Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961!. augusztus 11. iVy»V,ilAAE RÁD TO- W* RÖK, AZTMONb; | JA A SEREGEK ’HfRA, éS FUSTTé | ÉGETE/V\ szeke­í REIT. OROSZLÁN kölykeioet KARD fi E/AESZTI AAEG...'i KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE Miből készítsük a pontyeleséget ? Hadnagy Úr az az (jTAs-i'rrf­J'O/YI, hfOOY A PflAAEAAAAEC Á BgyOw AZO/VA/AC *7E£EASr-^ kezzeaa a place De c'opé- RA -Af. ONA/AAS KÜUJfK A FO ~ 70 - AA/yAGOP BERUA/ßE. VA- ZAAAf JA'OAAÚver SZERET/iét ÖNTŐf JKAP’K//. csrr. De place OPERA TÖMVE CSAPATOK. VOLT ICAC A HAL? PÁLT tartás aaere or MEN OLT SÁL Érdekeltek­Brandt; lehetsegesi VOLNA, HOGY LEVEGVEh ENGEAA HIAAAALERREL és diestu-lel nr a kLOPt'RAN 7 PARANCSOLJ ON, UAL nagy úr, a leg a/a GYOße ÖRÖMAABC AA EG KAPÓ A A KOCSIT. éN IS AAA- GAVAL TARTOK, hiaAW- LERTés OiesTLT“ US BLVI5ZE/VA. Jót. OÖN EGV KIS VACfZ.OSM&PJ^S. GYEREKSZÁJ Pontyot ugyan még nem le­het fogni, amit részben az ál­landó vízállásváltozásoknak, részben az időjárásnak tudunk be, de ami késik, nem múlik. Éppen ezért, gondoljuk szí­vesen veszik, különösen az ifi­horgászok, ha „öreg” horgá­szok tapasztalatainak megfele­lően közreadjuk a különböző potyeleségek készítésének módját. Sokan azt tartják, hogy leg­főbb potycsali a tejeskukori­ca. pedig a ponty mindenevő. Bőven fogyaszt állati és nö­vényi táplálékot, sőt ha rá­kényszerül, a nagyobb pon­tyok még az élő kishalat is megeszik. Tekintettel arra, hogy ta­vasszal nincs tejes kukorica, ilyenkor eredményesen tudunk horgászni gilisztával, ami uni­verzális csalétek. A mozgó gi­liszta kapásra ingerli a ta­vasszal lomha mozgású pon­tyot. Nyáron a gilisztát a ke­szegféleségek előszeretettel el­eszik a pontyok elől. Éppen ezért át kell térni a növényi csalétkek használatá­ra. A legtöbbet használt ele­del a főtt burgonya és a tész­ta. A főtt burgonyának számos előnye van. Szereti a ponty, a vízben messziről feltűnik, könnyen készíthető. A szappa­nos fajták a legjobbak. Addig főzzük, amíg keménységét el­veszti, de még nem reped meg. A használatkor hámozzuk meg és mogyoró nagyságban hasz­náljuk. Kiváló bevágást bizto­sít A delfinek sebessége A kaliforniai egyetem egyik tanára egy csendes-óceáni del­fint annyira megszelídített, hogy az állatot a szabad ten­gerbe engedhette. Az állat bi­zonyos sípjeleknek engedel­meskedett és így nem kellett attól tartania, hogy megszökik. Keiki, a szelíd delfin három­éves, 1,91 m hosszú és 89 kg súlyú. A tanár Keikivel kísér­leteket végzett annak megálla­pítására, milyen sebességgel úsznak a delfinek. A hajót kö­vető Keiki — egy méterrel a víz felszíne alatt — két ízben ért el 29,9 km/h sebességet, 26,8 km/h sebességet hét és fél másodpercig, 25,8 km/h se­bességet tíz másodpercig, 21,4 km/h sebességet pedig ötven másodpercig tudott tartani. A tésztát (máiét) kukorica, rozs és búzalisztből keverve készítjük (kétrész kukorica­liszt egy rész rozsliszt arányt tartsuk be) és főzzük kemény­re. Többen tesznek a tésztába törött paprikát, hogy színesít­se a csalit. A tészta inkább ősszel hasz­nálatos, mert nyáron a keszeg­féleségek apraja, nagyja szí­vesen fogyasztja és csak za­var a pontyhorgászathan. Legfőbb ponty eledel a főtt kukorica. Az előre beáztatott kukoricát puhára kell főzni, (1 Liter kukoricához 3 liter vizet teszünk) mégpedig las­san. szakaszosan, mert a gyors és állandó főzés megre­peszti a kukoricaszemeket. Természetesen a tejeskukori­cát sem szabad kihagyni a számításból, mert eredménye­sen lehet vele pontyozni. A pontyokat ugyancsak csalogat­ja az ügyesen átvágott kukori- caszemből kibuggyant nedv. Tejeskukoricát házilag is tu­dunk tartósítani. A kiválasz­tott tejeskukoricát zöld leve­leitől megfosszuk és csövesen forró vízbe tesszük. A vizet lehet ízesíteni sóval, cukorral. 10—15 perces forra­lás után előmelegített üvegek­be tesszük és a forró levet rá­öntjük, tetejére szalicilt te­szünk. Celofánnal lekötjük és mint a befőttet lassan hagy­juk kihűlni. Burgonyás máié készítése sem ördöngösség. Főtt burgo­nyához kukorica- és rozslisztet adunk és vizet annyit, hogy a burgonya nedvességével elég legyen, összegyúrás után gom­bócokat készítünk és kifőzzük. Kifőzés után amíg lehűl, szét­terítjük. Horgászáshoz vizes ruhába vigyük hogy ki ne száradjon. A fentieken kívül használ­nak még a horgászok galus­kát, tarhonyát, sajtot. Mind ez nem érinti az előbbiekben is­mertetettek elsőbbségét. A csalikon kívül etetésre használható még konyhahálla­dók, takarmányféleségek és gyümölcs. Az öreg horgászok etetésre elsősorban a csalit használják. Az etetés lényege a rendsze­resség. TALÁLKOZOTT A' CSALÁD — Apu, te hgl születtél? — Makón. — És anyu? — Szombathelyen. — És én? — Budapesten. — Ezek a városok igen messze vannak egymástól, de jó, hogy mégis találkoztunk! MÚZEUMBAN Tárlatvezető: Ez a váza 3027 éves. Az■ ifjú néző: Honnan tetszik tudni ilyen pontosan? Tárlatvezető: Amikor idejöttem dolgozni, 3000 éves volt, s most már 27 éve dolgozom itt. A VARJÚ A nagymama megkérdezi az unokáját: — Mondd fiacskám, miért kell neked ez a varjú? Mit akarsz vele csinálni? — Megfigyelem, hogy tényleg 300 évig él-e? A TV MELLETT Egyik gyerek a másiknak: — Nem is értem dédapáinkat, meg a többi ősünket, hogyan tudtak élni tv nélkül? — Tv nélkül nem lehet élni, Látod, ők is meghaltak. SZÜLETÉSNAP — Apu, adj egy tízest légy szí­ves, — kérleli apját a harmadi­kos Józsika. — Apu, nekem egy ötöst — teszi hozzá Kati, a húga. — Nekem kölcsönadhatnál apu 20 forintot — mondja Pista, aki ipari tanuló, — megadom majd. — Mi történt veletek, minek kell most hirtelen a pénz? — kérdezi az apjuk. — Elfelejtetted? Ma van a születésnapod... ÉRDEKES ÁLOM Hajnali négykor a kis Ildi ki­mászik az ágyából, odamegy a mamájához: — Anyu, anyu, olyan érdeke­set álmodtam. — Mit lldikém? Meséld el anyunak! A kislány hallgat egy darabig, majd azt mondja: — Nem, jobb lesz, ha te mon­dod el. Te is ott voltál. V. J. — Hozottre magával letartóiztatási paran­csot? Ha nem kapott parancsot letartóztatá­somra, akkor jöjjön reggel, mert a törvény ér­telmében este tíz és reggel hat között tilos le- tartóztatási parancs nélkül házkutatást tartani. Persze másnap reggel, amikor a detektív visszatért, semmi gyanúsat sem észlelt a lakás­ban. A ház harmadik lakója, özvegy Fobbené igen jó véleménnyel volt Haarmannról. — Valóságos jótevője a hajléktalan fiatal­embereknek. Szállást ad nekik, s megvendé­geli őket — mondta róla. Tény való, hogy Haarmann igen gyakran vacsoráztatta meg „vendégeit”, s háziasszonyá­nak családját is. Fgy alkalommal nagy tál, apró kockára vá­gott húst vitt a konyhába, s egy nagy fazékban megfőzte. A sápadt-fehér hús levéről lemerí­tette a zsírt, kisütötte, azután palackokba töl­— 19 — tötte, a húst megdarálta, megfűszerezte, s meg­etette „vendégeivel”. 1923. karácsonya előtt kolbászt töltött, állí­tólag birkabélbe, s az Engel-családnak adta. Engelék a darált húsból és kisütött zsírból is mindig megkapták a részüket, de 1924. áprilisa után már nem fogadták ed, mert hányingert kaptak tőle... A hús eredetét a rendőrségnek nem sikerült kideríteni, de könnyen lehetséges, hogy kiderí­tette, de megállapításait, érthető okokból nem tette közzé. A legszömyúbbre lehet következ- teni abból, hogy a tanúk később a bíróságon azt vallották, Haarmann gyakran hagyta el húscsomagokkal lakását, de csak ritkán érke­zett csomaggal... A LETARTÓZTATÁS 1924 májusában és június elején annyi kopo­nyát és emberi csontot találtak a Leine folyó­ban, hogy pánik kitörésétől kellett tartani. A rendőrség most már végére akart járni a do­lognak, s minden rendelkezésére álló erővel erre az ügyre vetette magát. Egyre több gyanúok szólt Haarmann ellen. Számára az volt a legvégzetesebb, hogy a nyo­mozás irányítását Retz detektívfelügyelő vette át, akit nemrég helyeztek Hannoverbe, tehát azelőtt nem állt kapcsolatban Haarmann-nal, nem vette igénybe besúgó szolgálatait, s tel­jesen elfogulatlan volt irányában. — 20 — Mivel Haarmann jól ismerte a hannoveri rendőrség minden tagját, Retz két egészen fiatal detektívet kért kölcsön a berlini rend­őrségtől. Azt a megbízást adta nekik, tartóz­kodjanak a pályaudvaron, mint munkát kereső, hajléktalan fiatalemberek, keressék az érint­kezést Haarmann-nalj menjenek el vele a la­kására, s ott leplezzék le. A jól kigondolt terv végrehajtása azonban nem sikerült, illetőleg végrehajtására már nem került sor, mert a véletlen közrejátszása foly­tán Haarmannt még előbb letartóztatták. A vé­letlen ezúttal ellene dolgozott. A dolog úgy történt, hogy Haarmann július 18-án, néhány nappal letartóztatása előtt fel­szedte a pályaudvaron Kurt Fromm, tizenöt éves javítóintézeti, szökött növendéket. A laká­sára vitte. Július 22-én éjszaka újból találko­zott vele a pályaudvaron, s ismét a lakására csábította, de a fiú nem volt hajlandó vele menni. Haarmann azzal próbált rálijeszteni, hogy ha nem megy vele, feljelenti a vasúti rendőrőrszobán. Mivel ezzel sem tudott hatni Frommra, be­váltotta fenyegetését, az őrszobára hurcolta, s közölte az ügyeletessel, hogy a fiú meg­szökött egy javítóintézetből. Frommot fogva tartották, de ő ezt nem tűrte el szótlanul. El­mondta, hogy Haarmann a lakására csalta, s ott csúnya dolgokat művelt vele. — 21 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents