Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-09 / 186. szám
iss1?, sngttszius 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Riport 60 méter magasban Ez még semmi! — Ha a hegy nem megy... Naponta több százan is megállnak az újvárosi templom előtt, hogy megcsodálják a torony oldalán serénykedő munkásokat, akik láthatóan olyan biztonsággal dolgoznak a magasban, mintha egyáltalán nem zavarná őket a szédítő mélység. A közelben lakó idősebb néni mindenáron távcsövet akar szerezni, hogy jobban lássa őket a földről. Mert felmenni nem tud, és azt mondja, akár egy milliót is ígérhetnének, akkor se mászna olyan magasba. — Mindig csak belülről jöjjön az állványon! És erősen kapaszkodjon, itt csak a kezében bízhat! —, kiáltanak felém a munkások, amikor felfelé igyekszem. A figyelmeztetés cseppet sem vigasztaló, de bíztatnak; ha nem vagyok szédülés, másszak csak nyugodtan tovább. A panoráma megérte az izgalmat és fáradságot. A torony tetejéről elénk tárul a város, madártávlatból furcsa, szokatlan képével. — Ez a magas beosztás előnye — mutatnak körbe. A tornyot körülölelő állványokon hárman dolgoznak. Tátrai Nándor brigádvezető irányításával. Mindegyikük bádogos szakmunkás, a száz év előtti tetőt cserélik ki fényes lemezre, hogy egy újabb évszázadig állja az időt. — Nem szédülnek? — Megszoktuk. Belejön az ember mindenbe — mondja Tamai József. — Én meg lefestettem már néhány toronyórát, volt alkalmam megbarátkozni a magassággal — teszi hozzá Tóth Andor, aki a bádogos szakmunka mellett piktorkodik is — ahogy a társai mondják. — Mindig ilyen magasan dolgoznak? —Á, ez még semmi. Mi bá- dogoztuk az esztergomi Bazilika tetejét is. Ha jól emlékszm, az száz méter magas volt. — Ez mennyi? — Hatvan ha lehet... Nem veszélyes. — Szeretnek ilyen magasan dolgozni? Mosolyognak. — A torony nem jön le. így kénytelenek vagyunk mi felmenni. Mit csináljunk, ha már ilyen szakmára adtuk a fejünket... Három brigád dolgozik a szekszárdi templomon. A bádogosok kerültek a legmagasabb ..beosztásba”, no meg előttük az ácsok, Eiplich József brigádja, akik a biztonságos munkához szükséges állványzatot készítették. A két brigád általában együtt dolgozik, egymás nélkül nem boldogulnának. Valamivel alacsonyabban, a templom tetején a tetőfedők munkálkodnak. Újra cserélik a régi, hibás palaburkolatot. — Cigányéletet élünk — mondja Tátrai Nándor — egy hónap itt, három hét ott, szóval mindig máshol vagyunk. — Merre jártak már? — Esztergomot említettem, Pécsett, Máriaremetén, Pakson, és még jó néhány helyen. Nyéki László tetőfedő mester is járt már a megyében. Az ő brigádja rakta fel az új tetőt a simontomyai várra. — Hánykor kezdik a munkát? — Reggel ötkor. Hét, fél nyolc felé lejövünk reggelizni, délben ebédelni, aztán este hétág nincs megállás. — A vállalat neve? — Maszekok vagyunk' Külön cég mindhárom brigád. *— Hová valósiak? — Mondjuk azt, hogy Budapestre. De csak minden hét végén. — Szekszárd után mi következik? — Fegyvernek. Szintén magas ^beosztásban”. (d. kánya) Koordinációs értekezlet a szolgáltatási problémákról Koordinációs értekezletre hívta össze a megyei tanács végrehajtó bizottsága azoknak a szerveknek, vállalatoknak a képviselőit, amelyek nem tartoznak tanácsi irányítás alá. Az értekezletnek az volt a célja, hogy értékeljék a megye szolgáltatási helyzetét, és meghatározzák a tennivalókat. A tanácskozáson dr. Vígh Dezső, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese elnökölt és Kelemen Sándor ipari osztályvezető tartott vitaindító beszédet. Tolna megyében kevés téma szerepel annyit napirenden, mint éppen a szolgáltatás helyzete. A sok, vele kapcsolatos tanácskozást is mindenekelőtt az indokolta, hogy a számos intézkedés ellenére sem javult a helyzet. Noha számos vállalat foglalkozik szolgáltatással, részben főfeladatként, részben melléküzemágként, a lehetőség mégis messze marad a reális igényektől. Amint a beszámolóból is kiderült, a szolgáltatási célokra létrehozott vállalatok is fokozatosan rátértek az árutermelésre. A jövőben fokozottabban kellene számolni ezzel a tendenciával, mert eddig az esetek többségében a szolgáltatás szorult háttérbe. — A ktsz-ek építőipari szolgáltatása — mondotta dr. Kelemen Sándor — sokat fejlődött az utóbbi években. Már emeletes házakat is tudnak építeni, de továbbra is létszám- és felszerelési problémákkal küszködnek, örvendetes, hogy fejlesztési alapjuk nagyobb részét az építőiparuk fejlesztésére fordították, de így is csak részben tudják kielégíteni az igényeket. A szolgáltatási helyzet javítása érdekében a múlt évtől kezdve lehetőség van másodállású iparjogosítványok kiváltására is. Ezzel az volt a cél, hogy a különböző munkaviszonyban lévő szakemberek szabad idejükben magánkisiparos módjára dolgozzanak a magánosok részére. Az eredmény azonban a vártnál gyengébb, mindössze 24 ilyen iparengedélyt tudtak csak kiadni a megyében. A beszámoló után a felszólalók több gondolatot vetettek fel. Schrottner Károly, az SZMT vezető titkára hangsúlyozta: — A szocializmus anyagi kérdés, az új gazdasági mechanizmus Is a szükségletek jobb kielégítését célozza. Ebből következik, hogy a szolgáltatáson is jelentősen kell javítaná Javasolta, hogy ahol az állami, vagy a szövetkezeti szolgáltató Ipar nem él meg, bátran adjanak működési engedélyt magánkisiparosnak. Gyerő András, a KISZÖV megyei elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy megfelelő ösztönzőket kellene létesíteni a szolgáltatási ágak fejlesztése érdekében. Az űj gazdasági mechanizmusban még jobban előtérbe kerül a nyereségre való törekvés, és ha nem teremtenek megfelelő ösztönzőket a szolgáltatásra, feltétlenül visszaesés fog bekövetkezni. A ktsz-ek myere- ségi aránya a múlt évben csökkent a korábbi évekhez képest, mert a szolgáltatásokkal járó áldozatvállalájsok hátrányosan befolyásolták a nyereségi mutatókat. Gyerő András a továbbiakban javasolta, hogy magánfcisiparosr- nak csak ott adjanak engedélyt, ahol nincs szövetkezeti, vágj7 állami szolgáltatás. Jó lenne, ha a ktsz-ektől véleményt kémének egy-egy magán-iparengedély megadásánál. Borbás István, a megyei tanács vb. tervosztályvezetője felszólalásában elmondotta, hogy a jövőben nem áll majd rendelkezésre szövetkezetfejlesztési alap tanácsi hatáskörben, az eddigi tervkötelezettségek is megszűnnék, ezért — ha nem lesznek megfelelő eHenántézkedések —v a szolgáltatási szint további visszaesésével kell számolni. Dr. Lencsés Gyula, az igazgatási osztály vezetője a szabálysértések és kontárkodások elleni küzdelem kapcsolatáról beszélt. Simon József, a KIOSZ Tolna megyei titkára a magánkisiparosak szolgáltatási szerepét, az utánpótlás problémáit elemezte. a f. Kitüntették a paksi életmentő úttörőt Megható ünnepség zajlott le a megyei tanács vb-elnökének irodájában augusztus 8-án, a reggeli órákban. Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Kiss Zoltán Paks, Árvíz utca 1. szám alatt lakó 14 éves fiatalnak átadta az „Életmentő Emlékérmet” és az ezzel járó ezer forint pénzjutalmat. A tizennégy esztendős Kiss Zoltán úttörőhöz méltó cselekedetet hajtott végre. Halált megvető bátorsággal kimentette a Dunából utcájukban lakó pajtását, Szin- ger Margit 7 éves kislányt. Ahogy erről lapunkban hírt adtunk 1967. június 16-án alkonyaikor, Szinger Margitot édesanyja a boltba küldte. A kislány kerékpáron tette meg az utat, s a bevásárlás után az árvízvédelmi töltésen kerékpározott hazafelé. A töltés meredek, hajtűkanyaros szakaszán elvesztette a kerékpár feletti uralmát, s a Duna szaka- dékos partjáról kerékpárostól együtt a folyóba esett és elmerült. Az esetet látta Kiss Zoltán úttörő, aki a horgászásból éppen hazafelé tartott. A bajba jutott kislány segítségére sietett, ruhástól a vízbe vetette magát, elkapta a rugkapálózó kislány haját, majd karjánál fogva, a partra vonszolta. Mire a felnőttek a helyszínre érkeztek, a kerékpárt is kihalászta a Dunából. Az említett helyen meredek, szakadékos a partszakasz, és a Duna sodrása is erős. Amikor a szerencsés, kimenetelű mentés történt, a vízállás is magasabb volt a szokottnál. A kislány életveszélyben volt, másodperceken múlott élete. Ha nincs a közelben a bátorságot és önfeláldozást tanúsító Kiss Zoltán, a hétéves kislány a mégáradt folyó áldozata. Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke az „Életmentő Emlékérem” átadása előtt meleg szavakkal méltatta Kiss Zoltán bátorságát. Köszönetét mondott az ünnepségre meghívott édesapának, Kiss Mártonnak, és a paksi III-as ,számú általános iskolát képviselő Cziczer Istvánná igazgatóhelyettesnek. Úgymond, a családi otthonnak és az iskolának egyaránt érdeme, hogy ilyen bátor fiút neveltek. A tanács vb-elnöke az Életmentő Emlékérem és a pénzjutalom átadása után szívélyesen elbeszélgetett az életmentő úttörővel, az édesapjával, és az igazgatóhelyettessel. Kiss Márton rokkant, az egyik lábát elvesztette, hat gyermeke van. Az életmentő Kiss Zoltán egyébként az idén fejezte be a nyolc általánost. Jelenleg a Paksi Konzervgyárban dolgozik, ahova ipari tanulónak szerződött le. Kissék nem számítottak ilyen nagy elismerésre, s meghatottan mondtak köszönetét. POZSONYIIGNÁCNÉ Műanyag lemezek borítják majd ezeket a vasbeton falakat; a földalatti gyorsvasát szerelvényei „műanyag folyosóban” teszik meg az utat az állomások között. (MTI-foto — Mező Sándor felvétele.) Épül a budapesti földalatti gyorsvasát
