Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

We?, atrguszfns ¥ÖLNÁ MFGlTT ffETCJSAl! 5 kulesi erőkifejtést igényel, el­tüntetni a régi, omladozó fa­lakat, a földbe süppedt, egész­ségtelen lakásokat. A Mártírok tere Bonyhád- nak az a része, ahol ritkán fordul meg idegen. Talán még a szerelmespárok is elkerülik. A zsidótemplom málladozó fa­lai, a zugok, a kér ékvetőkövek, a nyomasztóan keskeny kö­zök különös hatást gyakorol­nak a nézelődőre. Tekintetem a szakállas véneket keresi, de ezek a vének már rég eltá­voztak. Távozni készülnek a roskatag házacskák is, szinte visszabújni akarnak az anya­földbe. Odébb, valamikor a iéggyár állt. Teljesen átadta magát az enyészetnek. A rom- temető stílszerűen a másik ut­cára nyíló használtcikk-keres- kedéssel végződik. Az ószeres porlepte kiraka­ta, elképesztő összevisszaság­ban nagy halom kacatot kí­nál eladásra: tésztareszelőt, petróleumfőzőt, csizmasámfat, ágytálat, golyóscsapágyat, iri- gátort, tollas női sapkát, tö­rött lámpafoglalatot, diavetí­tőt, retikülöket, báli bolerót, stb., stb. Éles a kontraszt. A düledezö kémény mögött sok­ágú tv-antenna magasodik ... Ki hiszi majd el húsz év múlva, hogy ennek a mi nem­zedékünknek száz esztendők törmelékét kellett eltakarítani, hogy helyet kapjon az új. Még az a csoda, hogy bír­juk. Sz P Foto: BOGNÁR Nagyon alacsonyak voltunk eddig A szekszárdi Garay János Ter­melőszövetkezet nem tartozik a gyengék közé: de csak azért, mert egy negyed fokkal feljebb áll: a közepesek legalsó fokán. Érdemes mindjárt előrebocsátani, hogy a szőlészete egészen rangos, a megyei borversenyen még a zsű­rit is meghökkentette: az arany­érmek felét vitte el. Az országos borversenybe négy bormintával nevezett. A közeljövőben Buda­pest egyik legjobb helyén, a vár bejáratánál fog borkóstolót nyit­ni. Jellemző, hogy az I. kerületi tanács Balaton környéki szövet­kezetei utasított el, s a szekszár­dit részesítette előnyben. Trágyázatlcm földek A szőlészet azonban csak az egyik oldal, arányaiban nem is a nagyobb, hiszen a Garay Tsz-nek 2709 hold a szántója. A hagyomá­nyos mezőgazdasági termelés hal­latlanul gyengén állt az elmúlt években, úgyhogy a jelenlegi ve­zetés tavasszal súlyos örökséget vett át. Nemcsak takarmányt, de még alomnak valót is úgy kellett vásárolni az év elejétől kezdve. A 300 szarvasmarhára mindössze 22 hold pillangós jutott Az idén 141 hold lucernát telepített a szö­vetkezet. Takarmányt 720 ezer forintért kellett vásárolnia. A szántóterület egy részét elhanya­golták. A legutóbbi közgyűlés napján, augusztus 18-án jelentet­ték, hogy évekkel ezelőtt kirakott műtrágya kupacokat találtak Szi­getpalánkon, gazzal benőve, öt pótkocsira valót. De ezenkívül is vagontételek álltak kupacban mű­trágyából Található a szövetke­zet birtokában olyan földterület, amelyik 20 év óta nem. kapott, szerves trágya*, Félmilliós kór Mindehhez járul még, hogy 600 holdat elborított a víz. Ennek je­lentős része az idén használhatat­lan. Olyannyira, hogy a legmé­lyebb fekvésű, legvizenyősebb te­rületen halastavat szeretnének létesíteni. Ezen még vitatkoznak és egyelőre anyagi eszköz sem áll Rendelkezésre. A károk pótlására viszont új bevételi forrásokat kellett keresni a közös gazdaság vezetőinek. A víznyomás miatt kipusztult gabona értéke körül­belül félmillió forint. Horváth Lajos elnök azt mondja, közösen nyitnak homokbányát az É. M. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal, a jövő héten kötik meg a szerződést. A minőségi vizsgálat osztályon felüli minő­séget állapított meg. A főkönyve­lő, Bártfai Zoltán úgy számítja, évente mintegy 400 ezer forint tiszta bevételt várhat a szövetke­zet és ezzel a tagok részesedését munkanaponként és személyen­ként négy-öt forinttal tudják emelni. Tojóhibridet vett a gaz­daság terven felül, szeptember végére várják az első ^ tojásokat. A 400 tyúk várható évi hasznát 90 ezer forintra becsülik. A már említett budapesti borkóstoló minden valószínűség szerint ugyancsak plusz bevételt fog ad­ni. A kitűnő borok legjobb érté­kesítését szolgálja két őszi ren­dezvény. Az Ikarusz gyárból szeptember 30-án 82-en jönnek vacsorára a Garay Tsz előhegyi tanyájába. Az októberi ünnepé­lyes szüretre nagy számú külföldi vendégsereget vár a szövetkezet. Százötven hold A gondok közül az egyik leg­nagyobb, hogy körülbelül 150 hold szőlővel kevesebb van a szövetkezet és a tagok birtoká­ban, mint amennyi után adóz­nak. Harminc év óta nincsenek átvezetve a művelési ágváltozá­sok — így mondják a tsz vezetői — s emiatt a közben elhanya­golt, parlaggá vált szőlőket is mű- velhetőként kezelik, papíron. Nem mellékes természetesen, hogy minden esztendőben jelen­tős károkat okoz a vadállomány a gemenci rezervátummal határos ni rr I • r »f szóló hiányzik területeken. Az előző években nem térült meg a tényleges kár. A helyzet tehát nem rózsás, mint ahogy valaki nagyon talá­lóan megfogalmazta. De minden természeti csapás és nehéz örök­ség ellenére is úgy áll a gazda­ság, hogy — a főkönyvelő szavait idézve — ilyen fizetőképes még nem volt, mint az idén. Az esedé­kes hiteleket is folyamatosan visszafizeti. A számítás szerint a tagok részesedése mostanáig a terv szerint alakult, tehát nem mutatkozik kevesebb. Rend van és nagy munkakedv Az elnök és jó néhány tag szin­te szó szerint ugyanúgy fogal­mazza meg a tagság jelenlegi hangulatát: várakozási álláspont­ra helyezkedtek, nem beszélnek, vagyis nincsenek ellentétek, amik zavarnák a vezetést. Nagyon lé­nyeges ez, hiszen korábban gya­kori volt a vita, sőt az áskálódás is. Különböző csoportok alakul­tak és nagy ellentétek csaptak össze, örvendetesen megváltozott a nyár végére a hangulat. Ma­gam is meggyőződtem róla, kint járva a kenderföldön egy sereg tag között, továbbá a gépműhely­ben. Kiss János raktáros például azt mondja: „Nagyon alacsonyak voltunk eddig. Itt fordulni kell a helyzetnek”. Takács Imre arra emlékeztet, mit mondott az előző vezetés egyik tagja: „Azt gondol­ják, a vezetőségváltozással jobb lesz?” Az idős tsz-tag határozot­tan kijelenti: „Bízunk benne, hogy jobb lesz”. Lehetne még idézni a bizakodó kijelentéseket, de szükségtelen. Föglein Mihály üzemegységvezető egy mondatban kifejezi a jelenlegi helyzetet, a munkakedvet, az igyekezetei, a bizakodást: „Mindenben utolér­tük magunkat”. Az elnök azt mondja, a szőlők­ben még sokkal jobb a hangulat. Persze nem pincézésről van sző, hanem azokról a tagokról, akik állandóan a szőlőt művelik. GEMENCZI JÓZSEF Rengeteg ócska; rozoga, egészségtelen lakóépület ma­radt ránk a múltból. Ezeknek az állaga tovább romlott. Or­szágszerte az új lakások tíz­ezrei épülnek, de a régi, el­használódott lakások eltakarí­tásához még évtizedek kelle­nek. Rengeteg pénz és építő­anyag. Vajon mikor érünk a végére, hiszen sok helyen még meg sem kezdhettük. Bony- hádnak is két arca van. Az egyik az új, modern családi házak sokaságát mutatja. Ez a másify meg azt, hogy a nép­A ház, ahová betértünk, 1800 körül épült, késői barokk stílusban. Valahol itt kezdődik a reménytelenül öreg, tégi Bonyhád. — A tanácstól jöttek? — kérdezi reménykedve Kapás Antalné, s nyomban sorolja a legsürgősebb javítanivalókat. Egy szuszra legalább félmillió forint. Egészségtelen, tüzes az egész épület. A panaszözönben a századeleji hangulatok, varázslata szertefoszlik. Alma­illat? Ugyan, ez a vén hodály itt nem romantika, csupán te­her. A rési Bonyhád

Next

/
Thumbnails
Contents