Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
4 tolna megyéi népújság 196“. szeptember 28. ÉS EKKOR. AA.ICKA.BL AABG-m PILLANTOTTA AZ ASZTALOK T=ELd TARTÓ LAURÁT. AA ŐST látta előszőj, aaaióta é WSM,lEa ^-„lAAE. RÁD TÖRÖK, AZT MOND JA A SEREGEK y ( iZ/A •» •* u * \ u VJ >—. i \ *> URA, ÉS FÜSTTÉ \ ÉGETE/VS. SZEKE- í REIT. OROSZlÁMi ^ KÖLYKEIDET KARD ■Á EMÉSZTI AAE&,. “ KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE Lekezelés és megbecsülés D égi, homály osuló emlékek közé tartozik a községházán kopogtató, a főjegyző előtt alázatosan meghunyászkodó, riadt tekintetű, kicsire összehúzódó parasztember. A semmiféle erő által vissza nem hozható idők kegyetlen szokásai és törvényei visszavonhatatlanul a múlté lettek. De nem kísértenek-e a maradványok? Vajon, végképp eltűnt-e a fellengzős magatartás? Tartozunk az igazságnak, hogy megmondjuk, csak tünedezik. A fennhéjázó magatartás, a lekezelés maradványai még sok helyütt szém- betűnőek. Az apropót egy közel tíz éve üzemben dolgozó szekszárdi munkás .szavai és egy vidéki élmény adta. Az elismert szakmunkás mellesleg megemlítette, hogy az ő részlegükben hét év óta először van olyan üzemi adminisztrátor, aki a munkást önmagával egyenrangúnak tekinti. Szerinte náluk ez nem természetes, hanem feltűnő. Gondot okozna egy üzemben a meg nem felelő, lekezelő magatartás? Nehezen vált érthetővé, miért szokatlan a normális felfogású adminisztrátor egy. elismert szakmunkásnak. (Más kérdés annak vitatása, hogy ki a rangosabb.) Hiszen közismert tény, hogy a kétkezi munkát végző emberek körében valahogyan természetesebb, őszintébb szokott lepni a légkör. E miatt egyszerűbb és egyértelműbb a megfelelő hangvétel, a jó munkatársi kapcsolat és így magától értetődően könnyebb az elrendezés. Mások is1 megerősítették a szakmunkás véleményét Hangsúlyozták, nem mindenki felejtette- el, hogy honnan jött Kiváló, szocialista típusú embernek tartják az üzem gépész- mérnökét Vannak, persze hogy vannak szakmai vitáik ne higgye senki, hogy fejbóiintást, s,udvarlást?’ várnak — tie min- , dig meg tudnak egymással egyezni, mert szerintük a mérnök stramm ember. Náluk magyarázatot lelhetünk az előbbi szo- katlanságra, hogy új üzemről van szó, időre volt szükségük ösz- szeszokásukhoz. Mégis figyelmeztető a szakmunkás észrevétele. A másik tapasztalat egyérteá- műén jónak bizonyult. Jolcsóén nyugtázható emberi, sőt vezetői érettségről adott bizonyságot a belecskai községi tanács titkára. Fiatal ember, új típusú köztisztviselőnek tartják az egész faluban. Noha egyre többen vannak a hasonlók, még nem mindenütt így vélekednek és nem is mindenki olyan beállítottságú. Kinek ne lenne ismerős a kurtán-furcsán elutasító, az ügyfelet indokolatlanul várakoztptó, fölényeskedő tisztviselő? Néhány éve akaratlanul , szeip- és fültanúja lettem goromba Viselkedésének egyik nagy vasútállomásunk forgalmj irodájában. Szerencsére egyre kevesebb az annyira elszomorító tapasztalat, de nem ís sokan tűrték volna, amit az öregasszony csendben, áesorogva végighallgatott. Kiegyenesedett az emberek gerince. Joggal várják el. hogy ne legyenek másodlagosak a hivatalos helyen és azt kapják magatartásban, amit adnak. A megalázkodás ritka példáját adta a kicsiny település idős asszonya, aki kezétcsókolommal . köszöntötte a más kézségből oda került fiatal hivatalnoklányt. Meg is tette volna, ha a másik nem akadályozza meg a mindkettőjüket megalázó szégyenletes aktusban. El tudta kerülni a KlSZ-vezető- ség tagja — a fiatal lány — a kézcsókot. Ocsudása után finom tapintattal megbeszélte az öregasszonnyal a történteket. Lehetséges, hogy 0.7, öregasszony az efajta reagálást akkor tapasztalta először? Álljon Helyre a valódi ..értékrend. Sokkal több, kevésbé durva példát lehetne idézni arra, hogy mennyire elvárják egyikmásik helyen a szerintük eleve, hivatalból kijáró „tiszteletet”. Alkalomadtán meg is mondja némelyik. Mindezek nyugtalanító jelei a fennhéjázó, arisztokratikus tisztviselői elzárkózásnak. Miért tud más lenni a többi? Mindenütt nagyobb megbecsülést adjanak az új értéket teremtő kétkezi dolgozóknak? Hódolnak a régi szokásoknak, miközben valószínűleg nem is i gondolnak arra, hogy manapság már nem érhető el tartás elismerés megszól gálatlan u L Ki kell Vívni, emberséggel, gyors ügyintézéssel. Hibás magatartásuk-1 kai ellentétet szítanak —* akaratlanul is *— a fizikai dolgozók és a szellemi, vagy adminisztratív munkát végzők között. yZÖUTANI tN TU DO AA, AAAGA MlREGONDOl, áN Bf20 NY AAAGA'NAJ ADNATA E2tA HA «AJTAAA A kötelező udvariasság meg■“ adása mellett erről se feledkezzenek meg az irodában dolgozók, a köztisztviselők. Jusson eszükbe még akkor Is, ha esetenként türelmetlenebb lenne a hozzájuk forduló kétkezi dolgozó ember. Küzdenünk kell az előítéletek, a lekezelés, de a vállveregetés maradványai ellen ís. Tüntessük él az úrhatnám gőg felismerhető maradványait, a dolgozó emberek közt meghonosított kölcsön nős megbecsülés fokozásával, a szocialista együttélés írott és íratlan szabályainak betartásával és betartatásával. Fölrúgták a szerződést A mezőgazdasági szakmunkás- a távolmaradásnak, hogy maga a képzés örvendetesen terjed me- fiatal lány, vagy fiú gondolta gyénkbem. Egyre több lányt és meg az utolsó pillanatban, és fiút szerződtetnek az általános mégsem tanul. De ebbein az esetiskola elvégzése után a tsz-ek, ben is szorgalmazhatták volna a különböző mezőgazdasági szak- szövetkezeti vezetők a tanulást, mákban tanulónak. annál is inkább, mivel a szarzőA jövő szempontjából hallat- a lanul fontos, hogy fiatal szak- „ S-™ u. számították a munkásokat kapjon a mezőgaz- dott^az tekola^i^^éb^ feí- dasag Minden érövéi igyekezni p^g Líkell tehat ennek előmozdításán. , __S ajnos azonban az idén, ép- veserl mentek vdlna tanuini- pen a tanévkezdés előtt értbe- A megyei tanács mezőgazda- tetlen megtorpanást tapasztal- sági és élelmezésügyi osztályá- hatunk. Sok tsz-ből, illetve falu- nak tájékoztatása szerint egye- ból nem küldték .el a Lengyeli bek között a szerződés ellenére Mezőgazdasági Szakmunkásképző nem ment el az iskolába Pál- Iskolába a már leszerződött ta- fáról öt fiatal, a bölcskei Petőfi nulóíkat. Magyarán mondva, Tlsz-ből három, a dombóvári Al- fölrúgták a szerződést. Eseten- kotmány Tsz-ből egy, a magyarS0ÍV1I BENJAMINNÉ I ként persze lehet olyan oka is keszi Petőfi Tsz-ből három, a duhaföldvári tsz-közű vállalkozásból- öt és egy-egy tanuló maradt távol Decsről, Öcsényből, Györkönyből, Szedresből és bolháról. , Az állam is mindent megtesz, hogy. a falusi fiatalok egy részét megnyerje a szocialista mezőgazdaságnak. hogy szakmunkásként dolgozhassanak a falujukba«* a szüleik termelőszövetkezetében. LegutóbU megjelent egy igen kedvező rendelkezés is, a PM és a MÉM 1/1967, (IX. 13.) számú együttes rendelete. Eszerint a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben dotációt ad az állam a mezőgazdasági szakmunkásképzéshez, tanulóként havonta 200. 300. illetve 450 forintot, a tanulmányi eredménytől függően. A támogatás mindhárom évben arra az időre szól, amíg gyakorlatát végzi a tanuló. Ilyen körülmények körött tehát mindenképpen nagy kár egy sereg falusi fiatal számára, hogy valamilyen ok miatt egyelőre elesett a tanulástól, G. J. — Január 31-én járt itt egy teddy-bundás nő. Ki volt az? Mióta ismerik? — fordult Katihoz a nyomozó. — Nem láttam. Én nem is láttam. Én itt sem voltam... — hadarta megszeppenve a lány. — Igen, volt itt egy ilyen nő — mondta Val- temé. — Mit akart? — Csak kérdezett valamit — felelte eltöprengve az asszony. — Azt kérdezte, hogy lakik-e itt valami Kovács Péter, vagy -kicsoda... — No és? r— Hát — tárta szét. a karját Valterné — mondtam, hogy itt mi lakunk. És mit felelt a nő? — 85 —' Azt felelte — füllentette a fiát féltő asz- szony — hogy akkor biztosan rossz címet adtak neki. Valami virágállványt akart venni. *— Beszélt az ön fia ezzel a nővel? — Nem. Hívni akartam, de a nő azt mondita, hogy nem szükséges. — Miért kellett volna ehhez a maga fia? Miért1 akarta behívni. Valterné a szája elé kapta a kezét. Dadogva hazudozott és egyre jobban belekeveredett az ellentmondásokba. — ...Hát... meg akartam tőle is kérdezni... *— Miért? ö talán jobban tudja, mint ön, hogy ki lakott itt azelőtt? ,i— Nem... csakhát.. — Mondja Valterné! — vágott közbe Pikó. — Miért utazott el korábban a fia, mint ameddig a szabadsága tartott? — összevesztünk... összeveszett Katival. — Mi volt a veszekedés oka? *— Hát ez az ő dolguk...-— Nos? — fordult a nyomozó Katihoz. — Mert... azt akarta... — Kati gondolkodott, hogy mit hazudjon. — Azt akarta, hogy én... — majd teljesen nekibátorodva a nyomozó szemébe nézett. — Ez aztán teljesen a mi magánügyünk. Ehhez senkinek semmi köze. Még magának se! Csak nem képzeli, hogy... — Jól van — hagyta rá Pikó. — Önök nem beszélnek őszintén. Meg kell mondanom, hogy Valter honvéd nagy veszélyben forog. Talán még az élete is — tette hozzá a hatás kedvéért, majd távozófélben még megkérdezte: » — 86 — — Tehát nem hajlandók az igazságot megmondani? Valterné ás Kati gondolatai egymás mellett futottak. „Tizenöt év... tizenöt év—'’ jutottak eszükbe Vince szavai. — Kérem — mondta bizonytalanul Valterné. — Mi, amit tudtunk azt megmondtuk. Rendben van! Önök most mindenesetre velünik jönnek! — komorodott el Pikó százados. — Lesz idejük gondolkozni. A két nő remegő lábakkal szállt be a jól fűtött Pobedába. * Pikó érdeklődéssel nézegette az iskola folyosóját díszítő ügyes kis rajzokat. Labdázó gyerekek. Egy kislány galambot röpít. Alatta az írás: Béke. Aztán csendélet, és megint csak galambok, gyerekek, villamos, hóember. Béke, béke, béke. Valamelyik osztályban József Attila verset szavaltak. Zsuzsika jött. Megállt Pikó előtt: — A bácsi hivatott? — kérdezte Kíváncsi szemekkel. — Igen! Gyere sétálunk egy kicsit — fogta meg Pikó a kezét, de a kislány erélyesen visz- szahúzta. — Nem! — mondta határozottan. — Miért nem? — csodálkozott a nyomozó. — Anyuka mondta, hogy idegennel nem szabad sétálni. A százados mosolygott: — Látod ez igaz. Maradjunk hát itt. És anyuka azt nem mondta, hogy idegen lakásba sem szabad felmenni? — 87 —
