Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

4 ¥ÖO?S KEGYEI SíEPÜJSAQ 1961. szcpiemFer 20. A gengszterek és a big business Az USA országos bíínözéskutató bizottságának jelentéséből Wojcicki IAAÉ RÁD TÖ­RÖK, AZT MOND; , JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTé EGETE/V\ szeke­reit, orosz iÁfíi KÖLYKEIDET KARÓ '& EAAÉS2TI MES.,'. IGYÁL fPAJ TÁS. NAGY AAVPI CES? EJ.] 7, A NÖ/ AKIVEL VOtTAAA, AZT" j^AAONOTA - „SZENTSÉG US S2SJZ l ANYAGA, AAAERIKAI SRÁCOKAT FOGNAK ÖLDÖSNI!"ÉN N\SG , AZT" AAONDTAAA í „ HOLNAP ÉN IS ßEA'U-OK HARCOLNI A Oe* /WOKRACIAÉRt; CLARA-T. É5 kjszo&tőÖö­A//, ÉA/ /V\£G C£-~ i f=E/cTE.-m=A*\, orr, a -nj­LAJDO/V HAiLáSZ.O&Á7Á~ • 6A/V, A TÉGJE: TBNGC- fíJÉSZUVHAS KÉPE AlATT. OTT KEU. LEN­, NI aaimdja'rt AZ IELE.OÉN.< ,AZ EL/V\.v!/LT HÁBORÚBAN is feyvQLT; Óránként 20 ezer levél osztályozása írta : B. Az Egyesült Államokban óriási méreteket öltött a nagy korpo­rációk mintájára kiválóan meg­szervezett bűnözés. A gengszter­bandák és bűnöző maffiák a gaz" dasági élet legkülönbözőbb terü­letein is egyre nagyobb befo­lyásra tesznek szert. Pénz és hatalom Az országos bűnözóskutató bi­zottság jelentéséből kiderül, hogy a bűnözés virágzásának egyik oka a hatásági beavatkozás hiá­nya és a társadalmi közöny. De mi az oka ennek? „A bűnöző szervezetek pén­züknek köszönhetik hatalmukat — állapítja meg a jelentés. Pél­dául a kábítószerekből szerzett dollármilliók uralmat biztosíta­nak nekik emberek ezrei és egész nagyvárosi kerületek élete fölött. Dollármilliókat dobhatnak be a legális gazdasági rendszerbe és ezáltal tőzsdemanipulációkra ké­pesek. Dönthetnek arról, hogy egész iparágakban szerephez jut-e a szakszervezet, vagy nem, megkönnyíthetik, vagy megnehe­zíthetik nagykereskedelmi válla­latok üzletmenetét.” A bűnöző szervezetek nagyon gyakran kapcsolatban vannak a helyi hatóságokkal, vagy leg­alábbis azok hallgatólagos enge­délyét képezik. Egy 1954-ben közzétett hiva­talos dokumentum 75 gengszter­banda üzleti tevékenységét is­mertette. Közülük kilenc a já- tékautomata-iparban, 16 a ruhá­zati iparban. 10 az élelmiszer- kereskedelemben tevékenykedett, 17 banda kiterjedt vendéglőd és bárhálózatot tartott fenn, 11 sajt­Tm. Talajerőgazdálkodási Vállalat Szekszárd, Kese- lyűsi út, felvételre keres hegesztő szakmával rendelkező lakatost, több éves gyakorlattal, és mezőgazdasági gépszerelőt, hosszabb gyakorlattal. (245) és étolaj-behozatallal foglalkozott, kilencnek pedig nagy építőválla­latai voltak. Több mint hétmilliárd dollár haszon évente A gengszterbandák a becslé­sek szerint egyedül a játékbar­langok tevékenységéből több mint hétmilliárd dollár hasznot húznak évente. Kiterjedt tevé­kenységet folytatnak a prostitú­ció, az alkoholcsempészet, a sze­rencsejátékok, az uzsorakölcsön­zés (heti 150 százalékos uzsora­kamat!). valamint a kábítószer­kereskedelem terén is. Donald Cressey, a californiai egyetem szociológusa szerint a Cosa Nostra nevű hírhedt és szerteágazó maffia — amelyet állítólag olasz származású gengsz­tervezérek irányítanak, élükön a Joe Bananas-nak nevezett Jo­seph Bonanoval — már hosszú ideje és egyre nagyobb mérték­ben „legális bus'inessbe” fekteti prostitúción, uzsorakamaton, sze­rencsejátékon és kábítószer- kereskedelmen szerzett dollár­millióit. A szervezett bűnöző kar­tellek sok iparágban és üzleti ágban vezető szerepre tesznek szert, és ma még sokkal na­gyobb veszélyt jelentenek az Egyesült Államok számára, mint A1 Capone gengszterei a har­mincas években. A big businessben egyre in­kább elmosódik a határ a nagy­tőke és a sokmilliárdos vagyon­nal rendelkező bűnöző bandák között. A gang-ek máris bekap­csolódtak a big businessbe. A gengszterek tőkéje egyre gyak­rabban szövetkezik a legális tő­kével. Mi az oka ? A bűnöző bandák hatalmának alapja az az óriási vagyon, amellyel rendelkeznek. A jelen­ség tulajdonképpeni, mélyebb oka tehát maga a gazdasági és társadalmi rendszer, amely nem csupán megengedi és elősegíti, hogy a szervezett bűnöző ban­dák milliárdos nyereségekre te­gyenek szert, hanem még azt is lehetővé teszi, hogy a szent „szabad vállalkozás” és az igen sajátosan értelmezett demokrá­cia nevében így szerzett jöve­delmüket legális üzletekben és iparágakban gyümőlcsöztethes- sék tovább. A közelmúltban jelent meg a hír: a posta az irányító számok rendszere bevezetésének gondolatával foglalko­zik. Az évről évre növekvő levélfor­galom teszi szükségessé. Szerte a vilá­gon kísérleteket folytatnak, hogyan lehet a korszerű technika segítségét igénybe venni a levélforgalomban. A külföldi rendszerek az elektronika közreműködésével végcélként azt akarják elérni, hogy a szokványleve­leket teljesen automatikusan, gépi úton osztályozzák! Külföldi tapaszta­latok szerint — 45 százalékos ráfor­dítással — az osztályozó munka a levélszolgálatban a legnagyobb költ­ségtényező. Ezért elsősorban a levél­válogatásnál keil megtakarítást elérni. A korszerű megoldás szerint: a postaládákból és hivatalokból érkező színdús, tarka-barka levélhegyet elő­ször egy nagyság szerinti előosztá­lyozóba öntík, ahol a túl vaskos, vagy túl kicsi küldeményeket kivá­lasztják. Ezután a levelek és leve­lezőlapok a továbbító- és bélyegző­sorra kerülnek, amelyek a fluoresz- cens-letapogató eljárással dolgoznak. A levélbélyeg papírja fluoreszkáló anyagot tartamaz, amelyet a kiegyen­lítő gép „megtalál”, majd forgató és fordítógépek segítségével egységes helyzetbe állítja a levélküldeménye­ket. így kerül a levél bélyegzésre, majd a kódoló munkahelyekre. Itt betanított munkaerők, anélkül, hogy a küldeményt kézbe vennék, csak az elosztógépek által érzélkelhető jelzé­sekkel látják el a küldeményt, ame­lyek az irányítószámoknak felelnek meg. Ilyen előkészítés után az elosz­tógép megkezdheti tüzíjátékszerű munkáját! A postai irány itószámok négyjegyűek. Az első szám a zónát adja meg, a második a területet a zó­nán belül, a harmadik a területen belül a körzetet, a negyedik végül a címzett lakhelyének postaszámát. A szem alig tudja követni a külön­böző váltók, vízszintes és függőleges továbbító szalagok, markolók munká­ját, ahogy a levelek pontosan a meg- felelelő rekeszbe vándorolnak. Mi­előtt még az ember megismerkedne a látvánnyal, egy óra alatt 20 000 kül­demény fekszik hibamentesen a jel­zőszámának megfelelő rendszerben. Gondoljuk csak meg: ez öt és fél levél és levelezőlap egyetlen másod­perc alatt! — Ez szép kis szerelmes levél! — Vegyük a mondatok kezdőbetűit. Kezdjük el az elsővel, tegyük hozzá áz ötödiket, majd folytassuk a másodikkal, hatodikkal és így tovább. Pikó tollat vett elő, és az utasítás szerint sorba írta a betűket. „LELÉPNI” — egészült ki végül a szó. Pikó őszinte elismeréssel gratulált társának. — Ez gyors munka volt! Amaz legyintett. — Ugyan, semmiség... Különben is... Várjon csak... Azt hiszem, aki ezt rejtjelezte, nagyon jól tudta, hogy percek alatt megfejtjük. Sőt! Talán éppen ezért írta! • Valter és menyasszonya az indiánokat is meg- — 64 — szégyenítő csatakiáltással rontottak a mamára. — Még szép, hogy ebédre hazajöttök! — zsörtölődött Valtemé. — Ugyan mama, olyan sok jó lemeze van a Katinak! — próbálta engesztelni a fiú. — Ismerem én azokat a lemezeket! Hanem — fordította komolyra a szót, — volt itt egy kis asszonyka. Téged keresett. Át akartalak hívni, de közben elszaladt... — Miféle nő? — pattant fel Kati, mint egy párduc. — Na, nem olyan, akitől neked félni kellene. Annak a Lábasnak a menyasszonya, vagy a fe­lesége lehetett. Erre meg Vince lett hirtelen nagyon ideges. — Honnan tudta, hogy itt lakom? Hogy né­zett ki? Mit akart? Az asszony elmesélte a látogatás körülmé­nyeit Valter akkorát csapott az asztalra, hogy a tányérok táncra perdültek. — De ki az isten hatalmazott fél téged arra, hogy mindenféle dolgokat elkotyogj? — rontott gorombán az anyjának. Valtemé alig tudott megszólalni az ijedtségtől — Hallottam... Kati szólalt meg: — Nem lennne szabad anyukáddal így... — de Vince erélyesen közbevágott. — 65 — — Hallgass! A végén még tőled fogok enge­délyt kérni, hogy megszólalhassak! Katit azonban nem abból a fából faragták, hogy csak úgy le lehessen inteni. — Kiabálj azokra a bérgyilkos barátaidra — sziszegte fullánkosan—de ne énrám, tudod? — aztán hirtelen elpityeredett és ki akart szaladni a szobából, Valter utána ugrott, erőszakkal visszahúzta és leültette az anyja mellé. — Idehallgassatok — tombolt az idegesség­től. — Tudjátok, mit jelent az, ha valamelyik szivar megtudja, hogy ti katonai titkot kotyog­tatok el? Tizenöt évet! Értitek. Tizenötöt! — szavai úgy csattantak, mint az ostor. Valtemé válaszul jókora pofont húzott le ne­ki. Akkor megragadta a kezét, de ő (kirántotta karját a fiú markából. — Ott is végzed, a börtönben, te huligán! Az anyád mered ráncigálni? Erre tanítottunk? Er­re tanított apád? — kiabált magából kikelve. Valter vörösen, az idegességtől remegve, seb­tében kapkodta magára egyenruháját. Az utolsó szitkokat már nem is hallotta. Köszönés nélkül rontott ki a lakásból. Az utcán éles szél csapta arcába a sűrű, apró hópelyheket. Elhatározta, hogy egyenesen az állomásra megy, és visszautazik. A villamosmegállónál várakoznia kellett Az­tán végre jött egy kocsi, de annyira tömött veit, hogy nem tudott felszállni. — 66 —

Next

/
Thumbnails
Contents