Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

196t. szeptember 20. TOLÍfA MEGYEI NEpTJSAG Hol van a határvonal ? SOKAN VITATKOZNAK nap­jainkban arról, hogy meddig terjedhet az egyéni érdek és mi­kor változik át veszélyes önzés­sé. Mondani szokás, hogy min­denki a piacról él. Ez így igaz, azonban az élelmes ügyeskedők nem egy esetben ezzel a mon­dással próbálnak fátylat boríta­ni meg nem engedhető egyéni eszközei ltre. A legtöbb esetben nem ütközik cselekedetük a tör­vény írott betűjével, inkább el­lentétbe kerül a társadalom fel­fogásával. Ilyenkor aztán ellen­kezést váltanak ki a szorgalmas, az erőfeszítéssel helytállni aka­ró és ilyen úton gyarapodni kí­vánó emberekből. Divattá vált a megyeszékhe­lyen a tyúktenyésztés. Alapjá­ban véve rendben lévő törekvés­nek tekinthetnénk. Van azon­ban különbség tenyésztő és te­nyésztő között. Támogatásra méltó, dicséretes törekvés, ha az otthonában maradó feleség, vagy a még munkaképes nagymama foglalatosságát biztosítja. Hasz- hot hajt a családnak, társadal­milag is értékes és mindenki ál­tal elfogadott tevékenységet je­lent ezekben az esetekben. Fel­tétlenül helyeselhető a kisebb baromfiállomány akkor is, ha a család szükségleteit szolgálja. Mivel a kertes családi házaknál van erre lehetőség, miért is sza­ladnának tojásért a piacra, hú­sért a mészárszékbe? Szóbeszéd tárgya az alkalma­zottak mindent megelőző, nagy­méretű gazdálkodása. Volt né­hány olyan is, aki az utcai vi­rágoskertet ültette be takar­mányrépával. Panaszkodnak a szomszédok a baromfi tartás miatt a tilalom alá eső belterületi ré­szeken. A másik oldala ennek az, hogy igen sok esetben a fő­hivatású állás elhanyagolásához vezet az üzletszerűen végzett túlméretezett gazdálkodás. Szám­talan példa bizonyítja, hogy a félezres, vagy még nagyobb ba­romfiállománnyal vesződő tiszt­viselő ember hivatali munkájá­nak rovására megy már e ,,mes­terség'' gyakorlása. Sok a mun­ka a takarmánybeszerzéssel, a higiéniai előírások betartásával, a nagy árumennyiség értékesíté­sével. Nemcsak a szabad idő rövid ehhez. hanem sokszor egyezik időbelileg a munkaidő­vel is. Egyik másik hivatalnok családfőnek hovatovább legfőbb gondjává ez az elfoglaltság vá­lik. Csak nem kívánja, hogy munkahelyén más végezze el az ő feladatait? HOL A HATÄE? Akár eladás­ra, akár családi szükségletre ter­melnek, addig fogadható el ez a tevékenység, ameddig nem vá­lik pénzhajhászássá, amíg nem megy az illető beosztásának ro­vására, vagy nem ellentétes az­zal. Nehezen képzelhető el, hogy az emberek megértik, elfogadják a hivatali gépkocsinak beszer­zésre, vagy üzletkötésre történő használatát. Ha a baromfi- tenyésztő hivatalnok az ellenőr­zése alá tartozó üzemnél szerzi be a takarmányt, bizony nem nézik jó szemmel, különösen, ha kedvezményes áron vásárol. Ez esetben már átlépi a megenge­dett normát és a határon túlra merészkedik. Egyértelműbb a határvonal, de még a nyerészkedés is határo­zottan kimutatható egy másik, talán egyedi példánál. A vasutas község egyik fmsz-i eladója rendszeresen árusít egyéni hasz­not hajtó csempészárut a vezeté­se alatt álló üzletben. Az első alkalommal nyolcszáz forintos pénzbüntetést rótt rá az ÁKF, ő azonban azóta is folytatja az üzletelést. Hiábavalónak bizo­nyult párttitkárának intő szava és a taggyűlésen elhangzott fi­gyelmeztetés is hatástalan. Rá lenne utalva? Mindketten kere­sők, a férj mozdonyvezető, gyer­mekük nincs. Géoesített háztar­tásuk, jól berendezett otthonuk, gépkocsijuk van és most alkusz­nak egy 200 000 forintos házra. Biztosan elfeledkeznek arrpl, hogy már börtönnel végződő bűntettekre is csábított másokat a nyerészkedés ördöge. Nem mindig ilyen világos a határ, de fel kell Ismerni. Fel­tétlenül különbséget kell tenni. Minden egyes esetben meg kell nézni, melyik jogos és segítésre méltó és mi az, amely már egészségtelen jelenségnek szá­mít. Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy a megérdemeltet, a megszolgált jogos járandóságot reklamálnánk. Inkább ennek ér­dekében és ennek biztosításáért emelünk szót, ezt nyomatékosan hangsúlyozzuk. Alapvetően fon­tos, hogy az elvégzett munka megfelelő ellenértékét, a jogo­sat mindenki megkapja, minden egyes esetben. Éppen az elvég­zett és megszolgált jelzőkön a hangsúly. Az anyagiak és erköl­csiek legyenek elválaszthatatla nők és együttesek. Az elismerés, a dicséret éppen úgy táplálja a dolgozó ember biztonságérzetét, munkakedvét és önérzetét, mint a kenyér, az anyagiak a szer­vezetet. E miatt is fel kell is­merni a határvonalat. Nehezítenek a félreértések és a szándékos félremagyarázások. Ilyenkor nem könnyű kibogozni, mi az igazság. A határesetek­nél mérlegelni kell. Sokat segít­hetnek a többször hangsúlyozott alapelvek, hisz országunk veze­tői ismételten leszögezték, hogy azok a törekvések — és csakis azok — méltóak a támogatásra, melyek becsületes munkán és helytálláson alapszanak és ezál­tal akarnak egyéni jólétet és ja­vakat szerezni. Van erre lehető­ség. Közismert tény, hogy a ml hazánkban nem csak koplalni és kuncsorogni nem kell egyetlen munkaszerető embernek sem, hanem tisztességgel gyarapod­hatnak is. A HATÄHT NEM ISMERŐ, mindezzel nem törődő emberek boldogulása kerüljön korlátok közé. Rá kell szorítani őket .kö­telességeikre, a társadalom írott és íratlan szabályainak betartá­sára. Veszélyes útra lép \ aki minden áron a pénzt ha ihásszá. Volt már rá példa, hogy az erre hajlamos emberek gyengeségeit jóvátehetetlen lépésekre hasz­nálták fel. ahonnan már nekik sem volt visszaút. A gyümölcsöző szorgalom el­ismerése mellett ne feledkezzünk meg fellépni a kötelességmu­lasztás ellen. Nyesegessük a ha­tárt nem ismerő önzés vadhaj­tásait. H. E. országgyűlésről szóló törvényja­vaslatokat, s ami a legfontosabb volt, megszavazta „a hatalmasan intő idő szavát megértve" — az általános közteherviselést és az úrbéri viszonyok eltörlését, vágj .< a feudális földtulajdon rendszeré­nek fejszámolását. Ezt követően a forradalom és szabadságharc eseményeiben mindig ott van Kossuth alakja: ott látjuk, mint a Batthyány kormány pénzügyminiszterét, aki a kormány mérsékelt állás­pontját képviseli ugyan, de mind szorosabb kapcsolatba lép a for­radalmi tömegelr követeléseinek leginkább hangot adó radikáli­sokkal. Ott látjuk az országgyű­lésen, mikor július 11-i emléke­zetes beszédével eléri a haza vé­delmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió forint megajánlását. Ö rendeli el az el­ső magyar bankjegyek kibocsá­tását a nemzet védelmi költsé­geinek fedezésére. És ennek a védelemnek a megszervezésére az ő javaslatára választják meg az Országos Honvédelmi Bizott­mányt, amelynek ezután elnöke lesz. Ekkor látogatja végig, 1848 szeptemberében, az alföldi váro­sokat, hogy személyesen tobo­rozzon katonát az Alföld népé­ből a haza és jobbágyfelszabadí­tó forradalom védelmére. Az ó lelkesítő hatása ott van a sza­badságharc minden győzelmé­ben, a tavaszi hadjárat sikerei­ben is. Kezdeményezésére mon­dották ki 1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban, a Függetlenségi Nyilatkozatban, a Habsburg-ház trónfosztását is. Kossuth Lajos azonban a ma­gyar nemesség fia volt, annak a magyar nemességnek, amely a polgári forradalomban a bur­zsoázia feladatát látta el. Ebből adódtak politikájának árnyolda­lai is: nem ismerte fel idejében,' hogy a szabadságharc szempont­jából milyen döntő lett volna a parasztság újabb követeléseinek teljesítése, nem tudott szabadul­ni a nemesi nacionalizmus te­hertételétől sem. Csak a szabad­ságharc végső szakaszában is­merte fel, hogy új intézkedések lennének szükségesek a magyar- országi nem magyar népek nem­zeti jogainak biztosítására. Vé­gül is nem tudott úrrá lenni az ingadozáson, amely, az interven­ció és a hadi helyzet romlása után, a vezető réteget mindjob­ban hatalmába kerítette. így ke­rült sor a kormányzó-elnöki ha­talom átadására, Görgeynek. 1849 augusztus elején. A száműzött Kossuth — emig­rációjának csaknem félévszáza­da alatt — nem kevésbé jelentős alakja a magyar történelemnek, mint amilyen az előző évtized­ben volt. Felemelte i „intő szavát”: — igaz hiába |— s óvta 1867-ben Deákot ,és társait attól, hogy a kiegyezéssel osztozzanak a Habsburg-hatalommal, az el­nyomott népek feletti uralom felelősségében. Miitor meghalt, a hivatalos Magyarország, a kirá­lyi tilalom következtében, távol­maradt a temetésről, de gyászol­ta az ország, s különösen a ma­gyar parasztság, melynek tuda­tába kitörölhetetlenül bevéső­dött Kossuth neve, a jobbágy­felszabadítás emléke. Azóta sok évtized telt el, és Kossuth nevét nem egyszer hoz­zá méltatlan politikai törekvé­sek cégérének is használták. De ezek sem ártottak neki, megma­radt eredeti nagyságában, tisz­taságában. S ezért volt, hogy a második világháború sötét évei­ben, a kommunisták vezetése alatt szerveződő ellenállási moz­galom az ő emlékét elevenítette fel a német fasizmus ellen, a magyar nemzeti függetlenségért és társadalmi haladásért vívott harcában, és ezért fordul felé ma is megbecsüléssel és tiszte­lettel felszabadult népünk. PAMLÉNYI ERVIN a történettudományok kandidátusa Közéleti portré Kemény elvtár» D I olgozik a szekszárdi já­rásban egy kommunis­ta vezető, kinek sokoldalú­sága szinte bámulatos. A fal­vakban az utcabeliek sem is­merik oly jól egymást, mint ahogy ő ismer a járásban szinte mindenkit, s miként őt ismeri valósággal mindenki. Már rég elszoktam attól, hogy csodálkozzam, ha látom, hogy Bátán éppoly kimerítő eszme­cserét folytat Mari nénivel „az átkozott reuma konoksá- gáról”, mint az öntözőmér­nökkel a Duna vizének a fel használásáról. De az ám a meghökkentő alaposság nála, hogy emlékezetből idézi a szá­mokat. Pontosan tudja, hogy Magyarországon az ilyen, meg ilyen nemzetközi vízügyi egyez­mény értelmében a Dunából kivehetnénk ennyi köbméter vizet, de nem használunk fel, csak ennyit. Tárgyi tudását, sokoldalú műveltségét szerénysége gyak­ran eltakarja, pedig hozzá tud szólni mindenhez, ahogy mondani szokás, érdemben. A felszabadulás előtt fizikai munkát végzett, rövid ideig Budapesten taxisofőrködött. Az ötvenes években levelező tagozaton végezte el a közép­iskolát, majd 1965-ben leve­lező tagozaton .fejezte be fel­sőfokú tanulmányait is. Év­folyamtársai sokszor hallották f-l"lni. i mindannyiszor meg­állapították: ő aztán tud. Él­ményszámba ment végighall­gatni értekezésnek beillő év végi vizsgáit. Vörös diplomá­val végzett, és senki sem von­ta kétségbe, hogy erre a ki­tüntetésre nagyon rászolgált. ]\[ épszerv vezető. Ember­1 ” szeretete, örökké derűs kedélye mindenkit megfog és elbájol. Vele járni a szek­szárdi járás falvait, külön szertartás. A decsi utcán ugyanúgy megállítják, minta kölesdin, a tengelicin, vagy az alsónyékin. Mire beérata- nácsházára, néhány emberrel már szói vált, a legkülönbö­zőbb témákról. Imponáló mó­don tud odafigyelni a hét­köznapok eseményeire, s ké­pes egyszerre a járás ügyes - bajos dolgaival együtt, ezer­nyi családi eseményt is szá­mon tartani. Nem hatást kel­tő névszerüség-hcjhászásből teszi, dehogy, érdeklődésből. Pontosan tudja, hogy a komplex növénytermesztési brigádvezető kislányát mikor Íratták be az első osztályba, s mikor legközelebb beszélget a brigádvezetővel, ez az első szava: „Hogy halad a gye­rek? Megszokta a sulit, nem félénk?’’. Hétköznapi valóság, hogy Kemény elvtárs számon tartja a szövetkezeti vezetők egész­ségi állapotát, otthonosan igazodik el bonyolult családi vdszálykodásokban, kellő ta­pintattal békíti össze a félté­keny, egymásra gyanakvó há­zastársakat, s eközben egy másik szomszédnak tanácsot ad a pályaválasztáshoz. „Az András, az egy kitűnő fejű gyerek, de kár volna őt ara­nyoskám kihagyni a techni­kumból”. Megmutatja a te­henésznek a fejőgép szak­szerű kezelését. „Pali bátyám, megy ez, senki sem tanulta az anyja hasában”. Vitatko­zik a tsz-elnökkel az őszi árpáról, a főállattenyésztővel a sertéskombinátról, de köz­ben van még ideje megkér­dezni az ismerős menyecské­től, hogy „Édes szívem, háta kislibák kikeltek?”. A másik községben megáll a dűlő vé­gén és korholja a traktorost: „Rosszat hallok rólad, Józsi fiam”. Az meg bűnbánóan le­hajtja fejét és megfogadja, „Többet soha nem iszom, Kemény elvtárs”. Hát ilyen a mi Kemény elvtársunk. A dolgozó embe­rek járásszerte egyszerre tart­ják barátjuknak és vezetőjük­nek. Közéleti elfoglaltsága egyáltalán nem akadályozza meg őt abban, hogy idejéből, törődéséből, emberszereteté- ből a legtöbb a családjának jusson. Kiegyensúlyozott, de­rűs kedélyű és barátságos náluk az otthon. J ó másfél évtizede dol­gozik a szekszárdi já­rásban. Az átszervezés, a tsz- megszilárdítás időszakában a pártbizottságon munkálkodott. Az a hír járta róla, hogy „nem tud lefeküdni”. Reggel elindult vidékre, és csak a legritkább esetben ért éjfél előtt haza. A járás községei­ben akkor tanulták meg, hogy 6 a Kemény elvtárs. A hat­vanas évek első felében, pár esztendeig a Szekszárdi Álla­mi Gazdaság párti tkára volt Ezt az időt nyugodtan nevez­hetjük diplomáciai szolgálat­nak, mert Kemény elvtárs diplomata ügyessége is kelleti ahhoz, hogy a robbanékony igazgató, meg a felsőbb szer­vek megtalálják egymással a konstruktív hangot. Izig-vérig közéleti ember. A nemes mozgalmi, forradalmi hagyományok folytatója. Az új kommunista értelmiség de­rékhadához tartozik Kemény István elvtárs, a Szekszárdi Járási Tanács vb-elnöke. X Sz. P. Gépvásárlási hitel A Gazdasági Bizottság határo­zata értelmében előnyben része­sítik azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a kérelmét, amelyek 1968-ra a szocialista or­szágokból rendelt gépek vásár­lására augusztus 31-ig igényelték hitelt. A határidőig kereken 60 vállalat jelentette be, hogy jövő­re hitel felhasználásával szeretne gépeket vásárolni a szocialista országokból, s erre a célra ösz- szesen 270 millió forint hitel en­gedélyezését kérték. A Magyar Beruházási Bank fiókjai meg­kezdték a kérelmek felülvizsgá­latát és szeptember végéig vala­mennyi igénylő értesítést kap a döntésről. A hitelt legfeljebb 48 hónapra adják. Ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága Az új Munka Törvény- könyve tervezetéről tárgyalt keddi ülésén az országgyű­lés ipari bizottsága. Molnár Ernő, a bizottság elnöke nyitot­ta meg a tanácskozást, amelyen részt vett dr. Beresztóczy Mik­lós, az országgyűlés alelnöke is. Veres József munkaügyi minisz­ter adott elemző tájékoztatást arról, hogyan hasznosították, vet­ték figyelembe az ipari, vala­mint a jogi igazgatási és igaz­ságügyi bizottság legutóbbi együttes ülésén elhangzott ész­revételeket, javaslatokat a Mun­ka Törvénykönyvére vonatkozó törvényjavaslat összeállításakor! A bizottság egyhangúlag elfo­gadta a törvénytervezetet, s úgy határozott, hogy az országgyű­lésnek is elfogadásra ajánlja. /

Next

/
Thumbnails
Contents