Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
Tersánszky J. Jenő: A nagyérdemű... — Mi dolga van most? — ér- zációját, X. Y. művésznő éne- csak érdemes adásai közül. Ez dekilődött tőlem ellenállhatatlan két? az új énekesnő nem rossz éppen, mosolyával a művésznő. — Dehogynem! Rég nem állott Csupán nagyon hogyismondjam... — Ha maga kívánja, akkor módomban ilyen üde, kedves női modorosán, agyoniskoiázottan semmi! Mert ha aranyat érne hangot hallani! Kár hogy rövid énekel. Talán ha a .maga termé- rninden percem másutt, ha ma- volt a műsora. Ilyen számokat szetes hangját hallatná, az száz- gának áldozom, még mindig kellene többet és hosszabban a szór hatásosabb lenne. így tiszta csaik én nyerek! — feleltem gya- műsorba iktatni! — lelkesedett nyafogás néhol... lázatos elméskedéssel súlyosbí- barátom. Mire én is fellelkesed- Tessék! Az ellenkező véglet! tett hízelgéssel. ve az „unokanővérkéhez” for- Elfogtuk a következő tagját a — Helyes! — vette igénybe dúltam: Nagyérdemű közönségnek. A önfeláldozásomat a művésznő — És kegyed nem hallotta fölfogása az volt, hogy megjárta egy biccentéssel. Aztán így foly- esetleg? volna a hangverseny, csak ne tatta: — Érdekes megbízatásom — Hallottam igen, én is! Cső- olyan zsúfoltan peregtek volna, volna a maga számára, úgy, da, hogy légelhárító szirénáknak egymás sarkára taposva egyes hogy kölcsönösen okulhatnánk nem csinálnak már számokat a számai. és mulathatnánk a dolgon. rádióban, ha ilyen hangok is De erre a következő harmadik — Rendelkezzék velem! — szerepelhetnek ott — mondta ismerős ellenkezőleg azt kifogácsaptam össze bokámat. tompa, megvető hangon az unó- solta a műsorból, hogy szünete— Hát nézze!_ Tegnap először kanővér. két kell egyes énekszámok köénekeltem a rádióban. Szeret- Püff neki! Két homlokegye- zott kivárni. nem tudni,' milyen sikerem volt. nest ellenkező nézet! A közvetlen második bírálótól De valóban! Mentünk tovább a művésznő- azt tudtuk meg, hogy: tárgyila— Hogy-hogy valóban? — hü- vei, kedves csacsogása ‘kíséreté- gos ítélettel silány komyikálás ledeztem. ben. Hogyhát: így-úgy, ez és az volt ennek a fölfedezett új csil— Maga tudja, hogy egy és miegymás!... ’ lagnak a hangja — és a konyha üzemben, az igazgatótól lefelé. De alig jutottunk odább, már- levegője terjeng inkább rajta, rendező, szervező, mind, ha1 csak is ismerős arcot fedeztem föl a mint a műgonddal felépített gázsi csökkentést nem terveznek, szemközti járókelők között. Ép- hangversenyé. megdicsérik a produkciót. A kri- pen levitézlett operaénekes, je- De az utolsó előtti bírálat egy tilsa sem elfogulatlan és főleg lenieg énektanár barátom jött kalap alá vette a műsort a rá- szempontjai vannak. Az ismerő- felénk. Elcsíptem! Bár rendkívül diónak 'kínos igyekezettél összesük, barátok, kartársak szemtől- sietős útjára hivatkozott, ámde állított sok más olyan műsorá- szemben való magasztalásait, amikor a művésznő rádiószerep- val> am‘ „magas" a rendes, művagy rajongó leveleit, mind-mind lését említettem, ez egészen el- velt ember fülének és csak zeneérdekek vezetik. Saját magát feledtette vele sürgős dolgát így bolondok eszelősségét veszi magnetofonon visszahallgatva, az kezdte: számba, ember nagyon tévedhet. Egyet- — Á, én nem igen hallgatok Elég! len mód marad, hogy pontosan rádiót De a tegnapi hangver- A további kísérleteikről már értesüljünk róla: hogyan hatott senyt véletlen végigfüleltem. Az szédülő fejjel, teljes lelki zűr- a mutatványunk... illető hölgynek, ha találkozol zavarral mondott le a szegény — Az mi? — kérdeztem őszin- vele, megmondhatod.« . művésznő. Az utolsó fórum az te kíváncsisággal. Itt jelentősen sandított a mű- ismeretlen Nagyérdemű közön— Az, az, hogy teljesen isme- vésznőre. De az máris rázta fe- amiben bízott, így nyilatkoretlen, érdektelen, átlagos nagy- jecskéjét: zott neki... sajnos — sajnos! érdemű közönség bírálatát les- — Csak mondja bátran! Nem hetjuk el, közvetlenül. Ez pedig én vagyok az illető' úgy történhet, hogy elindulunk , ____ k etten kóborolni. Magának ran- ^ maga is az, geteg ismerőse van, azoktól csak ^totthetern. hogy maúgy véletlen faggatózni fog élőt a hanganyaga kitűnő. De a szövegkiejtése, különösen a magas fekvéseken katasztrofálisan rossz. Az i-betűi u-betűk, és az u-betűje ó-betű. Ez nem megy. Aztán a hangját előre kellene piánóinak mfámisan "f 'sríSl *ltibe sä ösä, s, e £». -ssuriis izéf unoklhuga f ’ itt P^n h<^hát mint előadóművésznő működik.« ■ . Elemek! Egyszerre két véleményt pedig ha.la.<ítunk tovább a is hallhatunk a művésznő éne- művésznővel. Hogy tőle ugyan- kéről, egy laikus és egy szak- c^ak másik értekezést élvezzek véleményt. végig hangja és általában az Rövid hogyvagyozás és mit- é?ekhan£ tárgyában. Igy_ érkez- csinálozás kölcsönös kicserélése tünk _egy üzlet elé. Ajtaján ép- Után ügyesen a tárgyra tértem: idősebb nőismerosöm lépett szokott-e vidéken rádióelőadáso- Hozzászegődtünlk és érdek- kat hallgatni barátom? lődésemre igazán sokat ígérő vá■— Ó hogyne! Állandóan! — testt nyertünk: hangzott a válasz. — Hogy hallottam-e? Hiszen — Hát akkor nem hallottad, nékem a rádió minden szórako- véletlen, a tegnapi műsor szén- zásom. Mindent megjegyzék, ami tem, föllépésemről, de úgy,- nem árulja el, hogy a tettes én vagyok!... — Óriási! — egyeztem bele. Azzal nyakunkba vettük a fő- a várost. nozmi. a Első lépés után Babits Mihály és szülőföldje Babits szekszárdi éveinek tör- csolódnak, s amelyek mellett ér- ténetét nagy önéletrajzi regényébe, demes egy percre megállni, a Halálfiaiba szőtte be, természe- Mint minden dunántúli költőt, tesen a regény-kívánta áttételek- őt is a szokottnál erősebb érzelmi kel, de felismerhetően. Az iroda- kapcsok fűzik a tájhoz, ahol íel- lomtörténet-írás mindezt kellő- nőtt, s ha elszakadt tőle, szívesen képpen kivizsgálta, és megállapí- visszatér emlékeihez, megelevení- totta jelentőségét. De vannak Ba- ti képeit bolyongásai során. Babits életművének egyéb mozzana- bits képei közt Itáliában merül tai is, melyek szülőföldjéhez kap- fel először a dunántúli emlék: De nem kékebb eged és a dombod se zöldebb, mint honi dombjaink s a dunántúli ég, e gömbölyű, szelid, színjátszó kék vidék. (Itália) A dunántúli költőkre jellemző- vés tájra: „gömbölyű", en neki is saját jelzője van a kedAz egész szőlőhegyet látni most, a hegy húsát most látni meztelen, mint ájult hölgy, mutatja fesztelen telt formáját, a gömbölyűt, csinost. (Szőlőhegy télen) A „gömbölyű” szőlőhegy termé- kelt, Vörösmarty és Garay és ahol szetesen a szekszárdi, ahol a Ba- Petőfi utazott hajdan a négyök- bits-család szőileje, présháza volt. rös szekéren... ” (Gólyakalifa.) De prózában is ez a szó csúszik A szőlőhegy ennek a tájnak az legelőször tolla hegyére: „A szép igazi hegye; az erdő kevés, civi- dunántúli dombok között, melyek- lizált, gyakran táblákba osztott, nek szelíd gömbölyűsége egy ár- A hegyet kert növi be, s a kirán- tatlan leány kebleit juttatja dulás ősi dunántúli fajtája a pin- eszünkbe — szelíd bor emlői ezek cézés. Az ember itt, a hajlék előt- a szelíd dombok s a nyájas szőlő ti üldögélés idilljében simul ösz- rézsutos sorai hálózzák be, mint sze leginkább a természettel, s a finom bőrt a pórusok — a gyö- ezt a „présház-költészetet” Vörös- nyörű Völgységen át, melyet Vö- marty óta Babits érzi meg elő- rösmarty. apáink költője megéne- szőr. A nap ocsúja most csorog; piros levél a venyigén; a présház felé megyek én; a nagy kulcs zajjal megforog. (őszi pincézés) A táj szerepe, hatása nem áll nél, hanem elvontabb ihlet forrá- meg az egyszerű benyomás-keltés- sává is válik: Várakozásban ég a hegytető, benn a présházban locsolják a kádat — ó méla napfény, lankadt dajkaság! Méla Halál, te nagy szüretelő, jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad, és halkan nyisd a Pince ajtaját! (Szüret előtt) De nem idézhetünk többet. (Re- pán még egyet, hogy ezek a pasz- citatív c. kötetének egyik ciklu- teliszínek és méla hegedűhangok sát, az Intermezzot Szekszárdról mennyire a tájban élnek, egy kont- keltezi a könyv első kiadása.) Csu- raszttal is megmutathatjuk: Muzsikál a napsugár ma s ragyogva tükröz a Séd: oly simán gyűri lejjebb vizei halk hűsét, mintha titkos mángorlóból gördülne selyem lepedő. Kanyarg a mély szakadékban s locsolja arany csepegő. Patak! tudod-e: nemsokára itt lesz a tavaszi ár! Jajgatni fogsz, ha vize benned medredet tépve leszáll s csapkodj, mint ostoros hóhér: bömbölni, zokogni fogsz, Arany Séd! tudsz-e róla? oly nyugodtan ragyogsz. (Télutó a Sédpataknél) A tárgy itt is dunántúli (sőt ellentéteivel ez már valóságos éppen szekszárdi), de a költői kép „erdélyi” vers. már nem; éles színeivel, drámai VÄRKONYI NÁNDOR ANTE POPOVSZKfc Szőlőskert Magamra hagytatok e zord, e kopár kővidék közepén hogy éhen ne vesszen az élet Dél tájban eljön hozzám a Nap s megszoptatom engedelmesen. Hűs lugasomban fürdik a Hold. És itt lesz nemsokára az ősz is. Kijöttök puttonyos vidáman és megöltök: irgalmatlanul. Venyigéim lehervadnak, De elszáradnak a kezek is, amelyek ápolták, miután megtermeltek Itt, e kopár szikláson, lekopaszt, lefejez majd a szél. Mért feleditek azt, hogy egyszer indáim mind a kezeitek lesznek, maholnap hogyha lefeküsztök: unokáitokat köszöntendők. És mégis magamra hagytatok e zord, e kopár kővidék közepén hogy éhen ne vesszen az élet, hogy szoptassam a Napot — engedelmesen. DUDÁS KÁLMÁN fordítása.. — Macedón költő. A Macedón Írószövetség elnöke. Nemrégen itt járt vendégségben nálunk, ,. ,. rj,v. r» > Négy katona. És fából, éhségből, földből formálták őket. Hóviharból és honvágyból és borotválatlan sza- kállból. És felettük gránátok bőgtek és lecsapódva feketére marták a havat. A négy elveszett arc falemezként Jietőleg ez nem répaWolfgang Borchert: Négy katona lehettek. De ez a „nyuta a lámpát és odatartotta. De a lámpa kiesett a kezéből. És kialudt. Négy katona. A lélegzetük mély volt és magányos volt a sötétben. A kicsi felnevetett és kezével a térdére ütött. Öregem, kilelt a himerevedett meg az olaj- föld. A répát nem tud- godtak” olyan rekedten deg! Láttad ezt? A mé- lampa lengésében. De nám elviselni a halál- hangzott, hogy az olaj- cses kiesett a kezemből. amikor felettük felsírt öan. De például mi a a vas és félelmetesen véleményetek a retek- vonyított, az egyik fa- ről? Retek között az arc felnevetett. A töb- örökkévalóság? lámpa meglódult. Kilelt a hideg. Négy katona. De az A kicsi hangosan ne- egyik szót sem szólt, vetett. De a sötétben Hüvelykujját végig- szorosan fogta a fegybiek is szürkén yigyo- j\ más ajkak meggör- csúsztatta a fegyveren, vert, amit annyira gyű, _ — — ^ J. I/I'VWW 111/L.yyvi — rogtak. Es az olajlámpa bűitek: Csak legalább csüggedten lengett. ~ * - Négy katona. ívbe görbült a szakáll szokni. Fel, le. Fel, le. Aztán lölt- És amaz, ott a sa- giliszták ne lennének, a vállára vette. Sem- Tokban, ezt gondolta: Majd ehhez is hozzá kell mit sem gyűlölt úgy, Senki sincs köztünk, de mint ezt a fegyvert, senki, aki ne reszketne. között két liXás vonal: a sarokban levő ezt Csak akkor fogta kéz- De aki a cigarettát sodrágaságom. Itt tavasz- mondta: Abból ugyan be, ha feje fölött golyók áorta, így szólt: Persze, szal^ nem kell szántani nem veszel észre sem- süvítettek. A lámpa- az ember egész nap a földet. És a kiszikkadt mit földöt trágyázni sem Ki mondja ezt? Ur ■ dezte, aki cigarettát sofény csüggedten tükrö- fészkét. A hidegtől, ződött szemében. Akkor Ettől a nyomorult hideg- az, aki cigarettát sodort, ío^Az egytk óvatosan ci- dort^ ’ mondja ezt? meglökte. A kicsi ré- Megdördült fölöttük a garettat sodort: Remél- tnim+nir mülten álláia kanta föl vas, rongyokra tépte az mülten állóig kapta föl vas, rongyokra tépte az a fegyvert, a száját kö- éjszakát és a havat. .. fiatalon elhunyt csőit áz éjszakában. Ké- rülfogó szakállhoz. Tönkretesznek min(A fiatalon elhunyt -----t.« Arcát az éhség és a den retket, vigyorgott l ila ajka. És szorosan fogták a Wolfgang Borchert hitleri évek Hallgattak. És fölöttük az őrjöngő halál rikákesfekeiére tépte a haNémet- vat. Megint vigyorogtak, honvágy faragta ki. "eTe^tótebb írója** Anti- A gerendát nézték a fe- Aki cigarettát sodort fasiszta magatartásáért jük fölött. De a geren- ezt mondta: Add csak gyűlölt fegyvert. Es neide azt az olajlámpát, vettek. Kinevették maPersze, mondta a ki- guka{ a sötét> sötét esi s a fegyvert térde melyben. Fordította: többször elítélték, majd dák nem ígértek sem büntetőszázaddal a frontra küldték. Ez a balladai tömörségű írás a német front- katonák nyomorúságát saroKOan idézi». _____ meglátjuk. Nyugodtak a köpenyből es megfog m it. Az egyik köhögött a Na, majd közé fogta. Keze kinyúlt CSÁNYI LÁSZLÓ
