Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

4

TÖfcWA HEGYEI WEPŰfSAG

196í. augusztus 30.

Jó tanulás — helyes módszer

|V| őst, a tanév kezdetére a gyermek tanulása foglalkoztatja a családot. A szülő keresi a módját annak, hogyan segítheti legeredményesebben gyermeke tanulását. Éppen ezért fontos néhány alapvető teendő számbavétele.

Elsősorban meg kell teremteni a tanulás legkedvezőbb külső feltételeit. A szülő segítse, hogy a gyermek megfelelő méretű, jól megvilágított asztal mellett, kényelmesen ülve, mindennap azonos időszakban, csendes, nyugodt légkörben dolgozhasson. Kívánatos az is, amíg a gyermek tanul, a felnőttek ne beszélgessenek hangosan, ne zajongjon a kistestvér, ne szóljon a rádió, ne legyen bekapcsolva a televízió. S a helyiség legyen jól szellőzött. A lármás, nyugtalan légkörben való tanulás nemcsak az emlékezetbe ve- vés tempóját lassítja, hanem akadályozza a gondolkodást is. A zajok elleni küzdelem az agykéreg, s ez által az egész szervezet tartós fáradtságát okozhatja. Ez sokszor étvágytalansággal, alvászavarokkal jár. A nyugalom hiánya más gyermekeknél a jellem fejlődésében okoz zavart.

Meg kell tanítani a gyermeket — tanulni! Az általános iskola első éveiben az olvasás, számolás, írás elsajátítása a fő cél. Nagy segítséget jelentenek ebben az otthoni helyes módszerek. A figyelemmel, érdeklődéssel, derűs hangulatban és lehetőleg pihent állapotban folyó gyakoroltatás a gyermek teljesítményének tárgyilagos bírálata, értékelése és a haladás elismerése, jutalmazása nagyon fontos.

A kisiskolás érdeklődését és figyelmét nem könnyű otthon lekötni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minél önállóbb munkavégzésre szoktatjuk, anélkül, hogy kérdéseire megtagadnánk a felvilágosítást, önállóságra szoktatjuk azzal, ha következetesen értékeljük erőkifejtését, azt, hogy segítség nélkül képes megoldani feladatait, s mi csak ellenőrizzük, számon kérjük az elvégzett munkát.

Ily módon a gyermek „saját ügyének” tekinti a tanulást, nem kell bíztatni és kényszeríteni a lecke rendes elvégzésére. Fontos, hogy a jó tanulási módszerek már az első osztálytól kezdve kialakuljanak, így a későbbiekben könnyebbséget jelent számára az ismeretanyag alapos elsajátítása.

A felső tagozatba való átlépés sok gyermeknél némi tanulmányi visszaeséssel jár. Okát többnyire a megváltozott iskolai körülményekben kell keresni: a gyermekkel már nem egyetlen tanító, hanem több szaktanár foglalkozik. Az új tantárgyak — orosz nyelv, földrajz, és a növénytan — esetleg bizonyos szorongást is keltenek az ötödikesekben.

A z új körülményeket

rm' azonban hamarosan megszokja a gyermek, ha a tananyagnak megfelelően alakítja tanulási módszerét. Most már viszonylag hosszú leckéket kap, s ha ezeket úgy akarja megtanulni, mint például a negyedikben a néhány soros nyelvtani szabályt, akkor kudarcot vall. Akkor tanul helyesen a gyermek, ha néhányszor összefüggően elolvassa az egész anyagot, majd kiemeli a nehezebb részeket — szabályokat, neveket, számokat — azokat ismétli, majd még egyszer az egészet átolvassa. Ezek után igyekszik a lényeget a saját szavaival elmondani. Az értelemszerű tanulás önálló gondolkodásra szoktatja a gyermeket, s ha megszereti, és begyakorolja, akkor a nehéznek tartott tantárgyak, mint például a matematika, fizika stb. sem okoznak majd gondot neki a középiskolában sem. Emellett gazdag szókincset és jó beszédkészséget is szerez, ha saját szavaival fogalmazza meg a tankönyv szövegét.

A tananyagot nem a legkiválóbbakra, hanem az átlagosan értelmes gyermekekre méretezték. A sikeres tanulmányi eredmények alapja sokkal inkább a jó tanulási módszer, és a munkakedv, mint valami különleges tehetség.

D. B.

^>v',Íaae rád toVT RÖK, AZT MOND;

JA A SEREGEK ö\JRA, ÉS FÜSTTÉ \ ÉGETEM SZEKE- I RElT.OROSZlÁMi | KÖLYKEIDET KARÓ I EMÉSZTI MEG...'.

NEM-. NEM . BEL&S2CÍLNI'.

, DE— N6M 4 S2ABAD, MO^y /Vm »9

3ÖNK A. ^ HA'60*^/X LöA~ Ja

WK'ft FEL A HA'LÓG JOHNSON, /MAGA ^ IS MAfiyJAAßßAJ

KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE

LAUfZA.

WfcM

IOGGEK*£El

NEM VÁLTOZTAT A OOL GON. NINCS ANNAK, j SEMMI éRreiMe «

, sose jzo/<o ír leha/j. AAENJEHEK EL é.s ÖU£S•SÉK. SV\EG AVM91//ÍATAZ <Ü-SS2ES pfATAt E&REfAAC? éN JA'fíTAAA EC/KÓC^BM és or 0£s2écrEJC f&Y. t

LeUETT, HOGY AZCAC A f/ÓA,

akjkjcel. tAa/coia//, /Vte© Ja?A// , AAA /W<Kl

HAixyfff AAlé&7~?

/\*j£fZr eolytO/y. csajc.

SESZéc TTEfC-, és JE&tésZEAS AOC/& A . «3«/& JurrcrrrA*^, A/YKfKÓé. AAAÍAZ AfEAA rE»E7ie/|C AM’ST, /w/vr egy/yía&t aaegöcj&c..

PA (ZAHCSAPIA f ASZjaOA/VOM. AUcAfíOA HOGY

A 1/ür« rssre Rfj

PLErryKAtr Y

A város a föld alá kerül

Sok nyugat-európai nagyvárosban az úthálózatnak a jelenlegi, különösen pedig a jövőbeni autósközlekedéshez való igazítása igen nagy probléma lelt. Bonyolult útelágazásokat, bekötéseket kell építeni, s egyre újabb és újabb parkolóhelyekre van szükség.

Igenám, de hol biztosítsanak mindehhez helyet? Egyetlen megoldás van: a föld alá kell menni.

E megoldás példájaként említhetjük meg az igen érdekes müncheni kísérletet. A vpros egyik nagy forgalmú terén naponta kb. 170 000 autó és motorkerékpár, 3000 villamos és

mintegy félmillió gyalogos halad át. Még néhány év, s a tér átbocsátóképessége teljesen kimerül.

Ennek elkerülésére a tér alatt most kb. 55 000 négyzetméternyi területen és 27 méter mélyre hatolva valóságos földalatti hatszintes várost kezdenek építeni.

A legfelső szint a gyalogosoké. Ugyanitt egy nagy kereskedelmi központot létesítenek.

Felülről a második szinten összpontosítják a föld alatti város vállalatait ellátó helyiségeket és objektumokat, valamint a földalatti vasút pénztárait.

Egy szinttel lejjebb helyezik él

a vasúti pályaudvart, amelyet ötven mozgólépcső köt össze a második szinttel.

Ugyanezen, valamint a negyedik szinten garázsokat építenek 800 autó számára. Az ötödik és a hatodik szinten metróállomások lesznek.

Az ' építkezési új módszerrel végzik, amely lehetővé teszi, hogy minimálisra csökkentsék a téren a közlekedés szüneteltetésének idejét.

A talajba 35 méter hosszú, 1 méter átmérőjű acéltámaszokat vernek. Ezekre a támaszokra szerelik a föld alatti város meny- nyezetét, amelynek tetején a fá,- színi forgalmat bonyolítják le.

Lábas hirtelen elvörösödött. A törlőrongy megállt a kezében, abbahagyta a munkát, és felnézett Faragóra.

— Kétszázat — mondta — csak kétszázat adtál. Ne ijedj meg, nem szaladok el vele. •

— És a Rákóczi?! — csattant fel Faragó. Egy hónap — egy ötvenes! Nem ezt ígérted?

Lábas hallgatott. A többiek megütközve nézték őket.

— Nem, apuskám — folytatta gúnyosan Faragó. — Nem szeretem, ha butának tetteted magad. Nehezen tanulsz, és hamar felejtesz. Az emlékezetedet is politúrozhatnád egy kicsit.

Lábas felemelkedett és Faragó elé állt, olyan szorosan, hogy szinte érintette. Amint megszólalt, sörszagú lehelete a másik arcába csapott.

— Piszok vagy te, Faragó. Tudod, piszok gazember vagy!

Pofon csattant. A távolabb álló katonák felfigyeltek. *

Lábas — félredobva a dobozt — nekivadultan, magából kikelve rontott Faragóra.

— Megütöttél, te uzsorás disznó, megfojtalak te— — és politúros ujjait Faragó nyaka felé meresztette.

— Na, ti aztán szépek vagytok — jegyezte meg valaki, miután szétválasztották a dulakodókat. — Katonák! ölik egymást...

Faragó idegesen, zavartan nevetgélt.

— A kis hülye... Egy hónapja ígérgeti, hogy megadja. És még ő az okos. Jegyezd meg, szép lehetsz, de okos nem. Aki fizet, az petyegtet. Nem tudod?

Lábas tajtékzott.

— Megbánod még, Faragó. Lehet, hogy aki fizet az petyegtet. De egy pofonból kettő visszajár! Nagy pofon, Faragó!

Valaki megfogta Lábas karját.

— Hagyd Feri, ittál. Egy kicsit be vagy zsongva.

Faragó e pillanatban ösztönszerűen félre lépett. Szerencséje volt, az ütés csak h vállát érte.

Nagy Andris villogó szemekkel nézett körül, és dühösen markolta a piszkavasat. Teli torokból ordított.

— Te fokoztál le... Te dög!... Te... Faragó úr... — markában újra ütésre lendül a vas. Valaki

visszakézből akkora pofont adott neki, hogy keresztülbukott az asztalon. Vigyorogva feltápász- kodott.

Lábas magábaroskadtan ült a széken, öklével szétmázolta könnyeit.

— Engem megpofozni... Ezt megkeserüli, esküszöm... — szipogta.

Sokáig békítgették őket, bár mindenki tudta, hogy felesleges. Végül is a fotósok indítványozták hogy kezdjék el a szakköri munkát. Az egyik Faragót, a másik Lábast fogta karon és elindultak a laboratórium felé. Kopogtak.

— Bújj be — hangzott bentről.

A labor félhomályában csak a dolgok körvonalai látszottak. Hosszú, keskeny asztal állt szorosan a fal mellett, rajta a nagyítógép, sötétkamra lámpa, különféle hívó és fixáló folyadékokat tartalmazó tálak, csipeszek.

Munkához' láttak. Az előbbi veszekedés keltette feszültség még nem oszlott el.

Faragó a középső hokedlire ült a nagyítógép elé. Ketten mellé telepedtek, jobb- és baloldalról közrefogták. Két másik katona a hátuk mögött állva figyelte a fehér fémlapon megjelenő negatív képet.

— Levlapra? — kérdezte Faragó.

— Ja, — hagyta rá jobboldali szomszédja. A többiek nem szóltak.

Kint valaki a kilincset babrálta.

— Eresszetek be — szólt egy furcsa hang, majd röhögés hallatszott. — Én is hadd fixíroz- zak.