Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
I 4 TÖTWS WEÜTEI NEPÜJSAa 1967. szeptember Szemközt egy közúti szabálysértővel ,.,A hét vége ismét bővelkedett halálos és súlyos közúti és egyéb balesetekben. A közlekedési balesetek száma 185 volt”. (A keddi lapok hírrovatából). Amikor az ember megijed, szólni is alig tud. Elém kanyarodott, az elsőbbségadást jelző tábla tilalma ellenére, Bátaszék főutcáján, egy hatalmas ZÍL tehergépkocsi. Csikorgó fékekkel, a teherkocsi platójától fél ■méterre tudtam megállni. A másodperc töredéke alatt végzett ösztönös mozdulat, s ijedtség után a tehergépkocsi elé álltam. — Szakikám — mondom —, hogy lehet így kifordulni egy mellékutcáról a főútra, amikor tábla is tiltja? A sofőr, kaján vigyorral arcán, kihajolt a gépkocsi- vezető fülkéjéből: — Magától? Apuskám? Magától tanuljak?... Még mindig ott állok, a keresztbeállított motorral. — Szabálysértést követett el. így nem szabad az országúton közlekedni. Tiltja a KRESZ, meg az emberiesség. En haza akarok menni, maga meg biztoson nem a börtönbe. A sofőr kezdi alább adni. — Ne haragudjon, elnézelődtem. A rakodóm azt mondta, nem jön semmi, s én kihajtottam. Haragudjak? Bosszankodjak? Örülnöm kell, hogy nem fekszem összetörtén a hatalmas gépkocsi kerekei alatt. Én hazajuthatok. De a hét végén száznyolcvanöten nem tértek haza. — Melyik cégnél dolgozik? — kérdem. — Itt az építőkarbantartó ktsz-ben. A ktsz elnöke barátságosan fogadott. — Képzett járművezetőket veszünk fel. Azonban gondoskodunk arról, hogy időközönként továbbképző tanfolyamra mehessenek. — Grill István, az iménti közúti szabálysértő is részt vett továbbképzésen? — Igén, még a télen. A ktsz fizette a TIT-nek a tandíjat, a szövetkezet tagsága még zúgolódott is, hogy a közös pénzből tanulnak a kocsivezetők. Úgy látszik. Grill István potyára koptatta a K RESZ- tanfolyamon a padot, érdemes volna visszaküldeni pótvizsgára, jogosítvánnyal együtt, — Pl Ötven év körüli űrhajósok Az űrhajósok kiválogatásánál az egyes ember funkcionális lehetőségei a döntőek, és nem a kora, mint ahogy pedig sokan állítják. Erre a megállapításra Jutottak szovjet tudósok is, akik különböző korú és különböző munkakörökben dolgozó személyeket vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a központi idegrendszer funkcionális állapota rendkívül fontos tényező az űrhajósoknál. Jegorov hangsúlyozta, hogy az űrhajózás szükségessé teszi egyre tapasztaltabb tudósok, vagyis 40—50 év közötti személyek űrhajózását. A kozmikus orvostudomány nem látja ennek semmiféle . különösebb akadályát. Sőt, Jegorov professzor véleménye szerint az életkornak vannak bizonyos előnyei is. Az úgynevezett endogén pszichózisok, (epilepszia), mint ismeretes, főleg a 30 éven aluliaknál jelentkeznek. A lelki megbetegedések másik csoportja — az úgynevezett öregségi pszichózisok 50 éves kornál idősebbeknél jelentkeznek. Jegorov professzor mindezek után arra a megállapításra jut, hogy a természet a 40—50 közötti évjáratokat kíméli meg leginkább a pszichikus abnormitásoktól, s ennek figyelembevétele elengedhetetlen az űrkutatók kiválasztásánál. Amikor a látogató elfáradt... A mezőgazdasági vásár szórakoztató programjairól A mezőgazdasági kiállításnak zetközi lovasversenye. Tizenkét vábbá Gobbi Hilda, Ráthonyi Ró- még a felét sem járja be az em- nemzet lovasainak részvételével bért és Psota Irén, hogy csak a bér, amikor már elfáradt. Mit vadászugratás, díjugratás, kétlo- nevesebbeket említsük. A kiállí- lehet ilyenkor csinálni? Enni, in- vas verseny, stafétaugratás sze- tás szabadtéri színpadán, mindenni valamit könnyű volna, hiszen repel a programban, Vagyis amíg nap előadás lesz. Délelőtt, kora körös-körül ügyes elhelyezésben a kiállítás tart, délelőtt 10 és 12, délután, késő délután. Közben a kóstolók és kínálók sora hívogat- illetve délután három és hat óra zenés divatbemutatót is végig- ja a vendéget. Ha azonban se között bármikor beülhetünk a lo- nézheti a látogató, nem éhes, se nem szomjas, akkor vaspálya tribünjére, mindig lesz Számíthatunk apró csemegékre, mit tehet... Ilyenkor valami valami látnivaló, egyszeri rendezvényekre. Szepmásfajta élményre, pihentető el- Ez azonban még nem minden, tember 7-én mezőgazdasági ki foglaltságra vágyik. Többnyire Mehetnek bálba is az arra vá- mit tud, délután 5 órától a vér- szórakozásra. Erre is gondoltak gyók. Szeptember 11-én este gu- senyzők végkimerüléséig. Nem a vásár szervezői. lyásbál, 15-én szüreti bál lesz. A titok, hogy a legjobb csapatok Mezőgazdasági vásáron már ha- bÜfé tantál- külföldi utazáson vesznek részt avománuos a ló-vroaram" Nincs tan kltun° íea" es ertekes tárgy jutalmakat nyerbenne hiány az idén sem.'Szép- edf» még á}lt nek. Kilencedikén - a kiállítás tember 9-tól a kiállítás végéig a ™odíabfn . elmenm a Vidám ifjúsági napjan - az ország leg„ színpad, műsorát megnézni, most jobb népi zenekarainak versenye, C. H. I. O. (nagy tekintélyű nem- pótolhatja. A művészek a helybe 16-án népi művészegyüttesek be- zetközi szövetség) hivatalos nem- jönnek. Kabos, Kazal, Kibédi, to- mutatója. — Hol állt ön, amikor a fényképet készítették? — Faragó mögött... Lábas idegesen próbált rájönni a kérdés rejtett értelmére. „— Miért érdekes az, hogy hol álltam? Mi következik ebből?” — de a gondolatra nem tudott válaszolni. — Mi volt a kép témája. Csend lett. A nyomozók feszülten figyelték a készülő választ. Lábas keze megremegett. — Nem tudom. Nem néztem a képet... — dadogta. Lábas arca kipirult. Már nem tudott uralkodni magán. Idegesen meg-megrándult, térdei erőtlenül remegtek. — 31 — — Mikor határozta el, hogy megöli Faragót? — kérdezte látszólag közömbösen a tiszt. A katona együgyü tekintettel bámult maga elé. — ... A KISZ-klubban... — suttogta alig érthetően. — Tehát beismeri, hogy előre megfontolt szándékkal a vaclásztőrével megölte Faragó honvédet?! — Nem! Nem igaz! — bődült fel Lábas, és felugrott a székről — ... csak azt akartam mondani. .. én csak azt mondtam... hogy... hiába — hangja elcsuklott felzokogott. — Kérem szedje össze magát! — utasította a tiszt. — Én nem az ön hangulatára, hanem a tényekre, az őszinte szavaira vagyok kíváncsi. Elismeri, hogy a tőr, amellyel a gyilkosságot elkövették, az ön tulajdona? — Igen... az enyém... — Hol tartótja? — A szekrényben, a cipókefék mögött. Most is ott hagytam. Valaki onnan hozta el — szipogta. — Valaki? — Nem tudom... senki... ez rettenetes! — ros- kadt maguoa Lábas. Pikó a laboránshoz fordult. — Készítse el az ujjlenyomatokat! Lábas felzokogott. — De hiszen a tőrt én fogtam meg utoljára... én marha. — Mond valamit — jegyezte meg Pikó, majd a katona mellé lépett és vállára tette a tenyerét. — Ha van valami, ami kimaradt a vallomásából, még bőségesen lesz alkalma elmondani. — 32 — Lábas kitántorgott az irodából. Pikó rendelkezett. ____ — Hívják be azt a tökkelütöttet. .Kíváncsi vagyok rá. Nagy András széles vigyorral, esetlenül botlott be az irodába. Nem tudta, kihez forduljon, és ez még a szokásosnál is bizonytalanabbá tette. Egy percre el is komorodott. — Tudja-e, miért hivattuk? — mutatott rá ujjal a százados. — Hát... persze, hogy tudom — vágta rá nagy szüneteket tartva, de a kimondott szavakat gyorsan pörgetve az elhanyagolt külsejű katona. — Nos, akkor talán lenne szives meg is mondani — udvariaskodott a tiszt. — Hát... hogy kipurcsintották... a Faragót. 1 — Andris megint elvigyorodott. Az arcizmokat visszaparancsolt mosoly remeg- tette. , — Mit csináltak vele? — kérdezte értelmes gondolat híján a nyeldeklő nyomozótiszt. Andris szaporán pislogott. Kicsit késett a válasszal, látni lehetett, hogy erősen meggondolja azt. — Hát... kipurcsintották... vagy kinyiffant... Nem mindegy az?... Jól tették. Nyekk, bele a kést... az anyja istenit — lelkesedett senkitől sem zavartatva magát. A mondat egy része túlságosan értelmesnek hatott. — Nagy elvtárs, maga hülye — szögezte le határozottan Pikó. A többiek csak néztek. Andris elkomolyodott. — 33 —
