, csak három hét alatt, négy súlyos bűntény történt: egy embert agyonvertek, hármat elhurcoltak. Augusztus 28-án történt a gyilkosság: egy földművest háza közelében leütöttek, majd agyonverték, mert besúgó volt. Az elhurcoltak: a FIAT-cég egyik vezetője, egy fiatal ügyvéd és egy kereskedő. Kik a gonosztevők? Kik követik el ezeket a bűntényeket? Egyetemi hallgatók, földművesek, pásztorok, vagy munkások? Legutóbb egy rabló- támadás alkalmával egy bankban, lelőttek egy banditát: tanárjelölt volt. Siniscolában négyen megtámadtak egy dohány- árust; egyiküket felismerték: gazdag kereskedő gyermeke, utolsó vizsgája előtt álló geodéta. Márciusban Seramanában letartóztattak két banditát: egy mémökjelöltet és egy gimnazistát, akik leszúrtak egy bár- tulajdonost. Május 4-én a nuorui mező- gazdasági technikum egy hallgatója motorkerékpárjáról tüzet nyitott a rendőrökre, akik megállásra szólították föl, és kettőt megölt. Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a hegyi pásztorokat részben a tehetősebb szülők gyermekei váltották fel a bűnözésben, akik keveslik zsebpénzüket és ezért gyilkolnak, rabolnak. A gazdagokat zsarolják Valamikor a szigeten barmokat loptak, ma embereket hurcolnak el. A nuorui kórház pri- máriuszának fiát azért rabolták el jómódú apjától, — akinek jól jövedelmező állása mellett birtoka is van a szigeten —, több milliós váltságdíjat remélnek. A FIAT tisztviselőjét nem a nála lévő, néhány ezer líráért hurcolták el, hanem mert felesége szintén földbirtokos a szigeten. A többi elhürcoltnak is jelentős vagyona, földbirtoka van. Miért rabolják el a banditák a földbirtokosok, légelőtulajdo- nosok hozzátartozóit? Az Espresso újságírója elátögatott egy Sarule-i mulatóba, egy nappal azután, hogy a fent említett orvosnak elrabolták 10 éves kisfiát, hogy választ kapjon erre a kérdésre A megkérdezettek azonban nemigen akartak válaszolni, csak amikor az újságíró megjegyezte: — Ki tudja, mi lesz azzal a szegény gyerekkel... — szólalt meg az egyik: — Hát mi lenne? Semmi, ha elküldik a pénzt! De ha nem... Egyébként is, ez nem a mi dolgunk, azt az apának, meg a gyerek elrablóinak kell elintézniük egymással. De hogyan fizethet az orvos 80 millió lírát? A szardiniaiak megmagyarázták az újságírónak: az orvosnak évente 8 millió líra tiszta jövedelme van a szigeten lévő legelőből, meg se kottyan neki az összeg. *— Mégis mondta egyikük —, egy , kicsit eltúlozták a dolgot. Nyolcvanmillió mégiscsak nagyon sok pénz. Ha 20—40 milliót kértek volna... Társadalmi igazságtalanságok Az újságíró a zsarolásokat nemcsak erkölcstelenséggel magyarázza, hanem azzal is, hogy a szigeten nagy társadalmi igazságtalanságok vannak. A legelőtulajdonosok szinte egy vasat sem költenek és mégis 5000— 8000 líra legeltétésj díjat szednek be, évente egy-egy juh után a pásztortól. Ugyanakkor egy juhtól mindössze 13 000 líra jövedelme van a pásztornak, tehát bevételének jó része a földbirtokos zsebébe vándorol. Még hagyján, ha esős az év; de szárazság idején is ugyanannyit kell fizetniük a legelőért, noha kénytelenek szénát vásárolni, hogy a jószág el ne pusztuljon. A legelőtulajdonos azzal sem törődik, van-e víz vagy akól a közelben. A városban él és csak akkor megy a földre, amikor a bért szedi. Ezért tiltakoznak a pásztorok. Érzik, hogy fáradozásuk hiábavaló, keresetüket mások fölözik le, akik henyén, gondtalanul élnek. Noha nagyrészt írástudatlanok, a pásztorok tudják, hogy egykor közös tulajdon volt a legelő, nem kellett érte fizetni senkinek. Tudják, hogy a földbirtokosok erőszakkal vették el tőlük. Sok földesúr ősei útonállók voltak. Ezért nem szánakoznak a szardíniái szegények, ha egy-egy gazdagnak elhurcolják a gyerekét. Tízmillió líra vérdíj A rendőrség vérdíjat tűzött ki a banditák fejére. A „legértékesebb” bűnözők: A 23 éves Giovanni Pisari, Graziano Mesina (25), Giuseppe Kampana (32) és Nino Cherchi (26 éves). 10—10 milliót ígértek a nyomravezetőnek. A beavatottak azonban nem hiszik, hogy néhány bűnöző letartóztatásával ki tudják irtani a banditizmust. Sokkal mélyebbek a gyökerek. Mit kezdenek például a fiatal egyetemistákkal, akik maguk is módos családból valók és olykor mégis bűnözésre vetemednek? De nem könnyű elfogni sem őket. A szigeten nem a gengsztert vetik meg, hanem az árulót, a besúgót. Nincs nagyobb sértés egy szardíniái számára, mintha spiclinek neveaik. Idővel ártalmatlanná teszik a leghírhedtebb gonosztevőket is, ezzel azonban még nem fog megszűnni a bűnözés — írja az Espresso munkatársa. A rendőrség nemcsak néhány bűntevővel áll szemben, hanem egész Szardíniával, ahol korszerű utak vannak, a házakban tv-készülé- kek — de az elavult társadalmi rendszer újfajta felépítményt termel, a banditizmust.
