Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-02 / 207. szám
2 TOLNA MEGYEI NErÜJSAG 196". szeptem bér 2. >• Nagygyűlés a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából nagygyűlést rendezett pénteken a Magyar Pamutipar Dallos Ida művelődési házában a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. Részt vett az ünnepi megemlékezésen és az elnökségben fogladt helyet Nemes Dezső, az MSZMP Politikái Bizottságának tagja, jelen volt a kormány, a Budapesti Pártbizottság, valamint a társadalmi és tömegszervezetek számos képviselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Phan Van Chieu, a Vietnami Demokratikus Köztársaság földe űve- lésügyi miniszterhelyettese, aki 'a mezőgazdasági kiállításra érkezett hazánkba. A himnuszok elhangzása után Nagy Mária, az MSZMP IV. kerületi bizottságának első titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Bíró József, külkereskedelmi miniszter mondott ünnepi beszédet. — Elmondhatjuk, hogy történelmünk szabad korszakának első pillanatától sorsközösségben élünk, alkotunk és harcolunk földrajzilag tőlünk nagyon távol eső vietnami testvéreinkkel. az együvé tartozás, a szolidaritás volt a legelső kapocs Vietnam és Magyarország között — mondotta. A továbbiakban meleg szavakkal méltatta a vietnami nép szabadságsZeretetét, elszántságát, hősiességét. Csak a csodálat a mélységes meg'índült- ság hangján lehet megemlékezni arról, hogy az amerikai támadások sűrűsödése ellenére soha, egy percre sem gyengült a vietnami nép harci kedve, lendülete és elszántsága. Ez a hősies magatartás és cselekvés a legfőbb biztosítéka. hogy az Egyesült Államok a háborút nem nyerheti meg. — A magyar nép is támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Pelszabadítási Front igazságos követeléseit és küzdelmét. Vietnami barátaink nagyon jól tudják, hogy a nehézségek közepette számíthatnak ránk. Az európai szocialista országok és közülük kiemelkedően a Szovjetunió, teljesítik internacionalista kötelezettségeiket. Tény azonban, hogy ez a segítségnyújtás még hatékonyabb lehetne — ha valamennyi szocialista ország egybe- hangoltan járna el Legforróbb testvéri jókívánságunk csakis egy lehet: Arasson Vietnam népe északon és délen mielőbb teljes győzelmet az imperializmus és a neokolonializmus WI elhalt Ehrenburg Moszkva (MTI) A szovjet fővárosban pénteken hajnalban terjedt el a szomorú hír: meghalt Hja Ehrenburg. A nagy író, az elszánt békeharcos halála moszkvai idő szerint pénteken vhajnalban következett be. Ehren- burg Moszkva környéki nyaralóiában, 76 éves korában hunyt el. A Nauka i Zsizsny júliusi száma még közölte visszaemlékezéseinek, az „Emberek, évek, éle- tenr'-nek folytatását. Ebben Eh- renburg Indiában és T--ór>bfir tett utazásáról számol be. erői és minden ügynöke fölött. Minél előbb jöjjön el az a nap, amelyen az utolsó amerikai katona is távozik ázsiai földről és a vietnami nép megülheti második felszabadulásának napját. Ezután a nagygyűlés résztvevőinek meleg ünneplése közben Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyar- országi nagykövete emelkedett szólásra. Beszámolt a demokratikus Vietnam népe szocialista építőmunkájának sokasodó eredményeiről, egyebek között arról, hogy ma kétszer annyi rizst termesztenek mint a francia gyarmatosítás időszakában és a háború ellenére 3 400 000 fiatal tanul az ország iskoláiban. — A vietnami nép szomjúhozza a békét, de csak a valódi békét fogadja el, amely elválaszthatatlan a függetlenségtől és a szabadságtól. Álláspontja világos: az amerikai imperialisták vessenek véget az agressziós háborúnak, vonják vissza saját és csatlóscsapataikat Dél-Vietnamból és a béke helyreáll — mondotta. Teher az ilyen, néhányszáz lelkes puszta, nem is érdemes vitatni, teher. Természetesen csak akkor, ha az igények és a lehetőségek tükrében nézzük. De ma már nem is lehet másként nézni. Ezért nagy gond a külterületen élők helyzetének a megváltoztatása a Nyírségben, a Duna—Tisza közi és a jászsági tanyavilágban, vagy helyenként a Dunántúlon. A pusztákon élő ember is látja, hogy miként javulnak az anyaközségben az életkörülmények. Megfigyeli, hogy a községfejlesz- té&i alapból járda épül, törpevízmű készül, stb., stb., s ezekből neki nem jut semmi, pedig ugyanúgy fizeti a hozzájárulást, mint a falubeliek. Ez a körülmény feszültséget teremt mindenütt, így Andráspusztán is, amely telepü- .'és közigazgatásilag Bölcskéhez tartozik. Az andráspusztaiak megrövidülve érzik magukat, sőt, időnként úgy hiszik, becsapják őket. A másik oldalon a községi vezetők helyzete is nehéz. A világon sincs annyi pénz, amennyiből futná a pusztai életkörülményeket.. az igényekkel lépést tartva, ’-gvá'toztatni. Jó egy esztendővel ezelőtt, a bölcsikei tanács vb— Erőnkben és a testvéri békeszerető' országok és népek támogatásában bízva, biztosak vagyunk győzelmünkben. Tudjuk, hogy a magyar nép mindig mellettünk áll. Az önzetlen támogatásért a mai alkalmat is felhasználva köszönetét mondunk a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar kormánynak és a magyar népnek. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik dolgoznak a vietnami vasárnapokon, akik ajándékot küldenek, vért adnak, s levelekben és táviratokban fejezik ki együttérzésüket. Felszólalt a nagygyűlésen Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének vezetője is. Bejelentette: augusztus közepén megtartották a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front rendkívüli kongresszusát, s ezen elfogadták a front új politikai programját. Ez a nép alapvető rétegeinek érdekeivel együtt figyelembe veszi más rétegek, valamint a Dél-Vietnamban élő külföldi állampolgárok érdekeit is, mert az a hivatása, hogy elősegítse a népfront további fejlődését elnökével Andráspusztáról beszélgettünk. Az elnök elvtárs úgy vélem, éppen a megoldhatatlannak látszó ellentmondás miatt, túl sötétre festette az andráspusztai viszonyokat Általában elriasztónak tartotta mind a morális, mind a szociális helyzetet. Talán azprt törekedett akaratlanul is az elriasztó körülmények kinagyítására, általánosítására, hogy az. emberek kedvét elvegye a pusztán éléstől és annak következfnényei- től. így utólag végiggondolva a dolgokat, a tanácselnök jószándékú elfogultságához nem fér semmi kétség. Valóban, ha az emberek beköltöznének a környező községekbe, akkor egy sereg egészségügyi és szociális probléma azonnal megoldódna. Ez igaz. Csakhogy erre belátható időn belül nem lehet számítani. A külterületek elnéptelenedése nem megy. Kár erőltetni. Andráspusztán a tavalyi cikk megjelenése után nem az elköltözés jutott az emberek eszébe, hanem a sérelmek sokasága. Az, tehát, ami miatt a puszta mindenütt teher a közigazgatás vállán. Beláthattuk tehát, hogy a mostoha körülmények kinagyítása éppen ellenkező hatást vált Magyar államférfiak üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Lcsonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja elnökének, Pham Van Dong elvtársnak, a VDK miniszterelnökének és Truong Chinh elvtársnak, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének címzett üdvözlő táviratukban a vietnami nép nemzeti ünnepe, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében testvéri üdvözletüket küldték. „Dolgozó népünk csodálattal és elismeréssel követi vietnami testvéreinknek az amerikai imperialista betolakodók elleni hősi küzdelmet. Szívünk parancsára a jövőben is készek vagyunk minden szükséges, tőlünk telhető segítséget megadni. Meggyőződésűnk, hogy harcukat győzelem fogja koronázni” — hangzik többek között a távirat. Péter János külügyminiszter, a VDK nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Nguyen Duy Trinh-t. a VDK külügyminiszterét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács a VDK-beli testvérszervezetét köszöntötte levélben. Ellentmondások, meglepetések Megnyílt „II szovjet tudomány és technika 50 éve“ üikilmimi kiátlítác (Folytatás az 1. oldalról.) sabban a tudomány, ahol a dolgozó nép saját kezébe vette sorsát, ahol a fejlődés irányítása — a tudományt is beleértve — tudatosan, a szocialista tervgazdálkodás alapján folyik. Aki a kiállítás anyagát áttekinti, aligha tud vitába szállni az érvekkel, amelyek a szocialista tervgazdálkodás fölényét, erejét bizonyítják, — A szovjet tudomány fél év- százsados fejlődését dokumentáló kiállítás a szovjet nép 5Ó éves eredményes erőfeszítéseit is tükrözi, annak az országnak tudományos eredményeit, amely a világ első szocialista állama és a közeljövőben ünnepli születésének 50. évfordulóját. Dr. Ajtai Miklós beszéde után Vlagyimir Kirillin a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese üdvözölte a megnyitó ünnepség résztvevőit. — Nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a kiállításnak elsősorban azért, mert bizonysága és egyúttal újabb tényezője a Szovjetunió és Magyarország eredményesen fejlődő együttműködésének, a népeink között erősödő po. iitikai, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatoknak — mondotta. — A kiállítás különös jelentőségét az adja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának előestéjén nyitjuk meg. — Most különös jelentősége van annak, hogy országaink tudományos együttműködését tovább bővítsük. A mostani kiállítás elősegíti e feladat megoldását — folytatta. — Évről évre erősödik a szovjet és a magyar nép barátsága, egysége. Országaink között a nemzetközi kérdéseket illetően is teljes a nézetazonosság. Ez különösen fontos most, amikor az imperializmus a föld különböző részein fegyverekkel akarja megállítani a népek felszabadító harcát A Szovjetunió a testvéri országokkal együtt határozottan síkraszáll a VDK elleni amerikai agresszió megszüntetéséért, az amerikai katonák és csatlósaiknak Dél-Vietnamból való kivonásáért, továbbá azért, hogy az izraeli területrablók kivonuljanak a megszállt arab területekről és általában a háborús tűzfészkek likvidálásáért, a békéért és a népek biztonságáért. Koszigin üzenete a kiállítás megnyitása alkalmából Ezután V. Kirillin felolvasta A. N. Kosziginnek a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének a kiállítás megnyitása alkalmából küldött üzenetét: „Kedves magyar barátaink! Tisztelt látogató közönség! Nagy megelégedésemre szolgál, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának nevében, valamint saját nevemben szívélyesen üdvözölhetem Önöket *■A szovjet tudomány és technika ötven éve-< című jubileumi kiállításon. Amidőn a kiállítást a Magyar Népköztársaság fővárosában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának küszöbén megnyitjuk, örömmel mutatjuk be magyar barátainknak a szovjet dolgozók, tudósok és szakemberek által a tudomány és technika fejlődése terén a szovjethatalom évei alatt elért eredményeket. Meggyőződésünk, hogy a kiállítás elősegíti az országaink közötti tudományos-műszaki együttműködés további fejlődését a szovjet és magyar nép testvéri barátságának tovább erősödését Élve az alkalommal, kívánok Önöknek boldogságot, jő egészséget, és további jelentős sikereket a szocializmus építésében Magyarországon.” Vlagyimir Kirillin a következő szavakkal fejezte be beszédét: Köszönetét szeretnék mondani a magyar elvtársaknak azért a nagy segítségért, amelyet a kiállítás megszervezéséhez nyújtottak. A szovjet kormány nevében a kiállítást megnyitódnak nyilvánítom. Ezután felcsendültek az Inter- nacíonálé hangjai, majd Vlagyimir Kirillin átvágta a piros-fehér- zöld színű szalagot, amelynél magyar ruhában öltözött leányok sorakoztak. A megnyitó ünnepség után a vendégek körsétára indultak. Andráspusztán ki. Az andráspusztaiak azt mondták: a cikk sérti méltóságukat és önérzetüket, a község vezetői egyoldalúan állították be a dolgokat. Elégtételt követeltek, s majdnem százan vettek részt az iskolában megtartott ankéton, ahol megható módon bizonygatták, hogy a róluk festett kép rosszindulatú és hamis. Nem is olyan egyszerű a sokfajta igazság között elfogulatlannak maradni. Annyi bizonyos, az ankét óta meggyőződésem; az itt élő emberek többsége Andráspusztán rendezkedett be és itt is fog meghalni. Minden ide köti őket. Erős érzelmi szálak fűzik az embereket a külsőleg sivárnak látszó majorsághoz. Sokakban a harcos mozgalmi múlt emlékei is elevenen élnek, s ezek az emlékek maradéktalan ragaszkodásra, bizonyos értelemben helybéli patriotizmusra adnak okot. Ennek a magyarázata kézenfekvő. Andráspusztán már 1949-ben működött termelőszövetkezet, és az alapító tagok Csiszár György, Fülöp István, Kiss József, idős Bakos János, sehol másutt nem élvezheti az alapító tagoknak kijáró megbecsülést és tiszteletet, csak itt. Talán ösztönösen is érzik, hogy csak ebben a környezetben van megfelelő jelentősége annak, amit majd két évtizeddel ezelőtt bátran és következetesen úttörőként csináltak. Most, hogy újból Andráspusztán jártam, a környezet sivársága ismét lehangolt. A hatalmas térséget tüskés gyom-bozótok teszik hallatlanul kopárrá, a gazdasági épületek állapota tűrhető, de a lakóépületekről, a volt cselédházakról jobb nem beszélni. Jobb volna ha ez így nem létezne. Feltételezhető, hogy a múltnak ez a rezervátuma Bölcskén örökké zavarhatja a vezetőket, amikor a szocializmus építésének eredményeiről szólnak. Még kínosabb beszélni a jobb, a szebb életről, az itt élő emberek előtt. De ki tehet arról, hogy ez van? A tanács, vagy az andráspusztai lakosok? Se az egyik, se a másik, vagy pedig az egyik is, a másik is. Attól függ. kivel beszél az ember. Beültem Horváth Leventéhez, az andráspusztai általános iskola igazgatójához. Róla mindenképpen feltételezhető a tárgyilagosság. Itt él feleségével együtt, jól ismeri a körülményeket, szereti Andráspusztát, de mégsem elfogult. Mondom neki, a külsőségekből változatlanul az igénytelenségre kell következtetni, arra, amire eey esztendővel ezelőtt is utaltunk. Tasractóan a feléi rázza. A körülmények mostohák ugyan. «
