Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-06 / 210. szám

196”. szeptember 6.

TOLNA MEGYEI NEPŰJSA©

3

Hátralékosok

Interjú

a lengyel mezőgazdaságról

Hónapok óta tartoznak. Foglalkozásuk szerint különbözőek. Van köztük alkalma munkás, szakember, tisztviselő és segédmunkás. Néhány — úgynevezett jól szituált —, az átlagnál jobban kereső ember is akad az adósok között. Feltűnik köztük az osztályvezető, a szakszervezeti tisztségviselő, a bíró, a fegyveres erők tisztje, ök, az utóbbiak csak néhányan vannak, de mulasztásukat nem nézik el szó nélkül. A munkahelyi vezetők kezdeményezésére sorra kerülő beszélgetések után e napokban rertdezi mindegyik hátralékát.

Baj van a lakbérhátralékosok

kötelességérzetével. Miért tud rendesen fizetni másfél ezer szekszárdi család és máért maradnak adósok ők?

Halogatják, elodázzák és nem egy hónapon át. Annak a szocialista államnak tartoznak, amely saját önálló lakáshoz juttatta családjukat Tartozásuk különböző. Kétszáztól kilencszáz forintig terjed egy-egy családnál, változóan. Számuk ugyan csökken, mert esztendeje többen voltak. De sok velük a vesződ- ség, a bosszúság és hiányzik a pénz az állam kasszájából.

Mit mondanak az illetékesek?

Ivancsik Lajos, a városgazdálkodási vállalat igazgatója:

— Húszezer forint alá csökkentettük Szekszárdon a tartozásokat. A türelmi idő elteltével havonta rendszeresen több száz felszólítást küldtünk ki. Szüksége van a vállalatnak a hanyagság miatt elmaradt összegekre. Vállalatunk a lakbérekből, illetve annak egy bizonyos hányadából végzi a karbantartást, fedezi a fenntartást szolgáló kiadásokat.

— Vannak-e notórius nem fizetők?

— Sajnos vannak. A rendszeresen hátralékban lévők és visz- szaesők többsége a sorházban lakó, alkalmi munkából élő családokból kerül ki. A jogászi felszólításra átadott 68 főbérlő egy része ilyen, de néhány jobb fizetésű is van köztük. Bizony, megtörtént az is, hogy adósunk agresszív volt a felszólítás után.

— Ilyen esetben — mely ritka — nem próbálkoztak azzal, hogy közlik vezetőikkel?

— Néhányszor ezt is alkalmaznunk kellett. Kötelességünk a nagy költséggel épített bérházak, egyáltalán az állami lakások bérének pontos beszedése. De örömmel mondhatom, számon tartunk már olyan hivatali és vállalati vezetőket is, akik érdeklődnek nálunk és foglalkoznak a kötelességükről megfeledkezett dolgozókkal — feleli az igazgató.

Nézzük meg a több hónapja tartozó főbérlőket. Itt, a vállalati jogtanácsos listáján jelenleg mór „csak” hatvannyolcán vannak a hátralékosok. A havonta kiküldött vállalati felhívásoknak eny- nyi foganatja lett.

Dr. Rózsa József jogtanácsostól érdeklődünk.

— Megtehetnénk, hogy most már fizetésá meghagyást küldjünk. Mi azonban minden egyes esetben megpróbáljuk először szép szóval elrendezni.

— Milyen sikerrel?

— Mondhatom, hogy többségük eljön, amikor kézhez kapja a jogászi felszólítást. Néhány főbérlőnél hatástalan, nem jönnek be. Meghallgatjuk az indokokat, mérlegeljük a körülményeket, mielőtt további intézkedést teszünk.

— Haladék?

— Néhányszor adtunk. Elsősorban az indokolt esetekben. Utalok a váratlanul közbejött, családi bajokból eredő, átmeneti pénzzavarra és a magányos, idős emberek helyzetére. Nem ezekkel van baj, ók ki fizetik.

— Szankciók?

— Fokozatok szerint. Fizetési meghagyás, letiltás. A legvégső, indokolt esetben élhetünk a rosszabb, cserelakásba költöztetés jogával is — válaszolja £ jogtanácsos.

Találomra kiválasztjuk a több oldalas listából egy 5 hónapja adós bérlő nevét, címét. Mint kiderül, ő már járt itt, ígérte, hogy rendezi tartozását.

Fogadkozás ás indokolás * *

A beszélgetésnél közbeszól Dé- tári Géza oktatótiszt: — Kovács elvtárs, tudod, hogy az igazgatóságtól kell kérni engedélyt, hogy nyilatkozhassunk. Kértél engedélyt?

Kovács: — Nem. Ehhez nem szükséges. Emberekről, azokról van szó, akik itt a legjobbak, ez nem titok, sőt.

Détári telefonon felhívja az igazgatóság osztályvezetőjét. Az engedélyt megkapja.

— Akkor ön most már nem vonja vissza előbbi véleményét, hogy tudniillik, kit tart a legjobb vasutasnak?

Détári: — Kérem, nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Visszavonom.

Szombati István tizenöt éve dolgozik a vasúton, a legrosszabb beosztás az övé a bátaszéki állomáson, helyettesít, hol itt, hol ott. Ismeri az embereket.

— Nem jól csináljuk mi a kitüntetéseket. Majdnem azt mondhatom, kivételeznek. A legjobb vasutasnak Vicze Jánost tartom. Ö ízig-vérig vasutas, a vasútról él, azért dolgozik, ö az igazi vasutas.

Több embert kértem, nevezzék meg azt, aki „pofára” kapta a kitüntetést, a jutalmat... Csak vállvonogatás volt a válasz. Egyetlen nevet nem említettek.

Arra gondoltam, s mondtam is több beszélgetőpartneromnak, le kellene szavaztatni a vasutasokat. Csak egy nevet írjon fel mindenki.

— Kár a fáradságért. Sok név lenne a cédulán.

Vajda Gyula állomásfőnököt is meg akartam kérdezni, kit tart a legjobb vasutasnak. Ilyen ellentmondó vélemények után, s ilyen nyilatkozatok hallatán, úgy hiszem, nincs értelme. Mert akkor valóban nagy port kavarna ez a riport.

Megerősödött bennem az a tudat, a beszélgetések végén, amit már a riportfelvétel elején gyanítottam: Bátaszéken a vasutasok legtöbbje magát helyezi a rangsor elejére. S ez nem is baj. Olyan termelőüzemben, ahol a feladatokat rendszeresen példásan teljesítik, sok a kiváló vasutas. A mostani félévi eredmények is ezt tanúsítják.

Bátaszéken, a termelési tanácskozáson, hosszas vita után, kiválasztották azt a hét embert, aki a legutóbbi hónapokban a legtöbbet tett a feladatok megoldása érdekében.- Pj K. József a Rákóczi utca 18. szám alatt lakik. A családfő villanyszerelő, felesége pedig vállalati könyvelő.

— Lakbértartozása miatt keresem — e szavakkal kezdem beszélgetésünket a tagbaszakadt, jó erőben levő K. Józseffel.

Meglepődik. Rövid szünet, némi töprengés után így felel:

— Szombaton most már okvetlenül befizetjük. Éppen a napokban beszéltük meg az asszonnyal

— mondja, de kissé bizonytalan hangon.

— Már többször ígérte. Vagy talán rosszul tudom?

— Hát az igaz, hogy ígértem... De most már tényleg meglesz ...

— Mi az oka a halogatásnak? Hiszen úgy is ki kell fizetni a lakbért.

— Kevés a pénz a háznál. Tudja, karamboloztam és levonják a fizetésem felét.

— Felét! Nem lesz az sok?

— Tényleg a felét tiltották le

— bizonygatja.

— Ketten mennyit keresnek?

— 2800 forint, lenne, de nem kapunk kézhez többet 1200-nál. Két gyermekünk van, most csak az irkákra 170 forintot adtunk ki — mondja K. József.

Hevenyészettek a válaszok és mintha nem lenne erőssége K. Józsefnek a számolás. Mint kiderül, többről van szó.

Munkahelyének tájékoztatása szerint neki egyharmados, vagyis hatszáz forint letiltása van. Fizetési napokon a férfi a családi pótlékkal együtt 1560, felesége pedig 1100 forintot, így ketten összesen 2660 forintot kapnak havonta. (Nem 1200.) Ha nincs a karambol és a kártérítés, 3260 forint lenne havonta.

Ha annyit ér K. József ígérete, mint amennyit az őszintesége, továbbra is várhatnak a lakbérre...

*

Türelmi idő. szép szó. mérlegelés és szankciók — ez a sorrend az adósokkal szemben.

Nem elég örülni a főbérleti lakásnak...

Mit szólnának az 5—8 hónapja nem fizető notórius késlekedők ha élnének velük szemben a kisebb, gyengébb minőségű lakásba költöztetés lehetőségével? Való színűleg fájdalmasan érintené őket és reklamálnának. Adós fi zess! — fogadják meg a tömör felszólítást.

Kötelességük. Jól felfogott ér dekeiknek is ez felel meg.

SOMI BENJAMINNÉ

Mezőgazdasági körök Sokan eladják a földjüket az államnak Mozgó állatorvosi rendelő

I

Interjút kértünk Franciszek Bo- bulától, a lengyel földművelés- ügyi minisztérium sajtófőnökétől Budapesten, az országos mező- gazdasági kiállításon.

— Feltűnt az egyik pavilonban, hogy a lengyelországi eredményeket bemutató kemizálási kiállítás milyen fejlettségről tanúskodik, holott Lengyelországban még kevés a közös gazdaság, a nagyüzem. Első kérdésünk, hogyan hozható összefüggésbe a két tény.

— A lengyel falvak több mint 92 százalékában mezőgazdasági körök alakultak, ezek legtöbbje saját gépparkkal rendelkezik. — mondotta Franciszak Bobula. — Tehát a magángazdaságban dolgozó paraszt emberek közül igen sokan közös tevékenységet is folytatnak. Ez a szövetkezeti mozgalom alsó fokú formája, amit meg akarunk erősíteni. Fokozatosan érlelődik az emberekben a közös gazdálkodás gondolata, és így később majd át lehet térni teljesen a nagyüzemi gazdálkodásra. Lengyelországban igen erős volt a földhöz való ragaszkodás. A fiataloknál ez már nem tapasztalható. Az említett mező- gazdasági körökben a közös gépparkon luvül közös föld is van, ahol együtt dolgoznak, gazdálkodnak. Anyagilag úgy alapozták meg ezeket a társulásokat, hogy országosan mezőgazdaságfejlesztő alapot létesítettek, és ennek terhére vásárolják a gépeket. Például a Lengyelországban még meglévő kötelező beszolgáltatás és a felvásárlási ár közötti különböze tét az állam nem tartja meg, hanem befizetik a községek számlájára. Ebből a pénzből veszik a mezőgazdasági gépeket. Előírás, hogy a pénzalap 60 százalékát gépre kell fordítani, a többit talajjavításra, és egyéb fejlesztési munkára. A pénz megnövekszik azáltal, hogy a gazdák fizetnek a géphasználatért, és az így befolyt összeget ugyancsak közös eszközökre használják fel. Természetesen állami hitelt is kapnak a körök, ha nincs elég pénz.

— A korszerű módszereket, például a vegyszeres gyomirtást esak a mezőgazdasági körök közös földjén, vagy a magángazdaságokban is alkalmazzák?

— Igen. Több lehetőség is adódik a magángazdaságok számára, sok segítséget kapnak.. Először is, a gépállomások végzik a kemrzá- lást, külön brigádok foglalkoznak a vegyszerezéssel. A közös és az egyéni szükségleteket egyaránt kielégítik. Ezenkívül tevékenykednek állami növényvédő állomások, amelyeknek szolgáltatási részlegei az egyénieknek is dolgoznak. Természetesen maguk a mezőgazdasági körök is foglalkoznak az egész falura kiterjedő növényvédelmi munkával, szolgáltatásképpen.

— Az állami gazdaságok milyen helyet foglalnak el a lengyel mezőgazdaság életében?

— Országosan a földterület 13 százalékán gazdálkodnak, de a nyugati vajdaságokban a szántóföld 50 százalékát művelik már állami gazdaságok, sőt, egyes helyeken ennél is nagyobb részt. A legközelebbi években kétszeresére fog növekedni a lengyel állami gazdaságok száma, illetve területe.

— Milyen módon tudják ezt tervszerűen megvalósítani?

— Például úgy, hogy az idős falusi emberektől, akik már nem tudnak dolgozni, megvásárolják a földet, és ezek az öregek megfelelő járadékot kapnak, amiből meg tudnak élni. De még munkabíró gazdák is egyre többen adják be földjüket állami tulajdonba, és ott helyezkednek el, az állami gazdaságban. Ezek az üzemek egyébként teljesen önállóak, saját eszközeikkel dolgoznak, mint Magyarországon.

— Milyen eredménnyel mutatkozott be a lengyel mezőgazdaság, a magyar mezőgazdasági kiállításon?

— Tizennégy kiállított gépünk kapott kitüntetést, összesen 56 mezőgazdasági gépet hoztunk Magyarországra, nagyobb részben a legújabb gyártmányokat. Ezek közül a legnagyobb érdeklődést a következők keltették: a mozgó állatorvosi rendelő, az Ursus- traktorok (C—350, és C—335) továbbá a gépkocsira szerelt mesterséges termékenyítő állomás, a mészszóró, a tárcsás eke, a bur- gonyaszedő gép, ami megtisztítja a termést a földtől, és tartályba rakja, de érdeklődést keltett egy permetezőgép, és egy trágyaszóró is. Hoztunk a kiállításra 24 féle vegyszert, növényvédő szert és Lengyelországban használatos műtrágyákat, takarmánykiegészítőket, és vitaminkészítményeket.

•

A lengyel kiállítási iroda másik munkatársa, dr. Stanislaw Rysz- kowski állatorvos, a gyógyszer- ipari tröszt igazgatója, rövid tájékoztatást adott a lengyel állategészségügyi helyzetről. Eszerint Lengyelország önellátó, eleget gvárt a szükséges gyógyszerekből. Járványügyi szempontból igen kedvező a helyzet a lengyel mezőgazdaságban. A tbc leküzdésére tízéves tervet dolgoztak ki. Az ország keleti és dé'i részén a tbc teljesen megszűnt. A baromfivészt csaknem teljes egészében felszámolták. Dr. Stanislaw Rysz- kowski különösen hatásos gyógyszernek tartja az „L” nevű baromfioltó anyagot, amit a jószag a száján keresztül vehet magáfioz. Az állatorvos-igazgató ezt a gyógyszert a magyar mezőgazdaságnak is ajánlja.

(gemenczi)

Növekszik a közszükségleti eikkek importja

Az üzletekben a vásárlók egyre gyakrabban találkoznak külföldi gyártmányokkal. A közhasználati, fogyasztási cikkek behozatala évről évre növekszik. Érre az évre 10 milliárd forint körüli behozatalt terveztek, ezt azonban tetemes mennyiséggel túlszárnyalják. Sokféle ruházati cikkel, lakberendezési tárggyal, bútorral, háztartási gépekkel és felszereléssel gyarapítják az áruválasztékot. A bútorbehozatal fokozására jellemző, hogy a tavalyinál mintegy 230 százalékkal több külföldi gyártmányút találhatnak i a vásárlók az üzletekben.

A kül- és belkereskedelem nagy gondot fordít iaz építőanyag-ellátás javítására. Az importlistán szerepel többek között cement, tégla, cserép, tetőfedő pala. csempe. ajtó, ablak, fenyő fűrészáru.

Az előző évekét jóval meghaladó mennyiségben importál a külkereskedelem személyautót is. Az eredetileg tervezett 13 000 helyett 20 ezernél több személygépkocsi érkezett, illetve érkezik az idén. Ennek többségét a baráti országok szállítják, de bővítik a választékot a Renault, Volkswagen és FIAT típusok is.