Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-19 / 221. szám
' WCTTS WIGYEI NŰPŰJSAO 1967. szeptember 19. KÉPREGÉNYVÁLTOZAT: SARLÓS ENDRE benn \»iv Tata? c^e^cn Cu^euartö «% WRENNES FELÉ TARTÓ YONAT TÖMYE^ VOLT KATONA'KEAL. A SZERELVÉNY ÉP~ yfCms/VO A HAM- jg GÚLÁT, GYÖMYÖRÖ , A VAfeOS, HADNAGY L/R A bábitósxereb véres története S>V„I/WE RADTO- " RÖK, AZT AAONP- JA A SEREGEK URA, ÉS FUSlTé ' EGETEAA szeke. REIT. OROSZLÁN-* r, KÖLYKEIOET KARO r, * t E/AESZTI /WEG..." EL PEN BRETAGNE T. AAOST HAGYTA A. FELESEGEMW /VNEGŰRTA, HOGY É8s£ AífAOTANEKí A CUStPKér. NAGYON w| KEDVES /VAGATÓL. ff HANEM éN IS TAR-Ä togatok egy kis m /WEG LEPETÉST MA6A S2*íWA'RA. TVDOAA, HOGY ÖrC/L NI F06./VSEGYŰNK. - AFßlKA'ßA«, KÉT Hér AaUuvA . mm-nti „utazások’’ „tágítsák az ember II. A kábítószerfogyasztás: a mai polgári társadalom egyik legsúlyosabb betegsége. W. Sliwka- Sczerbicz lengyel újságíró a Za Rubezsom számára írt cikkében kifejti véleményét arról, hogy mi okozza a jelenséget, és meg lehet-e szüntetni? / Hogyan csapja be az ember a gyomrát? Először nézzünk egy másik kérdést: hogyan lehet fokozni a bányász munkájának termelékenységét? Látszólag nagyon egyszerű a válasz: javítani kell a munka szervezését és gépesítését, természetesen nem is szólva arról, hogy biztosítani kell a bányásznak a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot. Kiderül azonban, hogy más módszereket is lehet alkalmazni. Amint a Prensa Latina kubai hírügynökség közölte, a perui bányákban naponta bizonyos meny- nyiségű kokaincserje levelet adnak a bányászoknak. A munkások elrágják ezeket a ’eveleket. A növényben lévő kábítószer serkentőleg hat az idegrendszerre, eltompítja az éhségérzetet és lehetővé teszi, hogy a bányász — gyakorlatilag táplálék nélkül — 10— 12 órát dolgozzék a föld alatt. Egyes szakemberek véleménye szerint évente 8 millió kilogramm koka-levelet használnak fel erre a cél fa. Az orvosok azonban már régen felhívták a figyelmet arra, hogy ennek a kábítószernek a rendszeres élvezete nagymértékben károsítja a szervezetet, ’tompítja az ember szellemi képességeit, és felére csökkenti életkorát. A lakosság táplálkozásának megjavítása — igen lényeges eszköze lenne a valóságos nemzeti csapás elleni harcnak. Peru azonban az éhező országok „élcsapatában” van. Az ember számára szükséges minimális napi kalória 3200 egység, Peru egy-egy lakosára azonban naponta átlag csak 1900 kalória jut. Peru 12 milliós lakosságából 10 millió krónikusan éhezik. A szerte Latin-Amerikában ösz- szesen mintegy 32 000 tonna mennyiségben termesztett koka- cserje leveleinek (a legtöbbet termelik Peruban, Bolíviában és Kolumbiában) fő fogyasztója a perui bányászokon kívül az Andok-vi- déken, valamint az Argentínában és Brazíliában élő szegény indián parasztság. Ezek-a parasztok, akik állandó Ínségben élnek, azért rágják a koka-cserj^ leveleit, hogy „becsapják a gyomrukat”. A kaka-levelek egy része egy fehér por, a kokain alapanyagául szolgál, amilyet illegális úton évente 80—90 tonna meny- nyiségben juttatnak el az Egyesült Államok és más nyugati országok kábítószer-fogyasztóihoz. Ugyanúgy, mint az ópium, a morfium és a heroin esetében, a kokainnak is csak kis részét (egy tonnának kb. harmadrészét) használják gyógyító célokra. S ugyanúgy, mint a többi kábítószernél, itt is csak egyetlen radikális módja van annak, hagy véget vessenek az emberek tömeges mérgezésének: olyan gazdasági és társadalmi reformok végrehajtása, amelyek lehetővé teszik, hogy a latin-amerikai koka- levélgyűjtők, az ázsiai ópium- és hasistermesztők egészséges és ésszerű létfenntartási alaphoz jussanak, hogy élelmiszernövények, nem pedig az éhségérzetet mesterségesen el tompító szerek termesztésével tudják eltartani magukat és családjukat, hogy ne kelljen a nyomor elől csalóka paradicsomba menekülniük, ahonnan az elkerülhetetlen és a legszömyűbb pokolba vezet az út. Az LSD—„nemzeti megszállottság" A „szabad világban” a tudományt is rákényszerítették, hogy a kábítószer-fogyasztókat szolgálja. Ez — mint gyakran megesik — nagyon dicséretes szándékokkal kezdődött. Dr. Albert Hoffmann, a „Sandoee” svájci gyógyszeripari konszern munkatársa, aki ideggyógyászati szerek kutatásával foglalkozott, felfedezte: először is, igen sok skizo- fréniás beteg szervezete olyan anyagot választ ki, amely kémiai struktúráját tekintve közel áll a mescalinhoz — egy mexikói kaktuszból nyert kábítószerhez, amellyel az aztékok egykor önkívületbe ejtették papjaikat és a hívőket a nagy vallásos ünnepségeken; másodszor, hogy az anyarozsnak nevezett közönséges kis gombában lévő anyag a me- scalinnal azonos hatást mutat. Ezzel új szakasz kezdődött a jelenkori kábítószer-fogyasztás történetében. Az Egyesült Államok az első ország, ahol ezt a felfedezést nem az idegbetegek gyógyítására használták fel, hanem arra, hogy tömegesen mérgezzék meg az egészséges embereket. Amikor kiderült, hogy az anyarozsból bármelyik iskolai laboratóriumban könnyűszerrel erős hatású kábítószert lehet nyerni, — a főiskolai hallgatók és a professzorok, az orvosok és az ügyvédek az irodalmárok és a művészek ezreit ragadta magával az őrület. Az új szer, az LSD, mint mondják, egy új vallás sajátos felszentelési eszközévé vált, s ennek a vallásnak a főpapja egy orvos-pszichiáter, bizonyos dr. Thimothy Learey. Ez a „nagymester” aki áttért -a hindu vallásra és rendszeresen végez jógi gyakorlatokat, tömeges „utazásokat” szervez „a valóság túlsó oldalára”, hogy ezek az intellektusát, megmutassák neki a világ szépségét”. A „doktor”, hogy legális alapot találjon ehhez a rendkívül jövedelmező tevékenységhez (egyetlen gramm LSD-ből kb. 10 000 adag kábítószert állítanak elő, adagonként 3—5 dolláros áron), kijelentette, hogy a „vallásszabadság” védelme alatt áll, mivel megalapítója és vezetője „az első amerikai népi vallásos mozgalomnak”, amelynek rövidítése ugyanúgy hangzik mint a kábítószer, az LSD elnevezése: „League for Spiritual Discovery”. — „túlvilá- gi felfedezések ligája”. Amikor a speciálisan kirendelt szenátusi bizottságban az új kábítószer híveit képviselő csoportnak feltették a kérdést, miért nem akarnak megszabadulni káros szenvedélyüktől, a csoport egyik tagja így válaszolt: „A szenátor urak vegyenek részt velünk egy ilyen utazáson, s akkor meggyőződhetnek, hogy nekünk van igazunk.’5 Nem tudni, vajon a szenátor urak végül engedtek-e a rábeszélésnek, hogy részt vegyenek ilyen „utazáson”. Ismeretes azon-« ban, hogy az Egyesült Államokban a kábítószerőrület tovább tart és egyre nagyobb méreteket ölt. —Ida vagyok — darálta a lány a beszélőbe. — Egy acélkék teddy-bundás nő volt náluk. Vali utána ment. — ' Meddig tartózkodott ott? — Talán tíz percig. — Jó. Maradjon ott és figyeljen tovább. Vali- ka intézi a többit. Félóra múlva megy Harangi. A kocsival jöjjön be! Jó? — Értem. Vége. A telefon kattant. A lány visszasétált a ház elé. A másik, Valin ak nevezett lány a teddy-bundás nő nyomába szegődött. A Rákóczi úton villamosra szálltak és a belváros felé utaztak. A nő a Kígyó utcánál szállt le, és betért a Mézes Mackóba. Kávét ivott, majd egy üveg — 61 — Orosz Mihály: PLA TE RÓ —MŰ VE LET Cinzanót vásárólt. A Petőfi Sándor utcába ment, betért egy házba, de fél perc sem telt el, ismét megjelent a kapuban. Tétován körülnézett, majd rövid várakozás után megállított egy iskolás kislányt. Néhány mondatot váltottak, — nem lehetett tudni miről — aztán a kislánnyal együtt visszament a házba. Körülbelül egy óra múltán a kislány kijött a kapun és a posta felé szaladt. Kék borítékot csúsztatott a bejáratnál lévő postaládába, majd visszafordult a Kossuth Lajos utca felé. Vali, — miután gondosan körülnézett — a sarkon megállította a gyereket. — Mondd csak, melyik iskolába jársz? A kislány készséggel válaszolt. — Egy osztályba jársz a Fejes Marikával? — Nem. Ilyen nevű nincs az osztályban. — Hogy hívnak téged? A kislány megmondta. Vali nevetett, megsí- mogatta az arcát, elköszönt tőle, és a postára sietett. Telefonált. Néhány perc m úlva levélszedő gépkocsi állt meg a postaláda mellett. A lévelek belepotyogtak a vasosatos bőrtáskába és a kocsi tovagördült. .. Pikó százados kényelmesen hanyatlóit a fotelben. Úgy forgatta az ujjai között az olcsó borítékot, mintha valami becses egyiptomi papirusz lenne. Sokáig nézegette a címzést, ragasztást. a bélyeget, majd egy határozott mozdulattal felnyitotta. A levélpapíron apró, szabályos, gyerekes betűkkel ez állt: n — 62 — ,,— Kedves Ferikém! Leveledet már elég régen megkaptam. Látod milyen lusta vagyok, még csak most válaszolok rá. Pedig nagyon szeretlek ám, csak ezt ne a levelező készségemen mérd le. Inkább gondolj a sok együtt töltött kellemes órára, és akkor bizonyára nem fogsz kételkedni bennem. Egyébként minden a szokott módon folyik, a munka bent is és otthon is nagyon egyhangú. Én nem is tudom mi lesz velem, ha még sokáig távol leszel. Nem is írok többet, mert csak a bőgés jön rám. csókollak, csókollak á Te kis .. .d.” Pikó sokáig, gondterhelt arccal tanulmányozta a szöveget. Talán tíz cigarettát is elszívott, de nem tudott kiokoskodni semmit A telefon Után nyúlt. — Kapcsolja Elek főhadnagyot — mondta a központos nőnek, majd, amikor a hívott jelentkezett, megkérte, jöjjön át egy percre. A főhadnagy nemsokára benyitott. — Elek elvtárs, nézze meg ezt a levelet — és átnyújtotta a papírt Elek előbb a borítékra pillantott, majd megkérdezte: — Faragó ügy? Pikó bólintott. A főhadnagy szeme néhányszor végigfutott a sorokon, és szája széles mosolyra húzódott. A levelet az asztalra dobta. — 63 — m *
