Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-01 / 179. szám
136?. augusztus 1. TOT,WA MEC.VFT WflPflfSAO 3 NEB-rizsgálat Beszélgetés dr. Tóth Bálinttal, a megyei NEB elnökével Mezőgazdasági szakemberek hívták (el a figyelmünket a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egy hasznos tanulságokat ígérő vizsgálatára. Erről beszélgettünk dr. Tóth Bálinttal, a megyei NEB elnökével. — A közelmúltban — kezdte Tóth elvtárs — több Tolna megyei termelőszövetkezetben megvizsgáltuk a szántóföldi munkák gépesítésének a helyzetét. Mindössze néhány közös gazdaságra terjed ki e munka, mégis a nyert adatok megközelítően tükrözik az általános képet, és ennek megfelelően általános következtetések levonására is alkalmasak. Már nyomban a bevezetőben elmondanám, hogy ezt a témát 1961-ben egyszer a NEB már megnézte. Felvetődik a kérdés, mi tette indokolttá, hogy most újból visszatérjünk rá. Röviden ezzel kapcsolatban a következőket mondanám: Az utóbbi években a termelőszövetkezetele gépállománya megnövekedett További rohamos fejlődésre lehet számítani. A vizsgálattal tehát segítséget akarunk nyújtani a közös gazdaságok számára, egyrészről, hogy a meglévő gépállományt a legcélszerűbben használják fel. másrészről, hogy könnyebben kialakítsák a további fejlesztési elképzeléseket, terveket. — A vizsgálatot 109 munkanap felhasználásával 41 népi ellenőr végezte, mindannyian szakemberek : mezőgazdasági gépészmérnökök, technikusok. Megítélésem szerint egyik legfontosabb tapasztalat, hogy a termelőszövetkézetek nagyüzemi gépesítése nagyon sokat fejlődött. Helyes volt a gépeket a közös gazdaságok tulajdonába adni. annak ellenére, . hogy voltak ezzel kapcsolatban annak idején ellenvetések a gépállomások átszervezése során. Általában a közös gazdaságok megtanultak a gépeikkel célszerűen gazdálkodni. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, amit a gyors fejlődés hozott magával: a negatív vonásokat, a gyors fejlődés okozta nehézségeket. Bizonyára helyes lesz, ha ezekkel részletesebben foglalkozom. A tsz-ek erőgépparkja jelenleg átlagosan 20—25 traktorból áll, hét-nyolc féle típussal. A traktorlépcső megfelelő és célszerű kialakítását még nem tudták megvalósítani. Ez a magyarázata annak, hogy gyakran a könnyű munkát is nehézgéppel kénytelenek végezni. Ez természetesen megdrágítja a termelést. A termelőszövetkezeti vezetők véleménye szerint az erőgéptípusokat csökkenteni kell. Néhány tsz-ben ennek érdekében eredményesek voltak a gazdaságok között lebonyolított gépcserék. — Csaknem minden általunk vizsgált termelőszövetkezetre jellemző a szállítási kapacitás elégtelensége. Kevés a tehergépkocsi, emiatt szántóföldi traktorokkal kénytelenek szállítani. Növeli a gondokat, hogy a pótkocsik egy része nincs levizsgáztatva közútra. Egyes típusok teherbírása kicsi, konstrukciós hibák vannak az alváznál. Markoló- és rakodógépek hiányában még a meglévő szállítási kapacitást sem lehet teljes hatékonysággal kihasználni. — Külön figyelmet érdemel a gépi munka felhasználása és szervezése. Legtöbb tsz-ben nem tudják betartani a tervezett normálholdat, irreálisan túlteljesítik a normálhold előirányzatot. Ennek következtében a géni munka költségei a termelési ráfordítások magas százalékában jelentkeznek, úgy hogy megfelelő terméstöbblet nem mindig mutatható ki. Az általunk vizsgált tsz-ek mindegyikében azt találtuk, hogy az egy katasztrális hold szántóföldre fordított gépj munka meghaladja a megyei átlagot. Általában 9—17 nh, a megye' átlag: nyolc nh. Úgy véljük, hiba, hogy a munkák szervezésekor a vonóhorog-teljesítmény optimális kihasználására elméleti számításokat nem végeznek. Csupán gyakorlati tapasztalatokra alapozva választják meg az egyes munkák elvégzéséhez az erőgépeket. Ez is egyik oka. hogy a gazdaságosság nem minden esetben érvényesül. — Miután nincs egységesen kialakult módszer a gépi munkák nyilvántartására és kimutatására, ennek következtében arra sincs mód, hogy menetközben, vagy tozák. Kétharmad része ipari, szállító-, építőmunkás. Hozzájuk csatlakoznak a jelenkori munkásosztály más osztagai: a szolgáltató szféra dolgozói, a mező- gazdasági proletariátus, az irodai és kereskedelmi proletariátus, a szellemi munka proletárjai. A négereket általában a legnehezebb, legmunkaigényesebb és legrosszabbul fizetett munkára alkalmazzák. A néger gettók lakosai többnyire a szolgáltató szférában, vagy az iparban, a termelési folyamat prilmér- stádiumaiban dolgoznak. Az utóbbi 25 esztendőben a négerek menekülése délről hallatlan méreteket öltött. Ma már az Egyesült Államok néger lakosságának a fele északon és nyugaton él. A négerek száma New Yorkban régen meghaladta az egymilliót, Chicagóban az egymillió fe lét közeledik,, Philadelphiában, Washingtonban, Detroitban, Los Angelesben pedig eléri a fél- hnilliót. New Yorkban a lakosság egyhatoda, San Franciscóban és Les. Angelesben egyötöde, Chicagóban, Philadelphiában, Detroitban és Clevelandban több, mint egynegyede, Baltimo- reban egyharmada és Washingtonban kétharmada néger. A háború előtti emigrációtól eltérően a négerek nagy számban telepedtek le a déli városokban is, amit a hadiipar és a vele kapcsolatos ágazatok rohamos fejlődése váltott ki az 1940—1960 közötti időszakban. A négereknek a városokba való tömeges áttelepülése következtében a négerek „urbanizációjának” szántje a fehér lakossághoz viszonyítva magasabb: je- legleg az Egyesült Államok egész lakosságának 70 százaléka, néger lakosságának pedig .körülbelül 75 százaléka lakik városokban. • A „fekete gettók” kialakulása a néger lakosság urbanizációjával függött össze. A városokban már a polgárháború előtt éltek szabad négerek. A rabszolgaság megszüntetése után a négerek száma a városokban észrevehetően emelkedni kezdett Ugyanakkor a régi déli városokban a négerek szétszórtan laktak, mivel többségük a fehérek szolgálatába szegődött és azoknak a házaknak a közelében húzta meg magát, ahol dolgozott. Délen még a rabszolgaság időszakában kialakultak a „faji etikett hagyományai”, amelyek szerint a négereknek saját helyükön kell le- telepedniök. Ami az északi városokat Illeti, a letelepedés sok nemzedék folyamán a faji ismérv alapián történt. Egyes lakónegyedeket a fehérek, másokat, rendszerint a rosszabbakat, a négerek foglalták el. Ez általában municipális határozatok alapián történt, amelyek számos esetben az adott állam törvényein alapultak. Igen sok ilyen törvényt hoztak a századforduló elején. (Folytatjuk) J mérlegkészítésnél sor kerüljön a megfelelő közgazdasági elemzésre. A kimutatott üzemanyagköltség egyes helyeken túlzottan alacsony, még a robbanóanyagot sem biztosítja. Ebből arra lehet következtetni, hogy olyan időt is elszámolnak, amikor nem üzemel a gép. A teljesítménybér általában igen magas. Helyenként a volt gépállomást normák kétszeresét is eléri. Ez arra utal, hogy a traktorvezetők műszaknorrna-feladata túlzottan laza. A javítási költségek irreálisan magasak. Az egy gépre fordított költség általában 35—40 ezer forint, esetenként 60 —70 ezer forint évenként. Úgy véljük, túlzottan sok munkát fordítanak, s nem elég hatásosan, a gépek javítására. Ezen túlmenően itt is érvényes, hogy legtöbb tsz nem mutat ki javítóüzemi általános költséget (például villanyáram, műszaki vezetők fizetése, stb.) E megállapítások mellett azt is el kell mondanom, hogy megfelelő nyilvántartás hiányában a gépek üzemeléséről, annak hatékonyságáról egyértelműen hű képet kapni nem lehet. — Megemlíteném még a javítás, a karbantartás, az anyagellátás és a tárolás helyretét. Az erő- és a munkagépek javítását á tsz- ekben igen eltérően tervezik és szervezik. Ahol egyetemi, technikumi. vagy magasan kvalifikált gyakorlati végzettségű gépcsoportverető működik, ott általában helyesen ütemezik a gépek javítását. A termelőszövetkezetekben egyértelmű a törekvés, hogy mind az erő- mind a munkagépek hibaelhárítását, javítását és karbantartását saját műhelyben, végezzék el. A tsz-műhelyekben végzett javítások minősége általában jónak ítélhető, ugyanakkor számos objektív akadály jelentkezik; javítótér, szerszám- és szakember- hiány. Nincs elfogadott karbantartási rendszer a közös gazdaságokban, van ahol az éjszakai szerviz jól bevált, a naptári nap szerinti kar. ban tartási rendszer viszont már nem biztosítja megfelelően sem a tervszerűséget, sem a szakszerűséget, az ellenőrzés is korlátozott. — Néhány gondolatot csupán az anyag- és alkatrész-ellátásról. A termelőszövetkezetek nagy gondja, hogy a gazdaságok többsége nem rendelkezik anyagbeszerzésre alkalmas gépjárművel. Számtalan esetben traktoros vontatót, vagy három-négy tonnás tehergépkocsit kénytelenek igénybe venni erre a célra. A raktározási és az alkatrészfelhasználási bizonylatolás egyenetlen. Észlelt például a vizsgálat olyan hiányosságokat is, hogy körülbelül 20 ezer forint értékű alkatrész volt raktáron bizonylat nélkül. — Alá szeretném húzni, hogy a vizsgálat során feltárt fogyatékosságok a növekedés nehézségeiből adódnak, s olyan természetűek, amelyeken átgondoltabb tervezéssel, racionálisabb munkaszervezéssel a már nélkülözhetetlen nyilvántartás és elszámolási rendszer egységes elvek alapján történő felhasználásával lehet és kell az elkövetkező időben változtatni. Megítélésem szerint a NEB-vizsgálat is segít megkönnyíteni az áttérést az új gazdasági mechanizmusra. Mi a vizsgálat tapasztalatait összegeztük és valamennyi termelőszövetkezetnek a rendelkezésére bocsátjuk azzal az ajánlással, hogy a tagok és a vezetők a megfelelő következtetések levonása után. saját területükön hasznosítsák a vizsgálati anyagot — fejezte be nyilatkozatát dr. Tóth Bálint, a NEB elnöke. Sz. P. Nem jó, ha az ember egyedül van-m lonka, a napközi otthon vezetője elégedetten veszi szemügyre munkáját. A szobákban rend és kellemesen hűvös van. Amikor a virágok locsolásával is végzett, a bejáratnál várja az érkezőket. Elsőnek Bese Józsefné érkezik, utána Kerti Józsejné ballag testvérével. Annuska néni ezúttal egyedül jön, s ez feltűnhetett a napközi otthon vezetőjének, mert megkérdezte: — A Mari nénit hol hagyta? — Beszóltam hozzá, de azt mondta, egy kicsit későbben jön. — Annus néni és Mari néni egy utcában lakik, s együtt szoktak jönni — mondja a napközivezető, akinek mindenkihez van egy kedves szava. — Ma úgy látszik, az asszonyok a frissebbek — fogadja Kecskeméti Józsi bácsit, aki kabátját vállra vetve, legé- nyesen kihúzza magát. — Tegnap még nem hittem, hogy ma el tudok jönni. Az orvosnál voltam. — Az orvosnál? Mit állapított meg? — Megvizsgált, s a fulladás ellen orvosságot írt. Háromfajta tablettát kaptam. Az egyikből étkezés előtt, a másik kettőből étkezés után kell bevenni egy-egy szemet — mutatta a kabátzsebből előhalászott orvosságokat. Dunaszentgyörgyön július 1-én nyitották meg az öregek napközi otthonát. Huszonegy idős, csökkent munkaképességű, közvetlen hozzátartozó hiányában családi gondozásban nem részesülő nő, férfi egy napi étkeztetését és kulturális igényeinek kielégítését biztosítják. Az idős emberek szívesen látogatják a napközi otthont, ahol délelőtt kilenc órától délután öt óráig tartózkodnak, és nagyon jól érzik magukat. — Én elsőnek jövök és utolsónak megyek el. Hogy úgy mondjam, nem szeretek otthon. Nekem, hogy úgy mondjam (ez a szavajárása) megváltás ez a napközi otthon — mondja Bese Józsefné. my atona néni, akárcsak a többiek, családtalan. Gye- rekei fiatalon elhaltak, s hogy néhány évvel ezelőtt férjét is elvesztette, egyedül maradt, mint a szedett fa. — Alig várjuk, hogy délelőtt kilenc óra legyen és jöhessünk. Pár hete járunk csak ide, de úgy megszoktuk, hogy vasárnap, amikor nincs, hiányzik. Alig várjuk a hétfőt, hogy jöhessünk. — Jó nekünk itt — erősítik a többiek is. Elbeszélgetünk, olvasgatunk, vitatkozgatunk. Tíz órakor meghozzák az újságokat, képeslapokat, mire ezeket átböngésszük, dél van, s terített asztalok mellé ülünk. — Milyen az ellátás és kielégít-e mindenkit? Az öregek egymásra néztek, s azután válaszoltak, hogy Ilonka biztatta őket. — Nagyon jó. Különösen tegnap kitettek magukért a szakácsok. Becsinált leves, rántott csirke volt petrezselymes krumplival, utána dinnye — sorolta az egyik• öreg. — A hosszas egyedüllét után nem furcsa, hogy ilyen nagy családba csöppentek? — Csak az első napokban volt furcsa, de a jót hamar megszoktuk. Többször volt úgy, hogy magamért nem főztem, mert arra gondoltam, azért a kevés ételért, nem érdemes tüzet gyújtani. A jó sem esik jól, ha az ember egyedül van — mondja Katona néni. A dunaszentgyörgyi tanács gondoskodik a község öregjeiről. A művelődési ház két szép, tágas szobáját öregek napközijének rendezték be, kényelmes bútorokkal, asztalokkal, kárpitozott székekkel, vendégmarasztaló kanapékkal. Megvan a jó koszt, nem hiányzik a szórakozás sem. Jár újság, folyóirat, van tévé és rádió. Azok számára, akik szeretnek olvasni, Kovács Lajosné, a napközi vezetője szórakoztató könyvekről gondoskodik. Az öregek jövedelmük arányában, csekély térítést fizetnek, aminek fejében napi egyszeri étkezést kapnak. Gondoskodnak ellátásukról, szórakoztatásukról, és törődnek egészségükkel. A körzeti ápolónő hetenként kétszer meglátogatja az öregeket, vérnyomást mér, s akinek gyógyszerre van szüksége, s nem tud utánajárni, gyógyszerhez juttatja. Ilonka, a napközi otthon vezetője derűsen jár-kel, s foglalkozik az öregekkel. Tudja kinek mi a szokása, milyen ételt szeret, és milyet nem, tudja, kinek rendel az orvos gyógyszert, és figyelmezteti, hogy az adott időben pontosan bevegye. Délután kiülnek a teraszra, s kívánságuk szerint felolvas, vagy beszélget az öregekkel. A szép környezetben békességben töltik napjaikat a dunaszentgyörgyi öregek. Most már azok is érdeklődnek az öregek napközije után, akik kezdetben gyanakvóan és lekicsinylőén beszéltek róla. Purger István tsz-nyugdíjast sokan megállítják, hogy megkérdezzék, milyen az ellátás, és számára hogyan vált be? — Jól vagyok — válaszol, mire az illető visszakérdez. — Biztos ez? P urger bácsi nem sokat teketóriázik, amikor így válaszol: — ha nem hiszed, gyere el, s győződj meg a saját szemeiddel. — Bese néni is a szíve szerint beszél: — Hogy úgy mondjam, Dunaszentgyörgyön még mindig vannak kétkedő emberek, akik el sem tudják képzelni, hogy ilyen is lehet. Most már látják, hogy van, azt mondják, nem lesz hosszú életű, mert vagy mi unjuk meg, vagy a tanács. — Amikor ilyen véleményeket hall, mit mond? — Hogy úgy mondjam, semmit. Az ilyen emberekkel nem érdemes vitatkozni. Különben is. az idő majd mindent igazol. POZSONYI IGNÁCNÉ
