Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

1

TOT,VA MEGYEI VEPtJTSAQ

1961. szeptember 15.

Fokozták tevékenységüket a DNFF egységei

A DNFF egységei az utóbbi napokban fokozták tevékenységüket és az elmúlt héten két hónap óta a legsúlyosabb vereséget mérték az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapatokra. Az Egyesült Államok saigoni főhadiszállásán beismerték, hogy a múlt heti, összetűzések során 242 amerikai katona vesztette életét és 1449 megsebesült. A dél-vietnami kormánycsapatok vesztesége 250 halott.

Csütörtökön délben lángba borult a saigoni kikötő mellett lévő vegyipari üzem. A rendőrfőnökség kijelentette, a gyárat erősen őrizték és ezért nem hiszik, hogy szabotázs-akcióról lenne szó

Egy Reuter-jelentés szerint az amerikai csapatok új módszereket alkalmaznak arra, hogy a Vietkong katonáit a kormánycsapatok oldalára állítsák. Az

amerikaiak szerdán Saigontól 24 kilométernyire északra egy tisztogató hadműveletet hajtattak végre. A fegyveres csapatok után egy rezesbanda járt házról házra, amerikai katonanótákat és indulókat fújva A saigoni katonai szóvivő bejelentette, a zenés parádé igen nagy hatást gyakorolt a gyermekekre, ám a Vietkong katonáira annál kisebbet.

Ronald Raeagan, kaliforniai kormányzó felszólította az Egyesült Államokat, hogy rombolja le Észak-Vietnam egész katonai potenciálját és ennek érdekében bombázza az összes szükséges célpontot. A kormányzó azt tanácsolta Johnson kormányának, hogy mondjon le „a béke és a prosperitás programjáról” és az országot állítsa át a háborús álláspontok vágányára.

önkéntes ifjúsági brigádok. S a

közlekedés megy tovább.

Elmúlt három éve, hogy támadás érte Észak-Vietnamot. Ezen idő alatt az amerikaiaknak lett volna idejük arra, hogy meggyőződjenek, róla: a vietnami embereket bombázással nem lehet térdre kényszeríteni.

KIRÁLY FERENC

„May báy mi!" Légiveszély

A Központi Sajtószolgálat kiküldött tudósítójának telexjelentése.

Hanoi, 1967. szeptember 14.

Ma délelőtt néhány perccel tíz óra után hatalmas dörrenés rázta meg Hanoi levegőjét. Ez a dörrenés egyben azt is jelentette, hogy a VDK légelhárítása lelőtte a 2292. amerikai repülőgépet. Itt a főváros forgalmasabb helyein táblák tájékoztatják a lakosságot, s a rádió is naponta többször közli: hány gép jutott a megsemmisülés sorsára A külföldi, aki Vietnam földjére lép, gyorsan megtanulja ezt a kifejezést: „Máy báy mi!” Ugyanis a város szinte egészét behálózó hangszóró-rendszer azonnal közli, ha amerikai *gép közeledik a főváros felé: „Máy báy mi!” Ha elérik Hanoi légterét, megszólalnak a szirénák. A vietnamiak véleménye szerint az elmúlt napokban viszonylagos csend uralkodott a VDK fővárosa felett. Iüt-tartózkodásom egy hete alatt mindössze kilencszer bömböltek a szirénák. Mindennek ellenére a nap szinte minden órájában tompa dörrenések hallatszanak. A több mint 90 százalékos páratartalom ugyanis jól közvetíti a hangot, s még 40 kilométerről is lehet hallani a rakéta- és elhárítóegységek „zenéjét”.

Szinte teljesen normálisan zajlik az élet a fővárosban. Játszanak a színházak, mozik, járnak a villamosok. S az ember szokatlan „divatot” figyelhet meg. A bevásárlásra induló háziasszonyok, a sétáló emberek vagy a tavak melletti parkokban pihenő hanoiak közül sokan magukkal hordják a katonai acélsisakot, amely a lövedékek, és bombák repeszei ellen nyújt védelmet. Hoan Kiem vendéglő alacsony székei és asztalai mellett is látható a szórakozó emberek kényszerű háborús „divatja”. S mi más lehet a legfőbb beszédtéma mint a DNFF új programja és a VDK légelhárításának növekvő sikere. No meg az, hogy most jelent meg a demokratikus Vietnam minisztertanácsának határozata a Gergely-naptár használatáról.' A korábbi holdnaptár ezután csak a hagyományos vietnami ünnepeknél lesz mérvadó.

Ezekben a napokban nyitják meg kapuikat az iskolák szerte Észak-Vietnamban. Több mint 3,5 millió gyerek ül rövidesen az iskolapadokban. Nagy többségük

Városgazdálkodási Vállalat fűtési idényre.

vizsgázott fűtőt felvesz

Jelentkezni lehet: Szekszárd, Rákóczi u. 7.

(184)

a vidékre telepített iskolákban kezdi, illetve folytatja tanulmányait, ahol a padok mellett ott vannak a védőárkok, amelyek az óvóhelyekhez vezetnek. Mint ahogy Vu Guoc Vy, a kulturális kapcsolatok bizottságának alelnö- ke legutóbbi beszédében elmondotta, a vietnami pionírszervezetek elhatározták, hogy — az ezernyi háborús nehézség ellenére — a most következő iskolai évben olyan tanulmányi eredményeket igyekeznek elérni, mintha béke lenne. Ha itt Vietnamban egyáltalán lehet békéről beszélni. Hiszen ez a nép 90 éve csaknem egyfolytában harcol. S az ellenség módszerei egyre barbárab- bak. Éppen a hét elején olvastam az újságban, hogy az elmúlt napokban Vinh Linh tartomány minden faluját támadták az amerikaiak. Csupán egyetlen nap több mint tízezer lövedéket és bombát szórtak erre a térségre. Csak az láthatja, aki ezt itt átéli, hogy az egyre gyakoribb bombázások csupán néhány órára vagy napra tudják nehezíteni, lassítani az életet. Ha az amerikaiak tönkretesznek egy hidat, napok alatt másikat építenek az

Véget ért

az afrikai csúcstalálkozó

U Thant ENSZ-főtitkár jelenlétében tartotta meg záróülésjét Kinshasában az afrikai vezetők negyedik csúcstalálkozója. Az ENSZ főtitkára a záróülésen mondott beszédében — ellentétben a várakozással —, nem tért ki a Kongóban tartózkodó zsoldosok tevékenységére és nem reagált az AESZ ezzel kapcsolatos határozatára. A kinshasai csúcs résztvevőinek többsége elégedett a találkozó szerény eredményével. Sokan abban a reményben távoznak Kongóból, hogy az elmúlt évben elszenvedett kudarcok és visszaesések ellenére a független Afrika újra magára talál.

Űjabb harcok a kínai — indiai határon

Kínai csapatok immár negyedik egymást követő napon ágyúzták csütörtökön a velük szemben álló indiai egységeket a Sikkim—Tibet határ mentén. Az újabb harcokat Szingh hadügyminiszter jelentette be, nem sokkal azelőtt, hogy elindult Moszkvába.

Szingh hangoztatta, hogy országa folytatja az erőfeszítéseket a béke helyreállítására. „Szerencsétlennek” nevezte a kínai rádió által sugárzott hadijelentést, amely szerinte elferdítette a tényeket. India javaslatára, hogy tartsanak tűzszuneti tárgyalásokat, Kína azzal válaszolt, hogy kilátásba helyezte repülőgépek bevetését.

A kongresszusról nyilatkozik az építők megyei titkára

(Folytatás az X. oldalról.)

között 400—500 forint differencia van, nehéz lesz, véleményünk szerint, az új gazdasági irányítás bevezetése után is, a

a műszakiak megtartása a tanácsi építőiparban. De ugyanez a probléma a fizikai dolgozók között is. Bár emelkedett a fizikai dolgozók átlagbére, 5—6 százalékkal, de még mindig kevesebb legalábbis területünkön 4—5 százalékkal az állami építőipari vállalat dolgozóiénál.

— Másik igen komoly probléma a vállalatnál, hogy szétszórt apróbb munkái vannak, egy-- évben átlagosan 150—200 élő munkahelye van. Szükségszerű tehát, a nagyobb műszaki összefogás, irányítás, valamint a szociális ellátás fokozottabb biztosítása, legalább is megközelítése az állami építőipari vállalatokhoz. A vállalat központi munkásszállással ugyan rendelkezik, de csak az ipari tanulók részére elegendő. Nagyobbrészt ma- gánházaknál, felvonulási épületekben laknak a dolgozók. Ez a probléma nemcsak a munkásszállásoknál, hanem az étkeztetésnél is, egyéb szociális ellátásnál is megmutatkozik.

— Annak ellenére, hogy a vállalat adottságánál fogva szétszórt, kisebb volumenű munkát végez, meg kell állapítani, hogy minőségileg kifogástalan a kivitelező tevékenység. Legtöbb esetben dicséretet, elismerést kap a vállalat az építtetőktől, beruházóktól. (Például: az Orion Gyár tamási részlegének építésénél, a lakások, iskolák átadásánál.)

— A vállalatvezetés és a mozgalmi szerveink részéről állandó probléma volt, és jelenleg is probléma az anyagellátás. Ha az új gazdasági irányítás bevezetése után is az anyagellátás ilyen problémát, jelent- á vállalatnál, mint jelenleg, akkor nagyon komoly nehézségekkel kell számolni. Az anyagellátó vállalatok sorolják az anyagigényléseket, legtöbb esetben a tanácsi vállalatok rovására.

— Ez évben is a vállalat betonacél, és stázsa elemek hiányával küzd. S emiatt átcsoportosítást kell eszközölni, mely esetenként szervezetlenséget idéz elő. Úgy gondoljuk, hogy az Építésügyi és Városgazdálkodási Minisztérium anyagellátó, készletező vállalatainak az elkövetkezendő időben még nagyobb súlyt kell helyezni a tanácsi vállalatok anyagellátására, a tervszerű munka végzésének biztosítása érdekében.

— Annak ellenére, hogy a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat komoly gondokkal, nehézségekkel küzd, a szocialista munka verseny szervezésében komoly eredményeket ért eL A szakszervezeti bizottsággal közösen, a szocialista brigádmoz- gailomban kifejtett tevékenység, az 1962-es évhez viszonyítva. 45 százalékkal emelkedett. Több kiváló újítója, kiváló dolgozója van a vállalatnak. A vállalat szakmunkás-utánpótlása a vállalati szakmunkásképzésen keresztül biztosított. A kiváló tanulóképzés eredményét alátámasztja az a tény, hogy a tanulók országos versenyen jó eredményeket értek el, a megyei versenyen elsőként szerepeltek.

— Minden bizonnyal kongresszusi felszólalása hozzájárul ahhoz, hogy a tanácsi ipar a jövőben megfelelő amgigel- látást kapjon. Még szerencse, hogy a szakszervezeti munkában ez a furcsa helyzet nem jelentkezik.

— Tulajdonképpen, észreve&z- szük. Hisz bérkülönbség, a munka folyamatosságának hiánya miatt keresettkiesés fordul elő. Az emberek között sokkal több politikai munkát kell végezni. Szóval a tanácsi iparban nehezebb politizálni, szakszervezeti munkát végezni. Eddigi eredményeink, a tanácsi és állami építőipar, valamint az anyagipar területén jók, megfelelő a szak- szervezetek munkájának iránya Az a célunk, hogy most, a kongresszus után e jól folyó munkát elmélyítsük, hathatósabban támogassuk a gazdasági vezetést nagyszerű céljaink megvalósításáért. Mert csak akkor tudjuk a dolgozók szociális, kulturális igényeit a jelenleginél jobban kielégíteni, ha megtermeljük ennek feltételét. Úgy vélem a jobb gazdasági munkához, az elmélyültebb szakszervezeti tévé kenységhez sok segítséget adott kongresszusunk — mondotta befejezésül Kiss Ferenc, az építők megyei titkára.- PA a szekszárdi rendőr jó hoz/t zá. De Baján kétszer vették el tőle a pénzt. Először tizenöt forint volt nála, másodszor harminc.

A szekszárdi vasútállomás környékén, a MÉK zöldségesbódéja előtt az utóbbi időben gyakran látom őt, a koldust. Elhatároztam, hogy meg fogom szólítani, megtudakolom kilétét és magyarázatot próbálok keresni arra a megfoghatatlanul rejtélyes kérdésre, hogy miként csúszhat le ma nálunk valaki, egészen a kéregetésig. Jól tudom, egy, vagy néhány koldus feltűnése, megjelenése távolról sem jelent a társadalomra nézve elmarasztaló kritikát. Mégis: a régi világban az utca képéhez hozzátartoztak. Nem tűnt fel senkinek, de most feltűnik, túlságosan is feltűnik.

Egy ételszagú vasárnap délelőtt újból ott állt a hídnál.

— Itt látom többször. Szekszárdi talán?

Hangja érdes.

— Most kövesdi vagyok — mondja.

Nyomorék ember.

— Mi történt magával?

— Összetört a gép. Tizennyolc éves voltam akkor.

— Most hány éves?

— Hatvanöt vagyok.

— Szabad kéregetni?

— A szekszárdi rendőr jó hozzám ...

ügy tudja, Baján büntetésből vették el tőle a pénzt, azért, mert koldulni tilos.

Nagy Ferenc a neve. Roskatagon áll a csepergő esőben és nyomorúságos életéről mesél. Apja vasutas volt, belőle is vasutast akart csinálni, de közbeszólt a gép. Megnyomorította. Megnősült, hat gyerek született, a hatból kettő él. Az egyik tizenhárom éves, még iskolába jár. Negyedikes. A másik férjhep- mtfnt. Az egyik gyerek évekkel ezelőtt, megfulladt a füstben. A negyedikes kislánynak nehéz a számtan.

— Miért koldul?

— Ért azelőtt pásztorember voltam, most elmennék éjjeliőrnek De hová? Hát százszor kérek, minthogy lopjak. De jobban szeretném, ha elmehetnék éjjeliőrnek.

— Milyen rendszer van Magyarországon?

— Énnekem jó rendszer. Hogyne! Hát szociális segélyt kapok.

— Mennyit?

— Kétszázat havonta, a báta- széki tanácstól. Minden hónapban megküldik.

— És a kéregetéssel mennyi jön össze?

— Máma az idő elrontotta.

Másnap elutaztam Kövesdre, megnézni hol, és milyen körülmények között él Nagy Ferenc és családja. Présház az otthonuk. A tanács közpénzen hozatta rendbe. Az asszony az udvaron földet lapátol, 50—60 év közötti lehet. Nagy Ferenc tehetetlenül áll a háta mögött. Nem tud segíteni semmit. Reménytelenül munka- képtelen. Egy kövesdi fiatalasz- szony elmondta: az asszony fésüli, mosdatja, öltözteti. A présház előtt rozsdás vizeslajt. Abból bújik ki a tizenhárom éves kislány. Hangosan köszön: Icezitcsó- kolom!

— Ott szokott játszani — magyarázza az asszony.

— Én meg — mondom az asz- szonynak, — eljöttem megnézni, hogyan élnek. Tegnap találkoztam a férjével és elhatároztam, hogy meglátogatom magukat.

— Csak tessék! Nagyon szívesen.

£

r’ s az asszony minden további nélkül megmutatja a présházból átalakított lakást. A két kis szobát, a pincét, és a nagyméretű konyhát. A bútor szegényes ugyan, de van a két■ szobában három ágy, két szekrény, egy ócska heverő, a konyhában vastűzhely, edények,

egy asztal és két szék. A lakás tiszta. A „nagy” szoba fala teliaggatva szentképekkel. Az ágy fölé akasztották a kislány, Nagti Rozália bekeretezett emléklapját arról, „hogy először járult a szent áldozáshoz".

Az egyik ágy üres. Nincs benne se szalmazsák, semmi.

— Egyszerre minden nem lehet — magyarázza az asszony, aztán újságolja, hogy a szekrényt most vették 50 forintért, a két ágyat kétszáz forintért.

— Tegnap vasárnap volt. mit

főzött.

A kislányt szólítja.

— Gyere, mondd meg szépen az elvtársnak, hogy mi volt az ebéd. Na, beszélj, nem bánt az elvtárs. Szégyellős a gyerek, szokatlan neki az idegen. Beszélj hát, mondd meg szépen, mit hoztál Bátaszékről?

Szóval húst hozott a kislány, fél kilót. Ebből készített az asz- szony pörköltet. De a húst csak ő szereti. A kislány, apjával együtt, mindennap mákos tésztát enne.