Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
a TOLNA MEGYEI XEPÜJSAO 1961. szeptember 17, Két tudományos eredményről számolok be elsőként. Az egyik: tudósok megállapították, hogy az emberek naponta átlagosan 30 000 szót mondanak, vagyis idejüknek mintegy egyötödét elbeszélgetik. Ez világátlag. Ha valaki veszi magának a fáradságot és méri: ki, mennyit beszélget a munkahelyén nálunk, Magyarországon, akkor bizonyára leesik az álla, mint Jacqueline Rainbownak, aki az eredetileg kitűzött esküvő helyett csak másnap mondhatta ki a boldogító igent, szíve választottjának. Az történt ugyanis, hogy Jacqueline, orvosa tanácsa ellenére az esküvői szertartás előtt ásított és a szája tátva maradt. Megkísérelte ugyan becsukni, de nem sikerült. Csak az orvosa tudta helyretenni az állkapcsát, ami egyszer már korábban kificamodot. A másik tudományos eredmény a következő: két ideg- gyógyász megállapította, hogy az embernek két agya van. de azért ennek ellenére vannak féleszűek is. Ez utóbbi az én megállapításom. Ugyanis, akinek két agya van, annak az egyik agya azt mondja a zöldre, hogy piros, a másik mszont kiigazítja az előbbit és így a kétagyú azt mondja, hogy zöld. Ezt kísérletek bizonyítják. Tehát a helyes szint mondja. Mert két agya van. És eszerint működik a keze is. A balkéz pontosan tudja mindig, hogy mit csinál a jobbkéz. Ez a kétagyúság. Ami ettől eltér, az. .. Először én is arra gondoltam: féleszű feltalálóval állok szemben, amikor megtudtam, hogy Svájcban feltaláltak egy olyan krémet, amellyel, ha. otthon bekeni az ember a lakkcipőjét, nyugodtan kimehet az utcára, — nem lesz poros a cipő, még hosszú séta után sem. A krémet kipróbáltam. Méghozzá otthon, Szekszárdon. Állítom, hogy kitűnően bevált. Ezért javaslom is az illetékeseknek. szerezzenek be ilyen krémet, mert ez mégiscsak olcsóbb, mint az utcák portalanítása. És, ha már ennél a krémnél tartunk: volna még egy javaslatom. Ha már a svájciak kitalálták a portalanító krémet, vegyék fel velük a kapcsolatot: gyártsanak sártalanító krémet is, mert ebből is nagyon sok fogyna most, az esőzések idején a. Tarcsay utcai lakótelepen és a kertvárosokban. Nem tudom, hogy a szerkesztő úr hallott-e árról, szekszárdi Patyolat már bevezette az új mechanizmus:. Kedvez a kuncsaftoknak. Persze a kuncsaftok semmit sem tudnak, amikor odaviszik a tisztítani való törülközőt. Akkor csak azt tudják, hogy egy forint nyolcvanért patyolattisztára mossák a fehér törülközőt. A meglepetés csak akkor éri őket amikor elhoznák és latiak., azért, a nyomorult egynyolcvanért nemcsak kitisztították a fehér törülközőjüket, de patyolatszínűvé is vált. Szürkéskékké. És a festésért semmit sem számolnak fel. Ez a meglepetés! És mit szól hozzá, ennek láttán van olyan, aki még háborog is, sőt, emlegeti az összes szenteket. .. Az ilyen embernek én csak azt tudom mondani, a jövőben rövid ideig tartja fenn a munkában a Patyolat dolgozóit, mert hamarább végez az összes szentek felsorolásával. Az utóbbi párszáz évben ugyanis nagyon elszaporodtak a szentek, legalább olyan mértékben, mint nálunk az adminisztrációs emberek. A második vatikáni zsinat egyik albizottsága el is határozta, 'hogy a 4500-bol leépít egynéhány olyan kisebb szentet, akinek a munkájára ma már nincsen szükség. Kiszivárgott hírek szerint például megfosztják állásától Szent Borbálát, a tornyok, a várak, a tüzérek és kőművesek védőszentjét. A pontos indoklást nem tudom, csak sejtem, rájöttek Rómában is arra, hogy a kőműveseknek van szakszervezetük, amely megvédi az építőket minden rossztól, esetenként még talán a kötbértől is. Szent Félix lába alatt is mozog a talaj, mert most kiderült, hogy ezt a XII. századbeli remetét a XVII. században hamis iratok alapján avattak szentté. Ebből is látszik, hegy már akkor is voltak olyanok, akik hamis papírokkal szereztek dicsőséget. Szent Lőrincet sem sokáig emlegetjük, mert az albizottság véleménye szerint semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy ő, miközben lassú tűzön égették, vidáman így kiáltott fel a lángok közül. „Fordítsátok meg a testemet, az egyik oldalam már megsült”. Láthatja a Szerkesztő Ur, hogy már a szenteket is csökkentik. És az eredmény bizonyára olyan lesz, mint amilyen eredmény- nyel nálunk az irodai létszám csökkentése járt. Újabb szentek lesznek, csak éppen más lesz a nevük. De hagyjuk - szenteket, őrSluk úgyis az a legenda járja, hogy sérthetetlenek. Bezzeg Nyugaton nem állítják a papírbútorokról ugyanezt — mert ilyen is van már a papírruha után —, sőt, azt sem mondják, hogy örökké tartanak. Nyíltan kijelentik: a papírbútor élettartama mindössze hárem év. Pontosan annyi, ameddig nálunk egy házasság tart. Ezzel, zárom soraimat. Tisztelettel: M &éMté§mwem wéwes Ééwiémeie i. Amint az Observer című londoni lap közölte, 1966-ban csupán New Yorkban 800 olyan gyermek született, aki kábítószerfogyasztó anyjától örökölte a narkotikumok iránti leküzdhetetlen vágyat. Szintetikus kábítószerpótlót, az úgynevezett me- tadont kellett adni a szerencsétlen csöppségeknek, hogy megmentsék őket a haláltól, ami annak következtében állhatott volna be, hogy hirtelen, átmenet nélkül megszűnt a kábítószerek bejutása szervezetükbe. Ezeket a gyermekeket csak kéthetes kezelés után lehetett fokozatosan megszabadítani a patalógikus kábítószeréhségtől. Sajnos, az idősebbeknél már sokkal nehezebb a helyzet, s ezenkívül ők sokkal többen Is vannak. „Hétköznapi kábítószer-élvezés" A kábítószer-fogyasztás önmagában nem új jelenség. Az ember időtlen idők óta keresi az önmagáról való elfeledkezést és a csalóka boldogságot, úgy, hogy különféle részegítő és hódító szereket használ. A régi vallások szerves eleme volt a rituális szertartásokon bekövetkező önkívület, s ezt nemcsak a tánc és a zene, nemcsak a tömjén és az aLkohol idézte elő, hanem a rejtélyes kivonatok is, amelyek emelték a hangulatot, vidították a szivet, megsokszorozták az erőt, a „hetedik mennyországba” vitték az embert, az istenségek közelébe, akik egyébként oly tá- voliak és elérhetetlenek voltak. Most azonban egyre jobban terjed a „hétköznapi kábítószerélvezés” amely valóságos társadalmi csapássá válik. Kábítószerekben keresnek feledést a munkanélküliek és a New York-i Harlem kitaszított négerei, kábítószerekhez folyamodnak az emberi élet normális útjáról letért New York-i, párizsi és londoni „aranyifjak”, s gyakran a szellemileg csődbe jutott értelmiségiek is. Ezek az emberek a kábítószereket védőpáncélnak tekintik a világ bajai ellen. A. English amerikai költő például a következőket mondja: „Egy kis adag heroin az ember minden fizikai szükségletét kielégíti. Megoldja az éhezés és a fázás, a szomjúság és a fájdalmak, a nemiség és minden más problémáját. Ezenkívül rendkívül leegyszerűsíti az élet. Mindössze csak erről a csekélységről kell gondoskodni”. Természetesen ez ál-„kielégü- lés” és illuzórikus „paradicsom”. A jótékony kábulatot mindig kegyetlen ébredés követi. A kábítószerek már nagyon sok emberéletet követeltek áldozatul. Néhány évvel ezelőtt kábítószer hatására vetett véget életének Josua MacMillan, az oxfordi egyetem hallgatója, a volt angol miniszterelnök unokája. Ez év tavaszán nagy port vert fel az Egyesült Államok bonni nagykövete 19 éves fiának esete, aki kábítószert vett be, azután volán mellé ült és autókatasztrófa áldozata lett. Vég nélkül sorolhatnánk ilyen példákat, A montreáli világkiállítás egyik ' szenzációja' az volt, hogy a város repülőterén letartóztattak két embert, akik Párizsból mintegy 6 kilogramm heroint csempésztek be (a szállítmány értéke 4—5 millió dollár volt.) Az ENSZ kábítószer-kereskedelem ellen küzdő bizottsága által nemrégen közzétett adatok szerint továbbra is virágzik ez az illegális kereskedelem. A különböző országokban csupán 1965-ben összesen 37 tonna ópiumot, 431 kilogramm morfiumot, 320 kilogramm heroint (ez a legnagyobb mennyiségű heroin, A kábftószerfogyasztás: a mai polgári társadalom egyik legsúlyosabb betegsége. W. Sliwka- Sczerbicz lengyel újságíró a Za Kubezsom számára írt cikkében kifejti véleményét arról, hogy mi okozza a jelenséget, és meg lehet-e szüntetni? amelyet az elmúlt 35 évben a csempészeknél megtaláltak) és 157 tonna „indiai kendert” koboztak el. Mivel az elkobzott kábítószerek az illegális forgalomnak csupán jelentéktelen részét képezik, könnyen elképzelhetjük, hogy a valóságban milyen méreteket öltött a kábítószer-kereskedelem. Hosszú és véres történet _____ A z ópiumnak hosszú és véres története van. Amint ismeretes, az ópium sötét szerepet játszott az angolok távol-keleti terjeszkedésében. A Kelet-Indiai Részvénytársaság tulajdonosai, akik a XVIII. század végén rákényszerítették az indiai parasztokat az ópiummák termesztésére, tömeges mennyiségben kezdték exportálni ezt a kábítószert Kínába. A „sárkányvadászat” — így nevezték Kínában az ópiumszívást — szinte az egész népet sújtó csapássá vált. Fegyveres erővel nyitottak utat ennek a szennyes üzletnek, amelyet, az angol liberális Montgomery Martin kemény szavakkal bélyegzett meg: később Marx is idézte szavait. „Még a rabszolgakereskedelem is jelentéktelen dolog volt az ópiumkereskedelemhez képest, — írta Montgomery Martin 1858. szeptember 20-án a New York Daily Herald hasábjain. — Fizikailag nem semmisítettük meg az afrikaiakat, mivel életbentartásuk közvetlen érdekeinket szolgálta: ennyire nem fosztottuk meg őket emberi méltóságuktól, nem mérgeztük meg szívüket, nem törtük össze lelkűket. De az, aki ópiumot ad el, s ezzel megmérgezi, becstelenné teszi és erkölcsileg megsemmisíti a szerencsétlen kábítószer-fogyasztókat — megöli testüket is, ráadásul ez a telhetetlen Moloch állandóan újabb és újabb áldozatokat követel...” Gengszterek és rendőrök ________ E z a folyamat ma is tart. A délkelet-ázsiai ópium-mák ültetvényeken összegyűjtik a tejszerű nedvet, amelyet azután sűrítve továbbítanak a kábítószer-kereskedelem központjaiba, Hongkongba, Macaora, Singaporeba. Saigonba. A kábítószer innen már kitaposott utakon, Beiruton, Rómán vagy Marseillen keresztül jut el a legfontosabb világpiacra, a New York-i gengszterekhez, akik a szállítmányt gyakran innen is továbbítják a híres „kábítószer-autósztrádán” Montreálba. Útközben az ópiumot finomítják: illegális laboratóriumokban morfiumnak és heroinnak dolgozzák fel. Tíz kilogramm ópiumból egy kilogramm morfiumot vagy heroint állítanak elő. E művelet révén a kábítószer gyorsan és igen nagy mértékben megdrágul. Az ázsiai paraszt az illegális piacön legfeljebb 500 dollárt kap egy kilogramm nyers ópiumért, ;Marseil- leben már 5000 dollárt kémek egy kilogramm heroinért,. New Yorkban pedig égy kilogramm heroin a nagykereskedelmi, forgalomban 8000 . dollárba kerül. A kiskereskedőknek viszont kilogrammonként már 10—20 000 dollárért adják tovább a heroint. Ök azután újra drágítják az árut, s így végül egy kilogramm heroin ára eléri a 250—400 000 dollárt is (ez 50—80 000 adagot jelent, egyenként 5 dolláros áron). Ezen egyébként cseppet sem csodálkozhatunk. Az árnak nemcsak a költségeket kell fedeznie, hanem „kereskedelmi hasznot” is kell produkálnia. Az ár magában foglalja a kiterjedt kereskedelmi és szállítóhálózat fenntartásának kiadásait és a gengszter-szindikátusok által nyújtott „védelem*’ költségeit is. E községek jelentős r'észét a rendőrség megvesztegetésére fordítják. Amint a NBC amerikai televíziós részvénytársaság közölte, a kábítószerkereskedők jövedelmüknek mintegy felét fordítják a rendőrség megvesztegetésére, pedig ennek a jövedelemnek az összege többszörösen meghaladja az Egyesült Államok egész szövetségi rendőrségének hivatalos fizetését! A „halálos saláta1* Egyszer tanúja voltam Nigériában egy nagyszabású rendőrségi akciónak, melynek az volt a célja, hogy a dzsungel mélyen megtalálják és felszámolják az „indiai kender’-ültetvényeket. Ebből a növényből, amelyet más afrikai országokban, valamint Indiában, Iránban, Törökországban, Szíriában és Dél-Amerikában is termesztenek, — hasist, vagy marihuánát állítanak elő. Az akció idején a nigériai rendőrség Auhi körzetében hatalmas illegális „indiai kender”-ültetvényt talált és több mint 2,5 tonna, szállításra előkészített termést kobozott el. Kiderült, hogy ebből a bűnös üzletből az ültetvény tulajdonosa húzza a legkisebb hasznot, s a jövedelem oroszlánrészét a távoli anyaországokban működő gengszterszindikátusok fölözik le. Többek között kiderült, hogy az Auhiban lévő ültetvény tulajdonosának százezer fontot kellett volna kapnia londoni ügyfeleitől, a közvetítő pedig, aki Nigériából Londonba szállította volna az árut, fél milliót vágott volna zsebre, s a többi nyereség, mintegy 5,4 millió font f— az illegális szindikátusoknak és ügynökeiknek jutott volna. A hasis szintén nagy nyereséget biztosít, mivel ez a legelterjedtebb kábítószer. Nemcsak cigaretta-formájában használják, hane® — mint például Togoban és Da- homeyben is — italokba keverve a vallásos szertartásokon. Etiópiában, Szomálin, Észak- és Kelet- Afrika valamennyi vidékén, továbbá Jemenben és Szaud-Ará- biában elterjedt a „sz’varfa-leve- lek” élvezete, amelyeket nem alaptalanul neveznek „halálos salátának”. A Croissance des Jeunes Nations című francia havi folyóirat a következő tadósítást közölte Djiboutiból: „Tömeges izgalomnak vagyunk szemtanúi. Az embernek az a benyomása támad, hogy az Afrikában lévő legutolsó francia birtok minden férfilakosa parancsot kapott: készüljön fel valamilyen különös találkozásra. Az emberek négyesével-ötösével sietnek a boltokhoz, hogy leadják keresetüket. ’Cserébe egy halom levelet kapnak, azután hazamennek, hogy — amint mondják — „barátaik társaságában elfogyasz- szák a salátát”. A helyi lakosság keresetének kb. egyharmadát költi ennek a drága salátának a beszerzésére, amely egy Etiópiából származó csérje leveleiből áll.” A „salátalevelek” rágásának eredménye — rövid ideig tartó önkívület, fantasztikus álmok és látomások, utána pedig keserves ébredés, szív- és idegrendszeri zavarok, hisztéria, olykor elmezavar. Azután minden kezdődik élőiről. S így megy ez mindaddig, amíg be nem következik a korai halál. (Folytatjuk)
