Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-07 / 211. szám

T3S9. szepíemBer f. föliWS OTECTEI TttZFnjSKQ s A kamaszkorú város Néhány esztendővel ezelőtt még így jellemezték Szekszárdié: me­zőváros. Városias jellege csak a központnak van, de elég egy mel­lékutcába fordulni, hogy hamisí­tatlan falusi körülmények között érezze magát az ember. . A város perifériája sok min­denről árulkodik, magán viseli azokat a jegyeket, amelyek az egész városra jellemzőek. A Szek- szárdra látogató idegen már az autóbusz ablakából kitekintve megállapíthatja, milyen telepü­lésre érkezett Nem volt túlságo­san bíztató a kép. Falusi házak, gazdasági udvarokkal, sáros ut­cácskákkal. Abban az időben be­szélgettünk egy Szekszárdról el­került mesteremberrel, aki húsz évi távoliét után jött újból a vá­rosba. Nem kellett kérdezősköd­nie: mindent pontosan ott és úgy talált, mint két évtizeddél ezelőtt. Ma viszont sokkal rövddebb idő iis elég ahhoz, hogy a visszatérő olykor gyökeresen megváltozott körülményeket találjon. A változásról áruükodiki a peri­féria is. Szándékosan használjuk ezt a kifejezést Az értelmező szó­tár meghatározása szerint: „Na­gyobb településnek, főként város­nak, külső, szélső, a központtól távolabb eső része a periféria”. A szó azonban ennél többet sejtet: inkább ' elhanyagolt, szegényes kültelekre gondol az ember, mint új lakónegyedekre, vagy villa­szerű családi házak sorára. Pedig a következőkben erről a megvál­tozott város képét is tükröző pe­rifériáról lesz szó. Kamaszkorban van Szekszárd. Groteszknek hat ugyan, de a ki- lencszáz éves város nagyon so­káig gyermekkorú volt Csak hosszú évek múltával mutatkoz­nak rajta a kamaszodás jelei. 1960-ban kezdett cseperedni. Ad­dig inkább csak a megyeszékhely tekintélye miatt lehetett város­nak nevezni. A feltúrt utak, le­bontott házak egyre sokasodó épületek az újat, a fokozott üte­mű városiasodást jelzik. A ma­kettek, kicsit még utópisztikus látványa jellegében és jelentősé­gében a megváltozott várost sej­tetik. Még a tősgyökeres szekszárdi is elcsodálkozik néha, ha útja a pe­rifériára vezet. Előfordul, hogy néhány házat, esetleg utcasort már hiába keres. Szemre is tet­szetős, modem bérházak, kertes családi házak kerültek helyébe. Ahol valamikor a város határát tudta a szekszárdi, lakótelepeket* új városrészeket talál. Az időseb­bek még a Mayer-rétre mennek, a fiatalok már így jelölik meg az irányt: Tarcsay utcai lakótelep. Hitelesebb is így, hiszen hol van már a Mayer-rét? Legfeljebb a vándorcirkuszosok sajnálják. Sát­raik helyén eddig 450 család ta­lált modem, kényelmes otthont. Kicsit nehéz megszokni, hogy alig pár esztendő alatt lényegesen megváltozott a város képe. Egyik ismerősünk egyik este vonattal jött Bátaszék felől, elaludt. Már közeledtek az állomáshoz, amikor felriadt, és kipillantva az abla­kon, rettenetesen megrémült. Azt hitte, továbbvitte a vonat. Pedig csak a Tarcsay utcai lakótelep házait látta... A munka még korántsem ért véget. A városi tanács nyilván­tartása szerint a szekszárdi épü­letek nagy többsége elavulj, le­bontásra váró épület. A házak 11,2 százaléka 1850 (!) előtt. 39,2 százaléka 1851—1890 között, 35,8 százaléka 1091—1941 között épült hosszú kutatás után valahol a periférián bukkan rá a keresett utcára, amely még a térképen sem szerepel. Legfeljebb szagga­tott vonal jelzi, hogy oda utcát terveztek. Pedig nem régi a tér­kép: 1962-ben adták ki. Az Északi kertvárosra — az­előtt magát Szekszárdot sem le­hetett nagyon városnak nevezni, most meí mér két kertvárosa is van — a családi házak jellemzők. A mutatós épületek sora, a gon­dozott kertek, kis gyümölcsösök szinte villanegyeddé varázsolják ezt a városrészt, ahol néhány év­vel ezelőtt még kukorica termett. Elegáns betonút vezet a házak Előhegy 1963. és mindössze 13,8 százalékát húz­ták fel 1944 és 1960 között. Ehhez nem kell különösebb kommen­tár. A számok mindennél meg­győzőbben érzékeltetik a helyze­tet. összehasonlításul még egy adat: 1960-tól 1967-ig 1507 lakás épült. A városiasodás folyamata tehát gyors, szinte ugrásszerű 1960 óta. A házak egy részét halálra ítélte a kor. A haszna­vehetetlen, városképet rontó épü­letek közül 181-et bontottak le, hogy új, modem, a mai igények­nek megfelelő épület kerüljön a helyére. A várossal egy időben terebé­lyesedik a városiközpont is. Las­san eltűnnek a falusi jellegű sá­ros mellékutcák, rozzant lakóhá­zak. Imponáló tempóval épül he­lyettük az új. Sokszor kell a térkép segítségé­hez folyamodni, ha valamilyen utcát keres az ember. A kérde- zősködés nem sok eredményre ve­zet, mert nem egyszer esküvel bi­zonyítja a tősgyökeres szekszárdi: ilyen nevű utcáról még csalt nem is hallott. De az is megesik, hogy Wosinszky Mór utca 1962. előtt, furcsának, nem odavalónak tűnnek rajta a szekerek. A Déli kertváros sejteti inkább a kialakuló új város képét. A lak­tanya nem is olyan régen a város legszélső épületének számított, s pár esztendő alatt szinte a köz­pontba került. Szekszárd, fejlődését, terjesz­kedését az Előhegyen lakók az ablakból figyelhetik. Innen tárul a legszebb panoráma. A családi házak sorát néhány helyen eme­letes társasházak szakítják meg. Az Előhegy már benépesült, ház­nak helye sem igen lenne már több. A szakgimnázium mellett épülő panelbázak környékén már kialakulóban van az új lakótelep. A fiatalok a Parásztát „sajátí­tották ki” maguknak. Egyelőre még csak néhány épület képvise­ld a KISZ-lakótelepet, de nem kell hosszú időnek eltelni ahhoz, hogy teljesen benépesüljön ez a környék isi Az „újváros” név sokkal in­kább Csatárt illetné meg, ahol az elmúlt fél évtized alatt gomba­módra szaporodtak el a családi házak. A városnak ezt a részét a mezőgazdasággal foglalkozók ked­velik: lehetőség van állattartásra, s a házak körüli kertben minden megterem, ami a konyhára kell. A város erőteljes iparosodásá­val egyenes arányban nő a lélek- száma is, s a távlati tervek igen bíztató perspektívát tartanak az itt élő emberek elé. Terebélyese­dik, izmosodik a város. Riportsorozatunkban a perifé­riát mutatjuk be. A kamaszkorú város sajátos, új gondjait, örö­meit kutatjuk. Következik: 2. Csak protekció­val? FEB — KÚ — Fokozottabb felelősséget Interjú Körösi Istvánnal, a társadalmi bíróságok munkájáról A társadalmi bíróságok segítségével a társadalom — egy-eg)*vál- lalat, intézmény — valamennyi dolgozója együttesen vehet részt a jog- és fegyelemsértések elleni harcban, a munkafegyelmet, a szo­cialista együttélés szabályait sértő, a társadalmi vagy személyi tu­lajdonban kárt Okozó dolgozók nevelését célzó munkában. E ne­velő tevékenység célja az, hogy a megtévedt dolgozók belássák hi­báikat, és a társadalmi bírósági eljárás eredményeként, a szocializ­must építő társadalom hasznos tagjaivá váljanak, s ezen keresztül minden munkahelyen a szocialista együttélési szabályokat tiszte­letben tartó kollektívák alakuljanak ki. Az év elején megtartott szakszervezeti választások során a társadalmi bíróságok elnökeit és tagjait is újjáválasztották. Az SZMT közgazdasági bizottságának jogügyi akcióbizottsága az el­múlt hónapban felülvizsgálta a megyénkben működő társadalmi bíróságok féléves tevékenységét. E vizsgálat alkalmával szerzett tapasztalatokról beszélgettünk Körösi Istvánnal, az SZMT közgaz­dasági bizottságának vezetőjével. — Hány esetben ült össze társadalmi bíróság megyénkben az elmúlt félévben? — A megyében újjáválasztott 59 társadalmi bíróság közül mindössze 15 tárgyalt. Közülük is 6 csak egy esetben. Végered­ményben összesen 41 ügyet tár­gyalt megyénkben az elmúlt fél­évben társadalmi bíróság. Ugyan­akkor a vizsgálat során megálla­pítottuk, hogy ezen idő alatt mintegy 500 fegyelmi és kártérí­tési határozatot hoztak a termelő üzemekben, amelyeknek körülbe­lül a fele alkalmas lett volna tár­sadalmi bírósági tárgyalásra. A tárgyalt ügyek számszerű csök­kenéséből következik, hogy a tár­sadalmi bíróságok csak részben töltik be hivatásukat. Pedig, mint ahogy azt a Vizsgálat során meg­állapítottuk a társadalmi bírósá­gok tagjai alkalmasak e feladat ellátására. Ennek ellenére tovább emelkedett azoknak a társadalmi bíróságoknak a száma, amelyek a vizsgált időszakban egyetlen ügyet sem tárgyaltak. — Mivel magyarázható a tár­sadalmi bíróságok munkájában tapasztalható visszaesés? — Mindenekelőtt azzal, hogy a gazdasági és a szakszervezeti ve­zetők jelentős része közömbössé­get tanúsít és nem érez felelőssé­get a társadalmi bíróságok mű­ködtetéséért. Ezt igazolja egyéb­ként az is, hogy a tárgyalt ügyek többsége külső kezdeményezésre — ügyészség, rendőrség — kerül a társadalmi bíróságok elé. Pedig elsősorban a gazdasági és a szak- szervezeti vezetőknek kellene ja­vaslatot tenni egy-egy ügy társa­dalmi bíróság elé utalására. Ta­lálkozni még olyan helytelen szemlélettel is, hogy a társadalmi bíróságok működése csorbítja a vállalati vezető fegyelmi jogkö­rét. Sok helyütt a nem megfelelő előkészítés következtében fellépő érdektelenség riasztja el a követ­kező tárgyalásoktól a felelősségre vont dolgozó munkatársait. Ott ahol megfelelő az előkészítés, mint pédául Dalmandon és For­rni dón, ott az érdeklődés sem ma­rad el. Egyébként elég gyér ér­deklődés kíséri társadalmi bíró­ságaink tevékenységét, s ennek következtében a kitűzött célt, a dolgozók nevelését is csak rész­ben sikerül megvalósítaná. — Milyen intézkedések köve­tik a vizsgálatot, a társadalmi bíróságok munkájának megja. vitása érdekében? — Állami életünk és társadal­mi rendszerünk demokratizmu­sát, elsősorban a, dolgozók szocia­lista öntudatának és erkölcsi fel­fogásának fejlesztése útján széle­síteni kell. Ennek érdekében pe­dig a társadalmi bíróságok mun­káját fejleszteni, segíteni kell. És itt elsősorban a szakszervezet­től várunk többet. Mert a példák azt bizonyítják, hogy a munka­társak közvetlen kollektívája sok esetben sokkal nagyobb hatással van a felelősségre vont szemé­lyekre, mintha rendes bíróság előtt kellene számot adni helyte­len magatartásukról. A vizsgálat eredményeiről készülő összefogla­ló jelentést a közeljövőben meg­tárgyalja az SZMT közgazdasági bizottsága, és az itt hozott állás- foglalások alapján elsősorban a szakszervezeti bizottságoktól vár­juk, hogy az eddiginél nagyobb segítséget nyújtanak a társadal­mi ^ bíróságok munkájának kiszé­lesítéséhez. Természetesen a gaz­dasági vezetőktől is nagyobb tö­rődést és fokozottabb felelősség­érzést kériink a társadalmi bíró­ságok működtetéséért. Ezt kíván­ja egyébként valamennyiünk ér­deke — mondta befejezésül Kö­rösi István. SZIGETVÁRI LÁgZLÖ Szekszárdi úttörők győzelme Csillebércen Szekszárd úttörői közül 24 pajtás, az elmúlt évben megren­dezett szaktárgyi versenyek me­gyei győztesei, a nyáron orszá­gos döntőben mérték össze ere­jüket, a csülebérci nagytábor­ban, a többi helyezettel. Kiemelkedő sikert aratott a szekszárdi, 2713-as számú, Ba­bits Mihály úttörőcsapat küldött­sége. Világjáró (földrajzos) ver­senyzői átjutottak valamennyi selejtezőn és elődöntőn. Alapos tudásukkal, kitartó munkával, a legtöbb helyezést szerezték meg csapatuknak, ezért elnyerték az IFÉRT Vállalat által felajánlott első díjat. Az igen érdekes szemléltető eszközt, plasztik humán torzó elnevezésű, műanyag emberi tes­tet ábrázoló tárgyat Pék And­rás, a KISZ KB munkatársa nyújtotta át tegnap délelőtt Szekszárdon, a Babits Mihály iskola és a csapat vezetőségének. Az úttörőtanács nevében Szab­iár Ágnes és Kasler Edit pajtá­sok vették át a díjat. Tanáraik megdicsérték László Pétert és Pánczél Gézát, akik eredményeikkel hozzájárultak a kitüntető helyezéshez. Az öt­törőcsapat kiemelkedő győzelme a nevelők jó munkáját is dicséri, a pajtásokat pedig további si­kerek elérésére buzdítja. Felvételre keresünk BUDAPESTI MUNKAHELY­RE szerkezetlakatos, hegesztő, marós, esztergályos, mintakészítő szakmunkást, férfi segédmunkásokat, portásokat, VALAMINT VIDÉKI MUN­KÁRA lakatosokat, hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmunkásokat. Orsz. Bányagépgyártó Válla­lat, Budapest, IV. Baross u. 91—95. (3)

Next

/
Thumbnails
Contents