Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

* 196”. szeptember I; 9ÖLWS MÉCYÉI KEprjJSAÖ 5 Egy téma — több téma Hétköznapokon néptelenek a faddi utcák. Az autóbusz- megálló és a tsz-iroda között meg­tett úton két kisgyerekkel és a tanács kézbesítőjével találkoz­tunk. A nőtanács járási titkára, Takács Istvánná hívott ki Fadd- ra, ahonnét érdekes témának ígérkező értesítést kapott. „Fad- don a nőtanács az asszonyok őszi, téli foglalkoztatására megszervezi a nők klubját.” Takács István- nénak más intézni valója volt a tsz-ben, oda igyekezett. E sorok íróját az érdekesnek ígérkező kez­deményezés vonzotta. A tsz-iroda környékén, sőt az irodában is csak itt-ott volt va­laki. — Az elnök elvtárs Budapesten, helyettese a határban, a párt­titkár és az agronómus már kora reggel elment — válaszolt Ta­kács elvtársnőnek Mácsik László, a tsz főkönyvelője. — A nőbizottság titkárát, vagy valamelyik vezetőségi tagot va­jon hol lehetne megtalálni? — érdeklődött tovább. — Az asszonyokkal is nehéz lesz találkozni. A dohánymunkán vannak, s csak a brigádvezető­jük tudná megmondani, pillanat­nyilag hol szedik a dohányt — válaszolt a főkönyvelő és hozzá­tette: esetleg a déli órákban meg lehetne nézni valamelyiket a la­kásán. Megtörténik, hogy ebédre kerékpáron hazaszaladnak. Próbálkozásképpen elmentünk Tantosné, majd Kissné lakására. Igaza volt Mácsik elvtársnak, zárt ajtókat találtunk. — Üresjárat — jegyeztem meg kedvetlenül, de a járási titkár­nak mentő ötlete támadt. — El­megyünk Bácskai Ilonához, a nőtanács községi titkárához. Ta­lán több szerencsével járunk. Jól számított. A vakációzó pe­dagógust otthon találtuk, éppen befőzéssel volt elfoglalva, de azért szívesen fogadott bennün­ket, sőt sokoldalú tájékoztatást is adott — Már tavaly is foglalkoztatott bennünket a nők klubja. Vonzó társadalmi találkozási formának tartjuk. Alkalmas arra, hogy a klubtagok kötetlenül beszéljék meg az őket érdeklő témákat. Az azonos érdeklődési kör, a közös szórakozás, a tanulás igényét is felkelti, s arra gondoltunk, a klubélet azokat is vonzza, akik“ nem vesznek részt kötött tanu­lásban. — Hol szervezik meg a foglal­kozásokat, és milyen témákkal foglalkoznak majd? — kérdeztem, — Talán egyelőre korai lenne a sajtón keresztül publikálni. Még annyira terv, hogy... — mondta szabadkozva. — És ez miért zavar bennete­ket? Tervezni jó dolog, vagy úgy látjátok, nem lesz erőtök a terv valóra váltására? — kérdezte Ta- kácsné. — Nem erről van szó. Megva­lósul, mert hozzáfogtunk a szer­vezéshez és az asszonyok is igénylik. Egyébként a művelődési ház klubjában tartjuk az össze­jöveteleket. Ezt nem volt nehéz elintézni. A művelődési ház igaz­gatója elnökségi tagunk Csupán az kell eldönteni, melyik nap jö­vünk össze. — Hány összejövetelre gondol­nak, és milyen napra? — Valószínű havonta egy, vagy kéthavonta három összejövetelt tartunk, éspedig hétfőn este. — Miért éppen hétfőn tartják? Egy ilyen nagy községben, mint Fadd, elég sok a rendezvény, főleg az őszi és téli hónapokban. A pártrendezvényeket kedden es­te, a tanácsét szerdán szokták tar­tani. Télen többen járnak mozi­ba és sokakat leköt a tv műso­ra is. Most már, ha szervezünk valamit, számításba kell venni, hogy a falusi emberek élete is meglehetősen programozott. — Ha már a programról van szó, beszélgessünk arról is, mi­lyen előadásokat terveznek? — Az első összejövetelen is­merkedési estet tartunk. Lesz képzőművészetről szóló előadás is. Novemberben a Szovjetunió­ról tartunk ismertetést, egybe­kapcsolva a jubileumi évforduló emlékműsorával. Tartunk iro­dalmi estet, zeneismertetést — sorolta az előadások címét. — És honnan biztosítanak elő­adókat? — Valószínű, hogy kérünk elő­adót a TIT-től, de Fadd meglehe­tősen szerencsés helyzetben van. A képzőművészetről Molr^ir György, a paksi művésztelep ve­zetője tart előadást. A tantestü­let tagjai között vannak iroda­lom- és zeneszakos kollégák, se­gítségükre számíthatunk. Faddról többen jártak a Szovjetunióban, egyik kollégánk mostanában volt Finnországban. Őket is felkérjük, tartsanak élménybeszámolót a nő­klubban. — A program sokoldalú, de az embernek van egy olyan érzése, hogy az iparban és a mezőgazda­tágban dolgozó nők esetleg távol­tartják magukat — kapcsolódott a kérdés-felelet beszélgetésbe a járási titkár. Bácskai Ilona azonnal megér­tette, mire gon­dolhat Takács- né, mert így válaszolt: — Nem célunk, hogy valamilyen „úri­asszonyok” klubját szervezzük, és ki is hangsúlyozzuk, szívesen látunk mindenkit. A program sze­rint lesznek kötetlen beszélgeté­sek, tanácsvezetőkkel a községfej­lesztésről, az orvossal a nők egész­ségvédelméről, pedagógusokkal, szülőkkel a gyermeknevelésről. Ezek vonzók és sokakat érdeklő témák. — Szednek részvételi díjat is? — E kérdésben még nem dön­töttünk, de úgy gondoljuk, helyes lenne, mert az összejött pénzből fedezhetnénk az előadók tiszte­letdíját, esetleg múzeumlátoga­tást, kirándulást szerveznénk. — Az itt ismertetett program már majdnem kész terv, Miért szerénykedett? Bácskai Ilona nem jött zavarba, mert azonnal válaszolt: — Nem szerénykedés, de jobban szerettük volna, ha akkor foglalkozik ve­lünk a sajtó, amikor már műkö­dünk, és a tények is igazolnak. — Erre is sor kerülhet — ígér­tük meg, s az autóbuszig megtett úton arról beszélgettünk, mégsem volt „üresjáratunk”, sőt kilátás­ban van egy újabb téma is. Ér­dekes lesz írni arról, hogyan vált be Faddon a nők klubja. POZSONYI IGNÁCNÉ Megszervezik a nők klubját Ismerkedési estek Szívesen lát­nak mindenkit Bonyodalmak a 42 órás munkahét körül A Bátaszéld Vegyesipari Ktsz dolgozói és vezetői körében nyug­talanságot váltott ki az OKISZ egyik határozata. A szövetkezetben az igények kielégítéseként elkészítettek egy csiszolóüzemet. Az üzemhez a szövetkezet vezetői munkásokat toboroztak más vállalatoktól. Olyan bátaszéki emberek kerül­tek az új üzemrészbe, akik eddig az ország más részén dolgoztak, mint szakmunkások. A fémcsiszoló munkakörben a heti munkaidő 42 óra. Az egész­ségre káros, fémporban végzett hétórás munka elrendelése indo­kolt. Ezért is születhetett egy OKI SZ-r endetet (39/1959. O. E. 51.), amely az állami iparhoz ha­sonlóan, a szövetkezeti iparban is előírja, hogy csökkentett mun­kaidőben dolgozzanak a fémcsi­szolók. Ezt a rendeletét egy OKlSZ-vezetőségi határozat (3/1961. OV. hat.) még megerősíti. Érthető, hogy a bátaszéki veze­tők az üzem beindítása előtt a szükséges engedélyek beszerzését elvégezték, s a munkaidő meg­állapításánál az OKISZ rendele­tét, határozatát vették irányadó­nak. Ekkor jutott tudomásukra, hogy a munkások nem kaphat­ják meg a 42 órás munkaidő csökkentés kedvezményt, mert az üzemet a KÖJÁL jónak tartot­ta. (?) Mint minden termelőüzem be­indításakor, úgy ez esetben is a KÖJÁL szakembereit hívták a vizsgálat elvégzésére, illetve az üzembe állítás jóváhagyására. A szekszárdi KISZÖV is jóváhagy­ta és engedélyezés céljából az OKISZ-hoz terjesztették tovább a bátaszéki fémcsiszoló üzembe állítási kérelmét. Az OKISZ át­iratot küldött az Egészségügyi Minisztériumba, hogy a kellő vé­leményt beszerezze. Az Eü. Mi­nisztérium véleményt kért a me­gyei KÖJÁL-tól. A KÖJÁL el­küldte jelentését az Eü. Miniszté­riumnak is. A -minisztérium a véleményt továbbította az OKlSZ-nak, azt a véleményt, amelyben már a. KISZÖV-öt is az üzembe állítás engedélyezésé­ről értesítette. Az OKISZ ille­tékesei, miután a kedvező KÖJÁL-véleményt elolvasták, azt mondták, nem illeti meg a dol­gozókat a 42 órás munkahét, mert „a fémcsiszoló üzem beren­dezése, biztonsága az egészség- ügyi követelményeknek megfe- leTT Feje tetejére állt az igazság. Az állami iparban a korábbi években elrendelt műnkaidő- kedvezményt egyetlen szakmá­ban sem■ attól tették függővé, hogy az elszívó berendezések jók-e. A rendelet alkotóit az ve­zérelte, hogy ezek a munkahelyek — van vagy kétszáz ilyen az iparban — az egészségre ártal­masak, és ezért kell csökkentett időiben, azonos keresettel foglal­koztatni á munkást. Az OKISZ kiadott egy olyan rendeletet, amelyben felsorolja, hogy melyek azok a munkahe­lyek, ahol a dolgozókat heten­ként 42 órában kell foglalkoz­tatni. Érthetetlen módon, d ren­delet ellenére, miután az üzem szellőzése és egyéb egészség- ügyi követelményei jók, e címen az OKISZ elveszi a munkások­tól a heti hat órát. Persze a bátaszéki szövetkezeti vezetőség rugalmasabb, mint az OKISZ. Elrendelték, hogy az emberek töltsenek el — papíron — negyvennyolc órát az üzem­ben, de az egy óra, amelyet ki­egészítésként naponta kapnak, szerszám-előkészítés címén kerül elszámolásra. így a csiszolómun­kások csak 42 órát dolgoznak. De semmi sem indokolja — kivéve az OKISZ érthetetlen véleményét —, hogy illegálisan számolják el a csökkentett munkaidőt a báta­széki szövetkezet csiszolójnak.- Pj ­Megváltozott szervezet, megváltozott feladatok Julius elsejétől megváltozott a tanácsok mezőgazdasági osztá­lyainak szervezete; helyükön ala­kultak meg a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok. A taná­csok eme új szakigazgatási szer­vénél a korábbi, operatív irányí­tás helyett előtérbe kerülnek az igazgatási feladatok. Lezajlott már a megyei, járási osztályokon azí apparátus átszervezése. A kö­zelmúltban Lengyelben tanácsko­zott ez az új apparátus, amely­nek témája az volt, milyen fel­adatokat kell a jövőben végezni 1— és hogyan. Az új szakigazgatási apparátus egyik legfőbb feladata a terme­lésfejlesztés szervezése, irányítá­sa, ellenőrzése lesz, a gyakorlati élet követelményeihez igazodva. A feladat nem lesz könnyű, hiszen Tolna megyében aránylag magas színvonalú termelés folyik tsz-ekben, állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban. A mostani, és a jövőbeni tevékenység éppen ezért az eddiginél is fejlettebb termelési módszerek elterjeszté­sére irányul; az eddigieknél is bővebb termést adó vetőmagvak beszerzésére, illetve; az üzeme­ket segíteni azok beszerzésében. Ide tartozik az apaállattartás el­lenőrzése, felügyelete, az eddi­gieknél is nagyobb termelőképes­ségű egyedek beszerzése, az ál­lattenyésztés színvonalának to­vábbi emeléséhez. Ugyancsak ide kell sorolni a rét- és legelőgazdálkodás tovább­fejlesztésére irányuló tevékeny­séget is. A megyében negyven termelőszövetkezetben alkalmaz­zák már a korszerű, sávos, vil- lanypásztoros legeltetést — de mezőgazdaságunkban még sokat kell tenni azért, hogy ez a mód­szer általános legyen. A másik fő tevékenység a köz- gazdasági elemzés, annak vizsgá­lata, hogy az árak alakulása, az adók, a hitelpolitika, az állami kedvezmények milyen hatást gyakorolnak a termelésre. Ezek­kel kapcsolatban számításokat vé­geznek, informálják a termelő üzemeket, ajánlatokat tesznek — és a fentiek hatásáról tájékoztat­ják az országos szerveket. A harmadik fő feladat — és egyben új is — az élelmiszeripari igazgatás, a szakma körébe tar­tozó engedélyek kiadása, megvo­nása, a terményfel vásárlás, és egyéb feladatok. Horváth József, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese a ta­nácskozáson elmondotta; rövide­sen ismertek lesznek a harmadik ötéves terv anyagi fejlesztési le­hetőségei, amelyek egyúttal a fel­adatokat is meghatározzák. Ér­vényre kell mindenekelőtt juttat­ni azt az elvet, hogy új beruhá­zásra csak ott kerüljön sor, ahol azt gazdaságosan ki is lehet hasz­nálni. A termelőszövetkezetekben rész­ben más most, de még inkább a jövőben a munkaerő-gazdálkodás­ban is új feladatok jelentkeznek; meg kell szüntetni, csökkenteni a foglalkoztatottság idényjellegét, ülést tartott az A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa elnökségének tegnapi ülé­sén megvitatták a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa közös együttműködésének tervezetét, az MSZMP Politikai Bizottságának 1966. május 10-i határozata alapján, amely ki­mondja, hogy a jövőben a szak- szervezeti, államhatalmi és az ál- lamigazgátási szerveknek együtt kell működni. Az elnökségi ülésen Horváth Géza, a MEDOSZ megyebizottság kisegítő gazdasagok val. A fő feladatokra visszatérve; a növénytermesztés ' fejlesztésében még korántsem értünk a lehető­ségek határához. Az új szakigaz­gatási szervnek közre kell mű­ködni újabb, az eddigieknél is nagyobb termést adó búzafajták, kukoricafajták ^terjesztésében. Az elmúlt években ugyan örven­detesen alakult a kukoricatermés átlaga, de még most sem éri el az 1938-as átlagot az olyan fontos takarmány, mint a lucerna, vi­szont a takarmányborsó és a szó­ja felhasználása még alig-alig terjedt el. Koránt sincs még feltárva min­den tartalék. Például az, ami a műtrágyák, növényvédő szerek al­kalmazásában rejlik. A célszerű­ség azt kívánja — és az ellátás javulása erre lehetőséget is ad — hogy a felhasználásra kerülő mű­trágyamennyiséget minden eset­ben talajvizsgálat előzze meg, hogy az üzemek a leggazdaságo­sabb mennyiséget szórják ki, sem többet, sem kevesebbet. Ha­sonló a helyzet a növényvédő szerekkel is; csak a legkedvezőbb időben, mennyiségben fejtik ki kívánt hatásukat. Ettől eltérni — pazarlás, felesleges költség. A termelésfejlesztéshez lehet sorolni feldolgozó tevékenység fo­kozását, hiszen sok gyümölcs- és zöldségféle megy veszendőbe. A termelőszövetkezetek az általá­nos termelési feladatok mellett a lakosság jobb ellátása érdekében fejleszthetik a szolgáltató tevé­kenységet. A tervezés szerepe továbbra is fontos, és ami a termelőszövetke­zetek — szakigazgatási szervek kapcsolatát érinti; a jövő évre is kötelező az előírt kenyérgabona­terület elvetése. Ezt a községi, já­rási tanácsoknak ellenőrizni kell. Más mutatók nincsenek, a tsz- terveknek a megkötött szerződé­seken kell alapulni. A zárszám­adásokat országosan, gépi feldol­gozással összesítik. A gazdaságfejlesztés forrásai az alábbiak lesznek; az amortizá­ciós alap, a saját erő, az állami támogatás, a beruházási bankhi­tel. Állami támogatással épülnek olyan létesítmények, mint a be­kötőút, a távvezeték, a hírközlő rendszer. Az újonnan szervezett osztá­lyok alá- és fölérendeltségében már egy új államigazgatási vonás is érvényre jut; megszűnt az ed­digi kettős irányítás. A megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály nem közvetlenül, hanem a végrehajtó bizottságon keresztül irányítja a járási osztályokat. Természetesen, még maradtak nyitott,. tisztázatlan kérdések az új szakigazgatási szervek műkö­désével kapcsolatban, elsősorban az élelmezésügyi igazgatásban, de az a már kialakult vélemény, hogy képesek lesznek ellátni a mezőgazdaság fejlesztéséből rájuk háruló feladatokat. Az apparátus számbelileg csökkent ugyan, de tagjainak szaktudása biztosíték arra, hogy a feladatokat jól vég­zik eh BI. SZMT elnöksége titkára szóbeli tájékoztatót tar­tott a megye gépállomásain és ál­lami gazdaságaiban folyó jubileu­mi munkaverseny eddigi eredmé­nyeiről és a soron következő hó­napok feladatairól. Ezt követően ugyancsak tájé­koztató jelentés hangzott el az SZMT 1967. I. félévi pénzgazdál­kodásáról. Az elnökségi ülésen megvitat­ták a balatonboglári központi ok­tatási intézmény beiskolázási ter­vét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents