Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-09 / 186. szám

/ ' VfíEWS fflEGYEi NEpflJSÄG * 1967. augusztus 9, Casanova — a NATO költségén Csak az első lépés volt nehéz, de az sikerült. Klaus Hei­dnisch, harmincéves majnafrank furti autószerelő egy alkalmas pillanatban belopózott a Frankfurt melletti nagy amerikai ka­tonai táborba. Tudott angolul és jó volt a fellépése, a tábornagy áruházában vásárolt magának egy jenki őrmesteri egyenruhát. Azután megléptetett egy katonai dzsipet, mert megfigyelte, hogy a laktanya bejáratánál a dzsipek jövés-menését úgyszólván alig ellenőrzik. Később előléptette magát. Ted Palmer hadnagy néven mu­tatkozott be és azt mondta, hogy sajtótisztként működik. Egyen­ruhájának eredetét senki sem ellenőrizte, a névsorban sem né­zett utána senki. Törökországban pedig kivált tisztelettel övez­ték a bőkezű, jóképű „NATO-tisztet”. Mert sűrűn járt ettől kezdve Törökországba Heinisch Pal­mer, itt vásárolta meg azt a jelentős kokain- és heroinmennyi­séget, amelyet azután — külön NATO-repülőgípeken rendsze­resen, Izmirből Párizsba utazva —, a fény városában értékesí­tett. » A kábítószer-csempészés jövedelmező üzletnek bizonyult. S minthogy sok ide-oda utazgatással járt, Heinisch mindenütt tar­tott magának menyasszonyt. Bőkezű gavallérnak mutatkozott. „Autót akarsz, ma chérie? Citroen jó lesz?”. „Itt az új Mer­cedes, amit megkívántál, liebling!”. „Darting, ugye elfogadod tő­lem ezt a csekélységet: az új Vouxhall!”. És a chériek, lieblingek, dar lingok természetesen elfogadták és még önzetlenebbül szerették a snájdig NATO-sajtótisztet, egé­szen addig, amíg az egyik cherie gyanút nem fogott. Mert a nők bizonyos esetekben hamarabb gyanakodnak, mint a rend­őrség.­Párizsi szeretője rájött, hogy Palmer-Heinisch legalábbis ket­tős életet él, ha nem hármast, vagy négyest. A kábítószer nem érdekelte, csak a konkurrens nők. Azt viszont tudta, hogy a rendőrséget elsősorban a csempészés fogja érdekelni. Feljelen­tette hát hűtlen kedvesét. Csakhogy Heinisch idejében neszt fogott és elmenekült. Az­óta Törökországtól Párizsig, Frankfurttól Rómáig üldözi az In­terpol. Egyelőre nem találják a NATO-egyenruhás Casanovát. Valószínűleg Kanadába menekült. De könnyen lehet, hogy mire az Interpol odaér, a hajdani autószerelő már valamelyik latin­amerikai államban árulja a heroint és udvarol a tüzes szenyo- ritáknak. Legfeljebb az a kérdés, hogy milyen egyenruhában?... (bt) Hűtőszekrény A vegyészek régóta kutatják a friss élelmiszerek megőrzésének hatékony eszközeit. A szóróim sav alkalmasnak bizonyult erre. Ezt a savat a vörös berkenye bo­gyóiból vonták ki, de ritkán al­kalmazhatták, mert rendkívül drága. Fél tonna berkenyebogyó­ból mindössze egy liter savat si­került nyemiök. Nemrég a Szov­jetunióban, a tambovszki vegyé­szeti intézet dolgozói olyan szor­— csomagban binsavat állítottak elő, amely egytizedébe kerül a régebbinek és valóban csodálatos tulajdon­ságokkal rendelkezik. Esízel az anyaggal átitatott papír megaka­dályozza a gombásodás t A „szór­óin” csomagban — akárcsak a hűtőszekrényben —, hosszabb ideig frissen marad a hal, a kol­bászféle, a sajt, a vaj, sőt az ilyen papírba csomagolt kenyér körülbelül 2 hétig friss marad és nem penészedik meg. k\^V.,IA/\E RÁD TO - RÖK , AZT MOND" í. JA A SEREGEK ' URA, ÉS FÜSTTÉ | ÉGETEAA SZEKE- { REIT. OROSZtÁhH | KÖLYKEIDET KARD I EMÉSZTI AAEG..." KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE gfr„, kardok aö&sésé; v&jarkantyúk pgn- oésér HALLOTTA AZ •'MEAAABfZ. AAEJSZfJZj- Hf LAPOK KŐDÉBŐL, 'M viss*AM£HÓLBa esé­I SZBfsf ACMUUzS ér AU. AJAK HADJÁRATA!- W, NA>C KORA'f&.éSA l/L HADNAGY AAÉf EZP­nooorr a térre . Ateűáz­TCB2BT A HADNAGY. CHR/S- r/AN KJ NEM A'UHATrA. TISZTELGETT, A HAONAGY PEO/G VISZONOZTA AZ ÜD­VÖZLÉST. A HAONAGY TISZ­TELGÉSE KÜLÖNß&YA HADTÖRTÉNBLEAA L£&&E8ß ftSZTBíGÉSB/ KÖZÉ TAR­TOZOTT ANUKOR AAAOAS BALENOÍTETTE KA/Z7A(r~. t?n a hosszú út u- Ta'a/ ÍS olyan RA­GYOGÓ AAea&GLE-^ NÉSÖ AAALZAOr, AAfNTHA SPMNDAC/­tT/Z ÓRA NVLLA-^m Nulla perckor. a ■A PA'RfZST OR- ^ SZABÓ-TÓN ÉRtNT- KEPLrSBE KE-fg rZÜLTŰNK AZ-Z-M, Technika és műemlékvédelem A szabadban lévő építészeti emlékek és szobrok védelme régi gondja a műszaki tudományok­nak. A földrajzi helyzetüktől füg­gően igen sok tényező; a’ levegő szennyezettsége, páratartalma, csapadék, szél, fagy. növényzet, baktériumok károsítják ezeket. Napjaink építésze és vegyésze azonban hatásosan fog össze a szabadban lévő műemlékek meg­védéséért. Vegyszerekkel állítják meg az épületekre káros! növények' burjánzását, az omladozó falat cementplombákkal erősítik meg. A vízrajzi szempontból előnyte­len altalajon álló műemlék ese­tében már az altalajt is meg tud­ják kötni. Varsóban az agyagos talajra -épült Szent-Anna kápol­nát például speciális elektro- ozmon eljárással — kalc'um­szilikát elektrolizis alkalmazással — mentették meg a süllyedéstől. A különböző kontinensek ipari vidékein és nagyvárosaiban az épületek és szobrok elsősorban a korom korróziós hatásától szen­vednek. Nyugat-Európában a régi épületek és szobrok jelentős része mészkőből készült, s ezeknek azon az oldalán, ahol nem veri az eső, idővel gipszes réteg kép­ződik, amely különösen hajlamos arra, hogy összegyűjtse a levegő szennyét A gipsztartalmú oldat beszivárog a porózus kőrétegek alsóbb régióiba, de az oldat kris­tályosodott sói is kikezdik a kö­vet: először repedések, majd le­válások keletkeznek. Megfigyel­ték viszont, hogy az épület, vagy szobor esőnek kitett részein az előbb említett folyamat nem in­dul meg. Műemlékvédelmi szem­pontból is célszerűnek látszik a« a megoldás, amelyet 1958. óta , Párizs nagyobb házain végeznek: tusolják, illetve permetezik azo­kat, ily módon szabadítva meg a sok évtizedes koromrétegtől. A szénfüst korróziós hatását a kőépületekre már évszázadok óta ismerik. Egy 1648-as londoni par­lamenti petíció arról tanúskodik* hogy a városatyák a szén alkal­mazásának tilalmát sürgetik, mert szerintük ennek a füstje különö­sen káros hatású a műemlékekre. Napjainkban a szakkörök aggoda­lommal figyelik, hogy olyan tör­ténelmi jelentőségű épületek, amelyek évszázadokon keresztül dacoltak az időjárás viszontagsá­gaival, ma rohamosan pusztulnak. fl HRHKDUERI ■ ■* ­Azzal az ürüggyel, hogy használt ruhaneműt vásárolnak, ő és Grans végigjárták a jobb módú házakat. Közben érzelmes mesét adott le. Azt állította, hogy sziléziai menekült, idős anyjáról és apjáról is gondoskodnia kell, azonkívül apró gyermekei is vannak. Ezzel rendszerint elérte, hogy ingyen kapta meg a viseltes holmit, s azt a pályaudvar környéki zugpiacon eladta. Gransszal együtt egyszer-kétszer Hamburgban és Berlinben is vendégszerepeit, ott hasonló mó­don jártak el. Közben lakást változtattak és az Óváros Neue- Strasse nevű utcájában béreltek szobát. Most már hármasban éltek ott, mert Hugo Wittkowski 16 éves csavargó is csatlakozott hozzájuk. Az ütött-kopott, régi házban Haarmann a szé­les kapubejárat jobb oldaláról nyíló szobát vette bérbe. A szoba mögött lépcső vezet az emeletre. Az utcára nyíló ablakokkal szem­ben, a lépcsőfel járat alatt 1,90 méter magas, 1,25 méter széles és 1 méter mély beépített faliszekrény van. Haarmann ott tartotta ál­dozatainak holttestét, mielőtt feldarabolta és eltüntette. A faliszekrény fölött, egészen a mennyezet alatt, keskeny ablak van, úgy, hogy a külső lépcsőbejáróról be lehet látni a szo­bába. A bejárat másik oldalán, az emeleten és az udvari épületekben is voltak lakók. Szinte elképzelhetetlen, hogy olyan sok lakó között Haarmann észrevétlenül végrehajthatta rém- tetteit. Ez azonban — mint később kiderült —, a rendőrségen is múlott. A szobában mozgalmas, vidám élet folyt. Su- . hancok jártak ki-be, lopott holmit adtak, vet­tek, cseréltek. Ettek, ittak, mulatoztak: néha utcalányokat is vendégül látott Haarmann, ta­lán csak azért, hogy a természetellenes hajla­mairól keringő híreket ellensúlyozza. Persze voltak napok és éjszakák, amikor sen­kit sem bocsátott szobájába, s durva hangon elutasította alkalmi látogatóit. Gondosan be- függönyözte a lépcsőházi ablakot, s még a kulcslyukat is betömte. Ilyenkor darabolta fel valamelyik szierencsétlen áldozatának a holt­testét. A RENDŐRSÉG KIUTASÍTJA A FELJELENTŐT Valóban nem volt senki a szomszédságban, a környéken, ak megütközött volna Haarmann életmódján, s gyanút fogott volna? De igen. A rendőrségre több ízben is érkezett fel­jelentés Haarmann ellen, de részint a vélet­len közre játszása, részint a rendőrök, detek­tívek hanyagsága miatt mindig sikerült el­kerülnie a leleplezést. Lakásával szemben egy trafik veit Haar- mann naponta betért oda szivarért. Christian Klobes trafikos gyanúsnak találta a sok su- hanc ki-be járását, s egy este azt mondta szomszédjának, Lammers bádogosmesternek. — Hallod-e, Kari, azt hiszem sötét dolgok játszódnak le a szemközti házban. Többen mennek be Haarmannhoz, mint amennyien ki­jönnek onnan. — Nézetem szerint a suhancokat jó pénzért eladja Afrikába, a francia idegenlégiónak. Klobest egy ideig megnyugtatta ez a válasz, de egy alkalommal, amikor Haarmann nála járt szivarért, mégis megkérdezte: — Mondja, mit keres az a sok fiatal fiú a lakásán? Maga talán állásközvetítéssel foglal­kozik? Haarmann zavarba jött. Válasz helyett az utca túlsó oldalán elhaladó nőre mutatott: — Nincs idom, sietnem kell, beszélnem kell azzal a nővel. Kifutott az üzletből, de a trafikos meg­figyelte, hogy nem szólította meg a nőt, habár gyors léptekkel utolérte, hanem elhaladt mel­lette és befordult a következő utcasarkon. Ettől kezdve többé nem járt a trafikba. — 13 — 14 — — 15 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents