Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
1967. augusztus 13. TOLNA MEGYEI VßpOjSAG 5 OTTHONOK lói használták fel a lehetőségeket Furkópusztán 1 A rádió mondta be. Egy férfi, ha jól emlékszem, harmincon innen, otthonában megölte feleségét. Éjfél után, de még szürkület előtt villanyáramot vezetett az alvó asszony testébe. Az asszonyt eltemetik, a férjet, nem lehetetlen, halálra ítélik. A titok hordozója, ennek a két embernek az otthona — néma. De egyáltalán otthon volt-e valaha is az a szoba, az a konyha, ahol ez a két ember estéit, éjszakáit, ünnep- és pihenőnapjait együtt töltötte? Szerették-e a tárgyakat? Volt-e meleget adó közös szerzeményük: egy lábas, csillár, könyvszekrény, vagy más valami? Aminek együtt örültek, amikor megvették, vagy amire együtt kuporgatták össze a forintokat. Soha nem fogjuk megtudni. Egyet mégis sejtünk: ahol ez a dráma lezajlott, ott nem lehetett más, mint egy régi, kihűlt otthon. A borosüveget a népi kiszólás lámpásnak nevezi. Nos, úgy hallom, ez a lámpás volt annak a kihűlt otthonnak is a dísze, ahol tavaly egy szekszárdi asszony baltával verte agyon az ágyban alvó férjét. Amikor a rádió bemondta a hírt, óhatatlanul pállott konyhaszagot éreztem az orromban. És üres, szanaszéjjel porosodó pálinkásüvegeket kellett látnom. Egyiket az ablakban, a másikat az ágy mellett, szóval össze-vissza. Ismertem egy kiváló statikus mérnököt. Náluk is ilyen volt az otthon. Ezenkívül egy ötliteres üveg málnaszörpöt tartott a konyhában. Reggelenként ezzel hűtötte magát. A felesége az örültek házában kötött ki. 2 De mitől meleg, vagy hideg egy otthon? Érdekes, nyomban megérzi az ember, csak be kell lépnie. R. tanár négy évvel ezelőtt költözött Szekszárdra. A háromtagú család o bútort még nem hozhatta, mert nem volt hová. Hozzájutottak egy szobához, szereztek két emeletes vaságyat és berendezkedtek. A két utcai ablak között volt R. tanár úr dolgozószobája. Az ajtó mögött a függönnyel elválasztott sarok a fürdőszoba, a másik sarok a fiúnak tanulószoba, s középen a vendégszoba, össze voltak zsúfolva, egymás hegyén-hátán éltek, ennek ellenére R. tanár úr nemcsak tanított, írt is szakkönyveket. Ezenkívül néha öten, hatan vendégeskedtünk náluk. Körülültük az asztalt, és vagy a világot, vagy a mezőgazdaságot váltottuk meg. A tanár úr kisfia időnként beszámolt iskolai élményeiről. Szép, melegszemű gyerek, nemrég megnyert egy úttörőpályázatot és jutalmul Németországba küldték üdülni. R-né megfőzte a város legjobb feketekávéját, és néhány kedves szóval megmagyarázta a vendégeknek, hogy nincs ennél jobb ital. Ezt a kis sivár lyukat, ha visszagondolok rá, még most is puha, meleg otthonnak érzem. R-ék vidám, közvetlen emberek, tudnak örülni minden kicsiségnek, szeretnek szívből mosolyogni, s gyanítom, otthonuk azért meleg, mert nem engedik be sem a konyhaszagot, sem a pesszimizmust. 8 Elhiszem, illik adni a formákra, de némelyik otthonban annyira túlzásba viszik az úrinak vélt szokásokat, hogy lúdbőrzik tőle az ember háta, s felfordul a gyomra, a kispolgár modoros maj- molásától. S-éktől mindenki elmenekül. Pedig szinte lasszóval fogják a „jobb embereket". Hiába. Annyi náluk a szertartásosság, amennyit ma már talán a diplomáciai fogadások sem bírnak el. Meghajlások, üres bókok, kézcsókom a kedves feleségednek, meg a nyavalya tudja még mi minden. A vendég megdermed, hűtőgépben érzi magát, pedig a lakás tágas, tiszta, sőt, modern. A vendég kezdi dicsérni — csakhogy mondjon valamit — a televíziót. — Nem kapcsoljuk fel, a műsor kérlek elégtelen. — közli S. fanyar képpel és a társalgás megbicsaklik. Házikabátban, mosolytalanul, feszesen ül az asztalnál, és szárazon közli a tényállást. Szerinte Magyarországon a tudást nem becsülik, a kereskedelemről jobb nem beszélni, a mezőgazdaság kirakatpolitikát folytat, az ipar nem produkál minőséget. Nála ez az örök téma. Felesége várakozásteljesen áll a háta mögött, és szenvedőén elhúzza a száját. Ha nem ismerném őket, akkor azt kellene hinnem, gyárat, vagy földbirtokot vesztettek el. Egy fenét! Azóta hívják őket valakiknek, mióta bejött a népi demokrácia. 4 Mindig elolvasom a kezem ügyébe kerülő lak- berendezési hirdetéseket, és tanácsokat. Kedvelt formula, hogy az otthont a modern bútor, ízléses és célszerű elrendezése teszi meleggé, kényelmessé, otthonossá. Ami a kényelmet illeti, abban sok az igazság. Valami azonban sántít. A közelmúltban nagy sikert aratott a szekszárdi panelházakban a lakberendezési bemutató. Megnézte több ezer ember. Remek volt. De akik ott jártak, emlékezzenek csak vissza! Ezekből a modernül berendezett lakásokból valami hiányzott. — A „milyen volt?” — kérdésre csak azt tudtuk mondani, hogy szép, és drága. Többet nem. Ebből is arra kell következtetni, az otthonokat a bennük élő emberek tehetik hideggé, vagy meleggé. A berendezés legfeljebb kellék, ehhez is, ahhoz is. A mesterség velejárója, hogy hetenként megfordulok különböző beosztásban és munkakörben dolgozó emberek otthonában. Jártam bohémnak hitt férfinál, kinek a lakását a falakat beborító könyvespolc uralta. Más alkalommal megfordultam egy választékos modorú, megítélőképességére sokat adó kartársnál, akinek hemzsegett a lakása a giccstől. A műcica a heverőn, ez volt a lakás fő ékessége. Az elmúlt tíz évben legtöbb otthonban az tűnt fel, hogy a bútor új. 5 ízlésről, szokásról, erkölcsről, életfelfogásról, életszínvonalról, a levelező oktatásban való részvételről minden alkalommal árulkodnak az otthonok. De a foglalkozásról már nem adnak hű képet. Tudok jól kereső, kvalifikált értelmiségi foglalkozást űző embert, akinek szegényes az otthona. Ismerek Szekszárdon olyan otthont is, ahol bútor nincs, a padlót vastag porréteg borítja. Jártam segédmunkásnál, akinek az otthona vetekszik minden tekintetben, mondjuk egy gyárigazgató otthonával. S még valamit. Ahol egy gyerek van, ott már szinte kivétel nélkül meleg, ahol több, ott még melegebb a lakás. SZEKULITY PÉTER Jelentős beruházások és korszerűsítések Pontosan egy évvel ezelőtt írt „Régi gondok — új lehető, ségek Furkópusztán” című cikkünket így fejeztük be: „Most az üzem vezetőin a sor: éljenek a lehetőségekkel és ezáltal biztosítsák az üzem minél gazdaságosabb termelését.” Miként alakultak az eredmények az elmúlt évben a furkó- pusztai kéndergyárban? Megvannak-e még a régi go/idok? Hogyan élt az új lehetősegekkel az üzemvezetés? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Halász József gyárvezetővel és Scheiler József vezető könyvelővel. — Legyünk először túl a nehezén, beszéljünk a még meglévő gondokról — mondja a gyárvezető. Üzemünk kapacitása évi 25 ezer mázsa kender feldolgozása, a környező termelőszövetkezetek azonban csak mintegy 10 ezer mázsa kendert biztosítanak. A többit Mohácsról szállítjuk gépkocsival. Ez pedig elég sokba kerül. Mintegy 500 holddal kellene növelni a környező termelőszövetkezeteknek a vetésterületet ahhoz, hogy itt helyben megfelelő mennyiségű kender álljon a rendelkezésünkre. A kilátások kedvezőek. Előreláthatólag már jövőre növekszik a vetésterület, méghozzá úgy, hogy új termelőszövetkezetek kapcsolódnak be a kendertermesztésbe. A többi gondjaink — gépi berendezés korszerűsítése, szolgálati lakások felújítása stb — részben, vagy teljes egészében megszűnték. így azután gazdasági eredményeink szépen alakultak az elmúlt évben. Az üzemvezető szavait, a vezető könyvelő számokkal bizonyítja: — Termelési tervünket 100,7 százalékra teljesítettük, ami 267,3 tonna ázott kender feldolgozását jelenti, összesen 218,8 tonna kócot termeltünk 1966-ban. örvendetes, hogy egyik legfontosabb mutatónkat, a kender szálhozamát, a tervezett 11,9 százalék helyett, 13,08 százalékra teljesítettük. Hadd tegyem mindjárt hozzá* még ennél is kedvezőbben alakultak az idei első félévi eredményeink. A két vezető szavaiból kitűnik, hogy a régi gondok közül ma már egyre kevesebb van meg, s az új lehetőségeket pedig jól használták ki. A második és a harmadik negyedben számos olyan feladatot hajtottak végre, amely mind az új lehetőségek ésszerű felhasználását tanúsítja. így például évek óta gondot okozott a tilóló "berendezés gyenge hatásfokú portalanítása. Tavasszal új burkolattal látták el a gépet, amely ma már biztosítja az egészségre ártalmas kenderpor elszívását. Elkészült az első új szivattyúk áz, amelyet hamarosan követ a második. Megkezdték a szolgálati lakások felúj ítását: új nagy ablakokat építettek be. bevakolták az épületeket. Jövőre tervezik a rozoga ajtók kicserélését. Ugyancsak 1968-ra tervezik az üzemi fürdő korszerűsítését. A soron következő, legfontosabb feladat a begyűjtés. — Augusztus 15-tel kezdődik az új termés begyűjtése. A kazlak helyeit már kitakarítottuk, — mondta a gyárvezető, majd hozzátette — ebben az évben nem fogunk Mohácsról kendert szállítani, mert a raktári készletünk elég nagy és azt szeretnénk feldolgozni. Félő ugyanis, hogy egy esetleges hosszabb tárolás minőségi romlással jár. Ezt pedig nem szeretnénk. Nagymértékben könnyít tárolási lehetőségeinken a szeptember végére elkészülő új 26x10 méteres alapterületű készáru raktárunk, amelyet már elkezdtek építeni. A furkópusztai kendergyár vezetői igen előrélátóak már most igyekeznek önállóan végezni és irányítani a munkát. A több éves gyakorlattal rendelkező vezetők, ahogy mondták az új gazdaságirányítási rendszer támasztotta követelményeknek megfelelően igyekeznek dolgozni. S mint azt a gyár eredményei igazolták. jóL Szigetvári László A felkészülés jegyében Szekszárdim Taresay Vilmos utcában három tizenhét lakásos épület éj *. Az E—1-es (fület a jövő hónapban átadásra kerül. Az E—2 október végén és a karmai t f, melynek a falazási munkálatai most kezdődtek, az év végén lesz beköltözhető. Egyesült az Ándrás-pusztai és a bölcskei termelőszövetkezet Tavaly ősz óta Tolna megyében megsokasodott az egyesülést óhajtó termelőszövetkezetek száma, ügy véljük, ez a törekvés elsősorban az új gazdasági mechanizmus lényegének a felismeréséből fakad. A több kisebb termelőszövetkezet egyesülése minden szempontból megnöveli a gazdálkodásban a stabilitást, a versenyképességet, a termelés hatékonyságát, az anyagi és a technikai bázis koncentrálását, javítja a szakember-ellátottságot, és lehetővé teszi a hosszabb távra való berendezkedést, a beruházások létrehozása és a profil kialakítása tekintetében. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Zombán, Gyünkön, az év eleji egyesülés óta kedvező irányban fejlődik és a megszilárdulás stádiumába kehit a közös gazdaság Legutóbb a bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezet és az And- ’•ás-pusztai Petőfi Tsz egyesüléséről érkezett hír. Nyilván nyomós oka volt a két termelőszövetkezetnek, a fuzionálásra. A megfigyelők úgy vélik, ez is a felkészülés jegyében történt. Az új gazdasági mechanizmus küszöbén, a legjobbkor szánták el magukat a két tsz. gazdái, hiszen a meglévő adottságokat jobban ki tudják használni, a versenyképességet növelhetik, egyszóval mindenképpen előnyös az erők összevonásával biztosítani azt a versenyképességet, amelyre a jövőben még nagyobb szüksége lesz a mezőgazdasági üzemek mindegyikének. A két település dolgozó parasztjai még jobban megismerik egymást, közelebb kerülnek egymáshoz, és méginkább eltűnnek a még meglévő különbségek. Elnöknek Ulbert. Adámot, elnökhelyettesnek Lu- bik Istvánt választották. Mindketten köztiszteletben álló emberek. A paksi járásban más közös gazdaságokban is foglalkoznak az egyesülés gondolatával. Előreláthatóan adu na földvári Du- nagyöngye és az Alkotmány Termelőszövetkezetben a közeljövőben szintén sor kerül erre.
