Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
4 VttLfM MEGYEI NEPtJSíO 196?. augusztus Vt Rejtvény pályásat I. hét SorKérdés Megs£cirn. fejtés Melyik egyezmény mondta ki a német mili1. tarizmus megsemmisítését? — teheráni I — jaltai X — potsdami 2 9 Mi a vegyvédelmi riadó jele? — üvöltő sziréna hangja — egyenletes szirénahang 1 — egyéb rendelkezésre álló hír- és X egyéb jelzőeszközök 2 3. Hirosimában és Nagaszakiban milyen nagyságú bomba robbant? — 10 KT 1 — 20 KT X — 50 KT 2 1 1 4. Az óvóhelyen tartózkodás ideje alatt megengedhető az alábbiak közül? — nyílt lámpa használata 1 — dohányzás X — rádiózás 2 5. Az alábbi harcanyagok közül melynek jelenlétére utal fokhagymaszag? — lewisit 1 — arzénhidrogén X — ciánhidrogén 2 Az élesztési eljárások sorrendjében melyik o. az elsődleges? 1 i — sérült ruházatának megbontása — szívmasszázs X — a sérült friss levegőre való szállítása 2 7. Mesterséges lélegeztetésnek melyik a legkedvezőbb formája? — Holger—Nielsen-féle módszer 1 — Levegőbefúvásos Safer-féle módszer X — Háton fektetve végzett lélegeztetés 2 8. Árokóvóhely megépítésénél egy-egy szakaszban hány főt szabad elhelyezni? — huszonötöt 1 — harminc főt X — ötven főt 2 9. Atombomba robbanása után mely zónában keletkezik a súlyos károk romterülete? — központi zónában 1 — első zónában X — második zónában 2 10. Sérült állatok elsősegélyben való részesítésekor mi a helyes sorrend? — a seb azonnali bekötése 1 — a sérült állat megnyugtatása X j — a vérzés csillapítása 2 A pályázaton űgry kell tippelni, hogy a megfelelőnek vélt jelet bekarikázzuk, s a kivágott szelvényt zárt borítékban, augusztus 31-ig beküldjük, a Tolna megyei Népújság címére. A borítékra kérjük ráírni, „Rejtvénypályázat”. A helyes megfejtők között hetenként tíz jutalomtárgyat sorsolunk kL Csak a tíz találatot elértek vesznek részt a sorsolásban. Név: Lakcím: „Egykor régen, talán éppen Hollandia ege fölött éltek egyfajta különös emberformájú lények. Fejük, törzsük és végtagjaik a mai földlakókéhoz hasonlítottak, csakhogy ők sokkal kisebbek és egy-egy különleges alkati adottság révén, mindannyian ikrek voltak: a fárad ha tattan erőfitogtatók, az egymáshoz tapadva ragaszkodók, a vidám színjátszók, a bölcs röpsúlyocsikák, a pöffeteg depresszívek és végül a gonosz kerékkötők — így nevezték őket. Hosszú évszázadokon vagy talán évezredeken át egyetértésben élték eseménytelen napjaikat. Kivéve a mindent elrontó kerékkötőket. A gyűlölet és megvetés jellemezte őket, mert lépten-nyomon gondot, bosszúságot okoztak a többi ikertestvérnek. És hasztalan próbálták őket jó útra téríteni.. Azután egy napon hirtelen világosság gyúlt birodalmukban. Varázsló érkezett Eindhovenből. Lángeszű ember, és felrázta őket. így szólt: „Fickók, ébredjetek! Nem tudjátok, hogy milyen szellemi homályban éltek! Erőtök hegyeket mozgathatna meg, képességeitekkel pedig egy cél szolgálatában akár csodát is lehetne teremteni. Mire vártok?" Átszellemül- ten szónokolt az eindhoveni ember. Bűvkörébe vonta a parányokat. „Fickók — kiáltotta — ragyogó ötletem támadt: alakítsuk meg a DAF- légiót. A képességeiteket jelző nevek szerint fejlődjetek fel V-alakzatú csatarendbe. Variomatic-csapatot teremtek belőletek. Uj, ütőképes fegyverrel ruházlak fel mindannyiótokat egyszer s mindenkorra a gonosz kerékkötők ellen." Megalakulták a szellemgépezet mellett. Es azzal leszálltak Eindhovenbe . . . így szól a legenda a ma már hírneves holland autógyár tengelykapcsoló nélküli, önműködő ékszíj as Variomatic elnevezésű erőátviteléről. Ha a hollandok előtt feltesszük a kérdést: miként lehetséges, hogy éppen ebben a kis országban autóznak az európai statisztika szerint átlagosan a legtöbbet, évente mintegy húszezer kilométert? A válasz a következő: „Na igen. A Daffodil volánja mögött mi valóban autózunk. Mindkét kezünk a kormány ón nyugszik. Kuplung nincs, tehát kapcsolni nem kell. És egy láb is elég arra, hogy a gázt vagy éppen a féket nyomja. Nem úgy, mint más, hagyományos építésű autóban. Egyszer kísérletet végeztek egy Volkswagennel és egy Daffodillal: azonos útvonalon, városi forgalomban. Az előre megszabott távon a Volkswagen vezetőjének 142- szer kellett kuplungoznia. A DAF vezetője viszont csupán 19-szer vette le a gázt, hogy a tempót mérsékelje. Többek között így is segít bennünket a Variomatic abban, hogy gondtalanabbá autózzunk.” A DAF 44-es jelzésű kocsi fejlesztése 1963-ra vezethető vissza. Ekkor az-onban már nemcsak a rajzasztalon, hanem a próbapályán is zajlott a kísérlet. A sorozatgyártásra érett változatot az elmúlt évben indították útnak. A korábbi 600 és 750 köbcentiméteres típusok mellett ez is magában foglalja a Variomatic elven működő erőátviteli rendszert. A 40 SAE lóerős motor hagyományosan a kocsi orrában kapott helyet. Az előző változathoz mért 33 százalékos teljesítménytöbbletet részben a lökethossz (65-ről 73,5 milliméterre való) változtatásával biztosították. A kocsi 120 kilométeres sebességet érhet el, és 15 másodperc alatt gyorsul fel 0—80 kilom éterre. A DAF erőátviteli berendezés roppant nagy előnye abban is megmutatkozik, hogy a fokozatváltásók értékelhető időkiesése nélkül csupán a gázpedál lenyomására rugalmasan gyorsul a kocsi a kívánt tempóra. És az sem elhanyagolandó szempont, hogy mivel a vezetőnek egyáltalán nem kell kapcsolnia haladás közben mindkét kezét a kormányon tarthatja. Egy sereg említésre méltó konstrukciós adottság támasztja alá azt, hogy a DAF—44 léghűtéses motorja télén, hidegben gyorsan és megbízhatóan indul. Városi forgalomAUTO —MOTOR A holland DAF-kocsi és a Variomatic-legenda hoz és a hosszabb távú utazáshoz egyaránt jól igazodik a kocsi. A rajzról esetleg úgy tűnhet fel, hogy a 44-es Variomatic erőátviteli berendezése a korábbiakéval teljesen megegyezik. A lényeget tekintve így van, vde ez mégis csupán a látseafc, Az eddig is legendás hajtószíjak ugyanis még erősebbek. A száj tár»* csák méretét is növelték, és ennek következtében az autó rugalmas gyorsulókészsége még kedvezőbb letL A Variomatic-elv: 1. A tengelykapcsolást automatikusan ferodobetétes, száraz kivitelű, mechanikus kapcsoló biztosítja. A kapcsolóerőt sugár-irányban elmozduló súlyok centrifugális ereje hozza létre a motorfordulatszám függvényében. «*2. A hátsó kerekeket egy-egy ékszíj hajtja. A hajtó' ékszíjtárcsákban szabályozó-szervek vannak. A hajtott ékszíjtárcsák viszont úgy módosítják a nyomatékáttételt, hogy engednek a hajtótárcsák szabályozásának: az ékszíjtárcsák külső felei rugóerő ellenében elmozdulhatnak, s így a szíjaknak kisebb vagy nagyobb sugáron felfekvést biztosítanak. — 3. A menetellenállást az autó sebessége érzékeli, ezért az ékszíjtárcsában röp- súlyos szabályozóelem is van. Ez úgy működik, hogy a növekvő fordulatszám hatására az ékszíjtárcsa átmérőjét növelni igyekszik. A ke- rékfordulatszám növekedésével tehát csökken a nyomatékmódosítás, vagyis a hajtótárcsa átmérője növekszik a hajtottéhoz képest. — 4. Az ékszíjtárcsa egyik, henger-dú|;atytyúszerűen kiképzett részéhez ft motor szívócsődepresszió hatására, adódó elmozdulás, vagyis tárcsaát- mérő-változás úgy van megoldva, hogy nagy depresszióra (kis motorterhelésnél) a tárcsa átmérője növekszik, ellenkező esetben (nagy motorterhelésnél) hirtelen gázpedál-lenyomás után csökken. Ez utóbbi esetben a szerkezet, ahogy mondani szokták, visszakapcsol. „... tam, hogy azt a türkiszzöldet vennéd, az csak 237 forint, vagy a csaut, az meg kerek 300. Mindegy, hogy melyiket, mert mindegyik van olyan jó, és mégsem 572. Különben a te dolgod, te tudod. Minden esetre menj el a Lovas utca 69-be (IV. emelet 19.) tudod a kicsihez, 6 tartozik nekem 954 forinttal, és azt Ígérte, hogy 17 hónapon belül megadja. Azt átveheted helyettem, és legfeljebb „ledolgozzuk”. Minden esetre vegyél egy svéd inget nekem, ha jól tudom, az ára... Faragó ekkor hangosan összecsapta a bokáját és felvihogott: — Honvéd elvtársnak jelentem, százkilencvenhét forint! — 4 — A levélíró úgy pattant fel, mintha áramot vezettek volna a testébe. A toll kiesett kezéből, villámgyorsan hátrafordult. Tágra nyitott szemmel, hangtalanul, ugrásra feszülten meredt Faragóra. Faragó hátrahőkölt. — Na jó, hát nem kell azért úgy arénázni. — De jól tudod az árakat! — morogta dühösen a másik. — Csak nem kereskedő voltál valamikor? ■— Fenéket! Akkor is inkább szőrmével kereskedtem volna, mint inggel, meg gatyával — lépett még közelebb Faragó. — Egyébként, ha tudni akarod, ezt a százkilencvenhét forintot nem a kirakatból, hanem a harcászatból vettem. — Marháskodj, csak marháskodj — szólt közbe békülékenyen a levélíró, miközben társa arcmozdulatait fürkészte. — ...mert, ha nem vetted volna észre, — folytatta Faragó — ez a sorban következő adata a speciális műszernek... — Minek?! — kérdezte rémülten a levélíró. — Hát a masinának. így, ahogy mondom. Figyeld: kettőszázharminchét háromszáz ötszázhetvenkettő hatvankilenc — négytizenkilenc kilencszázötvennégy — és mi hiányzik? Na9 — a százkilencvenkettő! — 5 — Amaz megbabonázva bámult Faragóra, majd a levélre. Félhangosan, a fogai között szűrődtek ki a szófoszlányok: ...hatvankilenc, ...négytizenkilenc, ...kilencötvennégy! — Az anyja istenit! — kiáltott fel, majd ferdén fölfelé nézve Faragóra pillantott. — Hát pipáltál már ilyet? Mintha tényleg... tényleg a műszer adatai lennének...! Faragó felröhögött. — Látod, hogy milyen ziccerek vannak! Ha valamelyik főnök ezt meglátja, az isten se mosná le rólad, hogy azokat írtad. A levélíró katona hüledezett. — Hagyd a fenébe, hülyeség az egész! — igyekezett megnyugtatni Faragó. — Gyere a laborba,,. Ja persze, még befejezed a levelet. Na, — ásított hosszan — én mindenesetre megyek. De siess, nehogy megint fölgyújtsad a villanyt, ha már elkezdtük az előhívást. A másik letette a tollat. — Folytassa a nyavalya, így is eléggé elvetted tőle a kedvemet — mondta, odébb rúgta a hokedlit, és Faragó után indult. Az ajtónál utolérte, megfogta a karját. — Várj, ezt elégetjük... a fene se tudhatja. Kinyitotta a kályha fedelét — még parázslóit benne a hamu — és bedobta az összegyűrt levél- napí.rt, Türelmetlenül várt, amíg lángra lobbant. Egymást tessékelve léptek ki a folyosóra és a KISZ-klub felé indultak. — 6 — N
