Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-02 / 207. szám

2 TOLNA MEGYEI NErÜJSAG 196". szeptem bér 2. >• Nagygyűlés a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 22. év­fordulója alkalmából nagygyűlést rendezett pénteken a Magyar Pamutipar Dallos Ida művelő­dési házában a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Budapesti Bi­zottsága, a Szakszervezetek Bu­dapesti Tanácsa és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. Részt vett az ünnepi megemléke­zésen és az elnökségben fogladt helyet Nemes Dezső, az MSZMP Politikái Bizottságának tagja, je­len volt a kormány, a Budapesti Pártbizottság, valamint a társa­dalmi és tömegszervezetek szá­mos képviselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Phan Van Chieu, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság földe űve- lésügyi miniszterhelyettese, aki 'a mezőgazdasági kiállításra ér­kezett hazánkba. A himnuszok elhangzása után Nagy Mária, az MSZMP IV. ke­rületi bizottságának első titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Bíró József, külkereskedelmi mi­niszter mondott ünnepi beszédet. — Elmondhatjuk, hogy törté­nelmünk szabad korszakának el­ső pillanatától sorsközösségben élünk, alkotunk és harcolunk földrajzilag tőlünk nagyon távol eső vietnami testvéreinkkel. az együvé tartozás, a szolida­ritás volt a legelső kapocs Vietnam és Magyarország kö­zött — mondotta. A továbbiakban meleg szavakkal méltatta a viet­nami nép szabadságsZeretetét, el­szántságát, hősiességét. Csak a csodálat a mélységes meg'índült- ság hangján lehet megemlékezni arról, hogy az amerikai támadá­sok sűrűsödése ellenére soha, egy percre sem gyengült a vietnami nép harci kedve, lendülete és elszántsága. Ez a hősies magatartás és cselekvés a legfőbb biztosí­téka. hogy az Egyesült Álla­mok a háborút nem nyerheti meg. — A magyar nép is támogatja a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Dél-vietnami Nem­zeti Pelszabadítási Front igazsá­gos követeléseit és küzdelmét. Vietnami barátaink nagyon jól tudják, hogy a nehézségek köze­pette számíthatnak ránk. Az eu­rópai szocialista országok és kö­zülük kiemelkedően a Szovjet­unió, teljesítik internacionalista kötelezettségeiket. Tény azonban, hogy ez a segítségnyújtás még ha­tékonyabb lehetne — ha vala­mennyi szocialista ország egybe- hangoltan járna el Legforróbb testvéri jókívánsá­gunk csakis egy lehet: Arasson Vietnam népe északon és délen mielőbb teljes győzelmet az impe­rializmus és a neokolonializmus WI elhalt Ehrenburg Moszkva (MTI) A szovjet fő­városban pénteken hajnalban terjedt el a szomorú hír: meg­halt Hja Ehrenburg. A nagy író, az elszánt békeharcos halála moszkvai idő szerint pénteken vhajnalban következett be. Ehren- burg Moszkva környéki nyaraló­iában, 76 éves korában hunyt el. A Nauka i Zsizsny júliusi szá­ma még közölte visszaemlékezé­seinek, az „Emberek, évek, éle- tenr'-nek folytatását. Ebben Eh- renburg Indiában és T--ór>bfir tett utazásáról számol be. erői és minden ügynöke fölött. Minél előbb jöjjön el az a nap, amelyen az utolsó amerikai kato­na is távozik ázsiai földről és a vietnami nép megülheti máso­dik felszabadulásának napját. Ezután a nagygyűlés résztvevői­nek meleg ünneplése közben Hoang Luong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság magyar- országi nagykövete emelkedett szólásra. Beszámolt a demokra­tikus Vietnam népe szocialista építőmunkájának sokasodó ered­ményeiről, egyebek között arról, hogy ma kétszer annyi rizst ter­mesztenek mint a francia gyar­matosítás időszakában és a há­ború ellenére 3 400 000 fiatal tanul az ország iskoláiban. — A vietnami nép szomjúhozza a békét, de csak a valódi békét fogadja el, amely elválaszthatat­lan a függetlenségtől és a sza­badságtól. Álláspontja világos: az amerikai imperialisták vessenek véget az agressziós háborúnak, vonják vissza saját és csatlóscsapataikat Dél-Vietnamból és a béke helyreáll — mondotta. Teher az ilyen, néhányszáz lel­kes puszta, nem is érdemes vi­tatni, teher. Természetesen csak akkor, ha az igények és a lehe­tőségek tükrében nézzük. De ma már nem is lehet másként nézni. Ezért nagy gond a külterületen élők helyzetének a megváltozta­tása a Nyírségben, a Duna—Tisza közi és a jászsági tanyavilágban, vagy helyenként a Dunántúlon. A pusztákon élő ember is látja, hogy miként javulnak az anya­községben az életkörülmények. Megfigyeli, hogy a községfejlesz- té&i alapból járda épül, törpevíz­mű készül, stb., stb., s ezekből neki nem jut semmi, pedig ugyan­úgy fizeti a hozzájárulást, mint a falubeliek. Ez a körülmény fe­szültséget teremt mindenütt, így Andráspusztán is, amely telepü- .'és közigazgatásilag Bölcskéhez tartozik. Az andráspusztaiak megrövi­dülve érzik magukat, sőt, időn­ként úgy hiszik, becsapják őket. A másik oldalon a községi veze­tők helyzete is nehéz. A világon sincs annyi pénz, amennyiből futná a pusztai életkörülménye­ket.. az igényekkel lépést tartva, ’-gvá'toztatni. Jó egy esztendő­vel ezelőtt, a bölcsikei tanács vb­— Erőnkben és a testvéri bé­keszerető' országok és népek tá­mogatásában bízva, biztosak va­gyunk győzelmünkben. Tudjuk, hogy a magyar nép mindig mel­lettünk áll. Az önzetlen támo­gatásért a mai alkalmat is fel­használva köszönetét mondunk a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak, a magyar kormánynak és a magyar népnek. Köszönetét mon­dunk mindazoknak, akik dolgoz­nak a vietnami vasárnapokon, akik ajándékot küldenek, vért adnak, s levelekben és táviratok­ban fejezik ki együttérzésüket. Felszólalt a nagygyűlésen Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének vezetője is. Bejelentette: augusztus kö­zepén megtartották a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front rendkívüli kongresszusát, s ezen elfogadták a front új politikai programját. Ez a nép alapvető rétegeinek érdekeivel együtt fi­gyelembe veszi más rétegek, va­lamint a Dél-Vietnamban élő külföldi állampolgárok érdekeit is, mert az a hivatása, hogy elő­segítse a népfront további fejlő­dését elnökével Andráspusztáról beszél­gettünk. Az elnök elvtárs úgy vé­lem, éppen a megoldhatatlannak látszó ellentmondás miatt, túl sö­tétre festette az andráspusztai vi­szonyokat Általában elriasztónak tartotta mind a morális, mind a szociális helyzetet. Talán azprt törekedett akaratlanul is az el­riasztó körülmények kinagyításá­ra, általánosítására, hogy az. em­berek kedvét elvegye a pusztán éléstől és annak következfnényei- től. így utólag végiggondolva a dolgokat, a tanácselnök jószándé­kú elfogultságához nem fér sem­mi kétség. Valóban, ha az emberek beköl­töznének a környező községekbe, akkor egy sereg egészségügyi és szociális probléma azonnal meg­oldódna. Ez igaz. Csakhogy erre belátható időn belül nem lehet számítani. A külterületek elnép­telenedése nem megy. Kár eről­tetni. Andráspusztán a tavalyi cikk megjelenése után nem az el­költözés jutott az emberek eszé­be, hanem a sérelmek sokasága. Az, tehát, ami miatt a puszta mindenütt teher a közigazgatás vállán. Beláthattuk tehát, hogy a mostoha körülmények kinagyí­tása éppen ellenkező hatást vált Magyar államférfiak üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Lcsonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Ho Si Minh elvtársnak, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja elnökének, Pham Van Dong elvtársnak, a VDK miniszterel­nökének és Truong Chinh elvtársnak, a VDK nemzetgyűlése állan­dó bizottsága elnökének címzett üdvözlő táviratukban a vietnami nép nemzeti ünnepe, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiál­tásának 22. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész ma­gyar nép nevében testvéri üdvözletüket küldték. „Dolgozó népünk csodálattal és elismeréssel követi vietnami testvéreinknek az amerikai imperialista betolakodók elleni hősi küz­delmet. Szívünk parancsára a jövőben is készek vagyunk minden szükséges, tőlünk telhető segítséget megadni. Meggyőződésűnk, hogy harcukat győzelem fogja koronázni” — hangzik többek kö­zött a távirat. Péter János külügyminiszter, a VDK nemzeti ünnepe alkalmá­ból táviratban üdvözölte Nguyen Duy Trinh-t. a VDK külügymi­niszterét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács a VDK-beli testvérszervezetét köszöntötte levélben. Ellentmondások, meglepetések Megnyílt „II szovjet tudomány és technika 50 éve“ üikilmimi kiátlítác (Folytatás az 1. oldalról.) sabban a tudomány, ahol a dolgozó nép saját kezébe vet­te sorsát, ahol a fejlődés irányítása — a tudományt is beleértve — tuda­tosan, a szocialista tervgazdál­kodás alapján folyik. Aki a ki­állítás anyagát áttekinti, aligha tud vitába szállni az érvekkel, amelyek a szocialista tervgazdál­kodás fölényét, erejét bizonyít­ják, — A szovjet tudomány fél év- százsados fejlődését dokumentáló kiállítás a szovjet nép 5Ó éves eredményes erőfeszítéseit is tük­rözi, annak az országnak tudomá­nyos eredményeit, amely a világ első szocialista állama és a közel­jövőben ünnepli születésének 50. évfordulóját. Dr. Ajtai Miklós beszéde után Vlagyimir Kirillin a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyet­tese üdvözölte a megnyitó ünnep­ség résztvevőit. — Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk ennek a kiállításnak első­sorban azért, mert bizonysága és egyúttal újabb tényezője a Szov­jetunió és Magyarország eredmé­nyesen fejlődő együttműködésé­nek, a népeink között erősödő po. iitikai, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsola­toknak — mondotta. — A kiállítás különös jelentő­ségét az adja, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának előestéjén nyitjuk meg. — Most különös jelentősége van annak, hogy országaink tudo­mányos együttműködését tovább bővítsük. A mostani kiállítás elő­segíti e feladat megoldását — folytatta. — Évről évre erősödik a szov­jet és a magyar nép barátsága, egysége. Országaink között a nemzetközi kérdéseket illetően is teljes a nézetazonosság. Ez kü­lönösen fontos most, amikor az imperializmus a föld különböző részein fegyverekkel akarja meg­állítani a népek felszabadító har­cát A Szovjetunió a testvéri or­szágokkal együtt határozottan síkraszáll a VDK elleni ameri­kai agresszió megszüntetéséért, az amerikai katonák és csatlósaik­nak Dél-Vietnamból való kivoná­sáért, továbbá azért, hogy az iz­raeli területrablók kivonuljanak a megszállt arab területekről és általában a háborús tűzfészkek likvidálásáért, a békéért és a né­pek biztonságáért. Koszigin üzenete a kiállítás megnyitása alkalmából Ezután V. Kirillin felolvasta A. N. Kosziginnek a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének a ki­állítás megnyitása alkalmából küldött üzenetét: „Kedves magyar barátaink! Tisztelt látogató közönség! Nagy megelégedésemre szol­gál, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kor­mányának nevében, valamint saját nevemben szívélyesen üd­vözölhetem Önöket *■A szovjet tudomány és technika ötven éve-< című jubileumi kiállításon. Amidőn a kiállítást a Magyar Népköztársaság fővárosában a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának küszöbén megnyitjuk, öröm­mel mutatjuk be magyar ba­rátainknak a szovjet dolgozók, tudósok és szakemberek által a tudomány és technika fejlő­dése terén a szovjethatalom évei alatt elért eredményeket. Meggyőződésünk, hogy a ki­állítás elősegíti az országaink közötti tudományos-műszaki együttműködés további fejlődé­sét a szovjet és magyar nép testvéri barátságának tovább erősödését Élve az alkalommal, kívánok Önöknek boldogságot, jő egész­séget, és további jelentős si­kereket a szocializmus építé­sében Magyarországon.” Vlagyimir Kirillin a következő szavakkal fejezte be beszédét: Köszönetét szeretnék mondani a magyar elvtársaknak azért a nagy segítségért, amelyet a kiál­lítás megszervezéséhez nyújtottak. A szovjet kormány nevében a kiállítást megnyitódnak nyilvá­nítom. Ezután felcsendültek az Inter- nacíonálé hangjai, majd Vlagyi­mir Kirillin átvágta a piros-fehér- zöld színű szalagot, amelynél ma­gyar ruhában öltözött leányok sorakoztak. A megnyitó ünnepség után a vendégek körsétára indultak. Andráspusztán ki. Az andráspusztaiak azt mond­ták: a cikk sérti méltóságukat és önérzetüket, a község vezetői egy­oldalúan állították be a dolgokat. Elégtételt követeltek, s majdnem százan vettek részt az iskolában megtartott ankéton, ahol megható módon bizonygatták, hogy a ró­luk festett kép rosszindulatú és hamis. Nem is olyan egyszerű a sok­fajta igazság között elfogulatlan­nak maradni. Annyi bizonyos, az ankét óta meggyőződésem; az itt élő emberek többsége András­pusztán rendezkedett be és itt is fog meghalni. Minden ide köti őket. Erős érzelmi szálak fűzik az embereket a külsőleg sivárnak látszó majorsághoz. Sokakban a harcos mozgalmi múlt emlékei is elevenen élnek, s ezek az emlé­kek maradéktalan ragaszkodásra, bizonyos értelemben helybéli pat­riotizmusra adnak okot. Ennek a magyarázata kézenfekvő. András­pusztán már 1949-ben működött termelőszövetkezet, és az alapító tagok Csiszár György, Fülöp Ist­ván, Kiss József, idős Bakos Já­nos, sehol másutt nem élvezheti az alapító tagoknak kijáró meg­becsülést és tiszteletet, csak itt. Talán ösztönösen is érzik, hogy csak ebben a környezetben van megfelelő jelentősége annak, amit majd két évtizeddel ezelőtt bát­ran és következetesen úttörőként csináltak. Most, hogy újból Andráspusz­tán jártam, a környezet sivársága ismét lehangolt. A hatalmas tér­séget tüskés gyom-bozótok teszik hallatlanul kopárrá, a gazdasági épületek állapota tűrhető, de a lakóépületekről, a volt cselédhá­zakról jobb nem beszélni. Jobb volna ha ez így nem létezne. Fel­tételezhető, hogy a múltnak ez a rezervátuma Bölcskén örökké za­varhatja a vezetőket, amikor a szocializmus építésének eredmé­nyeiről szólnak. Még kínosabb be­szélni a jobb, a szebb életről, az itt élő emberek előtt. De ki tehet arról, hogy ez van? A tanács, vagy az andráspusztai lakosok? Se az egyik, se a másik, vagy pe­dig az egyik is, a másik is. Attól függ. kivel beszél az ember. Beültem Horváth Leventéhez, az andráspusztai általános iskola igazgatójához. Róla mindenkép­pen feltételezhető a tárgyilagos­ság. Itt él feleségével együtt, jól ismeri a körülményeket, szereti Andráspusztát, de mégsem elfo­gult. Mondom neki, a külsőségek­ből változatlanul az igénytelen­ségre kell következtetni, arra, amire eey esztendővel ezelőtt is utaltunk. Tasractóan a feléi rázza. A körülmények mostohák ugyan. «

Next

/
Thumbnails
Contents