Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

2 TOLNA MEGYEI NßfPJSAO 1967. szeptember 28. (Folytatás az 1. oldalról.) ferenciálhassanak a dolgozók kö­zött és — a többi tervezett in­tézkedéssel együtt — hatékonyabb eszközökkel rendelkezzenek a ju­talmazás és a fegyelmezés terén is. A Munka Törvénykönyve 39. paragrafusa szerint vállalati ha­táskörbe kerül a munkaidőalap­pal történő gazdálkodás. A vál­lalat — a központi elvek keretei között —, maga határozhatja meg — termelési igényeinek legmeg­felelőbben — a munkaidő-beosz­tást. A vállalati hatáskör növelésé­vel kapcsolatban elsők között kell említenem a kollektív szerződések rend­szerének bevezetését, amely­ről a törvényjavaslat 10. pa­ragrafusa rendelkezik. * A kollektív szerződések rend­szere — azáltal, hogy a részletes szabályokat vállalati szinten ha­tározza meg — egyidejűleg szol­gálja a vállalati önállóság fej­lesztését és egyben a dolgozók érdekeinek fokozott védelmét. A kollektív szerződések te­hát végső soron nem mások, mint a Munka Törvényköny­vének üzemi végrehajtási utasításai, amelyeket a dol­gozók érdekvédelmi szerve, a szakszervezet és a válla­lat — a dolgozók bevonásá­val — köt meg. Az üzemi demokráciának ez a széles körű fejlődése, nagymér­tékben teret ad az alkotó kezde­ményezéseknek, bevonja a válla­latokat és a dolgozókat az őket érintő legközvetlenebb kérdések rendezésébe. Együttesen dönte­nek vállalaton belül az anyagi ösztönzők kialakításáról, a mun­kaidő beosztásáról, az esetleges túlmunka elrendelésének felté­teleiről, vagy a dolgozók felmon­dási idejének meghatározásáról. A kollektív szerződéssel kap­csolatban meg kell említeni, hogy a törvény egyes esetekben kötelezően előírja valamely kér­désnek a kollektív szerződésben történő szabályozását, ez a hely­zet például a munkaidő-beosztás rendezésénél, vagy a részesedési alap felosztásánál. Más esetek­ben, amikor központilag arány­lag széles körben rendezhető kér­désről van szó és csak kevés helyen kell a sajátos vállalati követelmények miatt a központi rendelkezéstől eltérni, a törvény megmondja a szabályt és csupán lehetőséget ad arra, hogy a kol­lektív szerződések attól elté­rően is rendelkezhessenek. (Pél­dául a felmondási idő meghatá­rozásánál, vagy a heti pihenőna­pok összevonásánál.) Ezekben a kérdésekben csak akkor kell a kollektív szerződésben rendel­kezni, ha a központilag megha­tározott szabály az adott válla­latra nem lenne megfelelő. Ez a törvényjavaslat megfe­lel a párt és kormány tö­rekvéseinek, amelyek a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztését célozzák. \ Már a viták során felmerült, hogy a vállalati önállóság növe­lése, a gazdasági vezetők széle­sebb jogköre nem eredményezi-e a dolgozók véleményének háttér­be szorítását, nem ragadtatja-e a vezetőket túlkapásokra? A másik oldalon a szakszervezeti jogok növekedésével kapcsolatban is felmerültek aggályok: nem lesz-e túl széles körű a szakszervezetek beleszólási joga, s nem fogja-e ez hátráltatni a termelési érde­keket? A mi véleményünk az, hogy a túlzott aggodalomra nincsen ok. Gazdasági vezetőink nem a tár­sadalom céljaival ellentétes ala­pokon álló, nem valami kapita­lista típusú gazdasági vezetők, hanem a mi rendszerünk által nevelt, a rendszerhez hű, a jogo­kat és kötelességeket jól ismerő, a munkásosztály törekvéseit mindenben támogató gazdasági szakemberek. A b'7'>1'"st min­denképpen helyes or-v?v megad­ni, mert megilleti őket. Másik oldalon áll az, hogy a párt és a kormány — a szocia­lista demokrácia fejlesztése ér­dekében — javasolja a dolgozók érdekvédelmét képviselő szak- szervezetek jogainak növeléséit. A szocialista demokrácia mesz- szemenő fejlődését jelentik, hogy a szakszervezeteknek tör­vényben lefektetett joga: a dol­gozók érdekeiben bármikor, bár­hol felléphetnek, joguk van a gazdasági vezetőik tevékenységé­nek megítélésére is. Meg va­gyunk győződve arról, hogs szakszervezeteink a legnagyobb jogkörrel ott fognak élni, ahol erre szükség lesz. Azt hiszem, az a helyes felfo­gás, Hogy a szakszervezetek szélesebb beleszólási lehetősége és a vállalati tervezés nagyobb hatásköre nem egymással el­lentétes, hanem egymást ki­egészítő. A Munka Törvénykönyvének 14. paragrafusa tartalmazza a szakszervezetek közreműködési jogait. Ez a paragrafus jogot ad a szakszervezetek vállalati szer­vének, hogy a munkaviszonyt érintő szabályokkal, valamint a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot súlyosan sértő intéz­kedésekkel szemben kifogást emelhessen. Ebben az esetben az intézkedést a felsőbb szervek döntéséig, nem szabad végrehaj­tani. A viüfc során számosán tér­ték ennek a tételnek konkrét ki­fejtését, annak megmagyarázá­sát, hogy mi lehet a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmó­dot súlyosan sértő intézkedés. Erre csak azt lehetett válaszolni, hogy a szocialista erkölcsi nor­mák élnek, folyton tovább fej­lődnek, nem lehet tehát semati­kusan paragrafusba szorítani őket. Ha egy adott intézkedést a jo­gok és kötelességek tükrében né­zünk, kiderül, hogy hasonló ügyek esetében másképpen keÜ fellépni a jól dolgozókkal és másképpen a hanyagokkal szem­ben. A helyes eljárást tehát, hogy milyen esetekben hogyan kell intézkedni, az élet fogja kialakítani. A felmondás kérdése Tisztelt Országgyűlés! Igen lényeges változtatásra ke­rül sor a felmondás kérdésében is. Az új Munka Törvénykönyve tervezetének a felmondásra vö- .natkozó rendelkezései az eddigi felmondási rendszert teljesen megváltoztatják és feloldják a megkötöttségeket mind a dolgod zó, mind a vállalat szempontjá­ból. A dolgozó és a vállalat helyzete között bizonyos különb­ség azonban továbbra is fenn­marad. Míg ugyanis a dolgozó bármikor kötetlenül felmondhat, a vállalatra nézve — a szocia­lista humanitásból fakadó — felmondási tilalmak é* korláto­zások továbbra is érvényesek, sőt ezek köre bővül is. Nálunk betegség, terhesség ese­tében már régóta felmondási ti­lalom van. A mostani szabályo­zás ezt kiterjeszti a sorkatona feleségére és az egyedülálló anyákra is. Megváltozik a felmondási idő rendszere. A 15 napos felmondá­si idő az esetek egy részében sem a vállalat, sem a dolgozd számára nem elegendő. Ha a dolgozó felmond, a vállalat nem mindig tud 15 nap alatt után­pótlásról gondoskodni és a dol­gozó sem tud mindig 15 nap alatt új munkahelyet találni. A javasolt szabályozás ezért diffe­renciált felmondási rendszert alkalmaz. A felmondási idő 15 naptól egészen 6 hónapig terjed­het — hogy ezen belül mennyi — az a kollektív szerződésre, il­letve a dolgozók és a vállalat közös megegyezésére van bízva. Többen feltették azt a kér­dést, hogy a felmondási rend­szerben bekövetkező változások­nak milyen következményei lesznek. A gazdasági vezetők a nagyobb munkaerő-vándoríás.ől félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre na­gyobb munkaerő-felesleg. Ami a munkaerő-feleslegtől való félelmet illeti — az új gaz­daságirányítás célja nem a ter­melés szűkítése, hanem bővíté­se, tehát az eredmény semmi szín alatt sem a foglalkoztatott­ság csökkenése lesz. Természe­tesen a gazdasági élet időnként megkíván bizonyos átcsoportosí­tásokat, egyik iparágból a má­sikba. Ami pedig a munkaerő- mozgást illeti: nem vitás, hogy a gazdasági vezetőknek töb­bet kell törődniök a jól dol­gozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dolgozót a vállalathoz köti. Egyik képviselőtársam az elő­zetes megbeszélések során szóvá tette: náluk a megyében felme­rült olyan aggály, hogy a sza­bad vállalati felmondás lehetősé­ge nem ellentétes-e a munkához való jog állami garantálásával. Ezzel kapcsolatban elsősorban azt kell leszögezni, hogy a mun­kához való jogot alkotmányunk biztosítja. Ezen a Munka Tör­vénykönyve nem változtat, sőt éppen ellenkezőleg —, mint erre a törvényjavaslat 18. paragrafu­sa kifejezetten ki is tér — biz­tosítja, hogy mindenki szabadon munkaviszonyt létesíthessen. A munkához való jog értelme az, hogy az állam az egész nép­gazdaság fejlesztésének keretei között köteles arról gondoskodni, hogy mindenki számára legyen munkahely, vagyis biztosítsa a munkaképes lakosság megfelelő foglalkoztatását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenkinek élete kezdetétől nyugdíjazásáig egy ugyanazon vállalatnál kell dolgoznia, — még akkor is, ha ennél a vállalatnál a munkale­hetőség jelentősen csökkent, ugyanakkor más vállalatoknál pedig nagymérvű a munkaerő- hiány. Az alkotmány értelmezése szerint mindenki számára bizto­sítani kell azt a lehetőséget, hogy ha munkaviszonya megszű­nik. újból munkába tudjon állnii A dolgozók egészségének védelme A Munka Törvénykönyve hat­hatósan intézkedik a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről, amikor 51. paragra­fusában kimondja, hogy ezt a védelmet már a beruházások elő­irányzásánál, a tervezésnél, a ki­vitelezésnél figyelembe kell ven­ni. Erre a célra a vállalatnál megfelelő munkavédelmi szerve­zetnek kell működnie. A munka- védelmi felügyeletet nálunk Ma­gyarországon — teljes jogkörrel és megfelelő szankciókkal fel­ruházva — a szakszervezetek lát­ják el. Az. üzemi munkavédelem terén az eredmények a gyors ütemű fejlődéshez mérten is je­lentősek. Nálunk az összes nyugdíjba- menőknek csak néhány százalé­kát teszik ki azok, akik üzemi baleset miatt kénytelenek rok­kantsági nyugdíjba menni és va­lamennyi egyéb betegség miatt megrokkantakkal együtt sem te­szik ki az összes nyugdíjba me­nők negyedét. Számos nyugati Gáspár Sándor: ipari országban a férfiak 60, a nők 70 százaléka válik rokkanttá a nyugdíjkorhatár elérése előtt. A javaslat társadalmi ellenőrzés mellett készült Tisztelt Országgyűlés! A Munka Törvénykönyvének tervezete a közvélemény széles körű meghallgatása után került a parlament, a nép legfőbb kép­viseleti szerve elé. A beterjesztett javaslatról elmondhatjuk, hogy az társadalmi ellenőrzés mellett készült. A törvényjavaslat a SZOT-tal, és az Igazságügy-mi­nisztériummal együttműködve, teljes összhangban • készült el. A nyilvános vitában mintegy 400 000 dolgozó vett részt és szé­les körben élt a véleménynyilvá­nítás lehetőségével. A vita bebi­zonyította, hogy a közvélemény a tervezet alap­vető koncepcióit helyesli, el­fogadja és azt szükségesnek tartja. Ugyanakkor sok olyan javaslat is volt, amelyet hasznosíthatunk, ezért az előzetes tervezetet mó­dosítani kellett. A vita alapján került a ter­vezetbe a megrokkant dolgozók felgyógyulása utáni újbóli alkal­mazásának kötelezővé tétele ko­rábbi munkáltatójuknál; a több- gyermekes anyák szabadsága és a jutalomszabadság bevezetése, ami a jól dolgozók messzemenő megbecsülését jelenti. Az országos vitában számtalan hozzászóló szóvá tette, hogy a 40 és az 50 éves jubileumi ju­talmakat a dolgozók jelentős há­nyada nem kaphatja meg. mert előbb megy nyugdíjba. A 40 éves jubileumi jutalomnál első­sorban a nőkről van szó, továb­bá azokról, akik főiskolát, egye­temet végeztek és tanulmányai­kat 24—25 éves korban fejezték be, mert nyugdíjazásukig rend­szerint nem töltenek 40 évet munkában. Az 50 éves jubileumi jutalmat rendszerint az sem ér­heti el, aki már 14—15 éves korában elkezdett dolgozni. A Munka Törvénykönyve végrehaj­tási utasításának 66. paragrafusa — az országos vitában kialakult vélemény alapján — nyugdíjazás esetén, már 35, illetve 45 munká­ban töltött év után biztosítja a jubileumi jutalmat. Úgy vélem, hogy az új Munka Törvényköny­vének tervezete híven tükrö­zi a hazánkban elért fejlő­dést és biztosítja a felkészü­lést a további eredmények eléréséhez. A javaslat a korábbi törvény- könyvvel szemben igen nagy je­lentőségű változtatásokat tartal­maz, mert nagyok a társadalmi, politikai, gazdasági és szociális eredményeink. Ezek az eredmé­nyek pártunk és kormányunk, valamint egész dolgozó népünk közötti együttműködés, kölcsönös bizalom és megbecsülés révén jöttek létre. Csak e kölcsönös bi­zalom tette lehetővé hazánk gyors szocialista fejlődését, a nyugodt légkört, a szorgalmas építőmun- kát. Kérem, hogy a javaslatot az országgyűlés vitassa meg és fo­gadja el. A törvény helyes alkalmazása elősegíti a kezdeményező kedvet Veres József munkaügyi mi­niszter nagy tapssal fogadott be­széde után Molnár Ernő, az ipari bizottság elnöke, a törvényjavas­lat előadója emelkedett szólásra. — Az országgyűlés jogi-igazga­tási és igazságügyi bizottsága, va­lamint ipari bizottsága két ízben is tárgyalta az új Munka Tör­vénykönyve tervezetet — mon­dotta. A tervezethez számos meg­jegyzés, javaslat hangzott el. A javaslatok egy részét a mostani előterjesztés is tartalmazza. A végleges előterjesztést ismételten tanulmányoztuk, helyeseltük a ki­egészítéseket és jávasoltuk, hogy egyéb meghatározások a végre­hajtási utasításban vagy egyéb miniszteri rendeletekben jelenje­nek meg. Azt tapasztaltuk, hogy a Munka Törvénykönyvc-ter- vezet nagy gonddal és körül­tekintéssel készült. A terve­zet előkészítéséért felelős és illetékes állami és társadalmi szervek jó munkát végeztek. Megítélésem szerint az új Mun­ka Törvénykönyve-javaslat nagy jelentőségű. Kifejezi az új igé­nyeket, az új szükségleteket, s fontos alapját képezi az új gaz­dasági mechanizmus sikereinek. Bátran állíthatjuk, hogy az új Munka Törvénykönyv­nek nagy mozgósító ereje lesz. A törvény helyes alkalmazása elősegíti a kezdeményező ked­vet, hozzájárul az eredmé­nyek növeléséhez, a szoe'alis- ta életfelfogás és életforma fejlődéséhez. A Munka Törvénykönyve-ter­vezettel egyidőben elkészült an­nak végrehajtási utasítás-terveze­te is, a két dokumentumot lé­nyegében egyszerre lehet kiadni. Jelentős ez például a kollektív szerződések előkészítése szem­pontjából is. — Nagy gondot kell fordítani arra, — folytatta, hogy mindenütt megértsék az új Munka Törvény- könyv szabályait és azokat megfe­lelőképpen alkalmazzák. — A törvényjavaslat összhang­ban van céljainkkal, kifejezi pár­tunk politikáját, dolgozó népünk érdekeit. Ezért az ipari bizottság nevében a tisztelt országgyűlés­nek megvitatásra és elfogadásra ajánlom — fejezte be beszédét Molnár Ernő. Ezután megkezdődött a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény­javaslat feletti vita. Kállai Gyula bejelentette, hogy 20 képviselő je­lentkezett felszólalásra. Ebédszünet után Gáspár Sán­dor pécsi képviselő, a SZOT fő­titkára emelkedett szólásra. A vita tapasztalatai szerint a dolgozók egyetértenek a beterjesztett törvénytervezettel — Hazánkban a szocialista for­radalom alapvető követelményei­nek eleget tettünk. Most a szo­cialista viszonyok tökéletesítése van napirenden. Az új Munka Törvénykönyve tervezetét, ame­lyet a tisztelt országgyűlés elé terjesztettek, a társadalmi igény szülte, — mondotta bevezetőben, majd hangsúlyozta: — Az új Munka Törvénykönyv összhangban van mindazon in­tézkedéseinkkel, amelyeket társa­dalmi rendszerünk tevábbi erő­sítése érdekében foganatosítot­tunk politikai, gazdasági és tár­sadalmi téren egyaránt. Az új Munka Törvényköny. nem szabályozza részletesen a munkajogi kérdéseket, csak azok alkalmazásához biztosít kereteket. A keret-törvény kettős célt szol­gál. Egyrészt, hogy legmagasabb szintű jogszabályban, törvényben biztosítsák a dolgozónak a mun­kaviszonnyal kapcsolatos jogait, kötelezettségeit. Másrészt lehe­tőséget nyújt arra, hogy a tör­vény keretei között és annak szellemében a munkaviszonyt érintő kérdéseket a helyi körül­ményekhez és feltételekhez iga­zodva szabályozzák. A gazdaságirányítás reformja, a Munka Törvénykönyve és az en­nek alapján kioldozásra kerülő kollektív szerüósck, a párt és a kormány minden intézkedése lényegében egy célt szolgál, azt, hogy minden alkotó erőt felszaba­dítva, a szocialista rendsze­rünkben rejlő lehetőségedet még jobban kihasználva nö­veljük társadalmi rendsze­rünk gazdasági és politikai erejét. Az új Munka Törvénykönyv nemcsak lehetővé teszi, hanem feltételezi a dolgozók aktivitá­sának teljes kibontakoztatását, a szocialista demokrácia tovább- " 'isztését. (Folytatás a 3. oldaloaj

Next

/
Thumbnails
Contents