Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-09 / 186. szám
/ ' VfíEWS fflEGYEi NEpflJSÄG * 1967. augusztus 9, Casanova — a NATO költségén Csak az első lépés volt nehéz, de az sikerült. Klaus Heidnisch, harmincéves majnafrank furti autószerelő egy alkalmas pillanatban belopózott a Frankfurt melletti nagy amerikai katonai táborba. Tudott angolul és jó volt a fellépése, a tábornagy áruházában vásárolt magának egy jenki őrmesteri egyenruhát. Azután megléptetett egy katonai dzsipet, mert megfigyelte, hogy a laktanya bejáratánál a dzsipek jövés-menését úgyszólván alig ellenőrzik. Később előléptette magát. Ted Palmer hadnagy néven mutatkozott be és azt mondta, hogy sajtótisztként működik. Egyenruhájának eredetét senki sem ellenőrizte, a névsorban sem nézett utána senki. Törökországban pedig kivált tisztelettel övezték a bőkezű, jóképű „NATO-tisztet”. Mert sűrűn járt ettől kezdve Törökországba Heinisch Palmer, itt vásárolta meg azt a jelentős kokain- és heroinmennyiséget, amelyet azután — külön NATO-repülőgípeken rendszeresen, Izmirből Párizsba utazva —, a fény városában értékesített. » A kábítószer-csempészés jövedelmező üzletnek bizonyult. S minthogy sok ide-oda utazgatással járt, Heinisch mindenütt tartott magának menyasszonyt. Bőkezű gavallérnak mutatkozott. „Autót akarsz, ma chérie? Citroen jó lesz?”. „Itt az új Mercedes, amit megkívántál, liebling!”. „Darting, ugye elfogadod tőlem ezt a csekélységet: az új Vouxhall!”. És a chériek, lieblingek, dar lingok természetesen elfogadták és még önzetlenebbül szerették a snájdig NATO-sajtótisztet, egészen addig, amíg az egyik cherie gyanút nem fogott. Mert a nők bizonyos esetekben hamarabb gyanakodnak, mint a rendőrség.Párizsi szeretője rájött, hogy Palmer-Heinisch legalábbis kettős életet él, ha nem hármast, vagy négyest. A kábítószer nem érdekelte, csak a konkurrens nők. Azt viszont tudta, hogy a rendőrséget elsősorban a csempészés fogja érdekelni. Feljelentette hát hűtlen kedvesét. Csakhogy Heinisch idejében neszt fogott és elmenekült. Azóta Törökországtól Párizsig, Frankfurttól Rómáig üldözi az Interpol. Egyelőre nem találják a NATO-egyenruhás Casanovát. Valószínűleg Kanadába menekült. De könnyen lehet, hogy mire az Interpol odaér, a hajdani autószerelő már valamelyik latinamerikai államban árulja a heroint és udvarol a tüzes szenyo- ritáknak. Legfeljebb az a kérdés, hogy milyen egyenruhában?... (bt) Hűtőszekrény A vegyészek régóta kutatják a friss élelmiszerek megőrzésének hatékony eszközeit. A szóróim sav alkalmasnak bizonyult erre. Ezt a savat a vörös berkenye bogyóiból vonták ki, de ritkán alkalmazhatták, mert rendkívül drága. Fél tonna berkenyebogyóból mindössze egy liter savat sikerült nyemiök. Nemrég a Szovjetunióban, a tambovszki vegyészeti intézet dolgozói olyan szor— csomagban binsavat állítottak elő, amely egytizedébe kerül a régebbinek és valóban csodálatos tulajdonságokkal rendelkezik. Esízel az anyaggal átitatott papír megakadályozza a gombásodás t A „szóróin” csomagban — akárcsak a hűtőszekrényben —, hosszabb ideig frissen marad a hal, a kolbászféle, a sajt, a vaj, sőt az ilyen papírba csomagolt kenyér körülbelül 2 hétig friss marad és nem penészedik meg. k\^V.,IA/\E RÁD TO - RÖK , AZT MOND" í. JA A SEREGEK ' URA, ÉS FÜSTTÉ | ÉGETEAA SZEKE- { REIT. OROSZtÁhH | KÖLYKEIDET KARD I EMÉSZTI AAEG..." KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE gfr„, kardok aö&sésé; v&jarkantyúk pgn- oésér HALLOTTA AZ •'MEAAABfZ. AAEJSZfJZj- Hf LAPOK KŐDÉBŐL, 'M viss*AM£HÓLBa eséI SZBfsf ACMUUzS ér AU. AJAK HADJÁRATA!- W, NA>C KORA'f&.éSA l/L HADNAGY AAÉf EZPnooorr a térre . AteűázTCB2BT A HADNAGY. CHR/S- r/AN KJ NEM A'UHATrA. TISZTELGETT, A HAONAGY PEO/G VISZONOZTA AZ ÜDVÖZLÉST. A HAONAGY TISZTELGÉSE KÜLÖNß&YA HADTÖRTÉNBLEAA L£&&E8ß ftSZTBíGÉSB/ KÖZÉ TARTOZOTT ANUKOR AAAOAS BALENOÍTETTE KA/Z7A(r~. t?n a hosszú út u- Ta'a/ ÍS olyan RAGYOGÓ AAea&GLE-^ NÉSÖ AAALZAOr, AAfNTHA SPMNDAC/tT/Z ÓRA NVLLA-^m Nulla perckor. a ■A PA'RfZST OR- ^ SZABÓ-TÓN ÉRtNT- KEPLrSBE KE-fg rZÜLTŰNK AZ-Z-M, Technika és műemlékvédelem A szabadban lévő építészeti emlékek és szobrok védelme régi gondja a műszaki tudományoknak. A földrajzi helyzetüktől függően igen sok tényező; a’ levegő szennyezettsége, páratartalma, csapadék, szél, fagy. növényzet, baktériumok károsítják ezeket. Napjaink építésze és vegyésze azonban hatásosan fog össze a szabadban lévő műemlékek megvédéséért. Vegyszerekkel állítják meg az épületekre káros! növények' burjánzását, az omladozó falat cementplombákkal erősítik meg. A vízrajzi szempontból előnytelen altalajon álló műemlék esetében már az altalajt is meg tudják kötni. Varsóban az agyagos talajra -épült Szent-Anna kápolnát például speciális elektro- ozmon eljárással — kalc'umszilikát elektrolizis alkalmazással — mentették meg a süllyedéstől. A különböző kontinensek ipari vidékein és nagyvárosaiban az épületek és szobrok elsősorban a korom korróziós hatásától szenvednek. Nyugat-Európában a régi épületek és szobrok jelentős része mészkőből készült, s ezeknek azon az oldalán, ahol nem veri az eső, idővel gipszes réteg képződik, amely különösen hajlamos arra, hogy összegyűjtse a levegő szennyét A gipsztartalmú oldat beszivárog a porózus kőrétegek alsóbb régióiba, de az oldat kristályosodott sói is kikezdik a követ: először repedések, majd leválások keletkeznek. Megfigyelték viszont, hogy az épület, vagy szobor esőnek kitett részein az előbb említett folyamat nem indul meg. Műemlékvédelmi szempontból is célszerűnek látszik a« a megoldás, amelyet 1958. óta , Párizs nagyobb házain végeznek: tusolják, illetve permetezik azokat, ily módon szabadítva meg a sok évtizedes koromrétegtől. A szénfüst korróziós hatását a kőépületekre már évszázadok óta ismerik. Egy 1648-as londoni parlamenti petíció arról tanúskodik* hogy a városatyák a szén alkalmazásának tilalmát sürgetik, mert szerintük ennek a füstje különösen káros hatású a műemlékekre. Napjainkban a szakkörök aggodalommal figyelik, hogy olyan történelmi jelentőségű épületek, amelyek évszázadokon keresztül dacoltak az időjárás viszontagságaival, ma rohamosan pusztulnak. fl HRHKDUERI ■ ■* Azzal az ürüggyel, hogy használt ruhaneműt vásárolnak, ő és Grans végigjárták a jobb módú házakat. Közben érzelmes mesét adott le. Azt állította, hogy sziléziai menekült, idős anyjáról és apjáról is gondoskodnia kell, azonkívül apró gyermekei is vannak. Ezzel rendszerint elérte, hogy ingyen kapta meg a viseltes holmit, s azt a pályaudvar környéki zugpiacon eladta. Gransszal együtt egyszer-kétszer Hamburgban és Berlinben is vendégszerepeit, ott hasonló módon jártak el. Közben lakást változtattak és az Óváros Neue- Strasse nevű utcájában béreltek szobát. Most már hármasban éltek ott, mert Hugo Wittkowski 16 éves csavargó is csatlakozott hozzájuk. Az ütött-kopott, régi házban Haarmann a széles kapubejárat jobb oldaláról nyíló szobát vette bérbe. A szoba mögött lépcső vezet az emeletre. Az utcára nyíló ablakokkal szemben, a lépcsőfel járat alatt 1,90 méter magas, 1,25 méter széles és 1 méter mély beépített faliszekrény van. Haarmann ott tartotta áldozatainak holttestét, mielőtt feldarabolta és eltüntette. A faliszekrény fölött, egészen a mennyezet alatt, keskeny ablak van, úgy, hogy a külső lépcsőbejáróról be lehet látni a szobába. A bejárat másik oldalán, az emeleten és az udvari épületekben is voltak lakók. Szinte elképzelhetetlen, hogy olyan sok lakó között Haarmann észrevétlenül végrehajthatta rém- tetteit. Ez azonban — mint később kiderült —, a rendőrségen is múlott. A szobában mozgalmas, vidám élet folyt. Su- . hancok jártak ki-be, lopott holmit adtak, vettek, cseréltek. Ettek, ittak, mulatoztak: néha utcalányokat is vendégül látott Haarmann, talán csak azért, hogy a természetellenes hajlamairól keringő híreket ellensúlyozza. Persze voltak napok és éjszakák, amikor senkit sem bocsátott szobájába, s durva hangon elutasította alkalmi látogatóit. Gondosan be- függönyözte a lépcsőházi ablakot, s még a kulcslyukat is betömte. Ilyenkor darabolta fel valamelyik szierencsétlen áldozatának a holttestét. A RENDŐRSÉG KIUTASÍTJA A FELJELENTŐT Valóban nem volt senki a szomszédságban, a környéken, ak megütközött volna Haarmann életmódján, s gyanút fogott volna? De igen. A rendőrségre több ízben is érkezett feljelentés Haarmann ellen, de részint a véletlen közre játszása, részint a rendőrök, detektívek hanyagsága miatt mindig sikerült elkerülnie a leleplezést. Lakásával szemben egy trafik veit Haar- mann naponta betért oda szivarért. Christian Klobes trafikos gyanúsnak találta a sok su- hanc ki-be járását, s egy este azt mondta szomszédjának, Lammers bádogosmesternek. — Hallod-e, Kari, azt hiszem sötét dolgok játszódnak le a szemközti házban. Többen mennek be Haarmannhoz, mint amennyien kijönnek onnan. — Nézetem szerint a suhancokat jó pénzért eladja Afrikába, a francia idegenlégiónak. Klobest egy ideig megnyugtatta ez a válasz, de egy alkalommal, amikor Haarmann nála járt szivarért, mégis megkérdezte: — Mondja, mit keres az a sok fiatal fiú a lakásán? Maga talán állásközvetítéssel foglalkozik? Haarmann zavarba jött. Válasz helyett az utca túlsó oldalán elhaladó nőre mutatott: — Nincs idom, sietnem kell, beszélnem kell azzal a nővel. Kifutott az üzletből, de a trafikos megfigyelte, hogy nem szólította meg a nőt, habár gyors léptekkel utolérte, hanem elhaladt mellette és befordult a következő utcasarkon. Ettől kezdve többé nem járt a trafikba. — 13 — 14 — — 15 —