Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-23 / 225. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPttJSAG 196". szeptember 23. A kék szín elriasztja a legyeket... J ó tízegynéhány évvel ezelőtt utazás közben az autóbuszon két, mögöttem ülő férfi beszélgetésére figyeltem fel. — Tudocl — mondta az egyik — én ha még soha nem jártam abban a faluban, akkor is odatalálok a téeszhez... — Hogyan? — kérdezte a másik. — Végigmegyek a falun, és amelyik udvarban a legnagyobb a rendetlenség, biztos, hogy ott székel a tsz. Akkor valóban, sok igazság volt ebben a megállapításban. Azóta viszont a változás a külsőségekben is megmutatkozik. A szövetkezeti majorok rendezettek, sőt, sok helyen — például Májason — nyáron valóságos virágoskertet talál az odalátogató. De ez tulajdonképpen még csak a kezdet. Hogy tulajdonképpen mi is a változás a majorok tisztaságában, a közegészségügyi viszonyokban, azt a KÖJÁL tudja megmondani, miután a közegészségügyi ellenőrök rendszeres látogatók. Azaz, nem csupán látogatók, felülről szemlélődő bírálók, hanem segítők, tanácsadók. Dr. Gujás János igazgató-főorvossal, dr. Kovács Annával és Kalauz Györggyel beszélgetünk a tapasztalatokról. — A jelenlegi helyzetet úgy jellemezhetném a legrövidebben, hogy a tsz-ek közegészségi helyzete jobb jó néhány állami gazdasági üzemegységénél — mondja az igazgató-főorvos. — Ez bizonyos tekintetben érthető is, mert amíg az állami gazdaságok a régi uradalmak már akkor is elöregedett épületeit örökölték, addig a szövetkezeti majorok újonnan épültek. — Ezt igazolja néhány számadat is — mondja dr. Kovács Anna. A megyében 204 tsz-major van, ezekben 174 tehenészet. A majorok 73 százalékában van vízvezeték, amely 61 százalékban mélyfuratú kútból kapja a vizet. Az ásott kutak többsége is_ a követelményeknek megfelelően fedett. Viszont itt fennállhat a talaj fertőzés veszélye. Mindenesetre ezeket a kutakat, rendszeresen ellenőrizzük. — A trágyakezelés tulajdonképpen gazdasági érdek, de mi elsősorban közegészségügyi szempontból vizsgáljuk. A majorok 39 százalékából naponta rendszeresen kihordják. A tehenészetek 76 százalékában gyűjtőaknák nyelik el a szennyvizet. Más kérdés viszont, hogy ezeket az aknákat nem tisztítják rendszeresen, sok helyen^— még Fad- don is tapasztaltuk — hogy az aknák nincsenek befedve, és számos fertőzési lehetőséget valósággal kínálnak. A tehenészetekben igen lé- nyeges, hogy hogyan kezelik a tejet — mondja Ka'auz György — mert egyfelől szembetűnik az a törekvés, amely a tbc-mentesítésre irányul, a másik oldal viszont, hogy sok helyen még az istállóban kezelik, készítik elő szállításra a tejet. Ezt tapasztaljuk Harcon, Murgán, Szálkán. Bátaapátiban még a tejház helyisége is megvan, csak éppen nem használják. Hasonlót tapasztaltunk korábban Alsónyéken is, de most már rendbe hozták a tejházat, és befestették kékre. A tapasztalat az, hogy a vad kék szín elriasztja a legyeket. — Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy a kannatömítő papírt — amelynek zárt ládában lenne a helye — ott tartják az istállóban. A „kimosott” kannáit is ott sorakoznak a bejárat mellett, ahol a trágyát hordják ki. — Mindenesetre az újabb tehenészeti telepek kialakításánál már érvényre jutnak majd az egészségügyi követelmények is. — A mezőgazdaságban egyre több a növényvédő szer, köztük számos mérgező anyag. Milyen tapasztalatokat szerzett a KÖJÁL ezek tárolásáról, kezeléséről? — Azt mondhatjuk el, hogy a védőruházat mindenütt megvan, viszont a légzőfelszerelések hiányosak. Több helyen viszont — például Nagykónyiban — nincs meg a mérgek elkülönítése, a raktár zsúfoltsága miatt. Azon kívül több helyen nincs kézmosó berendezés, és azt sem le-, hét kideríteni, hol mossák a növényvédő ruházatot. A zt is tapasztaltuk — de ez egyébként országos gond, — hogy nincs megnyugtató módszer a megmaradt mérgek megsemmisítésére — mondja az igazgató-főorvos. — A legtöbb helyen elássák, de így alkalmasint megfertőzheti a talajt. Egykét helyen elégetik, úgy ássák el a maradványokat. A szövetkezetek olyan irányú ellenőrzését, hogy a növényvédő szerek tárolása, felhasználása hogyan történik, országos szinten egész apparátus veszi a kezébe, a gyógyszerészeken keresztül. — Tehát; hogyan lehetne a tapasztalatokat összegezni? — Vannak már jó tapasztalatok, de gondok is. Mindenesetre a korszerűségre törekvés a mezőgazdasági építészetben egyre inkább számol az egészségügyi követelményekkel. Úgy érezzük, a mezőgazdasági munka ipari színvonalra emelésével együtt jár, abba beletartozik a higiéniai követelmények egyre fokozottabb megtartása. BI. ÁVj'~„IAAE RÁDIÓIN RÖK , AZT /VtONtr T JA A SEREGEK ►>URA, éS FUSTTé |égetea\ szeke( REIT. OROSZlÁM-i A KOLYKEIDET t<AM> Vh E/AÉSZTI AAE©... * KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE lOOO... AZ [ TEGNAP. AMI- ’ KOft A KLV/BHÁZ,BÓL KU-éPETTA [NŐ,5 EZT /V\OND iTA: JÖJJENEK, [ SZÖRNYEN ^ Recseg a rX- oiö,oe AAINT - ;ha azt hal[ LOTTAóA VOL- V NA, HOGY / I 3APArNOK> ImEGTV [ TAK. /VMM KÉT lPEARl HAR-J uBOrinial. “ POKOLI VÉLETLEN; A KÖ - VETKEZŐ NAPOM, HOGY JA - PAN ÖOMßA'ZTA AZ A/V\e- fZ/KAr ELŐZŐT' 1 ARP.A EGY Ö7V£A/| , VÉS JAPAfN I KELÉ. J5&Y EO/vv/feO©éi°A A/yt/ dolog-, aa/mo/sv Kj /V»ONOA/Vf, „GONOSZ 7APA'N, GONOSZ JAPAN? PÉ&etN ts, ANGUA AKADTA, ANGLIA, ELVETTE... Kettőből egy... A statisztikusok körében nem valami népszerű az amerikai autós: számításaik szerint két amerikaiból előbb, vagy utóbb egy megsebesül valamilyen autóbaleset során és a vezetői jogosítvánnyal rendelkező embernek az a szomorú perspektívája, hogy élete folyamán 13 baleset éri. A wilmingtoni kórház (Delewa- re) egyik amerikai orvosa, Edward H. Bohan jutott ezekre a következtetésekre egyik tanulmányában. Dr. Bohan egyebek között megállapítja, hogy az Egyesült Államokban az autó okozza a 40 éven aluliak elhalálozásának legnagyobb részét, pedig minden 5 baleset közül 4 könnyen elkerülhető volna. Dr. Bohan, aki a közúti balesetek számának emelkedését „járványos betegséghez” hasonJLítja, felhívást intézett orvostársaihoz, hogy ugyanúgy harcoljanak a „balesetjárvány” ellen, mint a cukorbaj, vagy a gyermekbénulás ellen. Megtalálták a vasteheneket Száz évvel ezelőtt, a mai Tanzánia területén egy feudális uralkodó megrendelésére arab kovácsmesterek elkészítették a 7 szent tehén öntöttvas szobfát. Henry Stanley, a híres utazó is megemlékezett' a „vastehenekről” és azok művészi kiviteléről. Később a szobroknak nyomuk veszett. Nemrég csaknek 100, történelmi szempontból jelentős vas- ős fémtárgy mellett megtalálták a vasteheneket is, A különleges tárgyakat most a Dar es Sa- laam-i múzeumban őrzik. Orosz Mihály: PL.A. TE 1PSS RÓ —“MŰ ' VE LET Joós balra táncolt és kétszer villámgyorsan állonvágta vaktában csapkodó ellenfelét. Andris láthatóan nem értette a dolgot, mert csodálkozva nézett partnerére. A fiúk felszisszentek, az őrnagy mordult egyet. Eseménytelen ugrándo- zás következett, majd — pótlandó a lemaradást — Joós furcsa orrhang kíséretében eleresztett egy repülő balegyenest, pontosan Andris csodálkozó képébe. Szegény teljesen sportszerűtlennek vélte a váratlan, nagy ütést, nem is verekedett tovább. Még két-három egyenest kapott, valamennyit balkézzel, és nem véletlenül azzal. Az pontos volt, megbízható és fáradhatatlan. Nagy Andris megúnta az egyoldalú játékot és egy teljesen meglepő fordulattal törte meg az egyhangúságot — villámgyorsan kibújt — 73 — a kötelek között. Hangosan szidta Joós közeli rokonságát, és — ha a többiek le nem csitít- ják — csupasz ököllel ment volna elégtételt szerezni vereségéért. ■ — Jobb lett volna, ha te ülsz a Faragó helyében — kiáltozta a ring felé fenyegetően. Hirtelen csend zuhant a teremre, hosszú másodpercekig tartó csend. Az őrnagy szólalt meg. — Hány kilós ön, Joós elvtárs? — kérdezte. Joós csak néhány kilóval nyomott többet nála. — Elfogad ellenfeléül? — kérdezte. Az éljenzéstől nem lehetett hallani Joós válaszát. Az őrnagy sebtében beöltözött és a szo- rítóba lépett. A mérkőzés heves ütésváltással kezdődött és belharcba csapott át. Joós szemernyit sem kímélte parancsnokát, alapállást változtatott, és nagy ütésre készült. Az őrnagy azonban jól védekezett, és átvette ellenfele támadó harcmodorát. Egy belharcból való bontás után gyors balhorga Joós áliára csattant. Ä katona egy pillanatra megtántorodott, majd behunyt szemmel végigvágódott a padlón. A parancsnok rohant volna felsegíteni, de Sárkány meglehetősen durván félrelökte, és annak rend- je-módja szerint, kiszámolta a földönfekvőt. Az őrnagy zavartan öltözött fel, idegesen sietett ki a tornateremből. Egy pillanatra még feltámadt benne a tapasztalt versenyző. — A jobbkeze hajítófát sem ér — gondolta. — És nem is ütöttem nagyot. Semmi esetre sem volt megrendítő erejű az ütés — csaknem fennhangon gondolkodott. — Ennyire üvegállú len— 74 — ne? Kizárt dolog. Minősített versenyző — viaskodtak benne az érvek és ellenvetések. Emlékezett rá, hogy a földön fekvő Joós szempillái között többször rápillantott, tehát nagyon is észnél volt. — Nem lett volna szabad kesztyűt húznom — gondolta szinte keseregve. — Ez az ember megjátszotta az én győzelmemet... — háborodott fel a tisztességérzete. — Miért nem verekedett úgy tovább, mint az első percekben? A balkeze, mint egy lóláb! Igaz, hogy a jobb viszont nulla — kerekedett felül benne a tárgyilagos sportember. — Ezt az első másodpercekben felfedeztem — mosolyodott el. — A jobbkezétől nem is védtem magam. Tulajdonképpen köny- nyű volt megverni. Kiütöttem és kész. Ö is agyonverte azt a kelekótyát. Nekem pedig lefeküdt, mert gyáva. — Gyáva! — morogta. — Nem a vereségtől félt, hanem az ütésektől. Soha nem lesz igazi ökölvívó — dörmögött magában. Bántotta, hogy van egy gyáva katonája. * Valtaer kéjes nyújtózással ébredt. Megropogtatta csontjait, körülnézett. Meglepődve tapasztalta, hogy a lány nincs mellette. — Talán kiment a konyhába — gondolta, és előbb trillázva füttyentett, majd kiabált ■— Saci! — elhatározta, hogy 6 már csak így fogja hívni ezt a kis tündért. — Ha nem jövök el hazulról olyan viharosan, soha nem kerülök össze vele! — gondolta. — 75 —
