Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
8 TOLNA MEGYEI NfiPŰJSAG 1967. szeptember 21. Dúl a harc a mini és a maxi között. Angliában például miniben mehetnek a lányok az iskolába, Franciaországban csak maxiban. Képzelje csak el, mennyivel jobb a francia diákoknak, ök legalább tudnak tanulni. Nem járatják a szemüket állandóan a jóreménység fokán, mint az angolok, akiknek még a különböző combékszerek is elterelik a figyelmét. Mert Angliában ilyen is van. Persze csak a tehetősebbeknek. A szegényebbje, csak tetováltat ezt azt a combjára, az arcára, a mellére, a fülére... Angliában van látnivaló. Svédországban még több. Egy képeslapban láttam egy nőt, aki a bugyiját mutogatta. A bugyi tele volt H betűvel. — Mit jelent ez a H? — kérdeztem egy ismerősömtől. — Azt, hogy jobbra! Hát, itt még ilyen is van. Sőt mi több, olyan képeslapokat is árusítanak, amelyekben teljes pucér nők vannak. A svéd parlament ugyanis úgy döntött, hogy megengedi ezek megjelenését, mert amit szabad nézni, abban már nincs fantázia. Nálunk is ki lehetné próbálni egy kis módosítással. Engedélyezni kellene a lopást, mert így biztos, hogy nem lopnak az emberek. A világban tovább hömpölyög az egyenjogúsítást folyamat. Jugoszláviában, már a tyúkok is kiharcolták az egyen- joaosítást. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Donja Blatnica faluban Mate Vucsics kotlósa miután hűtlenül elhagyta a fészkét, helyét a kakas vette át és kiköltötte a csirkéket. Ez a kakas már hivatkozhat arra, amire nálunk csak a nők hivatkozhatnak. Ö nemcsak falazott, de cselekedett is. Az angyalát! Erről jut eszembe, hogy Amerikába már gépesítették a falazást. Egy amerikai gépészmérnök olyan falazógépet szerkesztett, amely százezer téglát rak egymásra naponta. Ez óriási teljesítmény, hisz egy kőműves Amerikában csak nyolcszázat helyez el. Hogy nálunk mennyit, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy valóban ideje lenne már abbahagyni az építőipar bírálását. Láttam azt a levelet, amit Tarjáni László, az ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetője küldött a szerkesztőségnek. Felteszi hosszú levelében a nagy kérdést: „Szapulnak-e egyetlen iparágat a nagy nyilvánosság előtt a toll bajnokai annyit, mint azt az átkozott építőipart?" És mindjárt meg is válaszol a kérdésre: „És ez a csökönyös paripa állja a kritika ostorát anélkül, hogy a hátán csattogó papíron komolyan leírt ,népgazdasági érdek’ figyelmeztetésre akár a fülét is megmozdítaná.” Hát ezért kellene abbahagyni végre az építőipar bírál- gatását. Mert a papír az sok mindent elbír ugyan, de... És a papírról jut eszembe. A papír korszakát éljük. Nő a papírfogyasztás az irodákban, nő a papírfogyasztás otthon, megjelennek a papír fogyasztási cikkek, külföldön az üzletekben már árusítják a papírruhát, a papírcipőt, sőt egy londoni cég már asztalt és edényt is gyárt papírból. Párizsban megnyílt egy papírbolt, ahol a vásárlók bútort, ágyneműt, cipőt, ruhát, ékszert vásárolhatnak papírból. Megkezdődött a papír százada, amikor rájött az ember, hoqy a papírt hasznosabb dolgokra is fel lehet használni, mint jelentéseket, igazolásokat írni rá. Ha a jövőben mégis valakinek kedve támad az írásra az egyszerűen ráírja, vagy ráíratja a ruhájára, a cipőjére az igazolást, jelentést, így még aktatáskát sem kell magával tűnnie. Sőt még a jelvényeket is rárajzolhatja, amelyek most vannak terjedőben a világon. Egyelőre zománcozottak, és ilyen felírások olvashatók rajtuk: „Kövérek kuss!” „Cukrozd meg a teámat!” „Én nem vagyok olyan...” Ezeken a jelvényeken az emberek tömören fejezik ki magukat, mint legutóbb az egyik japán újság, amelyben a következő tömör hír jelent meg: „Yuze Tamakuma tokiói sofőr rajta felejtette a szemét néhány áligszoknyás lányon. Három ember a kórházba került”. És utána ő is csak a szépre emlékezett, mint azok az angol férfiak, akiknek feleségét egy londoni orvos kísérletnek vetett alá. A kísérlet célja: megállapítani, hogy a nők hangereje mennyivel nőtt miután férjhez mentek. A kísérlet során kiderült, hogy a kísérleti feleségek hangereje kétszer akkora, nMnt amekkora lánykorukban volt. Lármás világban élünk. Az angyalát! Majdnem elfelejtettem a szerkesztő úrral közölni: olvasom a lapjukat. A napokban például egy nagyon érdekes hirdetést olvastam benne. A hirdetés feladója közli mindenkivel, hogy eladja az autóját és annak árába kerékpárt is beszámít. Fejlődünk. Néhány év múlva már kerékpárt is adnak a: autóhoz, hogy valaki elvigye az autót is. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Ki l Kepler a Jupiter holdjainak felfedezése után ezt írja Galileinek: „Adj hajókat, melyeknek vitorlái alkalmazkodnak az égi szelekhez, s azok az emberek sem fognak hiányozni róla, akik leküzdik a végtelen távolság okozta félelmüket”. Négyszáz évvel később a szocialista társadalmi rendszer valóra válja az ősi álmot: hajókat építtet és Jurij Gagarin személyében útnak bocsátja a csillagokhoz vezető ösvényen az első embert. Az űrkutatás első tíz éve 1967- ben véget ér. Mi várható a második évtizedben? A kutatási programok szerint az ember megjelenése a Holdon. Száz évvel ezelőtt fantasztikum A múlt év júniusának közepén Morozov, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjének helyettese megküldte U Thant főtitkárnak az űrkutatásra vonatkozó szovjet szerződéstervezetet. Ez a szerződéstervezet száz évvel ezelőtt legfeljebb egy fantasztikus regényben jelenhetett volna meg. A 12 cikkelyből álló szerződésben a felek kötelezik magukat, hogy egyenlő feltételeket bocsátanak az űrkutatásban részt vevő államok rendelkezésére. A világűr, a Hold és más égitestek nyitva vannak a kutatások számára minden állam előtt, mindennemű megkülönböztetés nélkül, egyenjogú alapon, a világűrre és az égitestekre nem terjesztheti ki egyetlen ország seid szuverénitását, s nem szállhatja meg. A szerződés aláírói kötelezik magukat, hogy nem juttatnak Föld körüli pályára semmiféle objektumot, amelyen nukleáris vagy más pusztító fegyver van. A Holdat és a többi égitesteket az aláírók kizárólag békés célokra használják. Tilos az égitesteken katonai támaszpontokat és egyéb katonai létesítményeket építeni, fegyvereket kipróbálni és hadgyakorlatokat tartani. A Szovjetunió úgy tekinti az űrhajósokat, mint az emberiség küldötteit a világűrben, és felhív valamennyi államot, nyújtson számukra mindennemű támogatást baleset, szerencsétlenség, vagy valamely ország területén vagy a nyílt tengeren végrehajtott kényszerleszállás esetén. Az űrhajósoknak, akik kényszerleszállást hajtanak végre, garantálni kell biztonságukat, és haladéktalanul lehetőséget kell nyújtani hazájukba való visszatérésükre. Minden államnak, melynek tudomására jutott, hogy valamely űrhajó személyzetét szerencsétlenség fenyegeti, minden lehetőt el kell követnie, hogy sürgősen értesítse erről az űrhajót fel bocsátó országot. Ezzel a nagy fontosságú okmánnyal a Szovjetunió szeretné kiküszöbölni mindazokat a szörnyűségeket és borzalmakat a világűrből, amik a hollywoodi filmeken már megjelentek: a rémtörténeteket, rablásokat, a gyilkosságokat, a hidrogén- és .kobaltbombák használatát. Ugyanis a kaliforniai filmváros lelkibetegei celluloidszalagra rögzítették egyes megszállott USA- tábomokok lázálmait: Földközelben és a Holdon a legborzalmasabb fegyverek olyan bázisai és kilövőhelyei legyenek, amelyekkel féken tarthatják a népeket és uralkodhatnak rajtuk. Mese Herkules oszlopairól Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a fantáziába illő képek nem újkeletűek. A szíriai Samosatá- ból származó görög Lukianos egyik meséjében az egykori Her- kules oszlopainál egy szörnyű vihar révén fölemeltet egy hajót, amely a Holdon köt már ki. A Hold-lakók görögül szólva közölték a hajó utasaival, hogy épax első ember A HOLDON? pen most készülnek a Nap meg- ostromlására. Harcosaik háromfejű keselyűket lovagolnak meg. Tartalékcsapatukat óriási pókhadosztályok alkotják. Előbb is, később is izgatta a Hold az emberiség fantáziáját. A kőkorszak embere ismerte a Hold fázisait. Kelták, germánok, mongolok a Hold fogyását egy vadállat előli menekülésével azonosítják. Időszámításunk előtt már 3 ezer évvel a Hold-isteneket szarvakkal ábrázolták, amelyek a sarló alakú hold megjelenítései. Az egyiptomi Ápis-állat ugyancsak egy Hold-istennek számítható. A biblia már a Holdat olyan fénynek tekinti, mely az éjszakát szabályozza. Az óhéberek — a Nappal egyetemben — a Holdat időszabályozóként tisztelték. A későbbi idők folyamán egyes vallásos ünnepek kapcsolódnak a Holdhoz és állásához. (Tavasz kezdete) Később az orvostudományban is felbukkantak a Holddal kapcsolatos élettani magyarázatok. Felsorolha- tatlanok mindazok a hipotézisek, melyek a középkorban a Hold keletkezéséről szólnak. Galilei az első, aki mindössze háromszorosra nagyító távcsövével figyelte meg a Hold felszínét, majd negyvenszeresre nagyító távcsövével már komoly számításokra képes. A páduai lángész ekkor mondja ki, hogy a Hold fénye a Nap sugarainak visszaverődéséből származik. Az már csak természetes, hogy kutatásai és megállapításai miatt a „szent inkvizíció” kétszer is perbe fogja. Kepler „Álom” című regényében is a Föld-lakók Hold-invázióját festette meg. Érdekes, hogy Kepler említett írásában már a Föld vonzóerejének leküzdéséről beszél, sőt később „a mérhetetlen hideg és légszomj” leküzdéséről ejt szót. Newton — Galilei és Kepler vizsgálataira támaszkodva — továbblépett. A monarchia területén elért eredményeit rendszerbe foglalta és egyenleteit alkalmazta az égi mechanikára is. Megfogalmazta a tömegvonzás törvényét és a bolygók, üstökösök, holdak mozgását és jó közelítésben kiszámította a Hold gyorsulását. Verne hősei életre kelnek Később Verne Gyula hőseit csodálták az emberek. Közben Ciolkovszkij rendületlenül dolgozik és elméletileg alapozza meg az űrkutatást. Ma már úgy látszik: Verne hősei — életre kelnek. Talán nem is olyan soká... Amikor a moszkvai kibernetikusok a XX. század derekán az elektronikus számológépeken a Föld—Hold Hold—Föld közötti pálya számtalan variánsát papírra vetik, lényegében véget ér az 1610-től számítható Holdkutatás első korszaka. Uj korszak kezdődött, amikor az első szovjet szputnyik — 1957. október 4-én — megjelenik a világűrben. Ekkor lépett ki a Holdutazás — az utópia világából. Tehát: 1957. október 4.: a kozmikus korszak kezdete. Mi történik a kozmikus korszak első évtizedében? Útnak indulnak a szputnyikok. A Hold tényleges megközelítése 1959. január 2-án kezdődik. Ezen a napon indították útjára a Hold felé az első szovjet űrállomást, a Luna—1- et. Ennek súlya kb. másfél tonna volt. Rendkívül közel jut a Holdhoz (mintegy 60(|ö k és a Nap örök bolygója, emberi kéz alkotta mesterséges égitest lett belőle. Az amerikaiak a Pioneer-program keretében kísérleteztek. Az újabb nagy siker az 1959. szeptember 14-én kilőtt Luna—2 űrállomás becsapódása a Holdon; — a Luna—2 a Szovjetunió felségjeleit vitte magával. Lehetséges, hogy a zászlót és a címert valamikor megtalálják a Holdon, hiszen kiderült, hogy felszínén nincs olyan méretű porréteg mint az előzőén feltételezték és így könnyen lehetséges, hogy a felségjelek látható helyen .feküsz- nek. Leszállás a Holdra 1959. október 4-én felbocsátották a Luna—3 automata űrállomást, amely lefényképezte a Hold láthatatlan oldalát. Földi halandó először láthatta bolygónk „láthatatlan” részét Ezt a tényt az űrhajózás egész eddigi történetében a Hold-kutatás legnagyobb eredményének tekintjük. A Luna—3 felbocsátása után szünet következett, egészen 1965. márciusáig, ha nem számítjuk az 1963. április 2-án fellőtt Luna— 4-et, amely 8500 km-es távolság- rá haladt el a Hold mellett. A szovjet kísérletekben beállott, majdnem hatéves szünetet az amerikaiak Ranger-kísérlet- aorozaittal^Jtöltötték Kilenc ilyen típusú kozmikus repülőtestet bocsátottak fel. A két első, a Ranger—1 és a Ranger—2 csupán kísérleti célt szolgált, rendeltetésük nem Hold-repülés volt. A többi hét testet a Hold irányába indították útnak. Először azt a feladatot tűzték ki, hogy ezeket simán leszállítják a Holdra. Őszintén szólva, ezeket a leszállásokat nem lehet simának nevezni. A fékező hajtóművek alkalmazása ellenére a repülőtestek sebessége közvetlenül a Hold közelében nagyon nagy volt (70 m/sec.) Emiatt a repülőtesten nem lehetett elhelyezni például tv-kamerát sem, mert az széttört volna. Az első, a Ranger—4, elérte a Holdat, de a tv-kamerák nem kapcsolódtak be; A további három kozmikus test kamerái a kellő időben működésbe léptek, összesen 17 259 képet kaptak így. Az anyag hasznos volt a csillagászok és az űrhajózás szakemberei számára. Mint az egyik amerikai csillagász szellemesen megjegyezte* a Ranger-készülékek segítségévéi a Hold-felszínről kapott televíziós ábrázolás olyan tükör, amelyben minden tudós a saját elméletét látja. A Ranger-program tehát nem sokban segítette elő a Hold-felszín jellegének tisztázását. Az amerikaiak belátták, hogy ennek a problémának a végleges tisztázásához sima leszállásra képes kozmikus repülőtestek szükségesek. A testeket már készítik. Ezek a Sur- veyor-ok, amelyekből az első sikeresen leszállt a Holdra. Folytatják a Luna-sorozatot is. A Luna—9 (1966. febr. 3.) simán leszáll a Holdon. Kitűnő képeket sugároz a Földre. Április 10-én a Luna—10-et lőtték fel, azóta is a Hold bolygójaként kering a Föld utitársa körül és sugározza az adatokat a Hold környezetének fizikai, sugárzási és egyéb viszonyairól. Jelenleg is sugároz képeket a Lun-v—13. (Befejező rész a !"'ddi számunkban)
