Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-04 / 182. szám
« 4 ■tolna megyei nepűjs4R 106”. augüszítís 3.’ Panasz a megyei tanácsnál: A falevél áthullott a szomszédba Képtelenségnek tűnő esetet említett a megyei tanács egyik munkatársa, mint hozzájuk érkezett panaszt: valaki bejelentést tett azért, mert a szomszédék fája ráhajlott a háztetőre és a levél áthullott az ő udvarukba. A bejelentés másodfokon érkezett a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályára, első fokon a járási tanács foglalkozott az üggyel. A körülmények tisztázása céljából először a járási tanács, aztán a megyei tanács illetékeseinek ki kellett menniük a helyszínre. A helyszín: Decs, Táncsics utca 25, meg a szomszéd porta, ahonnan átkerült a falevél. Mindenekelőtt nézzük meg a nevezetes fát Szép nagy diófa, egészen ritka példány, még így is terebélyes, hogy néhány ágát lenyesték a 25-ös számú ház teteje fölött. A gazdaasszony, P. P-né otthagyja a főzést, hív a fához, nézzem csak: — Azt is mondták, hogy ültessük arrább hat méterrel. Éppen belemenne a házba. Ezt a vastag fát ültessük át. — Ki mondta? Int a fejével a szomszédék felé. — Hogy mondhat valaki ilyent? Nyilván nem ezzel kezdődött — Nem hát. Elveszett egy kakasom, aztán... Meséli, hogyan járt a szomszédasszonyával. Meglett a harag, azóta nem beszélnek. Csak az asszonyok között haragos a viszony, a férfiak átjárnak hozzájuk sakkozni, beszélgetni. A diófának a tetőre hajló ágait régen levágták és az akácfákat is kidöntötték, amelyek az ereszhez közel álltak. Hiába. A két asszony nem békül. A 25-ös számú ház homlokzatára a diófanyesés óta odakerült a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú tábla, tehát a levelek már nem szemetelnek, mégsem enyhül meg egymás iránt a, két asszony. — Mióta szomszédok? — 1956 óta. Akkor költöztünk ide a Tabánból. — Eleinte jóban voltak? — Igen. Sokáig. A lakodalomba is meghívtuk őket. Igaz, hogy ők is hívtak minket. Már az eset után. Átjöttek az emberek, az ember meg a fia, hogy menjünk el a lakodalomba. De én nem mentem eh — Miért? — Mert nem az asszony jött meghívni. Amikor nálunk volt a lakodalom, én személyesen hívtam őket. — Ezek szerint békülés nem lesz mostanában? — Nem. Nekem nincs rá szükségem. A másik fél, V. A-né szűkszavúbb. Kicsit gyanakvó is, megkérdezi, miért érdeklődöm. Egyszerűen azért, mondom neki, mert kíváncsi vagyok, hogyan juthat el egy levélhullási história a megyei tanácsig, miért kell ide kijönni egy vacak kis ügyben a megyétől? — Nem nagyon értettek hozzá, akiket kiküldtek — mondja az asszony. — Miből gondolja? — Hát nem úgy intézkedtek, ahogyan kellett volna. Nem tartották fontosnak. Pedig nyolc évig húzódott a dolog, mindig mondtuk P-éknek, mikor vágják már le azt a fát? — Milyen időközönként kérdezték meg tőlük? Mondjuk évente hányszor? — Hát amikor átjött hozzánk a P. bácsi, meg szokta kérdezni tőle a fiam, hogy, na, P. bácsi, mikor lesz levágva a diófa? Csak húzódott, így aztán hivatalosan kellett intézkedni. — Más ellentét nem volt? — Nem. — Akkor most már maguk is kibékülhetnének, az asszonyok. — Én? Soha! A levéláthullási panasz komolytalanságát a járási és a megyei tanács hivatalos levele egyaránt kifejezésre juttatja. Egyébként is ilyen alapon az utcai fákat szintén ki kellene vágni, mert azokról is besodorhatja a szél a levelet az udvarokba — teszik hozzá pedagógiai célzattal, türelmes hangon, noha a bejelentő fél fellebbezési irata nem a legudvariasabb. Valaki a megyei tanácsi dolgozók közül így summázza az efféle ügyeket, amelyek meglehetősen gyakoriak: A panaszos mondhat, amit akar, le kell nyelnünk és ki kell vizsgálnunk mindent. Legalább is elméletileg ki kellene vizsgálni, ha győznénk. Ebben az esetben a decsi községi tanács egyszerűen nem volt illetékes a vizsgálatra, a panagz intézésére. Építési ügyről van szó ugyanis (milyen messzire lehet a fa a ház mögött, stb.), és az építési ügyekben az első fokú hatóság a járási tanács építési-közlekedési csoportja. Még akkor is, ha egy építési ügy történetesen tyúkper. , GEMENCZl JÓZSEF "Taae RAD TO - »ff RÖK , AZT MOND' | JA A SEREGEK >>VJRA, ÉS FÜSTTÉ |égeteaa szekeI RElT.OROSZlÁNf ^ KÖLYKEIDET KARD EMÉSZTI KEPREGENYVM.TOZAT: SARLÓS ENDRE OPC-Gt PRAAKJA Tlk/ZFI /Xu-O-r miÖTHE. 4-Z/CA7. KÉPPEL. &OA\0Lyi//CA~ \SAA/ ELSŐ VIlX&HA'&OBPS I KATONA! áaveAAJZEKfO I vf/z/70TT..SBÍBSBBSSBÉ 3 ... ÉLESEM KOPOGÓ céPTTK ■ZAJA HALLATSZOTT. C.HKJST/- AAf H/P.TEU5V V/LCAA/VA LECSAPÓ fCÖPA/VŐ, CJE CSÍPŐS ürésrr &Z2Ejr w;/iw„,f6y MA'OfWtCA VEfLre KJ KE2É&ŐL A csOkjzot~... «HKetóSSSölSS > SZA3HAK! /VMERTNEAA FEKOsZTÖK VELŐK LE r aaindjaTrt? na : má NÄBUW KbNYVE Hízott egy keveset? A felesleges zsírlerakódás a kötbér ember szívét viseli meg legjobban. Minden kiló súlyszaporulat a szív számára munkatöbbletet jelent és végeredményben a szív korai kifáradásához vezet. Az orvosoknak az a tapasztalatuk, hogy a legtöbb ember fájdalommentesen, a legcsekélyebb megerőltetés nélkül és gyorsan szeretne eredményt elérni a fogyásnál. Pedig a fogyókúrát türelemmel kell végezni. Ez annál is könnyebb, mert a kúra alatt nem kell és nem szabad éhezni. Fogyni pedig lassan, szinte dekánként kell, mert a gyors fogyást megsínyli a szervezet. Az oktalan éhezés gyengeséghez, idegességhez, a testi és szellemi frisseség csökkenéséhez vezet. Enni tehát kell, de olyan ételeket, amelyek nem hizlalnak. Ismert az a mondás: „Reggel élj, mint egy fejedelem, délben mint egy polgár, és este, mint egy koldus”. Sajnos, sokan fordítva csinálják. A reggel és délben elfogyasztott ételeket a szervezet napközben feldolgozza. Az esti közös és bőséges vacsorát azonban nem. A fogyókúra ideje alatt tanácsos külön■ vacsorázni, Felvetődik a kérdés: mit együnk és mit ne együnk? Ha egy mondatban kellene válaszolni, azt 'mondhatnánk: ne együnk túl zsíros ételeket, óvakodjunk az édességektől, tészta- féleségektől és ne fogyasszunk sok folyadékot. Száműzni kell tehát az étrendből a kövér disznóhúst, a tortát, a vajas süteményeket, a nagyobb mennyiségű burgonyát, édes borokat. Fehérjére a szervezetnek a fogyókúra ideje alatt is szüksége van. Nemcsak az étkezés megszorításával kell küzdeni az elhízás ellen, hanem fokozott mozgással is. Sokat segít a napi egy—másfél órás séta, s az úszás. A felesleges zsírtól való megszabadulás nemcsak esztétikai, hanem orvosi követelmény is. Ha tehát úgy érezzük, hogy terhűnkre van az a néhány kiló, amelyet felszedtünk, kezdjünk ésszerű fogyókúrát. De ne hétfőn, vagy a hónap elején, hanem még ma. Dr. MARÉK ANTAL il HÍMEM Efenevad I« ..................................— ■■■ ..............-................I A z első világháborút követő ínséges és inflációs években, mint minden németországi nagyvárosban, Hannoverben is elburjánzott a bűnözés. Ebben az időben követte el gyilkosságait Friedrich Haarmann, aki hannoveri fenevad néven került a bűnözés történetének legdöbben- tőbb, legkirívóbb és legelvetemültebb eseteit tudományosan feldolgozó Pitaval-gyűjteménybe. HATSZÁZ . ÍNT SZEMÉLY 1918-tól 1924-ig feltűnően sok személy tűnt el Hannoverben. 1923-ban az eltűntek száma hatszázra növekedett, s habár nagyobb részük később előkerült, a végleg eltűntek száma jóval nagyobb volt, mint más németországi nagyvárosokban. A rendőrséghez érkezett bejelentések szerint igen nagy számban voltak köztük 14—18 évesek. 1924. május 17-én a Leine partján játszadozó gyerekek egy koponyát találtak. Május 29-én a város központjában egy fiú koponyáját mosta partra a folyó. Két hét sem telt el és még két koponyát leltek a folyóparton. A törvényszéki orvosi vizsgálat kiderítette, hogy a partra mosott koponyák egytől-egyig serdülőkorú fiúk maradványa. Azt is megállapították. hogy a tettes roppant éles eszközzel, szakavatott kézzel választotta le a fejet a testről. Az egyik koponyáról lehúzta a fejbőrt, vagyis a szó szoros értelmében megskalpolta. HUSZONKÉT ÁLDOZAT A hatóságok kezdetben arra gyanakodtak, hogy a koponyák a göttingi anatómiai intézetből kerültek a folyóba, vagy pedig a folyó menti Aalfeld községben kerültek a vízbe, ahol korábban tífuszjárvány dühöngött és megtörtént, hogy a halottaikat nem temették el, hanem a folyóba dobták. Azonban ezek a feltevések hamarosan megdőltek és nem bizonyult helytállónak az a feltevés sem, hogy hullafosztogató sírrablók dobták a folyóba a koponyákat. Ugyanis a város egyik parkjában játszadozó gyerekek, néhány nappal később a bokrok között újabb megskalpolt koponyát találtak, s ez is egészen fiatal embertől származott. Július 24- én egy másik parkban egész zsák emberi csont került elő a boíkrok közül. Az egymást követő leletek nagy izgalmat keltettek a városban, és újabb tápot adtak a már régebben keringő híreknek, hogy az Óvárosban tőmeggyilkos garázdálkodik, csapdába csalja az arra járó fiúkat s meggyilkolja őket. Az emberek újra felelevenítették azt az állítást, hogy a háború utáni leginségesebb években a hannoveri zugpiacon emberhús is forgalomba került. Június elejé n a rendőrség, a tűzoltósággal és a városi köztisztasági hivatal alkalmazottaival karöltve tüzetesen átkutatta a Leine folyó hannoveri szakaszának medrét. A nagyszabású művelet borzalmas és megdöbbentő eredménnyel járt: több mint ötszáz hullarész került elő a folyóból, s ezek — a törvényszéki szakorvosok megállapítása szerint — legalább huszonkét személytől származtak. Nagy részük serdülőkorú volt. A csontok és más holttestmaradványok fe- , le már hosszabb idő óta volt a vízben, a frissebb csontokon, az Ízületeiknél felismerhető volt, hogy a gyilkos roppant éles eszközt használt, mert a vágási felület teljesen sima volt. A TETTES Nem sokkal később, részint Retz bűnügyi felügyelő derekas nyomozása, részint véletlen körülmények folytán rendőrkézre került a tettes. Július 23-án Retz letartóztatta Friedrich Haar- mannt, mert több adat bizonyította, hogy ő követte el a sorozatos gyilkosságokat, s az utóbbi években eltűnt fiúk élete az ő lelkén szárad. — 3 —
