Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-11 / 188. szám
1967. augusztus lí. fOLNS WmnTFT NÉPÚJSÁG 5 Ifjú képzőmüvéssek Pakson Jó hírük van az országban — Tábor ecsettel és ceruzával —IB Ä képzőművész megjelölést egyelőre csak előlegeztük a paksi ifjúsági művésztelep lakóinak, akik egy hetet töltöttek el kellemes, pihentető környezetben, anyagot gyűjtve, gyarapítva, csiszolva tudásukat. Az ifjúsági művésztelepnek már hagyománya van Tolna megyében. Négy évvel ezelőtt indult az első a fadd-dombori KISZ- táborban, s csak azután telepedtek át Paksra, ahol minden esztendőben a megye „felnőtt” képzőművészei is alkotó munkával töltenek egy-két hetet. A fiatalok majd mindegyikével találkoztunk már a különböző megyei képzőművészeti pályázatokon, s nem egy közülük értékes díjat is szerzett alkotásával. Év közben szakkörökben dolgoznak, tanulnak. Molnár György festőművész, az ifjúsági képzőművész-telep vezetője két másik tábort is meglátogatott, hogy tapasztalatokat szerezzen, tájékozódjon az ott folyó munkáról. A paksi képzőművésztelep lényegesen különbözik a többi, hasonló jellegű, többnyire középiskolásokat tömörítő táboroktól. Ott tulajdonképpen a tábor ideje alatt is szakköri munka folyik, míg a paksi telep továbbképzés jellegű, ahol a résztvevők új ismeretekkel, művészeti módszerekkel ismerkedhetnek meg. Az itt folyó képzés meglehetősen újszerű, s országszerte nagy az érdeklődés iránta. Molnár György elmondta, hogy jó híre van a paksi tábornak, figyelemmel kísérik munkájukat, eredményeiket. A hét programja nagyon zsúfolt volt. A fiatalok 16 művészeti tárgyú kisfilmet tekintettek meg és két hasonló témáról hallgattak előadást. Ellátogatott hozzájuk Gyarmati Tihamér festőművész is, aki az ember és a művészet kapcsolatáról beszélgetett a fiatalokkal. A filmvetítések, beszélgetések alkalmával sok kevésbé ismert képzőművész munkásságával, művészi módszereivel ismerkedtek meg. Foglalkoztak a korszerű iparművészettel, építőművészettel, egyszóval a társművészetekről is gyakran szó esett az itt eltöltött egy hét alatt. A fiatalok természetesen nemcsak elméletileg fejlesztették tudásukat, alkalom nyílt gyakorlati munkára is, annak ellenére, hogy a tábor elsősorban nem alkotó jellegű. A hasznosan eltöltött idő bizonyítéka a hálóterem falán „rendezett” tárlat, amely ízelítőt ad a fiatalok legjobban sikerült alkotásaiból. Az itt készült képek közül néhány a fadd-dombori KISZ-tábor paneljeit díszíti majd, s ajándékoznak belőlük a paksi járási KISZ-bizottságnak is, jutalomképpen az itt eltöltött élményekkel teli hétért. Molnár György már most foglalkozik a jövő évi ifjúsági tábor gondolatával. Úgy tervezik, amennyiben lehetséges, kéthetes lesz majd, így kevéábé zsúfolt program mellett alaposabb képzést kaphatnak a fiatalok. A tábor jellegét úgy szeretnék kialakítani hogy nyaranta elsősorban művészeti előképzést kapjanak a fiatal képzőművészek. A következő évben szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a Népművelési Intézettel, akik sok segítséget tudnak majd nyújtani a munkában. Hangulatos volt, termékeny munkával telt el Pakson az egy hét. S a megyei pályázaton bizonyára sok olyan alkotással találkozunk majd, amely ebben a környezetben ihletődött. (d. konya) Kísérlet az új takarmánytáppal Több közös gazdaságban kísérlet kezdődött a sertéstenyésze- tekben egy amerikai cég nyugatnémet fiókjának takarmánytáp- jával. Ezt a tápot a Barand-Pu- rina cég hozza forgalomba. A cég képviselője rendszeresen látogatja a gazdaságokat, figyeli a kísérletet, instrukciókat ad hozzá. A napokban is végigjárta e gazdasagokat, és mindenütt értékelték az eredményeket. Mi a regölyi termelőszövetkezetbe látogattunk el, ahol ugyancsak kísérleteznek a takarmánytáppal. Hegedűs Gyula, a majsai major állattenyésztője ismertette a kísérletet: — Négy és fél hónappal ezelőtt kezdtük a kísérletet. Fia- láskor azonos ólban, azonos körülmények közt voltak az anyák. Az ól egyik felében levő anyák malacait az Á, a másik felében levőket a B csoportba soroltuk, és természetesen ügyeltünk arra, hogy ezek ne keveredjenek ösz- sze, később is állandóan azonos helyen és körülmények között legyenek. Mindegyik csoportba száznál több malac került. Az A csoportbeliek kapták a már régebb óta ismert és használt hazai tápot, a B csoportbeliek pedig a külföldit. — Mi az eredmény? — Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy a kísérleti táp hatékonyabb, mint az eddig használt hazai. Mellesleg megjegyezve, a hazai tápok a maguk forgalomba kerülésének idején kiválóak voltak, ma is jók, sokkal nagyobb eredményt lehet velük elérni, mint a hagyományos takarmányozással. Viszont külföldön is, belföldön is állandóan kísérleteznek a még hatékonyabb módszerekkel. Ez az amerikai—nyugatnémet cég most újabb takarmánytáppal jelentkezett. A mezőgazdasági szakemberek felfigyeltek erre, ezért is jött létre ez a kísérletkapcsolat. Ha ugyanis végérvényesen beigazolódik, hogy ez jobb a miénknél, hasznosítjuk belőle a hasznosíthatót. A regölyi tsz irodájában előkerülnek a jegyzőkönyvek, kimutatások a kísérletről. — Négy és fél hónap után a hazai tápos süldők átlagsúlya 34 kilogramm, a külföldi táposoké pedig 45 kilogramm. A különbség tehát 11 kiló súlytöbblet a „külföldiek” javára — mondja Hegedűs Gyula. A külföldi tápot a malacok már kéthetes korban elkezdték enni, a hazait jóval később. A külföldi táposok egyöntetűbbek, mint a hazaiak. Eddig a betegséggel szembeni ellenállóképességük is jobb volt. Fellépett egy betegség, ami a tartási viszonyokból eredt. Ennek következtében 15 malac hullott el, a külföldi táposokból azonban aránylag kevesebb. Minden hónap végén mérik a súlygyarapodást, a súlykülönbözet a „külföldiek” javára minden hónap végén szembetűnő volt. A magyar tápból 3,22 kilogramm kellett egy kiló hús előállításához, a külföldiből 2,68. A minap a tenyészetet, illetve kísérletet megtekintette a cég nyugatnémet szakembere. Elismeréssel beszélt a tsz tenyészetéről. Elmondotta, hogy a táp kínálásakor nem számoltak azzal, hogy Magyarországon ilyen jó állomány van, s hogy ilyen fejlettek a nagyüzemi módszerek. Ezért remélhető, hogy további sikereket tudnak majd mindenütt elérni e takarmánytáppal. Hasznosításának, hatékonyságának egyik előfeltétele ugyanis a jó nagyüzemi tartás, körülmény. A kísérletnek természetesen még nincs vége, így végérvényes következtetéseket sem lehet levonni. Figyelembe kell venni természetesen a táp költségeit is, A külföldi táp jelenleg drágább a hazainál. Ezt is, és sok egyéb szempontot is figyelembe kell venni a végleges értékelésnél. BODA VISSZHANG ] A szuperluminális sebesség Kétmillió köbméter víz a város alatt Mivel lőtték át az eget ? Másodszor jelentkezik a Tolna megyei Népújság a „Visszhang” rovatával. Előző alkalommal megírtuk, de most megismételjük, hogy a jövőben időről-időre összeállítást közlünk azokból a levelekből, amelyekben az olvasók egy- egy cikkre válaszolnak, egyetértésüket, nemtetszésüket fejezik ki, avagy kiigazítják az adott írás mondanivalóját. A vasárnapi, augusztus 6-i Népújság 9-ik oldalán rövid tudósítás jelent meg a következő címmel: „A lasersugár sebessége felülmúlja a fény sebességét”. Ehhez fűz megjegyzést S. B. nyugdíjas gyógyszerész. „Végtelen csodálattal olvastam a vasárnapi számban, hogy él- vonalbeli szovjet tudósok felfedezték, miszerint a lasersugár terje- aesi sebessége nagyobb, mint a fényé, azaz több mint 300 000 km/sec. hegyen szabad erre nézve röviden válaszolni. A fizikának is vannak úgynevezett axoimái. Csakhogy ezek olyan dolgok, hogy ezeket megcáfolni emberi ésszel lehetetlen. (Aki ért hozzá.) Ilyen például a perpetuum mobile (örökmozgó) abszurd volta. Ilyen az anyag az energia megmaradásának tétele, a 0 fok fogalma ?s, a fénysebesség is, amelynél nagyobb sebesség nincs és nem képzelhető el soha. Nem én találtam ki kérem. Vagy 200 éve Newton és mások lefektették az elvet... De az elv máig is él és élni fog a világ végéig. Túl messze vezetne a részletes ismertetés, nem is próbálóm meg. Mit is mondott a cikk? A lasersugárról szál Nos, a lasersugár nem valami titokzatos halálsugár. Épp olyan íSSKYlirÍt a napsugár, vagy a villanylámpa fénye. Annyi különbséggel, hogy szivattyúzó fény hatására létrejövő gerjesztett, kellemes sugárzás. (Hogy ez mi, azt a szakemberek tudják.) Itt rÉszletezejm. De mivel épp olyan fénysugár, a terjedése sem lehet gyorsabb 300 000 km/sec-nál.. S. B. levele további részében úgy véli, hogy a lap kritika nélkül vette át a közleményt,^ mellőzte a szakmai ellenőrzést. Közli, van elég fizikus Szekszárdon is, hát tessék megkérdezni tőlük, hogy nekik mi a véleményük. Válaszunk: Annak idején az első szputnyik felbocsátásakor, majd később, a Hoild célba- találasakor sok, főleg idős emberrel találkoztunk a megyében, aki kétségbe vonta a híradások valódiságát. Egyszerűen nem hitték el a holdkutatás eredményeiről beszámoló tudósításokat. Egy idős parasztember megkérdezte: „Mi- yel lőtték át az eget?” Az eféle kételkedésre mit válaszoljon az ember? Talán azt, hogy a XX. század második felében csodák ugyan nincsenek, de semmi sem elképzelhetetlen. Mi magunk, a cikkben foglalt állítás tudományosságát nem tudjuk ellenőrizni. A közleményt szovjet folyóiratból vettük át, ebből, következik: nehezen képzelhető, hogy a hír légből kapott. A kánikulában gyakran foglalkoztunk Szekszárd város egvik súlyos gondjával, az ivóvízhiánnyal. Ebből a szempontból feltétlenül érdeklődésre tarthat számot Posta Lajos, közegészségügyi főmérnök levele: ■> lát^SZkfi!trfdnfáTnr?1?* i RáHc2Í-B Balo<>h Adám »tea nnna- víz\anl a lelfn„P itJíepeJ<: külső vonaláig sok millió köbméter kezdődik éje,A terepszintiül lefelé átlag 2,5 méternél rint 20^öf dn rJ?LtkeZé?eknél és kútfúrásoknál kapott adatok szerint 20-tól 40 méterig tart a mzadó, illetve vizet tartó agyagoshomok—homok—kavicsoshomok réteg. Ha ebből az aránylag olcsón kiemelhető vízből évenként csak 2 millió köbmétert használnánk fel, lényegesen megjavítható lenne a vízellátás. A víz szintje lényegesen nem süllyedne, de azért sok pince és alagsor időszakos vízelborítasa elmaradna. A \park melletti fűtőalagút építésénél — aki arra jár, láthatja =» naponta kb. 300 köbméter vizet szivattyúznak ki azért. hogy a talajvíz szintjét az építkezés helyén kellő mélyen tarthassák. Ez a szivattyúzás már harmadik hónapja tart és a kristálytiszta víz sebes sugárban ömlik ki szabadon, bizonyítva azt hogy a 2 millió köbméterből egy kis helyen is ki lehet emelni .100 ezret. A város vízhiányban, és főleg, és ez a súlyosabb, ivóvízhiány- ban szenved. A nyári kánikulában száz és száz lakás nem kapott vizet. A városi vízmű kútjai hiába adták ki a napi 5—6 ezer köbméter ivóvizet, a lakosság napi 3 ezer köbméternyi ivóvize mégsem volt biztosítva. Az üzemek vízhasználatán kívül nagy mennyiségű ivóvizet használtak el felszíni kert, stb. öntözésre ottahol a vezeték elegendő nyomása még ezt megengedte. Elkészült a városi fürdő nagy sportmedencéje és nincs üzemben a vízhiány miatt. A medence egy szezonon át való üzemeléséhez, a rendszeres vízcseréhez és frissítéshez összesen csak 30 ezer köb- méter viz kell. Az aránylag olcsón kiemelhető 2 milliónak kicsi töredéke. Az utóbbi 10 év folyamán az ipari üzemek telepítésekor, a lakásépítési beruházások megindításakor és utoljára a strandfürdő bővítésének előkészítésekor elhangzottak aggodalmak és javaslatok a vízellátásra vonatkozóan. Ha a javaslatok megvalósulhattak volna, ma, kevesebb lenne a vízellátási panasz. A javaslatok csaknem mind az ivó- és üzemi (ipari) vízellátás elválasztása körül csoportosultak, még a dunai vízkivétel lehetőségének esetére is. Többször kerül szóba a város alatti víz is mint kézenfekvő és aránylag olcsó adottság. Egyik nagy vízfogyasztású üzem készített is magának egyéni csőkutat. A költségekre vonatkozóan példa a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, amely saját felszereléseivel létesített néhány csőkutati amelyek napi 150—300 köbméter vizet tudnak szolgáltatni a vízadó réteg anyagától függően. Az építési költség 30^ezer és 60 ezer forint között mozgott. Sajnos, természeti adottság, hogy a város alatti víz vasas; kemény és helyenként nitrátos. Tehát nem minősíthető kifogástalan ivóvíznek. De lehet vele öntözni, kocsit mosni sokféle üzemi célra felhasználni és bizonyos módszeres kezeléssel sportcélra is megfelel. Nem indokolt és mondhatnák, kár a városi vízmű által szolgáltatott ivóvizet olyan célra felhasználni, amelyre más szerzésű víz is megfelel. Különösen nem lesz célszerű akkor, ha a vas- és mangántalanító berendezés üzembe helyezésével a fel* javított minőségű víz termelési költsége is magasabb lesz. Az annak idején elhangzott javaslatokból még ma is megvalósítható: 2.; az ipari üzemek nem feltétlenül ivóvíz minőségűi vizé- nek beszerzése saját kútból, vagy más üzemekkel közösen létesített kútból; 2. a parkok és utcák öntözése ugyancsak csőkutakból kiemelt vízzel; 3. a strandfürdő medencéjének feltöltése 10—22 db jól elhelyezett csőkútból* Remélve a vízmű már elkészült újabb kútjainak bekötését is; a javaslatok megvalósítása után nem lenne Szekszárdon a magasabban fekvő utcákban sem vízhiány, és megszűnne a vízgond.'*
