Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
1967. szeptember 16. tolna megvet nEpojsag 5 i Halfemefö a Sió Nem mind arany... Szinte határtalan annak az embernek az öröme aki végre a kezében tartja az annyira várt kiutalást. Legtöbbje már hónapokkal, sőt évekkel előre arra gyűjt, hogy megfelelően végleges otthonként tudja berendezni új lakását. Az első napokban mindent elnyom az öröm érzése, észre sem veszi, ha valami nincs egészen rendben a lakásban. Annál is inkább, mert általában nem nagy dolgokról van szó, és az is igaz, hogy a hibák, hiányosságok többsége csak a haszálat közben buklesik az időjárást, mert ha netán eső ígérkezik, alaposan fel kell készülni rá. Az említett lakás ugyanis változatlanul beázik, annak ellenére, hogy többször bejelentették már és kérték a megjavítását. Úgy látszik az „időjárásfelelős” hamarabb meghallgatta a kérésüket, mint a Tolna megyei Állami Építőipari ' Vállalat. Ugyanitt a központi antenna sem működik, már több mint egy hónapja. A lakók fogcsikorgatva fizetik ki a havi ötven forintot, mert a tv-műsort nem nézhetik. A tavaly októberi beköltözés óta Épült 1964-ben kan elő. A lakók ritkán panaszkodnak, még" akkor is, ha lenne miről. Ilyenkor még nagyobb a boldogság mint a hibák feletti bosszúság. Helyenként foltos a festék? Sebaj, fő az, hogy megvan a lakás, kijavítását már házilag is el lehet végezni. Csepeg a vízcsap? Az sem okoz különösebb problémát, majd csak megoldják valahogy. Ezek valóban nem falrengető hibák, s kétségtelen, hogy többségükben egyszerű a megjavításuk is. De az idő múltával újabb és újabb dolgok kerülnek napvilágra, ami aztán végképp megkeseríti még az új lakók szájízét is. Nem a természetes elhasználódásról van szó, hiszen azt mindenki megérti, hogy semmi sem tart örökké. Sakkal inkább azokról a hibákról, amelyeket gondosabb, igényesebb munkával már a kezdet kezdetén el lehetett volna kerülni. De ez még a kisebb gond. A tortúra akkor kezdődik, amikor a kijavításra kerülne a sor. Elméletileg roppant egyszerű: be kell jelenteni a hibát a. Városgazdálkodási Vállalatnál, ahol nyilvántartásba veszik és sürgősségétől függően, vagy azonnal, vagy harminc napon belül megjavítják. Csakhogy a Lakóházak egy évig garanciálisak, ami azt jelenti, hogy az építő vállalat — amely elkészítette — kötelessége a szükséges javítások elvégzése. Ekkor így módosul az ügyintézés: a Városgazdálkodási Vállalat a kérés bejelentése után továbbítja azt a kivitelezőhöz. Ebben az esetben már korántsem olyan gyors a javítás, mert a vállalat szakembereit a nagyobb munkáknál foglalkoztatják. A .garanciális javításokat huszadrangú kér désként kezelik az É. M. Tóin- megyei Építőipari Vállalatnál. Rögtön egv példa: a Taré-' utcai lakótelep 2 C épület harrr dik emeleti lakásában a bekö' tözés után r 'hány héttel beázott a mennyezet. A Lakók azóta is most jelentkezést először a vállalat, de korántsem azért, hogy elvégezze a javításokat. Egyelőre csak feljegyezték azt, amit a bejelentésekből úgyis tudniok kellett. Arról nem is beszélve, hogy „látogatásukat” hét órára jelezték és sok lakásban még nyolckor is hiába várták őket. A csőrepedésről általában senki sem tehet. Ezt a Tarcsay lakótelepi lakó is elismeri, akinek a lakásában — mialatt nyaralni volt — minden fal átázott. A felette lévő lakásban ugyanis csőtörés volt, s emiatt ők húzták a rövidebbet. Abba már sokkal nehezebb belenyugodni, hogy ez eset bekövetkezte óta már több mint két hét telt el és még sen kj sem jött megjavítani. Ugyanezen a lakótelepen na gyón szépen mutatott egyik-másik ház közvetlenül az elkészülte után. Nem sokáig tellett ben ne öröme az ottiakóknak, mert rövid idő elteltével szépen peregni kezdett a festék és most e ház minden fala úgy néz ki mintha vedlene. Uj modem lakótelepen illúzáóromboló az ilyen látvány... A parásztai KISZ-Lakó telep gondjaival foglalkoztunk már lapunk hasábjain. A helyzet azóta annyiban változott, hogy egy ideiglenes derítőt építtetett a tanács a már elkészült két házhoz. Ez bizonyos időre többé-kevésbé megoldja a ház lakóinak problémáját. Csakhogy ezen a lakótelepen rövid időn belül hat ház készül el. A csatorna elkészítéséhez még mindig nem kezdtek hozzá, így félő, hogy a korábbi szennyvízelvezetési probléma néhány hónap múlva újból megismétlődik. A lakók minden reggel azt lesik, vajon megérkeztek-e már a munkások? Egyelőre sajnos — hiába. Az esőtől fél a panelház néhány lakója Is. Több lakásba ugyanis, a rossz ablaktömítések következtében, bevert az eső. A bérlők legtöbbje nem vette igénybe a „gyors” garanciális javítást, maga segített a bajon. Arról már szinte nem is érdemes beszélni, hogy a konnektor olykor kiszakad a falból és a központi tv-an ten na fali csatlakozóját is sikerült úgy elhelyezni, hogy jóformán senki sem használja. Inkább szobaantennával biztosítják a vételt. Unalomig ismert már Szekszár- don a vízprobléma. Á városközpontban nem okoz gondot, annál inkább a domboldalra épült lakótelepeken. Legjobban a Népfront-lakótelepén érzik a vízhiányt, ahol sokszor hetekig „hiánycikknek” számít a víz. Olykor két-háromszáz méterről kell cipelni a vödröket, de nem egy ottiakó fél kilométert is kénytelen kutyagolni a vízért. Vajon miért? Tanúi voltunk egy jelenetnek, ami némileg magyarázza a helyzetet. A földszinti lakó, hogy megkímélje magát a nagy hőségtől, órákig locsolgatta a járdát, a harmadik emeletiek szidalma közben. Mert azt taíán mondani sem kell, hogy emiatt odáig már nem jutott el a víz... Csak a beszélgetések közben felvetett hibákat soroltuk fel, éhnél bizonyára jóval több akad. Kisebb-nagyobb, de mindenképpen bosz- szantó. A felpúposodott parkett, a leszakadt csempe éppúgy kellemetlen, mint mondjuk a csőtörés. Gondosabb, figyelmesebb munkával ezek jó rosze elkerülhető lenne. Hiba természetesen akkor is előfordulhat. De minek tetézni a keserűséget? Ha ésszerűbb, gyorsabb. bürokrácia, mentes lenne a javítás, sok felesleges bosszan- kodást'M rf-vV-iilí meg a lakók idegeit. Fertői Miklós — D. Kónya József Foghíjas fehér csempék egy fürdőszobában. új Következik: 4. Házmesteri hűbérrendszer. Szeptember első hetében ismét tömegesen pusztultak a halak a Sió-torokban. Ennek okáról érdeklődtünk dr. Bucsai Dezsőné ryárosi higiénikus szakállatorvostól. Elöljáróban elmondotta, hogy már július végén szörnyű látványt nyújtott a Sió, amikor ladikon bejárták: nagy harcsák, } üllők, pontyok és kis halak hulláinak tömegét látták az olaj- nyomos, bűzlő vizen és partján. S a hatósági vegyvizsgálót megerősítette, hogy nem betegségek, hanem kimondottan gyáripari termékek, vegyszerek okozták a rendkívüli mértékű halpusztulást. Nemcsak fenol, hanem erősen mérgező, más vegyi anyag is belejut a Sióba, s még az ilyen fertőzéseknek legellenállóbb békákat és rákokat is kiirtja. A mérgező szennyfolyadék hatására élettelenné válik a folyóvíz. Sajnos, alig heveri ki az egyik eresztést, már jön a következő... — Elkeserítő látvány ez a tömeges halpusztulás! Amikor már ott tartunk, hogy megakadályozzuk a halbetegségeket, ugyanakkor irtás folyik. Ha ez továbbra is így megy, kiirtják a halállományt, pedig a Siónak ez a torkolati szakasza kiváló halászati iiely, s a fertőzés kiterjed a' Dunára is, a torkolat környékén. — Mit tehetnek ellene? — A területet bérlő tolnai halászati tsz is azt szeretné, hogy szennyvízderítő építésére kötelezzék a kárt okozó üzemeket. A cégek természetesen mindig alkudoznak, s viszonylag kevesebbet fizetnek, mert ez számukra lényegesen olcsóbb. A derítő költséges beruházást igényel, de meg kell csinálni, hiszen népgazdasági érdek is. Nemcsak az a kérdés, hogy hány mázsa hal pusztul el, hanem az anyaállományt, az ivadékokat, a jövő évek halállományát is erősen érinti. Vagy nyilvánítsák ipari vízzé ... Vereczkei Mártonnak, a tolnai Béke Halászati Tsz főkönyvelőjének közlése szerint, mintegy 140 000 forint értékű a júliusi kár, legalább egy vagon hal pusztult el. Legutóbb a Sárvízi Malomcsatorna Vízgazdálkodási Társulás arról értesítene a htsz-t, hogy a körzetébe tartozó hatnyolc üzem augusztus 30-tól szeptember 4-ig ereszti le a szennyvizet, a fertőzés azonban tovább is eltart. A htsz brigádja szeptember 4-én 23 órakor vízmintát vett vizsgálatra, mert most is tömegesen pusztultak a Dunából felvándorolt értékes halak, köztük tízkilós harcsák és gyönyörű süllők. Véleménye szerint is különösen a tavaszi szennyvízeresztések idézik elő a legnagyobb kárt, mert tönkre teszik az anyákat, az ikrákat és az ivadékokat. A népgazdasági érdek is azt követeli, hogy időt rabló pereskedések helyett az érdekelt üzemek szennyvíztisztító berendezést építsenek. Sokba kerülnek ezek, de néhány év múlva megtérülnének népgazdaságunknak. A megoldást elősegíti és sietteti a Minisztertanácsnak a vizek minőségének fokozott védelmére hozott új rendelete. S halászok és fogyasztók egyaránt azt szeretnék, hogy ne haltemetö, hanem halnevelő legyen a Sió.,. BALLABÁS LÁSZLÓ Nagy port kevert ' a bátai portalanítás BÁTA KÖZSÉG tanácsának vb-titkára segítségünket kérte. — Segítséget kérünk mindenkitől, aki csak egy kicsit is tehet a község érdekében. Ez a mi esetünk újságba kívánkozik, hogy elítélje a közvélemény: Bátán csapnivaló rossz munkát végeztek az ■ utat portalanító munkások. Báta községben 3800 méter hosszan makadám kövesút vezet végig. Az utat 1966-ban portala- nitották először. Ez a községi főutca az árvizek utáni helyreállító munka és a községbeli nagy forgalom miatt tönkrement. Az utat nem a község kezeli. Most másfél hete hozzáfogtak a másodszori portalanításhoz, mindenki abban bízott, hogy végre ki foltozzák, jól megcsinálják ezt a sokat használt községi főutat. A bitumennel végzett portalanítás azonban nem sikerült. Nem söpörték le a kőről a port, s a kipermetezett bitumenre ráhintett apró kő fél- négyzetméteres lepényekben szedhető fel. — Ablakon kidobott pénz, bűnös mulasztás, hogy a technológiát nem tartották be. Véleményem szerint újból kell az egész községi utat portalanítani — mondja a vb-titkár. ' A község fő utcáján Krajnyai János és Doszpod Mihály útőrök a „kiizzadt” bitumenre szórják az apró 'murvát, amikor megszólítottam őket: — Panasz van az útjavítókra. Rosszul csinálták meg a portalanítást. Nem éppen hízelgőén emlegetik magukat, meg. a vezetőket. — Sajnos tudjuk — mondja Krajnyai János. — Nem lett a kövesút leseperve. Itt volt a gép. az rápermetezte a bitument, összegázolták a friss permetezést, a községi forgalom sem kímélte, aztán így öszagombócoló- dott a porral a bitumen, s ezáltal rossz, csúnya lett az út. — Telefonon jelentettük a központunknak — egészítette ki Doszpod Mihály Krajnyait. — A Rétai mérnök munkatárs azt mondotta, leállítja a munkát. A Halász munkatárs meg azt mondta, folytatni keLl. Mi folytattuk. Ahogy lehetett, csináltuk. Hát így sikerült, • másként ilyen előkészítés után nem is lehetett volna portalanítani. — Hogyan lehet ezt az elfuserált munkát helyrehozni? — A mostani permetezés után, körülbelül három hét múttán újból kellene bitumenezni, és akkor talán sikerül jól megcsinálni. Ha nem lesz eső. Mert ha felázik az út és leszalad a házaktól az iszap, akkor ismét várni kell tavaszig, mire megszárad. A BÄTAI ÜT újbóli permetezését a szakaszmérnökség elrendelte. A lakosság nvrtcáJjSt — a köves út portól való megszabadítását — a tanács szervezi. — Semmit nem ér, ha öregasszonyok seprik az u+rt. Gép kellene ide, az jól, tisztára sepri a követ. Azután foltozni, s úgy permetezni. Csak ekkor lesz jó a bátai 3800 méteres út -r- mondják a munkások. Tulajdonképpen a hátai se- gélvkőrés nem nagy rw Orvosolni is leh"t. és m"g lehetett volna olr~r.: a fölös1 o^-sen kidobott pénzt, elpocr.'k-iit energiát, ha a két munkás véleménye szerint vé"rtk el o bátai főutca ports ámítását. á tanu lságot viszont érdeme« ’«vonni az utjavírtkrak otVő! - naav port kavart portalanítás: ágyról.
