Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

19C7. szeptember 20. mtMK WEST® HSFOJ5AO 5 BELÉPÉS esak klulxtag&k f Este fél kilenc, mire a fiata­lok összejönnek. A munka ké­ső délutánig tart a földeken, a gépjavító műhelyben, és mire hazaérnek, megvacsoráznak, el­jár az idő. Azonban bármennyi­re is későre jár, ha egy órára is, de megjelennek a klubban. Pár hét óta működik mindösz- sze a termelőszövetkezet ifjú­sági klubja, de a rövid idő alatt olyan népszerűségre tett szert, mintha már évek óta kialakult tartalmas műsorral rendelkezne. A pincehelyi Vörösmarty Tsz ve­zetői közgyűlésen határozták el az új irodaház építését. Közben arra is gondoltak, hogy a külön­böző összejövetelek, közgyűlések és egyéb ünnepségek megtartá­sára alkalmas termet is létesít­senek. Az a helyiség most az ifjúsági klub. klubnapok alkalmával pedig na­gyítóval sem lehet fiatalt talál­ni. A terem sarkában, távolabb a táncolok gyűrűjétől, három kis­lány ül. A lemezjátszó zaja, a zsibongás nem zavarja okét. Kártyáznak. Leülök melléjük. Szívesen beszélgetnek. — Itt dolgoznak a tsz-ben? — Nem. Zsuzsa és Erzsi Gyün­kön a kosárfonó ktsz-nél, én pe­dig itt a kórházban, — mondja a legidősebbnek látszó, de ő sem éri el még a huszadik évet. — Mióta járnak ide? — Ennek külön története van, — veszi át a szól Pusztaszeri Zsuzsa. — Néhány héttel ezelőtt a mozi felé sétálva, zenét hal­lottunk kiszűrődni. Kíváncsian belestünk, láttuk, hogy táncol­gattunk 30—40 fiatalt* amelyet a tsz-vezetőség; a pártszervezet és a KISZ javasolt. Ezek képezik majd a klub gerincét. Ebből alakul meg a rendezőgárda, akik egymáskört beosztva felügyelnek a rendre, a kulturált szórakozás­ra. A klubtagok mindegyike egy vendéget hozhat minden alka­lommal, így elkerüljük, hogy a kis helyiségben ilyen zsúfoltság legyen. Dr. Bártfai László egyébként a termelőszövetkezet jogásza. Fiatal, agilis ember, aiki ért a fiatalok nyelvén. Szervezőkész­ségének, leleményességének kö­szönhető, hogy az új tsz-klub- ban otthonosan érzik magukat nemcsak a tsz-fiatalok, hanem a község ifjúsága is. — Nem tudom befelé jövet látta-e a tsz híradóját a kapu előtt, — kérdezi lelkesen. — Most készült el az első kiadás. Ha érdekli* jöjjön ki, nézzük meg. s Ötletes „találmányM A tsz-klub ,,olvasósarka*’ Csütörtök, szombat és vasár­nap estéken itt jönnek össze a termelőszövetkezet fiataljai. A pár hét alatt kialakult kis kol­lektíva most már nemcsak a munkában, hanem a szórakozás­ban is együtt van. A tágas te­rem most is kicsinek bizonyul. Az asztalok foglaltak és az iro­dákból áthozott székek is gazdá­ra találtak. Akiknek nem jut hely* a terem közepén táncol­nak. — Igaz, elég sok a fiatal tsz- ünkben, arra azonban nem szá­mítottunk, hogy ilyen hamar megkedvelik a közös szórako­zást, — mondja Jankó Ferenc párttitkár. — Egy gombostűt sem lehet leejteni most is annyian vannak, pedig jórésze hiányzik. Örülök azonban, hogy ilyen problémánk van. Sokkal nehe­zebb volt, amikor még helyi­ségért könyörögtünk. Hámarosan enre is megoldást találunk. l\ Mozijeggyel |j a zsebben... A szórakozási lehetőségeknek, és főleg a kulturált körülmé­nyek közötti szórakozásnak pil­lanatok alatt híre ment a falu­ban. Eddig az egyetlen szórako­zóhely a presszó volt, amely nemcsak fiatalokkal volt tele es­ténként, hanem az asztalokon sorakozó sörösüvegekkel is. Most már leginkább csak az idősebb korosztály látogatja. A nak* szórakoznak. A klub veze­tője. dr. Bártfai László meginvi­tált bennünket. Nehezen álltunk kötélnek, mert mozijegyünk volt. Aztán mégis bejöttünk és itt maradtunk záróráig. Pedig állí­tólag jó filmet játszottak. Szeszes ital helyett bambi Azóta minden klubesten meg­jelennek. Szórakoznak, táncol­nak* egyszóval jól érzik magu­kat. Rajtuk kívül több falusi fiatal is rendszeres látogatója a klubnak. És hogy híre messze eljutott, bizonyítja, hogy 'még Tamásiból is megjelenik néhány fiatal egy-egy klubesten. Motor­ral jönnek és mennek. — A szeszesital-fogyasztás után is motorral mennek? — kérdezem a klubvezetőt — A klubban nincs szeszesital­fogyasztás. Nálunk csak üdítő italt, feketekávét és szendvicset szolgál ki a házibüfés kislány. Nem kell ide szeszes ital, meg­győződhet ön is, anélkül is jól szórakozik mindenki. — Alig lehet megmozdulni, olyan sokan vannak, — Bizony erre nem számítot­tunk. A közeljövőben úgy pró­bálunk segíteni a helyzeten, hogy klubtagsági igazolványokat adunk ki. A sok közül kiválo­A sötétben csak elemlámpával lehet közlekedni, de még így is sokait 9ejtet az újszerű, ötletes „találmány”. A híradó képein aktuális, tsz-szel foglalkozó ese­mények. Jó dolgozók fényképei és a terméssel kapcsolatos több érdekes epizód, megfelelő szö­veggel magyarázva. Visszafelé menet Bognár Fe­renc, a tsz gépjavító műhelyé­nek fiatal szakmunkása csatla­kozik hozzánk. A klub program­járól beszél a klubvezetőnek: — Tudja Laci bátyám, én már sokat gondolkoztam azon, hogy jó volna valami mást is rendez­ni ebben a klubban. Az rend­ben van, hogy vasárnaponként táncolunk, meg ilyen szabad szó­rakozással töltjük az estét. Azt hiszem azonban nem ártana, va­lamilyen jó kis előadássorozatot szervezni. Például a jazz törté­netéről, vagy ha a többiek kíván­ják, a komoly zenéről. Art hi­szem sem a lányok, sem a srá­cok nem értenek hozzá. Legalább egy kicsit mindenki felszedne magára. ..Valami nagy koponyá val is lehetne találkozni, ha el­jönne. Talán egy íróval..: — Ferikém, nyugodj meg, már gondolkodtunk mi is ezen, — vá­laszol barátságosan a klubveze­tő. — Több érdekességet iktat­tunk a programba. Az író-olvasó találkozót is eltaláltad. Ugyanis még ebben az évben szeretnénk meghívni Berkesi András írót, mert úgy gondolom, a fiatalok is szeretik, több könyvét olvas ták is. Előbb mindenki kedvelje meg a klubot, aztán jöhet a szervezett program. A látogatottság art bizonyítja, hogy a tsz fiataljai már oda szoktak, második otthonuk lett az új klub. A vezetőség gondjai pedig továbbra is megmaradtak Igaz. ezek már nem nagy prob­lémák, könnyebben megoldha­tók, mint az előzők. Ha ezeket sikerül megoldani, nem lesz szükség többé a megjelenést kor­látozó klubtagsági igazolványok ra. FERTŐI MIKLÓS Mi hozza és mi viszi a pénzt? 2,9 millió Ft nyereség A paksi földszövben többször ünnepelhettek már munkasike­reket, így az idén is. A földmű­vesszövetkezet jövedelmezően, számottevő haszonnal működik, évről évre fejlődik. Érdemes azonban azt a kérdést is felten­ni, hogy mi hozza és mi viszi a pénzt? A föildművesszövetkezet vezetői, Sebestyén Zsigmond és Papp Lajos főkönyvelő joggal mondhatják: — Minden üzemágunk nyere­séges, azaz minden üzemág ho­zott a „konyhára”. A múlt évben 2,9 millió forint nyereséggel zárták a mérleget, az idei év első felében maga­sabb volt a nyereség, mint a múlt év hasonló időszakában. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlási üzemágat kivéve minden üzem­ág túlteljesítette a tervét, de a bázishoz viszonyítva is nagyobb eredményt ért el. Ha azonban az átfogó muta­tók mögé nézünk, kiderül, hogy a részletek már nem ilyen egy­öntetűek. Több olyan részleg is van, amelyik viszi a pénzt. Sőt kilátásba sincs, hogy ezek be­látható időn belül nyereségesek lennének. Ezek miatt nem nyug­talankodnak különösebben, in­kább úgy tekintenek rájuk, mint gazdaságos veszteségre. Az egész téma mögött nagyon érdekes elméleti és gyakorlati problémák húzódnak, olyanok, amelyek mostanában nagyon is sokat szerepelnek napirenden a különböző fórumokon. A nyereségesség, a nyereségre való törekvés meghatározója minden szerv gazdálkodásának. Ha valamikor, most az új gaz­dasági mechanizmusra való készülődés jegyében különösen előtérbe kéjül. Viszont éppen ezért mutatkoznak _ helyenként aggasztó jelek. Bizonyos szervek éppen a gazdaságosságra való hivatkozással nem, vagy csak félkézzel foglalkoznak nem egy olyan tevékenységgel, ami a la­kosság igényeinek kielégítése szempontjából nagyon is lénye­ges lenne. Következésképpen szerves része az életszínvonal alakulásának is. Az, hogy a ki­sebb falvak szolgáltatási szem­pontból például hátrányos hely­zetben vannak, nem utolsó sor­ban ide vezethető vissza. A paksi földművesiszövetkezet jól gazdálkodik. De ez nemcsak azt jelenti, hogy nagy nyeresé­get ér el, hanem art is, hogy mindig a lakosság, a tagság sok­oldalú igényeiből indul ki. És ezeket az igényeket igyekszik kielégíteni sokszor még a nye­reség rovására is. nyolításában. A jelenlegi körül­mények közt nem lehet többet fizetni. Magának a földműves- szövetkezetnek sincs semmi köz­vetlen haszna belőle. Bekapcsolódtak a Patyolat- hálózat bővítésébe. Még külön embert is alkalmaznak e 'szol­gál tatás lebonyolítására, külön helyiséget is biztosítottak ilyen célra, ám ebből sincs egy fillér hasznuk sem. Viszont mind több asszony munkáját _ könnyítik meg azzal, hogy „közvetítik ’ a tisztítanivalót a lakosság és a Patyolat között. Dunaszentgyörgyön cukrász­üzem működik; veszteségesen* mégsem szüntetik meg, mert a környék lakossága igényli a cuk­rászkészítményeket. A cukrász- termékek szállítása sem gazda­ságos, mert egy-egy községben viszonylag kicsi az igény. Már­pedig 100 vagy 200 krémes ki­szállításánál is ugyanannyi a szállítási költség, mintha húsz­szor annyit, szállítanának. Hat kültelki boltjuk van, de ezek közül csak kettő nyeresé­ges, a többi inkább visz. .Ezek­hez a FÜSZÉRT közvetlenül nem szállít, mert megközelíté­sük sok nehézséggel jár. így az árut ' valahol a központban kell átvenni, és másik járművel ki­szállítani — külön fuvar- és ra­kodási költséggel. Ezekben a boltokban lassúbb az áru forgá­si sebessége is. Ezt is vállalják, mert megint csak a lakosság igényei.„ Tavaly nagy mennyiségű bur­gonyát kellett felvásárolni, mert kiváló volt a termés. De a bur- gonya-dömping miatt nem .tud­ták továbbadni, hanem vagy 90 vagonnal tárolniok kellett. Nagy volt a tárolási veszteség, de amit értékesíteni tudtak, az is jórészt a vételár alatt kelt eL Ez mil­liós veszteséget jelentett a föld­művesszövetkezetnek. Igaz, kap­tak bizonyos térítést, de az csak egy részét fedezte a tényleges ráfizetésnek. — Az egész burgonyaüzletből csak ráfizetés származott. De a népgazdasági és helyi ellátási érdekek megkívánták a sok bur­gonya felvásárlását, tárolását — mondják a vezetők. A veszteség néha hasznos A lakosság igényli A gyü­mölcsfa- védelem és a -csemete eladás nem hoz sem­mi közvetlen hasznot a szövet­kezetnek, inkább visz. Körülbe­lül 20 000 forint az évi ráfizetés. A lakosság viszont igényli. Nép­gazdaságig is indokolt mindkét tevékenység, mert szerves része a gyümölcs- és zöldségei!átás megjavításának. Nem sajnálják a 20 000 forint ráfizetést Megszervezték mindenütt a javító-szolgáltatásokkal kapcsola­tos hálózatot. Nem volt kis do­log. Most is elég sok gond van véle, mert aki végzi, szinte je­lentéktelen összeget kap érte, te­hát anyagilag nem érdekelt kü­lönösebben a szolgáltatás lebo: Nehogy fél­reértés le­gyen* nem akarunk agitálni a veszteséges tevékenység mellett, még azon a címen sem, hogy a lakosság érdeke... Mindenütt keresni kell a gazdaságossági szempontokat, mint ahogyan a paksiak is kere­sik, csak e területeken nem sok sikerrel* mert a közgazdasági feltételek nem kedvezőek. De nem szabad elfelejteni, hogy bi­zonyos veszteség néha nagyon is gazdaságos. Ez végül is reali­zálódik még a földművesszövet­kezetnél is, igaz, hogy közvetett formában. A gyümölcsfavédelem és csemeteforgalmazás például úgy, hogy többet tudnak felvá­sárolni. A cukrászüzem ráfizeté­se úgy, hogy aki krémest vagy félkész tortát talál a földműves- szövetkezeti egységekben, az mást is vesz, másért is szívesen megy oda — olyan áruért, ami viszont már nyereséges. Ha kell, vállalnak kisebb- nagyobb ráfizetést a lakosság ér­dekében, mert összességében jói gazdálkodnak, s a nyereség még az ilyet is elbírja. BQDA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents