Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-10 / 187. szám
1 1967. augusztus 10. TOT,NA MEGYEI NEPf]9\<Í 3 A szakosítás első állomása Eszik vagy isszák — Az ŐMMI, a MEZ OBER, a MÉK — Kész a modell IV yilván sokakat érdeklő kér- 1 ' dés, hogy milyenek lesznek a jövőben a megye mezőgazdasági nagyüzemei. Nemrég beszámoltunk olvasóinknak arról, hogy elkészült Tolna megye mezőgazdasági termelésének terület' elhelyezésére, szakosítására, és koncentrálására a terv. Egyik olvasónk megkérdezte: Eszik, vagy isszák? Érdemes tehát kissé szemléletesebben foglalkozni ezzel a mindannyiunkat érintő és érdeklő elképzeléssel. Tíz év múlva a határjáró, vagy az utakról szemlélődő érdeklődőt egészen újszerű kép fogadja. Addigra kirajzolódnak a szakosított termelő- szövetkezetek körvonalai, az iparszerű termelés kézzel fogható jelei. Mint ahogy napjainkban nyáron a gabonaföldeken megszokott látvány a kombájn, ugyanolyan köznapi látvány lesz a burgonya-, a cukorrépa- és a kukorica-beta- karító gépek sokasága. A rakodást szintén gépek végzik. De elsősorban az ragadja meg majd a nézelődőt, hogy az utas hét határt is bejárhat, jóformán csak kukorica között, majd kilométereket utazhat, s ameddig a szem ellát, kizárólag kertészetet, vagy napraforgót lát. A mezőgazdasági üzemek ugyanis így fogják szakosítani a termelést. Erre vonatkozóan á megyére vonatkozó elképzelések már megvannak. A lakosság igényeit, a tsz-ek adottságait figyelembe véve, a zöldségtermő terület például fokozatosan 35—40 tsz-re koncentrálódik. Ám ezzel egyidőben a zöldségtermő terület a jelenlegi 7189 holdról 11 140 holdra nő. Lesznek közös gazdaságok, ahol a gazdák kertészkedéssel a jövőben egyáltalán nem foglalkoznak. Más, adottságaiknak legjobban megfelelő növényekkel annál inkább. 35—40 tsz-ben viszont kialakítják a minden tekintetben korszerű, több száz holdas kertészetet, amely a lakosság igényeit maradéktalanul kielégíti, meny- nyiségileg és minőségileg egyaránt. A termelés területi elhelyezése, szakosítása és központosítása nem valami távoli és elérhetetlen ábránd, ellenkezőleg. Reális, céltudatos alkotómunka, amely egyelőre még csupán néhány tsz-ben, de már megkezdődött. Ebből a szempontból a kocsolai termelőszövetkezetet akár nullszériának is felfoghatjuk, mivel a nagy megyei méretű szakosítás egyik első állomása. A dombóvári tájegységhez tartozik a Kocsola— dalmandi tervezési egység. Az ottani vállalkozás méretét, nagyságát legjobb egyszerű példával érzékeltetni. Képzeljünk el egy 100 fővel működő suszterájt, ahol kaptafaszínvonalon javítják a lábbelit, de nagy mennyiségben készítenek új cipőt is, csak sajnos minden fazont elvállalnak. Néhány év múlva e suszteráj dolgozói óhatatlanul rájönnek: ez így nem jó, nem gazdaságos. Sokkal kifizetőbb mindössze néhány fazont gyártani, azt, amelyikre az adottságok a legalkalmasabbak, legkiválóbbak. Ezek után megkezdődik az átszervezés. Megvetik az alapját a korszerű cipőgyárnak. Nos, a példa csupán arra jó, hogy lássuk: Kocsolán a mindent csináló mezőgazdasági „suszterájt” így kezdték 1967-ben üzemmé formálni. \ szakosítási program össze- állítása óriási körültekintést igényelt és specialisták közreműködését kívánta meg. Nincs az az iskolai végzettség, melynek birtokában egy-két ember el tudná végezni a mezőgazdasági üzem távlati, fejlesztési tervét úgy, hogy a talajjavítás szinkronban legyen a vetésszerkezet módosí-. fásával, ez az utóbbi pedig az állattenyésztés fejlesztésének helyes arányaival. Az egymást fedő tervek külön-külön készültek, állattenyésztők, agrármérnökök, közgazdászok, gépészmérnökök, építészek, statikusok, talajvédelmi, öntözési, kemizálási, kereskedelmi szakemberek, sokszor tudósok közreműködésével. Hogy az érdeklődő idegen olyannak lássa Tolna megye mezőgazdaságát, amilyennek a bevezetőben leírtuk, ahhoz Kocsolán budapesti, kaposvári, iregszemcsei, szekszárdi és természetesen helybeli szakemberek serege dolgozott Kész az a modell, amely behelyettesítéssel más mezőgazdasági üzemre is variálható, alkalmazható. Szóval rendelkezésre áll a minta, s ennek birtokában még nagyobb nyomatékot kap a szakosítás realitása. ÍN em öncélú kísérletezés, a helyzetből fakadó kény- szerűség szorította rá a megyét, az átfogó irányelvek összeállítására. Ezt a kényszerűséget a tsz-ek előre jelezték. Ez a kiindulási pont Kocsolán is. A tagok azt mondják a vezetőknek: A ti dolgotok munkáról és keresetről gondoskodni. Törjétek a fejeteket. 1964 óta az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés 19 ezer, tavaly óta 20 ezer forint fölött van. Visszalépni nem lehet. A tsz vezetői úgy gondolták: 1980- ig minden oldalról bebiztosítják a gazdaságot. Folytatják a gépesítést, ugyanakkor a felszabadult kézierőt más területen foglalkoztatják. A közgazdasági adottságokkal együtt ez a szükségszerű körülmény vetette meg az alapját a helyi tsz távlati fejlesztési tervének, amely része a megyei szakosítási programnak. 1967-ben 80 holdon foglalkoztak kertészeti növények termesztésével. Ez a terület 3 év múlva megduplázódik, majd 200 holdra növekszik. Ezzel egyidejűleg a környező kedvezőtlen adottságú gazdaságokban a 10—20 holdas kertészetek megszűnnek. Kocsolán viszont a MÉK közreműködésével és támogatásával az öntözés adta lehetőségeket még jobban kihasználják, növelik a gépesítést, összességében a korszerűsítést a minőség és a meny- nyiség szolgálatába állítják. Munkaerőhiány nem lesz, sót máris az a helyzet, hogy a kertészet a legnépszerűbb üzemág, a fiatalok szinte kizárólag oda jelentkeznek munkára. Ahogyan nő a kertészet, úgy csökken majd más növényféleség termőterülete. Viszont a kertészettel egyidejűleg a vetésszerkezetben egyre nagyobb százalékos arányban „képviseli magát” a takarmány. A pillangósak vetésterülete például a mostanihoz képest megduplázódik. Dús levelű dohány Uj dohányfajta, az úgynevezett Burley meghonosításával kísérleteznek Rákóczifalván. Egyelőre nyolc holdon telepítették a dús levelű fajtát, amelynek egy tövén 30—32 haszonlevet nő. Képünkön: szárításhoz fűzik fel a Burley leveleit. A vetésszerkezetben tervezett változásokat semmiképpen sem lehet megvalósítani a szükséges talajvédelmi, talajjavítási munkák elvégzése nélkül. Erre az OMMI készítette el a szükséges tervet, s a talajvédelmi feladatokat a termelőszövetkezet e terv alapján már végzi. A vetésszerkezetben beálló változás szükségszerűen írja elő az állattenyésztés minőségi és mennyiségi fejlesztését. mert enélkül kertészkedni 200 holdon nem lehet. A MEZÖBER telepítési osztálya a fenti szempontok összességét figyelembe véve elkészítette tehát a korszerű állattenyésztési telep tervét. Az építkezést legkésőbb 1968. január 1-én megkezdik. Ez a telep biztosítja majd, hogy a közös gazdaságban az állatállomány összetétele a távlati fejlesztési tervhez illeszkedve alakuljon. A szarvasmarha-állomány a mostani 470-ről 1980-ig 951-re nő. 1966- ban 100 kataszteri hold szántóra 22.3 számos állat jutott, 1980-ban 37.3 jut. Megalapozott tehát a talajerő-visszapótlás is. A felfektetett és kész tervek vaskosak, kötetnyi nagyságúak. Kvalifikált szellemi munka termékei, s egy előremutató program bizonyítékai. Jelzik, hogy ilyenek lesznek a jövőben a megye mezőgazdasági nagyüzemei. Sz. P. Jog és köxerkölcs — Magánügy ? Sérti az emberek társadalmi igazságérzetét. Háborog- nak miatta a járási székhely lakói. Magánház a Perczel Mór utcában. A fő utcai, bonyhádi házat jelenlegi tulajdonosa hetvenezer forint lefizetése ellenében vásárolta az államtól. Olcsón vette, mert akkoriban két bérlő lakta. Mióta megüresedett mindkét lakás, háromszorosára növekedett a ház értéke. De mi lesz a költözéssel? Azt hitték, hogy a tulajdonos azért törekszik a saját házra, mert ott szeretne lakni. Hiszen többnyire alig várja a vásárló, hogy mielőbb saját tulajdonába mehessen. Most már beköltözhetne, mégsem teszi. Találgatják, hogy miért nem? Hiszen bérben lakik egy másik magánházban K. és családja. _ Csirkéket telepített a tulajdonos a megüresedett lakásba. Mióta Mazara költözött az első bérlő, apró baromfi csipog és piszkol a Perczel Mór utcai ház lakásában. Na majd ha a másik lakás, megüresedik, biztosan másként határoznak a K.-ék — gondolták maívul a hiszékenyek. Egy hónapja már annak, hogy az idősebb bácsi, a második bérlő is elköltözött. Azóta és még mindig üres a lakás. Mire vár a tulajdonos? Talán tartóztatják a régi helyen? Szó sincs erről. Mint falat kenyér az éhezőnek, úgy kellene jelenlegi házigazdájának a K.-ék által jelenleg is bérelt lakás. Családot alapított gyermeküknek szeretnének otthont nyújtani. Eddig bizony hiába lesték-várták, mert a .aját házzal és üres lakással rendelkező K.-család náluk maradt. Magánügy? Annak látszik, mégsem tekinthető kizárólagos magánügynek. Jelenleg hatályos jogszabályaink ugyan lehetővé teszik K.-ák eljárását. Mivel magántulajdonban lévő épületekről van szó, nem kötelezheti őket a tanács az átköltözésre. E helyzetben hiábavalónak tűnik a lakosság reklamációja és jogos elégedetlensége. Rendelkezéseink kötik a tanácsiak kezét és nincs módjukban radikálisan intézkedni. Jogilag támadhatatlannak tűnik K.-ék eljárása. Morálisan viszont egyáltalán nem kifogástalan. Inkorrektül járnak el, noha sem a baromfi tartással, sem pedig az üresen hagyott lakással nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Jogosan mondják, hogy eljárásuk sérti a helyes közerkölcsöt és az ezt képviselő közvélemény igazságérzetét. Kifogásolnak a bonyhádiak. Nem értik és szeretnék tudni, hogy mi okból, vagy mi célból történik és mivé alakul a dolog. Ügyeskedés? Bármilyen indok van mögötte, annak minősül. Azt tartják talán, hogy „az én házam az én váram”? Ennek ellenére sem engedhető meg a kettős luxus, akkor, amikor Bonyhádon is oly nagy lakásínséggel küszködnek.-i. -é. Az erdők szíjgyártója Bátaszéken, az erdészet székházénak egyik szobájában húzódik meg a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság szíjgyártó- műhelye. A melegebb napokon kinyitott ajtón kiáramló bőr szaga a gyerekkori első futball- labda emlékét idézte fel pillanatra képzeletemben. Pedig ilyen „bőrgolyót” nem készítenek itt, amint megtudtam. A kis helyiség zsúfolt a falra akasztott lószerszámoktól. — Ilyenkor van a javítások szezonja — közölte Márton István, az erdőgazdaság szíjgyártómestere. — Ebben az időszakban folynak a rönkközelítések, a szállítások az erdőkben, s ilyenkor szakadnak el a régi szerszámok. — Mennyi szerszámot javít meg? — Rengeteget. Kilenc erdészetnek, a bajai, a karapan- csai, a pandúri, a hajósi, az érsekcsanádi, a bédai, a báta- széki, a pörbölyi és a szekszárdi erdészetnek dolgozom. Százhúsz pár lovat fogatolnak az erdőgazdaságban. De nemcsak lószerszámokat, hanem mindenféle bőrszerszámot javítok, a rönkközelítő kerékpárétól kezdve a féder eskocsi-ülé- sek rugólekötéséig. Ponyvavászonból védőkötényt is készítek a fűrésztelep dolgozóinak. Látjuk, nem unatkozik. Az úgynevezett „csikón” dolgozik, annak befogójába szorítja a kantárt, akárcsak egy satuba. Mellette, a szabászasztalon sorakozik a pótlásra szolgáló bőranyag. Sok lószerszám, kantár és gyeplő csupa por és siralmasan néz ki. — Hogy lesz ezekből újra használható? — Ami teljesen tönkrement, kiselejtezzük. De, amit lehet, megjavítom — válaszolja, miközben magabiztosan „operálja” az árral és az erős varrótűvel a „műtétre” került szerszámot. Itt nem lehet félmunkát végezni. A megjavított szerszámoknak bírniuk kell a megerőltetést, ha újra kikerülnek a munkahelyekre. Egyedül dolgozik a mester, maga felel minden darabjáért. — Csereszerszám mindig van — említi, s bekapcsolja a rádiót. Mert az is található a műhelyben, s ő gyakran szólaltatja. Főleg zeneszóra jobban halad a munka. S lám, rajta nem múlik a farönk- szállítás, gondoskodik róla, hogy másik szerszám legyen a bevitt helyett. — Mióta dolgozik itt? — Három évvel ezelőtt jöttem vissza a szakmámba. Azelőtt ugyanis más foglalkozást kellett keresnem ... váltókezelő voltam. De a szíjgyártás az igazi szakmám. Nem is hiszi milyen változatos... Látszik a kezemunkáján, hogy nagyon szereti mesterségét. Ezt megerősíti az erdészet vezetője is, akivel távozáskor találkoztunk a folyosón. — Roppant szorgalmas, derék ember! — dicséri. — Rá minőin lehet számítani... Boldog ember lehet az, aki újra megtalálta önmagát. A rádióból kiszűrődő dallam az utcai kiskapuig kísér ... BALLABÄS LÁSZLÓ 1
