Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
00GOG0OOOOO©©GOOGOGXDO©OO©O©©OOOOOOOOOOOO^0OOG0OOO©OO©OOGGOGG0©0G00O©GG0OO00G0O0Qß«r ' - ->■ »m-x-x-x-V-x-* 1 967. szeptember 17. fOLNA MEGYEI VEPÜJSAO 9 A znap sokan jártuk az iregszemcsei határt. Dr. Kurnik Ernő, az intézet vezetője egy német küldöttséget kalauzolt, és szenvedélyes hévvel magyarázta a kísérletek eredményeit. .Az egyik tudományos munkatárssal lemaradtunk. Me gkérdeztem tőle, hogyan lesz valakiből kutató. A civil, a kívülálló számára a kutatói munka valami titokzatos és magasabb- rendü dolog. A lány elnevette magát, s néhány mondatban elmesélte élete történetét. Szegény- parasztcsaládból származik, és tíz valahány évvel ezelőtt még fogalma sem volt arról, hogy belőle egyszer tudományos kutató lesz. Ireg- szemcsére az intézethez került dolgozni, elvégezte a középiskolát, majd az egyetemet, és hát „így történt, ennyi az egészr” — mondta egyszerűen. Valljuk be, nem szeretünk meghatódni. Pedig sokszor teljes joggal elérzékenyülhetnénk. Valamikor jaj de sokan meghatódtak a szegény kis gépírónő karrierjén. Jött a gazdag úr, beleszeretett a szegény kis gépírónőbe, és kézenfogva vezette be a fényes, előkelő világba. Hát több sem kellett a könnyzacskóknak. Emlékezzünk csak vissza a szirupos és érzelgős dalocskára: „Ez az álom oly mesés, a királyfi oly kevés”. Bizony a szívet szakajtó révbe jutás, a karrier többnyire csak a tucatfilmekben és a ponyvaregényekben fordult elő, az életben, a valóságban na gyón, de nagyon ritkán. A parasztfiú, ki tarisznyáját a nyakába akasztva, mezítláb indult el a poros úton, az alacsony nádtetős házból, szóval ez a parasztlegény legfeljebb a mesékben nyerte el a pompát szimbolizáló tündérlány kezét. S csak a mesékben csinált karriert, a valóságban ritkán, vagy soha. Legfeljebb álmában. A szocializmusnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a mezítlábas parasztfiú megtalálhassa a boldogság kékmadarát, ha volt esze, szorgalma, tehetsége és kitartása. A régi, tehetségkutató pályázatok ugyan felszínre dobtak egyet-egyet, de mi ez a mostani méretekhez képest? Óh, ha valamikor megérhettük volna, hogy egy falusi kovácsmester fia diplomataként járja a távoli országokat, akkor ez több lett volna, mint mese. A történet legendává formálódott volna. Vasárnap este róla, a hősről beszéltek volna az öregek, arról, hogy milyen talpraesett fiúcska volt már gyermekkorában, arról, hogy burokban született, meg hogy foggal jött a világra, s az asz- szonyok könnyezve kérték volna a mindenhatót, hogy csajt ne legyen semmi baja. De lám, a mesevilágból valóság lett. A falusi kovácsmester fia igazi diplomata. Szép szál fiatalember, nyelveket beszél, távoli országok magasrangú minisztereivel tárgyal, és a fényes fogadásokon a frakkos urak, az estélyiruhás hölgyek igencsak elbámulnának, ha egyszer bevezetné közéjük a két kis öreget és bejelentené: íme urak és hölgyek, bemutatom a szüléimét, édesanyámat, aki otthon egész nap az aprójószággal bajlódik, és derék apámat, aki otthon a legjobb kovács az egész környéken. Hát így vagyunk. Ami valamikor csak a tucatfilmekben és fércművekben fordult elő, az az elmúlt két évtizedben oly természetes lett, hogy teljesen megszoktuk. Pompásan vágtat a lován a gyönki határban az agronómuslány. Ez ám a karrier. Az élet még szépített is rajta, mert a szegénylányból nem úgy lett valaki, hogy a gazdag úr kézenfogta és felemelte magához. Nem. A szegénylány a tehetségével, az eszével indult el megváltani a világot. Az egyiknek a sok ezer közül az édesapja még ma is „finomabb” a párnás fülkében levő utasokhoz. Megszokta még a régi világból. De tartása már egészen más, hiszen lánya orvosnő. Mióta a lány orvosnő, azóta már ö sem „csak” kalauz. Ennél sokkal több. És ilyenformán sokkal több ma nálunk Magyarországon mindegyik volt szegényember, mert mindegyiknek jók az összeköttetései a vezetőkkel. Vérségi, rokoni, baráti szálak kötik össze a miniszterhelyettest a traktorossal, az újságírót a tsz-kanásszal, a tudományos pályán felfelé ívelő atomfizikust a községi tanács hivatalsegédjével, a szakdolgozata folytán külföldön is számon tartott fiatal orvost a tehenésszel, a megyei tanácselnököt a munkacsapat-vezetővel. Nincs olyan parasztház, nincs olyan falusi utca, ahonnét ne volna valaki „fönt”. S mondja valaki, hogy ez nem igaz. Cáfolja meg valaki, ha tudja. Ha még élnének a régi mesemondók, ha még működnének a vásári rigmusfaragók, ha még divat volna elérzékenyülni, akkor kötetekre, könyvtárakra való anyagot gyűjthetnénk össze a mai szép és igaz mesékről. Ebben az esetben feltehetően már nem a szalmakazlak tövében, nem a sommás hodályokban szállna szájról szájra, hanem az üdülők teraszain, és a termelési értekezletek szüneteiben. Csakhát ez képtelenség. Mégis, hogyan kezdődhetne egy mai igaz mese? Talán így: Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény özvegyasszony, élt, éldegélt nagy nyomorúságban két fiával. Száraz kenyeret ettek reggelenként, de bizony, bizony, azt is csak ritkán. A gyerekek nagyon szerették édes szüléjüket és mindig vigasztalták. Ne búsuljon kedves édesanyám, majd ha felnövünk, nagyok leszünk, megkeressük a jó varázslót, megmentjük az életét, és jutalmul mindennap tejes kávét reggelizünk. Az egyik fiú, amint felcseperedett, beállt pincérnek, a másik meg suszterinasnak. Már- már úgy látszott, hogy soha nem fogják megtalálni a varázslót, hogy megmentsék az életét, és ellenszolgáltatásként, minden reggel tejes kávét igyanak. Teltek, múltak az évek. És amikor bejött a népi demokrácia, a két szegény- legény elindult világot látni. Mentek, mende- géltek, aztán egy nagy város elé értek. A sok tornyú város magas háza előtt megálltak. Ki volt írva, szakérettségi. „Ide bemegyünk” — mondta a fiatalabb. Bementek hát, és ottmaradtak két álló esztendeig. Megtalálták a varázslót. Szakérettségit tettek, utána az idősebb fiú beállt katonának, öccse meg továbbment... S ez a mai igaz mese azzal fejeződhetne be, hogy az egyik fiú őrnagy a néphadseregben, a másik meg mezőgazdasági szakmérnök és igazgató Szekszárdon. ügy küzdöttek meg a hétfejű sárkánnyal, hogy bevették a tudomány várát. Egykor, tízválahány évvel ezelőtt a párt ezerszámra „emelte ki”, a dolgozók sűrűjéből az új mesék hőseit. S ezek a hősök forradalmárként, forradalmi tettek egész sorát hajtották és hajtják végre azzal is, hogy munka közben végzik el az egyetemet, a főiskolát és diplomát nyernek. A régi harcosok életük kockáztatásával, a hatalom kivívásáért harcolnak. Az újak az egészségüket, a szabad idejüket is feláldozva, a hatalom megtartásáért, napjainkban megszilárdításáért harcolnak. Nemrég ismét összetalálkoztam Fodor Jánossal, a Lengyelt Szakmunkásképző Iskola igazgatójával. Éppen kőművesmunkát végzett, jól állt a kezében a malteroskanál, meg a kalapács. Hát hogyne hatódna meg az ember, ha. egyszer tudja, hogy ez a két egyetemi diplomával rendelkező Fodor János elvtárs tizenhat évvel ezelőtt még traktoros volt. Hát hogyne lehetne rá büszke a szülői ház és a régi szegénysor minden lakója. Lakos József, a pálfai termelőszövetkezet ősz hajú elnöke esti egyetemre jár. Osztermayer János, a Szekszárdi Állami Gazdaság kerület- vezetője tavaly államvizsgázott. A nevek százait sorolhatnám azok közül, akik így találták meg a boldogság kékmadarát. Az új és igaz mesék hősei messziről, nagyon mélyről indultak el. Általuk és velük egy egész nemzet lett sokkal több, mint volt. SZEKUL1TY PÉTER 0OO0OO0OO0OOO0O000O00OOOOO0OOOOO00OOOOOOOOOOOO0OOOQOOOOOQ0OO0O0OO0GOOO cr Bakó Jenő Miért ideges a gyermek ? Két aggódó édesanya leveléből idézünk. Az egyiknek a gyermeke „egyetlen”, olyan ideges és annyira uralkodik a család felett, bogy ez már szinte kibírhatatlan... stb. A másik anyának két gyermeke van. Mindkettő nagyon ideges, „akaratos”. .. stb. Az egyik iskolába került, azóta még idegesebb. Betegség-e ez? Miért ideges? Van-e segítség?. •. stb. Kedves Szülők! Az ideges gyér- < mekekkel kapcsolatban rovatunk több ízben részletesen foglalkozott. Ezért a szükséges választ, csak a lényeget magábafoglaló&n, röviden adjuk meg. Az idegesség (neuro- pathia) oka, csak részben öröklött alkat, részben a környezet megbe- tegltő hatása, a csalód idegessége és a rossz pedagógiai módszerek. Különösen hajlamosak az egykés és a késői gyermekek, a kettő és négy év közöttiek, valamint a serdülők. Beteg! tő hatással van a korán fokozott szellemi fejlődés célszerűtlen túlterhelése, a helytelen gondozás. Általában igen ártalmasak a mindennemű túlzások. A betegség hosszú ideig lappangva maradhat, hogy később valamilyen belső vagy külső (endogén, exo- gén) hatásra kirobbanjon. Tulajdonképpen itt az idegrendszer funkcionális gyengeségéről van szó, nemegyszer lelki zavarokkal kapcsolatban (psychoneurosis). A neuropáthia (idegesség) tünetei: kis ingerekre nagy reakció, am el 7 a szomszédos idegek területére is ráterjed, továbbá a rendellenesen beálló gyors kifáradás. Csecsemő korban a feltűnő nyugtalanságból, a tartós sírásból, a felületes alvásból, a hiányos fejlődésből (bár az étrend célszerű és kalóriadús), a minden zajra való megijedésből, a szokványos hányásból, az étvágytalanságból. .. stb. következtethetünk erre. Egy tünete a taréj szerű haj elrendeződés, ha az magától képződik. (Érthetelen módon, ma ez igen elterjedt frizura viselet, a csecsemőkorban.) i agy óbb gyermekeknél feltűnő jelenség az étvágytalanság, válogatás az. ételekben, a tartós rágás, az ideges hányás, a fejfájás néha migrén alakjában, az alvási zavarok, az ijedtség, a dührohamok, a gyors hangulatváltozás, az Ismétlődő köldök- kólikák, a szellemi kifáradás, a szórakozottság, a hipochondriás önmegfigyelés, a görcsök, élénk bőrérzékenység, gyakori színváltozás,- minden bőrkiütésre erős viszketőérzés, enyhe fertőzésre is magas láz, szemhéjak remegése, gyakori vizelés. A sokszor előforduló ön- fertőzés (onánia) nem oka, hanem következménye az idegességnek. Kedves anyáié! Láthatják a leírtakból, hogy a gyermekeik idegessége betegség. Tanácsunk: Mielőbb vegyék fel a kapcsolatot az isko- laorvosnővel. Minden gyermeket meg szokott vizsgálni, de ha a fo- gadó órán felkeresik, mielőbb oly kezelési módot fog bevezetni, vagy ajánlani (szakorvos), amelytől a gyermekele mielőbbi gyógyulása várható. Alapfeltétel az orvosi utasítások maradéktalan, szigorú végrehajtása. Az eredményről írjanak, mert a gyermekek sorsa érdekel bennünketHízás — fogyás Idézünk két hozzánk érkezett levélből: „Családom minden tagja igen jó húsban van. Jómagam is olyan kövér vagyok, hogy a munka nehezemre esik. Art-e a szervezetnek ez a kövérség? ... stb.” A másik levélből: „Nagyon szeretném, ha írnának az újságban a hízásról és ismertetnék a fogyás módszerét.” Kedves Olvasóink! Az elhízás ma már jóformán népbetegség a közepes életkorban, úgyhogy propaganda és egyéb úton szükséges volna ellene küzdeni. Az elhízás általában csökkenti a szervezet ellenállóképességét minden betegséggel szemben. Az elhízott szervezet hajlamosabb fertőzésekre, szív, tüdő, vese, anyagcsere-bajokra (cukorbaj, érelmeszesedés. . . stb.) főleg idősebb korban. Az elhízás nem kívánatos, mert az egyénre nagy terhet jelent, nagyobb lesz a szív munkája, könynyebb az elfáradás. Lúdtalp, visszértágulat is inkább fejlődik. Emellett kozmetikailag is fontos, hogy különösen idősebb korban, a test valósággal deformálódik az elhízás következtében. Sokszor láthatunk, különösen fürdőkben, elhízott, formátlan embereket, akiken a hízás következtében a zsírpárna egyenetlenül, a nyakon, tarkón, hason, arcon, főleg az úgynevezett „inaktív” helyeken (nőknél a csípőkön) lerakodva, a testet eltorzítja. Pedig ezeknek az embereknek fiatalkori arcképeit nézve, látjuk, hogy annak idején, egészen megfelelő testformával rendelkeztek. Ez az esztétikailag káros hatás, különösen negyven éven túli nagyobb fokú elhízás esetén következik be. Fiatalabb korban az elhízás nem vezet általában olyan fokú torzuláshoz, mint öregedő korban. Sovány ember arca, teste nem torzul el az öregedés következtében olyan mértékben, mint a kövér emberé. Az elhízási elősegíti nemcsak a sok étel, a sok folyadék felvétele is, különösen esti étkezéskor. Az este ivott folyadékot a szervezet inkább visz- szatartja, mert a vesének normális viszonyok között éjjel kisebb a kiválasztó képessége. Sok folyadékot tart vissza a szervezet cukros vagy sós ételek fogyasztása és az arra megivott szeszes ital vagy víz után. Különösen hizlalnak az étkezés közben fogyasztott szeszes italok, a felszívódás elősegítése által. Elhízás ellen legjobb kévését enni és inni, személymérleg ellenőrzésérvel. Főleg szénliidrátos (krumpli, rizs, tészta, cukros ételek, kenyér) és zsíros ételeket kell kerülni. Az étkezést különösen este kell megszorítani. Azt a tápanyagot, amit az ember napközben eszik, vagy iszik, inkább feldolgozza, illetőleg kiüríti, mint az este fogyasztottam amely jobban lerakódik a szervezetben. Erős testgyakorlatokkal egyedül, '— amint sokan akarják — megfelelő étrend nélkül az elhízás éllen alig lehet védekezni. Hogy ez valóban így van, legyen elég megemlíteni, hogy egy órai séta nem fogyaszt több energiát, mint amennyit három kockacukor szolgáltat a szervezetnek. Testgyakorlat a soványításhoz mégis nagyon ajánlható, mert sportolás közben a zsírréteg egyenletesebb elosztása vagy a zsír eltüntetése inkább történik az „inaktív” helyekről, mint lesoványításkor sport nélkül. Különféle soványító hormonok szedése az anyagcsere nagyfokú szétesése és a szív igénybevétele miatt nem ajánlatosak. Károsak, sőt halált is okoztak bizonyos kémiai soványító szerek (dinitrophenol). Nagyon jó soványító szer a mérleg (naponként), ha az étkezést a súlyhoz igazítjuk. A vacsorát igen szűkre szabjuk, aludttej, gyümölcs, folyadék nélkül. Régi szabály, hogy annyi kilogramm súlyú legyen az ember körülbelül, ahány centiméter magas egy méteren felül. Fiatalabb korban (25 év alatt) azonban néhány kilogrammal kevesebb súly ajánlatos.
