Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-19 / 221. szám

1967. szeptember 19. rOLJÍA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Megkezdődött a tanítás az új szekszárdi szakközépiskolában A dolgozók bevonásával Üzemi demokrácia a tanácsi iparban Vasárnap, a kora délelőtti órákban ünnepélyes tanévnyitót tartottak Szekszárdon az újon­nan felépült szakközépiskolában. A tanévnyitó alkalmával vették át rendeltetésének a mintegy 21 millió forintos beruházásból épült nyolctantermes szakközép­iskolát és a négyszáz tanuló el­helyezésére alkalmas kollégiumi épületrészt. Az ünnepségen megjelent Ist­ván József, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője, Rúzsa János, az MSZMP Szek- szárd városi bizottságának első titkára. A tanévnyitón részt vett Lovas Henrik, a Tolna megyei Tanács VB művelődésügyi osz­tályának vezetője. Az iskola hallgatóin, a megjelent szülőkön kívül az ünnepségen részt vettek a szekszárdi általános és közép­iskolák igazgatói is. A szekszárdi úttörőzenekar szórakoztatta az ünnepélyes tan­évnyitóra gyülekező diákokat és meghívott vendégeket. Az ünne­pi beszédet König István, a szak­iskola igazgatója tartotta. — Jómagam 1953 nyarán ke­rültem Szekszárdra. Erre az idő­re is jellemző még, amit Babits Mihály mondott Szekszárdról. Én még emlékszem a vizenyős terepre, a város déli részén, ahol ma már új lakótelep áll. De a város többi részén is megjelen­tek sorra az emeletes házak, a gyárak, az üzemek, s ami ben­nünket közelebbről érint, a III- as és IV-es iskola, az 505-ös kárt. (Egyik alkalommal a já­rási székhelyen majd Gyönkön volt hivatalos úton, végül mégis a szomszédos Keszőhidegkúton, a szakmai segítséggel megbízott hidegkúti tanácstitkárnál talál­kozunk); Duplán titkár Dévényi Péter, mert áprilisban a belecs- kai fiatalok megválasztották KISZ-titkárnak is. Komoly fiatalember, jóvágású, vállas, barna férfi. — Lehet-e „próféta saját ha­zájában” egy fiatal vezető? — Féléves működése alapján ezzel a tréfás kérdéssel kezdjük. Nevet: — Módosult már a prófétaság. Kevés még a tapasz­talatom, szerteágazó a tanácsi munka és én még fiatal vagyok — folytatja elkomolyodva. — Félreértések, nézeteltérések adód­tak nálunk is. Vallom és alkal­mazom. hogy félre kell tenni — mondja. — Tapasztal-e bizalmatlansá­got fiatal i kora miatt? — Emiatt semmi esetre, ügy érzem, bíznak bennem a belecs- kai választók, meg talán a ta­nácsi munkatársak is. Két oldala van az egészségtelenné fajuló viták megfelelő befejezésének. Úgy értem, hogy kettőn múlik. számú szakmunkásképző intézet új épülete, s most, befejezés alatt áll az első önálló ipari szakközépiskola, amelynek épü­letében ha késve is, ha nehéz körülmények között is, de ma, megtarthatjuk első tanévnyitó ünnepélyünket A szakközépiskola feladatairól, célkitűzéseiről tanévnyitó beszé­dében König István igazgató a következőket mondotta: — A középiskola fejlődése vi­lágszerte vajúdó probléma. Ezen belül is, a legbonyolultabb kér­dés, a középiskolában nyújtandó szakmai képzés problematikája. A tudományos műszaki fejlődés, a termelés szervezeti változása, tűzte napirendre ezt a kérdést. Az egyes országok adottságaik­nak, hagyományaiknak, műszaki Tapasztaltam, hogy akkor kap­hat az ember tartós megbecsü­lést, ha ő iá becsül másokat. — Mi a véleménye a nép­szerűtlennek tűnő feladatokról? — Volt már ilyen a fél év alatt. Látszólag gondtalan a fa­las! tanácstitkár. Hamarabb el­terjed a közvéleményben, ha ne­met mond az ember, mint a se­gítés. Mégis meg kell tenni, mi­kor a törvény arra kötelez — fe­jezi be válaszát az ifjú tanács- titkár. Nem halad rózsaszirmokkal telehintett úton, egyetlen fiatal falusi vezető sem. Dévényi Péter komolyan veszi a választók bi­zalmát. Törekvéseire jellemzően, hivatásnak és nem foglalkozás­nak említi felelősségteljes be­osztását. Ambiciózus, művelt. Máris te­kintélyt vívott ki magának a húszesztendős tanácstitkár. Pél­dázza, hogy bátran elő lehet léptetni az arra érdemes fiatalo­kat. Hátrapillantás helyett előre nézzenek és messzemenően se­gítsék őt tanácsi munkatársai. Érdemessé vált a támogatásra. SOMI BENJAMINNÉ fejlettségüknek, társadalmi be­rendezésüknek megfelelően igye­keznek megoldást találni. A szakmai képzést nyújtó közép­iskolák rendszere a szocialista országokban sem egységes, sem az oktatási rendszer egész struk­túrájában, sem a középiskolai szakmai képzésben. Számunkra sincs kitaposott ösvény. Egy biz­tos: ismételten megerősített párt- és állami döntések teszik kötele­zővé számunkra, hogy középis­kolai hálózatunkon belül növel­jük a szakmai képzést nyújtó középiskolák, a szakközépiskolák arányát. — Ez az iskolatípus oktatási rendszerünk további demokratiz­musának egyik fő pillére. Hiszen olyan rétegek gyerekei szamára teszi vonzóvá a középiskola el­végzését, amelyeknél nem mind­egy. hogy a gyerek hány éves korban lehet kereső. Demokrati­kus abban a vonatkozásban is, hogy az általános műveltség el­sajátítását összekapcsolja az anyagi termelésre való felkészí­téssel. Ezután az igazgató részletesen beszélt azokról a felfogásokról, amelyek részben az általános műveltség, részben pedig a szakmai tananyag megfelelő el­sajátítását vonják kétségbe a szakközépiskolától. — Kedves lányok és fiúk — fejezte be szavait König István — Mindez, ami ma itt körülöt­tünk történik, kötelez bennün­ket tanárakat, és benneteket is. Ismerem nehézségeiteket, a ko­rábbi évek problémáit, éppen úgy, mint ti magatok. De emel­lett látni kell feladataitokat is. Bár ez az épület a jövő eszten­dőben induló új típusú szakkö­zépiskola részére épült, ti, mint korábban induló szakközépisko­lai osztályok — mechanikai mű­szerész, elektroműszerész, és ker­tész, illetve szőlész-borász szaK- középiskolai osztályok — nyer­tek elhelyezést benne. A jobb fettételek, a megváltozott körül­mények több és jobb tanulást követelnek tőletek. Az iskola el­végzése után zömében a munka­pad mellett folytatjátok majd iskolai munkátokat, a? üzemben végzett munkátok alapján lehet­tek, lesztek, vagy nein lesztek technikusok. Az ünnepélyes tanévnyitón az első osztályosokat Kettinger Jó­zsef tanuló köszöntötte, majd a szakiskola tanárai megmutatták a jelenlévő szülőknek, meghívott vendégeknek az új iskolák A Simontoi;nyai Bőr- ' és Szőrmefeldolgozó Vállalat legutóbbi termelési tanácskozásán csak a személyes problémáikat, - panaszaikat mondták el a dolgo­zók, a termelés kérdéseihez nem szóltak hozzá, Pedig lett volna miről beszél­ni. A vállalat szőrmeüzeme nem teljesítette szállítási szerződés­ben vállalt kötelezettségeit. A labdaüzemben a technológiai fe­gyelem sorozatos megsértése kö­vetkeztében súlyos minőségi hi­bák fordultak elő, emiatt a vál­lalat exportfeladatának nem tud eleget tenni. Bizonyára súlyosan érinti a vállalatot az ezekből eredő anyagi kár — a kötelezett­ségek nem teljesítése, a gyen­gébb minőség miatt csökken a bevétel, kötbért is kell fizetni, — de még károsabb az a presz­tízsveszteség, amit a lazaság okoz. Az új gazdasági mechanizmus­ban éleződik a verseny, nehezen kap majd megrendelést az a vál­lalat, amelyikről elterjed a rossz hír: Megbízhatatlan a szállítás­nál. Az ez évi munkán tehát igen sok múlik. Mi sem természetesebb annál, hogy ilyenkor egy vállalat veze­tősége alaposan elemzi a terme­lést, intézkedéseket tesz a hibák kiküszöbölésére, megszigorítja a munka- és technológiai fegyelmet, nemcsak szűk körben beszéli meg a tennivalókat, hanem a dolgo­zóktól is segítséget kér. Mondják el, miben látják a bajok okát, hogyan lehet megtalálni a ki­utat. Ilyen esetben még a felül­ről elhatározott intézkedéseknek is nagyobb a foganatja. A vállalatnál azonban a ter­melési tanácskozást nem előzte meg műszaki értekezlet, a dol­gozókat is késedelmesen értesí­tették, a tanácskozás napirend­jét senki sem ismerte előre, így maga a termelési tanácskozás sem lehetett eredményes. Ellenkező példa: A Szekszárdi Vasipari Vállalatnál alaposan előkészítik a termelési tanácsko­zásokat, nemcsak a műszaki kon­ferencián beszélik meg, hogy mi­lyen problémákat visznek a kol­lektívák elé, hanem már napok­kal előbb a brigádokban is arról beszélgetnek a munkások, hogy milyen észrevételeket, javaslatokat tesznek majd a tanácskozáson. A műhelyenként, részlegenként megtartott termelési tanácskozá­sokon nyílt, őszinte légkör ural­kodik, a felszólalások zöme a termelés, a munkaszervezés kér­déseivel foglalkozik. A vállalat csak így tudott kilábalni az év eleji ne­hézségekből, megoldotta többek közt az olajkályhagyártás techno­lógiai problémáit, kiköszörüli azt a csorbát, amit az akkori rossz munka ejtett a vállalat hírnevén. Nagy ütemben pótolta a vállalat lemaradását és július végére fel­számolta a béralap-túllépést is. A Tolna megyei Talajerő-gaz­dálkodási Vállalatot sem egyedül a vezető kollektíva intézkedései emelték ki a két év előtti nehéz helyzetből, hozzájárult ehhez az is, hogy a különféle intézkedési terveket rendszeresen megvitat­ták a dolgozókkal, azok javasla­tait is beépítették a programba. A múlt év első felében 26 810 forint volt az egy főre jutó ter­melési érték. Az idén januártól júniusig — bár a termelés szer­kezete nem változott — ez több, mint kétszeresére, 57 830 forintra Hallani néha olyan megjegy­zést: Ahol kiváló szakemberek a vezetők, ott nincs nagy jelentő­sége a termelési tanácskozások­nak, hiszen a vezetők egymaguk megoldják a feladatokat. Ez for­dítva igaz: A vezetés színvonala akkor magas, ha a vezetők nem csak utasítanak, hanem kérdez­nek is. Régi tapasztalat, hogy jól vezetni csak a dolgozók bevoná­sával lehet. Ezt rögzíti az a — közel három évvel ezelőtt meg­jelent — kormány- és SZOT-ha- tározat, amely szabályozza a ter­melési tanácskozások, műszaki értekezletek előkészítésének, meg­tartásának rendjét, a szocialista versenyt, a dolgozók jutalmazá­sát, a dolgozók javaslatainak in­tézését. Mint a megyei tanács ipari osztályának vizsgálata megállapí­totta, a tanácsi iparban a hatá­rozat megjelenése óta történt elő­rehaladás, azonban — mint a be-' vezetőben említett példa is mu­tatja — akad még bőven tenni­való. Több vállalatnál — mint a Szesz- és Üdítőital-ipari Vállalat­nál, a Patyolatnál és a Szekszárdi Körzeti Sütőipari Vállalatnál — csak négy-hathavonként rendezik meg a termelési tanácskozásokat. Több helyen nem vesznek fel jegyzőkönyvet, így nem lehet nyomon követni a tanácskozáson elhangzott észrevételek, javasla­tok sorsát. A határozat szerint a tanácskozáson elhangzott bírála­tokat, javaslatokat üzemenként elhelyezett naplóban kell rögzí­teni. Ahol van is napló, rend­szerint üres, de néhány válla­latnál nem is nyitottak «naplót. ÍZ’ iváló dolgozó oklevéllel, jelvénnyel jutalmazható évente a dolgozóknak általában tíz százaléka. Ha a vállalat ered­ménytervét nem teljesíti, akkor 3 százalék. Az oklevéllel egyheti, a jelvénnyel kétheti fizetésnek megfelelő jutalom jár. öt válla­lat nem élt ezzel a lehetőséggel, köztük az a Talajerő-gazdálkodá­si Vállalat sem, ahol éppen a kiváló termelési, gazdálkodási eredmények indokolnák jó néhány dolgozó kitüntetését, megjutal- mazását. A megye tanácsi iparának a második félévben közel százmil­lió forint értékű különféle ter­méket kell előállítani, pótolni a belkereskedelmi és exportértékesí­tésnél mutatkozó lemaradást. Ez csak úgy valósulhat meg, ha az üzemek dolgozóit az eddiginél jobban mozgósítják, kikérik vé­leményüket, tanácsaikat, a ha­marosan sorra kerülő negyedik negyedévi termelési tanácskozá­sokat alaposan előkészítik. Igény­be kell venni a szocialista mun­kaversenyben rejlő lehetőségeket is. Van miről beszélni ezeken a tanácskozásokon, hiszen az új gazdasági mechanizmus előszele már itt van, a vállalatoknak fel kell készülni a versenyre, mely­ben helytállásuk attól függ, mi­lyen korszerűek, minőségileg ki­fogástalanok-e gyártmányaik. A munkaverseny alapjává azok a műszaki, megmunkálási, szerve­zési feladatok tehetők, amelyek a kisebb csoportok, az egyes munkások előtt állnak és ame­lyek megvalósítása egyben fel­tétele a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom ötvenedik év­fordulója tiszteletére indult munkaverseny sikerének is. J. J. «

Next

/
Thumbnails
Contents