Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

I í 4 ' VoT ft í Mtfcrvn wepüjsäg T96L szepfemher Pt Iparjogvédelmi feladatok a megyében Két hónappal ezelőtt alakult meg a Tolna megyei Iparjogvé­delmi Bizottság. Amint azt a sajtó jelezte, e fontos szerv mű­ködésének súlya különösen az új gazdasági mechanizmusban fog kidomborodni. Mi is tartozik az iparjogvédel­mi bizottság feladatkörébe? Az iparjogvédelem vagy ipari tu­lajdon oltalmának tárgya a sza­badalom, a használati minta, az ipari minta, a gyári vagy keres­kedelmi védjegy, a kereskedel­mi név, a származási jelzés, vagy eredetmegjelölés, valamint a védekezés a tisztességtelen verseny ellen. Ezek közül talán a legfontosabb a szabadalom, védjegy, ipari minta. Az ezekre vonatkozó jogszabályok gyakor­lati alkalmazásának mind a nép­gazdaság, mind az egyén szem­pontjából nagy jelentősége van. Az iparban, a mezőgazdaság­ban és a gazdasági élet más te­rületein a szabadalmazott talál­mány alapján alkalmazott gépek, berendezések és előállított ter­mékek védelmét mind hazai, mind külföldi vonatkozásban az iparjogvédelem hivatott biztosí­tani, s így elérni azt, hogy eze­ket a szabadalomtulajdonos en­gedélye nélkül senki ne vehesse igénybe, ne használhassa és ál­líthassa elő, valamint ne hozhas­sa forgalomba. A védjegy az áru állandó, sa­játos tulajdonságait — minősé­gét — hivatott jelezni a vásárló számára és megkönnyíteni a fo­gyasztó számára, hogy a kívánt minőségű és sajátos tulajdon­ságú árut választhassa ki. Az új minták készítői kizáró­lagosan nyerhetnek oltalmat minta szerinti iparcikk készítésé­re és forgalombahozatalára. Az ipari minták intézménye buzdít­ja az alkotók tevékenységét az ipari formatervezés területén, elősegíti az iparcikkek bővebb választékának fejlődését Az iparjogvédelemnek az újí­tások szempontjából is nagy je­lentősége van, mert számos újí­tásból lett a későbbiekben talál­mány, illetve a szükséges eljá­FelvétéLre keresünk férfi segédmunkásokat Jelentkezés a kórház sze­mélyzeti irodáján, minden nap 9 órától 11 óráig. Me­gyei Kórház, Szekszárd. (155) rás lefolytatása után szabada­lom. Az iparjogvédelem terüle­tén nemzetközi egyezmények születtek, különböző uniók jöt­tek létre, melyek közül többnek Magyarország is tagja. Amikor tehát az új gazdasági mechanizmusról beszélünk és fi­gyelembe vesszük a Gazdasági Bizottság határozatát, nem mu­laszthatjuk el kihangsúlyozni azt, hogy a fent felsorolt tevé­kenységeknek milyen, szinte be­láthatatlan gazdasági következ­ményei, kihatásai vannak. Az iparjogvédelmi bizottság munkáját megkezdte. Néhány vállalatnál már patronáló ellen­őrzést tartott. Vannak hibák, vannak fogyatékosságok, sok a tennivaló. Már a néhány válla­latnál megtartott vizsgálatból is kitűnik, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. Tolna megye nem tartozik azok közé a megyék közé, ahol sok a találmány, sok védjegyet tartanak nyilván. A vállalatok, intézmények éppen az új gazda­sági mechanizmus során kény­szerülnek majd arra, hogy a fent említett tevékenységet előtérbe helyezzék, hisz enél'kül nem tud­nak lépést tartani az új köve­telményekkel, a versennyel, a piac biztosításával. Az iparjogvédelmi bizottság segíti a vállalatokat, az újítókat, a feltalálókat, minden érdeklő­dőt. aki az említett szekcióban hozzáfordul. Ez a feladata, ez a kötelessége. Ennek a célnak a szogálatában áll az SZMT-nél a hónap utolsó csütörtöki nap­ján rendszeresített iparjogvédel­mi fogadónap is. Bárki, akinek az említett tárgykörben problé­mája van, keresse fel a bizottsá­got, útmutatást, támogatást, jog­védelmet kap. Az igaz, hogy az ipar-jogvé­delmi bizottság munkája még gyermekcipőben jár, hisz műkö­dése csupán kéthónapos, azon­ban az eddigi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy e szerv létrehozása Tolna megyében hasznos, sőt szükséges is. Hogy ez mennyire hasznos és szüksé­ges, majd az új gazdasági mechanizmus fogja igazodni. • Horváth József az iparjogvédelmi bizottság elnöke VAN ? fc£vés. /VtA2P NÉHÁNY &Af2ÁTO/VW\/\C A HAOO& YN\ r/visZTE- /V\fTS2ÓL NA'L HOZZA’, HR £>£&■-■ í /NQe helvb2mének ? 7*­Graboplán a vásáron A Graboplán egy sátor. A Győ­ri Pamutszövő és Műbőrgyár ké­szítette és csak minta a mostani 66. mezőgazdasági kiállításon be­mutatott különleges sátor, mert ennél nagyobbat is tud a gyár szállítani. A győri gyár képvise­lőjével a különleges sátorban folytattunk beszélgetést. — A sátor anyaga lágy pvc- réteggel kétoldalt bevont poli- amid szövet — mondotta Bittera Péter. — A sátornak nincs tartó­szerkezete, illetve a túlnyomás feszíti ki a sátrat. A három nagy teljesítményű ventillátor képes annyi levegőt szállítani, hogy a ponyva állandóan fel­fújt állapotban legyen. A sátor alatt terményt, gépet lehet tá­rolni. Alkalmas sportcsarnok és más hasonló nagy építmény fe­désére is. Sőt alatta az időjárás­tól függetlenül dolgozni is lehet. A sárga színű különleges sá­tornak sok a látogatója. Hisz ez a sátor nagyon praktikus. Jár­művekkel is be lehet a sátorba hajtani, mert az ajtók zsilip­rendszernek, tehát amíg a gép be- és kihajt a sátorból a zsilipen keresztül, levegő nem szökhet el. Sőt a tervezők arra is gondoltak, hogy az esetleges áramszünet Sff okozzon gondot: a ventillátorok működésének megszűnésével a sátor „leereszt?' és ráborul a tá­rolt terményre, gépekre. S az áramszünet után a ventillátorok bekapcsolásával percek alatt használható állapotba lehet állí­tani a Graboplán-sátrat. Bittera Péter elmondotta még azt is, hogy a túlnyomásos sátor már most vásárolható. A kiállí­táson bemutatott sátor két ne­gyedgömb és egy darab egyenes elemből áll, ez húsz méter hosz- szú, de a Graboplánt lehet sze­relni két negyedgömbből és ti­zenegy (!) darab egyenes elemből, ez esetben több ventillátort kell üzembe állítani, A győri gyár a mezőgazdasági vásáron bemutatott, világviszony­latban is újdonságnak számító túlnyomásos sátorból október 15- ig fogad el rendelésekéi idei szál­lításra. — Pj — — Örvezető elvtárs! Vesse le a köpenyt, szedje le róla a csíkokat, és adja vissza a gaz­dájának! ’ Az őrvezető egy másodpercig összeszorított szájjal nézte a szakaszvezetőt, majd szó nélkül teljesítette az utasítást és engedélyt kért a távo­zásra. A szemekben fények csillantak. Nagy Andrisra hárman segítették fel a kö­penyt. — Jól bemelegítette az őrvezető elvtárs — jegyezte meg őszintén, örvendezve. A terepen tartott j harcászati kiképzés nem­hogy elterelte volna a katonák gondolatait a gyilkosságról, hanem méginkább megmozgatta a fantáziájukat. Amint a kimerítő futkározás, kúszás-mászás után pihenőre gyülekeztek és — 49 — tüzet raktak az erdőszélen, azonnal szóba került a rendkívüli esemény — Hát nem érdekes? — kérdezte valaki. — Az emberen ütnek egy lyuikat, és kifolyik belő­le az üzemanyag. — Hogy milyen ügyes az ember! — Jegyezte meg Joós honvéd, miközben négyélű szuronyát babrálta — Ezt jól megszerkesztették. Nemcsak arról van szó, hogy meg kell ölni valakit, ha­nem, hogy nagyon meg kell ölni! Teljesen! Hadd folyjon belőle a nafta négy csatornán! — Mindegyfene az, ha már megölnek vala­kit, hogy kicsit, vagy nagyon ölik meg, — szólt közbe nyögve az egyik katona, miközben két közel álló' fa között igyekezett darabokra tömi egy vastag, nedves ágat. A pihenő lejárt, és a hadnagy sorakoztatta az alegységet, majd a közelharc fortélyainak oktatásába kezdett A katonák gyorsan megér­tették a fogásokat, és ügyesen alkalmazták. Kü­lönösen az alacsonyabb termetúek voltak elra­gadtatva önmaguktól, hogy milyen könnyűszer­rel képesek elbánni a góliátokkal. Jókorára nőtt bennük az önbizalom. A hadnagy elégedetten szemlélte erőtől és ügyességtől duzzadó embereit, amint könnyedén dobálták egymást a levegőben, hogy aztán pilla­natok alatt harcképtelenné tegyék a földre hup- panót. — Hogyan kell megfojtani a földön fekvő ellenséget? — hangzott a hadnagy kérdése, öten is jelentkeztek. — 50 — — Pecker honvéd! Lépjen ki? A megszólított kilépett a sorból és szabatosan jelentett. — Ráugrok a fekvő ellenség hátára és térde­pelve ráülök a derekára. Ezután megragadom a haját és hátrarántom a fejét. A másik kezem alkarját a szabaddá vált torka alá dugom, hirtelen elengedem a haját és megfogom annak a kezemnek a csuklóját, mellyel a torka alá nyúltam. Az alkarommal szorítást gyakorolok a gégéjére, amíg el nem erny-sd. Jelentem, befe­jeztem. — Illetve befejezte a delikvens — mosolyo­déit el a hadnagy. Ákos következett. Arra kellett válaszolnia, hogy hová kell döfni a háttal álló, ellenségnek. Habozás nélkül jelentette: — Lapjára fektetett tőrrel, a bal lapocka alá, a bordák közé. Egy pillanatra mindenki meghökkent, legiki- váltképp a felelő. Valamennyien ugyanarra gon­doltak. A hadnagy szeme összeszűkült, és félreért­hetetlenül kérdezte: — Honnan vette, hogy lapjára fordított tőrrel? Erről nem volt szó a foglalkozáson. Ákos elpirult, majd hirtelen elsápadt. Dadog­va jelentette: — ... Valószínűleg azért, hogy a tőr élét ne fogják fel a bordacsontok. Egyébként... — jobbra-bafra pislogott — ha a Lábast megkér­deznénk, ő valószínűleg precízebb választ adna. — 51 —

Next

/
Thumbnails
Contents