Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

1967. szeptember 23. TOLNA MEGYEI NEPÍUSAG 3 Jogos panasz, szépséghibákkal visszhang" — Még 1965-ben a talajvíz áíadása nagy kárt tett a laká­somban, megrongálta a falakat. Egy tető alatt három család él, s valamennyien hajléktalanok vagyunk. Huszonheten lakjuk ezt a rozzant házat. Az idén a szél levitte a hátunk tetejét, úgy, hogy most ha essik az eső, rátik csurog a víz. — Két éve kezdte meg a vá­rosi tanács építeni a házunkat Azt mondták már tavaly ősszel beköltözhetünk. Még most is a régi házat lakjuk. Az új határ­időt decemberben szabják meg. A ház, amit építenek számunk- rá, OTP-kölcsönnel készül. Min- deh hónapban 250 forint törlesz­tést kell fizetnünk januártól. Rehdesen fizettük. — Csak azt kérném, *' hogy amíg az új ház el nem készül, addig számunkra legalább egy ideiglenes lakást adjanak, mert teljesen az ég alatt lakunk, s ha rosSZ idő jön, azt sem tudom hoVá húzódjak családommal. Ez, amit, elmondtam, nem hazugság. Jöjjön el és állapítsa meg, hogy igaz, vagy sem. És Sárközi Ferenc, szekszárdi lakos szájából csak úgy ömlik a pánasz. Részletesen, apróléko­san meséli, hogy most miként laknak, neveket említ kik foglal­koznak a tanácson ügyével, és sűrürt esküdözik, hogy minden úgy igaz, ahogy elhagyják a szá­ját á szavak. Hát miért is húzó­dik Sárközi Ferenc házépítésé­nek ügye? flz előzmények A múlt évben — tehát 1966- ban! — az esős időszak után kormányrendelet mondta ki, hogy mindenütt felül kell vizs­gálni a sok esőzés, a megemel­kedett talajvíz következtében megrongálódott házakat. Szek- szárdon a felmérés eredménye az lett, hogy 98 házat kellett helyreállítani, 16 lakóépületet pe­dig újjáépíteni. A helyreállítási és újjáépítési munkák központilag biztosított 100 százalékos OTP-hitellel ké­szültek el, illetve kezdődtek meg. Az építkezésekhez örökös haszná­latú telket a városi tanács biz­tosított. A 16 újjáépítésre kerülő ház között volt Sárközi Ferencé is. A Városi tanács építésügyi osztálya a Termelőszövetkezetek Közös önálló Építőipari Vállal­kozásával kötött szerződést a Parasztén felépítendő öt lakás — két ikerház és egy különálló épület — megépítésére. A szer­ződésben megállapodtak, hogy egyes építőanyagokat a tanács szerez bé. A városi tanács, illet­gerendákat. Majd, átszólt a tsz- közi társulásnak, hogy van anyag, érte lehet menni. — Az úgy volt, hogy abban az időben éppen elromlott a gépko­csink — mondja Trincz László — és két hétig nem tudtunk el­menni az anyagért, Közben a TÜZÉP eladta a számunkra már lefoglalt gerendákat másnak. Kérdem én, hogy lehet egyszer már eladott árut, még egyszer eladni?! Egyébként — teszi hoz­zá — én elismerem, az emberek­nek, akiknek készülnek azok az épületek, igazuk van. Mert, amint azt a közmondás is tartja ,,akárv a kutyát verem a falnak, akár a falat a kutyának, az a kutyá­nak fáj.” Szóval megértem én, hogy azoknak az embereknek nagyon kell a lakás. Az anyagot a városi tanácsnak kell biztosí­tania, és mihelyt adnak geren­dát, mi azonnal hozzálátunk az építéshez teljes erővel. Úgy két hónapra van szükségünk, s el­készülünk. De, hogy a TÜZÉP hogyan adhatta el, ami már egy­szer el volt adva?! — Eladtam, s bevallom, nem is véletlenül — mondja Péredi Jenő a szekszárdi TÜZÉP veze­tője. — Itt volt a telepen már második hete a gerenda. Jöttek többen és keresték. Hiába mond­tam, hogy nincs, látták, hogy ván. Nálunk van egy szabály: ki mit megvesz, azonnal el kell vinnie. Én nem tartogathatok itt semmit, hogy esetleg majd en­gem vádoljanak valamiféle rész­rehajlással. Mondtam: annak, akinek két hétig ráér, hogy itt hagyja, nem olyan sürgős az egész. Hát eladtam. Vigye, aki­nek valóban kell. Azután jöttem rá, hogy a tsz-közi társulásé volt az egész... Kaptam a fejemhez, de későn. Miért nem vitték el. Ha rossz volt a saját kocsijuk, hát van fuvarozó vállalat is... Vitették volna el .azzal. Most ér­deklődöm mindenfelé, hogyan, miként lehetne beszerezni a szükséges mennyiséget. Ha bem megy, hiába, nagyoh rossz az anyagellátás. Hogy miért nem vitték el,..?! A házakat át kellett volna adni A tépelődcsijek nem sok az eredménye. Gerenda nincs. Az építkezés áll. Az eső meg egyre sűrűbben és szaporábban, fenye­getőbben esik. Sárközi Ferenc „háza” pedig valóban áldatlan állapotban van. Idézőjelbe kell tenni a ház szót] mert a legna­gyobb jóakarattal is nehezen ne­vezhető az a félig tető nélküli, ronggyal, vagy deszkával betöm- ködött tenyérnyi ablakú, málott falú tákolmány háznak. Pedig 25-en — a tanács szerint 25-en, de ki tud utánaszámolni! — szo­ronganak itt apróbb, s nagyobb gyerekek, meg felnőttek közösen. Már a rendelet értelmében is el kellett volna készülniük ezek­nek a házaknak, de az emberi jóérzés is azt sürgetné, hogy mi­előbb beköltözhessenek) jogos tulajdonosaik az épületekbe. Jo­gos tulajdonos volna Sárközi Fe­renc is, még akkor is, ha nem egészen a színigazságot pana­szolta el. Sárközi Éerenc és családja ugyanis 3 lakást kap majd az új épületekben. Havonta 260 fo­rintot kellene lakásonként az OTP-ne'k már január elsejétől törleszteniük. ÉZideig mindössze egy ízbeh fizettek be összesen 260 forintot. Azóta egyetlen fil­lért sem. Aztán. A városi tanács nem nézi ölbe tett kárral az az áldatlan állapotot, ahogyan a' húszon valahány ember tákik. Építőanyagot és ezer forintot bocsájtottak a Sárközi-család rendelkezésére, hogy jelenlegi otthonük megrongálódott tetejét ideiglenesen helyrehozhassák. El­fogyott az ezer forint, s eltűnt az építőanyag iis. Annak hangsúlyozásával, ho^y Sárközi Ferenc lakásának, pana­sza szépséghibái ellenére is már készért kellette állnia, kellene ta­lán egy jogos megjegyzést tehni. Hogy a cigányság helyzete ha­zánkban emberi körülményekhez méltón alakuljon, ahhoz kevés a korrhány messzemenő segítő­szándéka. ahhoz maguknak a cigány családoknak is tenhiük kell valamit. Legalább annyit, hogy munkát vállaljanak. S ez vonatkozik Sárközi Ferencre és családjára is. ■ MÉRY ÉVA ve áz építési osztály az építke­zéssel kapcsolatos valamennyi ügyben az építtetőket képviselte. A körthányhatározat sáeriht ez év június 30-ára kellett volna el­készülniük ezeknek a házaknak. Az első problémát a házak építéséhez szükséges téglameny- nyiség beszerzése jelentette. Áp­rilis végén sikerült a téglánál valamivel drágább falazó blok­kokat vásárolniuk. Az újabb akadályt a tetőgerendák meg­szerzése okozta. És itt bonyoló­dik a dolog! „Hogyan lehel... ?“ A gerendák rengeteg telefon­beszélgetés, még több utazgatás és személyes tárgyalás után, ta­lán egy kis protekció igénybe­vételével is, augusztus elején megérkeztek a szekszárdi TÜZÉP -telepre. Piszter György, akinek a gondjaira bízták az épülő há­zakat, elsietett az OTP-be, át­utaltatta a szükséges összeget a TÜZÉP részére, azaz megvásá­Napi 48000 forint Két hónapja sa­ját, betanított munkásokkal vég­zik a rteon-arrna- tura elektromos részének szerelé­sét a Simontor- nyai Vegyes Ktsz- ben. Az itt dolgo­zó asszonyok a szövetkezet egyéb más területéről ke­rülnek ide, hamar elsajátították az alapvető szerelési fogásokat és így lehetővé vált a szalagszerű ter­melés. Jelenleg napi negyven ar­matúra szerelését végzik, de ezt a mennyiséget az év végéig még fokoz­ni akarják. balta a szükséges vasbeton-1 Ügyintéző: Radnai/Szue — Előadó: Garamvári — Ügyintéző: Vadas LjCsné Olvasóink közül feltehetően kevesen tudják, hogy a különböző érintett szervek szinte minden esetben levélben reagálnak a bírálatra, vagy a javaslatra. Ebből a szempont­ból — és ez se legyen titok — azt tapasztaljuk, a Posta, a Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatósága a javaslatokkal, az észrevételekkel következetesen és tiszteletre méltó komoly­sággal foglalkozik. Még egy rájuk vonatkozó félmondat sem kerüli el a figyelmüket, azt sem hagyják válasz nélkül. Kifejezésre juttatják, hogy tiszteletben tartják a közvéle­mény hangját tolmácsoló írásokat. Még akkor is ezt teszik, ha, nem mindig értenek azzal egyet. Hasonló komolyság ta­pasztalható a szekszárdi il-es számú AKÖV részéről. (A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, akad néhány vállalat, intézmény, melynek vezetője csak felszólításra reagál, csak akkor, ha közöljük vele, hogy erre rendelet is kötelezi.) Kezdjük tehát most az e heti visszhangot két közle- déssel foglalkozó levéllel. (Előadó: Garamvári Béla. Telefon 28—04. .’60. mellék.) „Lapjuk f. év augusztus 27 -i számában „Visszhang: Javaslatok, személy- szállítás ügyben” címmel megjelent újságcikkel kapcsolatban köz­löm, hogy a ft. E. B. vizsgálat anyagát most tanulmányozzuk. A fölvetett menetrendi javaslatok érdemi tárgyalására, illetve intéz­kedésére — a szükséges elemző vizsgálatok után — csak később, a jövő évi menetrend összeállítási folyamatában kerülhet sor. Az azonbán nyilvánvaló, hogy esetleges új vonatok forgalomba helye­zése alkálmávál — a menetrendek kialakításánál — Bátaszék és Baja térségének utazási igényével számolnunk kell. Sárpitts—Várdomb állomás áruforgalmi jellegének megszünteté­sével kapcsolatos megjegyzésre azt közölhetem, hogy — országos jellegű intézkedés eredményeként — az állomáson jelenleg köz­forgalmi jelleggel csak cukorrépa és cukorrépaszelet fel-, illetve leadása lehetséges. Ezen túlmenően az állami gazdaság élőszállít- máhtfáinak feladására is különleges szabályozással módot adtunk. Az érdekelt szállíttató felek korábbi panasza alapján egyébként — a végzett fuvarozásgazdasági felmérésekre alapozva — az állo­más sorsáról á KPM I. Vdsúti Főosztály dönt. ’ (Dr. Szabó Tibor Magyár Államvasutak Pécsi Igazgatósága vezetője.) A másik levéllel a 11-es számú Autóközlekedési Vállalat gyarapította a szerkesztőség e heti postáját. (Ügyihtézö: Radnai'Szné.) ,Tolna megyei Népújság f. év augusz­tus 25-i számában „Az dlsóVáfosiak kívánsága” c. cikkel kapcso­latosan értesítem a szerkesztőséget, hogy az alsóvárosi temetőnél új feltételes megállóhely létesítésére reális lehetőség nincs, ugyan­is jelenleg Baktaköznél lévő megállóhelytől mindössze 150—200 mé­terré volna at új megállóhely. Fennálló rendelkezéseink értelmé­ben legalább 8—900 méter távolságra helyezhető el autóbusz-meg­állóhely. Természetesen kivételt képez a helyijárati megállóhely lé­tesítése. jelen esetben csak az a megoldás lehetséges, hogy á baktáfcözi megállóhelyet megszüntetnénk és helyette az alsóvárosi temetőnél létesítenénk. Azonban ez a megoldás sem vonna maga után közmegelégedést, mert a hasonló számú baktaközi utasok a megállóhely visszaállítását kérnék. A Baktaköznél lévő autóbusz­megállónál való megállásra az utasítást kivétel nélkül minden já­rat személyzete megkapta.” (11-es számú Autóközlekedési Vállalat. Pech József.) Előfordul, hogy a szerkesztőségbe érkező levelet mi is illetékes helyre továbbítjuk, válaszkérés, vagy tájékozódás céljából. Augusztus 16-án jelent meg az „Ismét vitorlát bont a Golden Hind” — fényképes riport. Egyik olvasónk ehhez fűzött két gépelt oldalas megjegyzést, arra való hi­vatkozással* hogy ő maga is jól ismeri a vitorlázás műhely­titkait. Kiigazította a számadatokat. Idézünk leveléből. „Félreértés ne essék, nem akarom vitatni a modell értékét, elismereüi, hogy sok fáradságba, s időbe került, de nem szeretem a túlzásokat. Viszont aki 17 000 munkaóra alatt készít el egy 1:50 méretarányú, — 50—60 cm nagyságú modellt, az elég lassan dol­gozhat. Az ennél gyorsabb munka nem zárja ki a precizitást, s reális alapon bordáspalánkos építési módszerrel sem lehet több ennek a modellnek a munkaideje 3—1000 óránál. Gondolnám, hogy sajtóhiba> de nem számmal, hanem betűvel van szedve és a Lo­bogóban megjelent tudósítás is tizenhétezer órát ír.” A Magyar Távirati Iroda fotószerkesztőségéhez fordul­tunk, olvasónk alapos és szellemes észrevételeivel. Megkez­dődött tehát a levelezés. Az MTI fotószerkesztősége pos­tafordultával az alábbi választ küldte: „Múlt hó 28-án kelt t. levelükre, illetve a másolatban csatolt reklamáló levélre mellékelten megküldjük a képhez annak idején beküldött szövegünk másolatát. Ebből kitűnik, hogy a névtelen reklamálónak a 17 000 órát illetően (feltéve, hogy így jelent meg a Tolna megyei Népújságban) igaza van, mert a mi szövegünkben betűkkel kiírva, 1700 munkaóra szerepel. A reklamáló levél más egyéb fejtegetéseire vonatkozóan csak azt tudjuk mondani, hogy azok magától Kuhár István műszerésztől származnak és ezeket az állításokat csak vele tudná megvitatni a levélíró, ha kilépne névte­lenségéből. ’ Az MTI fotószerkesztőségéből a levelet megkaptuk, de az ígért másolatot nem. Most előállhatott az a furcsa hely­zet, hogy a Lobogó és a Tolna megyei Népújság egyszerre, egyforma sajtóhibát vétett? Végül az e heti Visszhang-rovatot a Pécsi Gázmű némi­képpen helyreigazításnak szánt levelével fejezzük be. (ügyintéző: Vadas L./Csné.) „Lapjuk szeptember l-i száma tu- dósítást közöl a Tamási Járási Tanács vb-üléséről... Téves a tanács­nak az a véleménye, hogy az I. féléves keretszámok július l-íg va­ló bekapcsolást jelentenek... Igaz, hogy a Tolna megyei PB szerviz­szolgáltatást f. év április 28-án vettük át, ez azonban semmiképp nincs kihatással a szerelés ütemére. Vj bekapcsolásoknál lemaradás a nyomáscsökkentők hiánya miatt mutatkozik. A nyomáscsökken­tők hiánya országos probléma, mivel az ipar nem tudja a hirtelen "s nagymértékben megnövekedett igényeket kielégíteni. Amíg az ellátás nem lesz kielégítő, csak központi elosztásból tudjuk a nyo- áscsökkentőket beszerezni, így a rendelkezésünkre álló készlet ’■ntározza meg mindenkor a bekapcsolások ütemét(Bereczky '"jván igazgató.) Fató: Bakó Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents